Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

Kitűnő keid@ményeié§ Békéltetni baSiő fok —Veszprém Aa új Járat egyik vezetője, Laczó Pál és a kalauz, Molnár Sán­dor né Már a efmból Is sejthető, hogy ez valamiféle útvonal. Igen. Ámbár nem kiránduló csopor­té, mint ahogy már néhányszor adtunk ilyen címet egy-egy ha­sonló esemény közlésekor. Ez­úttal merőben másról van szó. Igaz, kirándulni is lehet azzal a panorámás autóbusszal, ame­lyet a Volán 8-as Vállalata jú­nius 1-től Békéscsaba—Siófok, illetve az őszi, téli hónapokban Veszprém között közlekedtet. A különbség csak annyi, hogy ez a járat immár naponta indul Bé­késcsabáról a kora reggeli órákban, összekötve ezzel az Alföld egy részét a Dunántúl­lal A nyári hónapokban a köz­kedvelt üdülőövezettel, a Ba­latonnal és környezetével. Az első útra mi is elkísértük a járatot, s bár még a környék lakói nem ismerték meg eléggé ezt a lehetőséget. — itt jegyez­zük meg: lehetett volna na­gyobb propagandát is kifejteni, mégis voltak utasok szép szám­mal június első vasárnapján. Csendes vasárnap reggel volt. A város éppen hogy ébrede­zett. Akik túrára, kirándulásra készültek, aggodalmasan tekint- gettek ki az ablakon, s talán ki­csit álmosan is arra gondoltak, hogy ez a vasárnap sem sike­rül. Mert az időjárás szeszé­lyes, mindig hét végére romlik el. Az új panorámás autóbusz utasai is erre gondolhattak, en­nek ellenére nagy volt az élénk­ség. Különösen a forgalmi iro­dában, hiszen ezen a napon kellett vizsgázni: beválik-e az új járat vagy sem. A gépkocsi­vezetők és kalauzok is korán keltek, fűtötte őket az izgalom, hogyan sikerül az első út. Laczó Pál gépkocsivezetőnek -em volt nyugta. Bár már meg­szokhatta az ilyen hosszú uta­kat is, hiszen 21 éve van a vál­lalatnál, s ennek egy részét Bu­dapest—Békéscsaba közötti ve­zetéssel töltötte el. A siófoki útvonal viszont jóval hosszabb. Kern véletlen, hogy rábízták, kétszeres kiváló dolgozó és a Balesetmentes Közlekedésért Érdemérem tulajdonosa. Tóth János, Földi Ferenc, Marik Mi­hály, Papp László gépkocsive­zetők sem most kezdték a szak­mát. Az első útra ők is elkí­sérték a járatot, hiszen szintén ide lettek beosztva. Felváltva dolgoznak majd, hosszú az út. Siófokig 292 kilométer és ugyanezt kell megtenni vissza, j Késben 40 állomáshelyen meg­állni, utasokat felvenni. Veszp­rémig 305 kilométer és 45 ál­lomás lesz az útvonal) Fárasztó munka. De szívesen vállalták. Az új mindig érdekes, változa­tos. S az sem mindegy, hogy ők az úttörői annak a kezdemé­nyezésnek, amelynek célja: az Alföldről átszállás, várakozás nélkül mipél hamarabb eljutni a Balaton fővárosába, vagy a Bakony egyik megyeszékhelyé­re. De térjünk vissza az első nap­hoz. Ünnepélyes pillanat volt az indulás. A panorámás, re­pülőüléses autóbusz méltóság- teljesen gördült ki az 1-es ko­csiállásról Bálint István for­galmi szolgálattevő jelére. Az utasok közül néhányan csak rö- videbb távra mentek, Oroshá­zára, Szentesre. De a Szentesre utazók különösen örültek e le­hetőségnek, hisz vonattal kö­rülményes eljutni oda. Szóljunk néhány szót a ka­lauzokról is. Makai István két­szeres kiváló dolgozó, 17 éve van a vállalatnál. Váltótársa, Molnár Sándorné is törzsgárda- tag. A férje pedig 18 éve dol­gozik a Volánnál. Mindkettőjüknek nagy pró­batétel volt az első út, hiszen új állomáshelyeket, megállókat' kellett megismerni. Az utasok mindebből persze nem sokat vettek észre, kellemes, kényel­mes útjuk volt, s a kulturált utazáshoz hozzátartozik, hogy rövidesen beszerelik a hűtő- szekrényt is, a nyári melegben tehát mindig lesz frissen hűtött üdítő ital, mellyel a kalauzok szolgálnak, ez is feladataik kö­zé tartozik. Az állomásokat percnyi pon­tossággal értük el. Orosháza, Szentes, Csongrad — szinte re­pült az idő —, s rövidesen már Kiskunfélegyházán jártunk. Itt szállt le az az utas, aki Békés­csabáról a legtávolabbra szóló jegyet váltotta. Nem unatkoz­tunk azonban sokáig, újabb uta­sok szálltak fel, akik örömmel fogadták a reprezentatív kül­sejű és belsejű panorámás au­tóbuszt.. Ezen a vidéken — Ja- kabszállás, Izsák, Fülöpszál- lás — kevés az autóbuszjárat, így hát örültek az új közleke­dési lehetőségnek. A hosszabb pihenő Solton volt, ragyogó idő­ben pontosan 12.20 órakor ér­keztünk Siófokra. Jó ötlet volt az Alföldet a Balatonnal összekötni' egy já­rattal. Jól vizsgázott az első úton a személyzet is. Kasnyik Judit A társadalombiztosítási törvényről és végrehajtási jogszabályairól a Magyar Szocialista Mun­káspárt XI, kongresszusá­nak a beszámolója és több dokumentuma sokoldalú­an foglalkozott társadalombiz­tosításunk értékelésével, meg­jelölve azt az utat is, amelyen tovább kell fejlődnie. Közvet­lenül a kongresszus után tár­sadalombiztosításunkat jelentős mértékben továbbfejlesztő in­tézkedések születtek. Az Országgyűlés 1975, április 10—U-j ülésszakán megalkotta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt és ezzel új fejezetet nyitott a magyar társadalombiztosítás történeté­ben. A törvény — a végrehaj­tásáról rendelkező miniszterta­nácsi rendelettel és a hozzá csatlakozó SZOT szabályzattal együtt — 1975. július 1-éo lép hatályba. Társadalombiztosításunk fej­lődéséről, a kodifikációról és az 1975. július 1-én hatályba- lépő fontosabb új intézkedé­sekről, beleértve a régi és az alacsony összegű nyugellátások felemelését is, sorozatban adunk tájékoztatást. Szocialista társadalmunk alap­vető érdeke és elemi köteles­sége az öregekről, betegekről, munkaképiteleniekrői és a gyer­mekes családokról való gondos­kodás. Ennek megfelelően az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgárainak öregség, be­tegség és munkaképtelenség ese­tén anyagi ellátáshoz van jo­guk. A Magyar Népköztársaság az anyagi ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás kereté­ben és a szociális intézmé­nyek rendszerével biztosítja A társadