Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

Cuki-cumi —— avagy furcsa ] harc a fogszuvasodás ellen „Mostanában a boltokban cn- mi alakú cukorkát lehet kapni, amelyet a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet gyárt. Igaz, hogy egy kis cédulára rá van ír- . va, két éven aluliaknak nem ajánlják. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a kicsinyek­Évről évre országosan meg­rendezik a fogászati hónapot, ezen statisztikailag mutatják ki, hogy a fogszuvasodás milyen nagy mértékben elterjedt, s mennyire fontos a megfelelő táplálkozás, hogy ezt megelőz­BSúS£»SSBB3BB3EaaS8EB&& iSI®®#®BEBBlBBBBBflBBB8BBBBBBBBBBS§BBBI?BB®iiBEBSBESBBBESBBlBBÍBBSfflSlS®aiBBBSEBEESíSl*®B* ' nék megvegyék.' Ä fogorvosok pedig hiába harcolnak a fog­szuvasodás ellen, ha ugyanakkor nagyüzemi módon termelnek ilyen cikkeket, mégpedig ter­melőszövetkezetben, mellék­üzemágként Nem szabadna eny- nyire alávetni a csoportérdek­nek — ez esetben a tsz anyagi előnyéinek — a közérdeket Sze­rintem be kellene tiltani ezek­nek a cumiknak a gyártását mint egészségre ártalmas táp­lálékot” Dr. Budai István írta e soro­kat a MENCS-nek és kérte, hegy határozottan lépjenek fel az ilyesmi ellen, hiszen ez egyál­talán nem segíti a fogorvosok munkáját ellenkezőleg, és az egészségre, a gyermekek foga­zatára nagyon is káros. Kirándulók Tompa Sándomé a Békés me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattól írta levelét, melyben arról tájékoztatott bennünket, hogy a közelmúltban a vállalat dogozói közül 44-en háromnapos kiránduláson vettek részt mely­hez a szakszervezeti bizottság je­lentős anyagi támogatást adott. A kirándulók mezgismerkedhet- tek a Zempléni hegység és Hegyalja történelmi nevezetes­ségeivel, természeti szépségeivel. Sok-sok élménnyel gazdagon tértek haza. Az idén még egy társasutazást terveznek szep­tember végén: 32-en Kijevbe látogatnak a vállalattól. ^«■■■■sHBisseaBBsssasBaBBaieiBaBaBBSsssssKB. ; A Szerkesszen velünk • rovatot összeállította: ■ Kasnyik Judit SSSBKaCBBBBBBBSSSSBSSB» Ctas ©Cdo&o* JÚfKkjX: az élelmiszer boltról liyuricza Istvánná több gyo­mai háziasszony nevében Irt szerkesztőségünknek. Megtud­ták, hogy a helyi ÁFÉSZ meg- eagiiteti élelmiszer-, tej- és ke­zűk. De hiába szervezik meg az iskolafogászati rendeléseket, hi­ába tartanak előadásokat a gyermekeknek, ha ilyen „édes módon” teszik tönkre a félvilá­gosító munkát egyes gazdasági üzemegységek a nagyobb bevé­tel reményében. Helyes lenne, ha ezzel kapcsolatban az illetékes szervek vizsgálatot tartanának és felhívnák a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági üzemek inkább gyümölcstermékekkel kedveskedjenek a gyermekek­nek. Önzetlen segítők Győri László nyugdíjas levél­írónk arra kér bennünket, Icö- zöljük a Békéscsaba, Reviczky utcai lakók köszönetét az ön­zetlen segítségért, amit jó né- hányan tanúsítottak, amikor a nagy esőzés idején több lakást elöntött a víz, s az ott lakókat ki kellett költöztetni. Ennél a munkánál különösen sokat segí­tettek a fiatalok, többek között Grósz Mihály vasipari és Bücsi István nyomdai gépész tanuló, akik térdig érő vízben segít- keztek az átköltöztetésnél. Sőt az idősebbek kézéből is kivet­ték a tárgyakat, nem engedték őket, hogy cipek,edjenek. A fia­talokat is meghazudtoló áldo­zatkészséggel segített Molnár Imre már nyugdíjas mozdonyve­zető, aki nagy szakértelemmel segített a szivattyúzásnál. A Ludvig utcai átemelő szivattyút éjjel-nappal társadalmi munká­ban üzemeltette. Sok segítséget nyújtott Gruda Károly villany- szerelő is, de lehetne még to­vább sorolni azoknak a neveit, akik a Reviczky utcaiak gond­jain igyekeztek segíteni. Az ösz- szefogás szép példája ez, hogy a bajbajutottak nem maradnak magukra a mi társadalmunkban. Megszületett a számolócédula Egy témával kétszer is fog­lalkoztunk, s intézkedést vár­tunk, amely meg is történt. A Békés megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat közölte, hogy már az első cikk megjelenése­kor a zöldségboltokat ellátták számolócédulávaL A másdik cikk' nyomán pedig levélben hívták fel az ott dolgozók fi­gyelmét arra, hogy a számoló­cédulát a vásárlónak adják is át. Az intézkedés végrehajtását a jövőben rendszeresen ellenőr­zik. A vásárlók nevében köszön­jük. Intézkedés a lakók megelégedésére Gyomáről a Táncsics utca lakói küldtek szerkesztőségünk­höz egy panaszos levelet, amely­nek témája olyan volt, hogy ki­vizsgálásra. illetve intézkedés­re szorult. Épp ezért a gyomai nagyközségi tanácshoz fordul­tunk. A tanács dicséretére le­gyen mondva, hogy rövid időn nyérboltját. Olvasónk azt kér­dezi mi ennek az oka, hiszen a hír nagy tiltakozást váltott ki. A kérdéssel dr. Palotai Fe­renchez, a Gyomai Általános Fogyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet elnökhelyetteséhez for­dultunk. „Valóban, — nem csak ezt — több üzletet bezárunk a közeljö­vőben. Ékre azért kerül sor, mert még ebben a hónapban átadjuk Gyoma új ABC-áruházát. A kö­zelében levő kisebb üzleteket ezért beszüntetjük. Az új léte­sítmény a Hősök útja 48 szám alatt .nyílik majd meg, s az em­lített élelmiszer bolt ettől mint­egy 150 méterre van. Biztos va­gyok benne, hogy ha a korsze­rű, jól élátott ABC-t átadjuk, minden vásárlónk elégedett lesz.” Továbbra ts várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk, az illetéke­sek válaszaival együtt. belül vizsgálatot tartott, s annak eredményéről Megyeri Sándor tanácselnök értesített bennün­ket. A következőket írja: „A Gyóma, Táncsics út lakói­nak beküldött panasza teljesen jogos volt, a bejelentést kivizs­gáltuk, s a helyszínen győződ­tünk meg, hogy a szakigazga­tási szerv által aláírt bejárási jegyzőkönyv szerint csak a vál­lalatok érdekeit vették figye­lembe. A lakók felszólalásaira nem figyeltek oda. A vizsgálat alapján visszaállítottuk a régi helyzetet, amit az utca lakói megelégedéssel fogadtak.” Szerkesztői üzenetek Gál Lajos, Gyoma. A Magyar 'Vöröskereszt Országos Központ­jának címe: 1367. Budapest, V., Arany János utca 31. Bánszki János, Békéscsaba. Észrevételével egyetértünk, bár a jelzett dolgok a háztartási hul­ladék fogalmába tartoznak. Ez­ért nem történt szabálytalanság. Antalffy Vera, Békéscsaba. Leveléből nem derült ki, hogy tulajdonképen mi is történt. Szí­vesen vennénk, ha személyesen felkeresné szerkesztőségünket az ügyben. Fektették a táviratot (^TAVÍ^AT Zana István nyugdíjas Gádo­rosról a posta miatt fogott tol­lat és fordult hozzánk észrevé­telével. Június 28-án Orosházán, az ipari tanuló iskolában volt az unokájának a ballagása. Le­vélírónk betegsége miatt szemé­lyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, ezért egy üd­vözlő táviratot adott fel az uno­ka részére június 27-én 15 óra 3Q perckor a gádorosi postán. Teltek a napok, az unoka haza­jött, de egy szót sem szólt a táviratról. Végül a nagyapa megkérdezte, megkapta-e. Kide­rült, hogy még július 1-én sem kézbesítették a táviratot. Hosz- szas utánjárás során megállapí­tották, hogy a kézbesítő a táv­irat átadását beírta az ellen­őrző füzetbe, mégpedig június 27-i dátummal 16 óra 30 perces idővel. Hogy ki írta alá az át­vételt, az viszont nem derült ki. Levélírónk azt kérdezi, ho­gyan lehet ilyesmit megtenni. Mi sem tudjuk, ezért kérjük a posta illetékeseit, vizsgálják felül az esetet s amennyiben hanyagság történt, vonják íele- ,! lősségre azt, aki elkövette. Atyai orom bosszúsággal fűszerezve „ügy ahogy terveztük, fiú után lány született. Határtalan volt az öröm, amikor a kórház ügyeletes ápolónőjének kedves hangját hallom a telefonban — mesélte ismerősöm. — Azután az orosházi kórházba siettem, ahol a portás — egy középkorú hölgy — örömmel fogadott és már mondta is a hírt: „3 kiló 30 dekával lánya született.” Hogy honnan tudta, ki a boldog atya, az rejtély. De a figyelmes­ség jól esett és hálából egy hú­szast nyomtam a markába. Másnap poharat, fehérneműt, ezt, azt kellett bevinni az anyu­kának. Szerencsém volt, ugyan­az a portás állt a kapuban, mint előző nap. Ezután egy fur­csa párbeszéd zajlott le közöt­tünk. A portás: Mit akart En: Anyukának poharat, fe­hérneműt kell vinni, ha lehet­ne. A portás: Nem lehet felmenni kérem. Én: Értem. Akkor talán ha valamiféleképpen feljuttatni lenne szíves. A portás: Ez kórház és nem boy-szolgálat. Mit tehettem mást, jött egy szolgálatkész nővér, ő felvitte a csomagot, minden térítés nél­kül. Most csak azon gondolko­zom, hogy miért volt mindez, miért változott ridegre a por­tás? — kérdezte ismerősöm, melyre a választ én sem tudtam megadni: Héjjá Sándor” Tanuljuk meg tisztelni egymást „Július 7-én Békéscsabán a délelőtti órákban betértem az Univerzál Kiskereskedelmi Vál­lalat játékboltjába, ahol egy já­tékkocsit akartam venni — ír­ja Kovács Sándomé Kulich Gyu­la lakótelepi olvasónk. — Lát­tam is egy mintadarabot á/220 forintos egységárban. Az eladó, egy fiatal kislány azt válaszol­ta, hoznak másikat a raktárból, originál csomagolásban, mert a kitett játék mintadarab. Rend­ben van — mondtam —, köszö­nöm szépen. Ki is hoztak három kartondobozzal s letették elém a bolt közepére. Nem az volt a baj, hogy nem foglalkoztak velem, hiszen a mai önkiszolgá­ló rendszer világban megszok­tuk, hogy saját magunkat szol­gáljuk ki. Nyugodtan lehajol­tam hát és kezdem kibontani az egyik csomagot. Sajnos a kocsi fogantyúján a festék hosszú csíkban le volt pattogva. Így hát a másikat bontottam s ekkor ért a meglepetés. Nagyon udva­riatlanul rám szóltak, hogy ab­ban is ugyanolyan van, külön­ben is nincs hely pakolászni, ennyit szétszedni stb. Általában türelmes ember vagyok, de most rosszul esett ez az udva­riatlan hang. Így hát megkö­szöntem a velem való bánásmó­dot és nem vásároltam. Átmen­tem á Centrum Áruházba, ahol megkaptam a kívánt árut. Jó magam is kereskedelrru szakmával rendelkezem, így tu­dom e foglalkozás nehézségeit. Nem könnyű emberekkel bánni, sok türelem, megértés szüksé­ges., De ilyen esetben hol van a szocialista szellem, amit az is­kolában tanultunk? Arra kell gondolnunk, hogy valahol min­denki vevő és mindenki eladó. Ezt az egymás közötti adás-vé­telt kellene összhangba hozni s növelni az egymás iránti tisz­teletet.” , Felkerestük a bolt dolgozóit és a levélben jelzett eladóval is beszéltünk. Elismerik, hogy ol­vasónkkal valóban nem tudtak kellően foglalkozni. Mentségük­re azt hozták fel, hogy aznap rengeteg áru érkezett, a bolt zsúfolt volt, így fordulhatott elő a fenti sajnálatos eset. Mindehhez nekünk csupán a következő megjegyzésünk van: nem vagyunk egyformák, sem a vásárlók, sem az eladók. Viszont a tiszteletet valóban illik meg­adni egymásnak. BÉKÉS memsstr. 1 1975. JÚLIUS 12. t

Next

/
Thumbnails
Contents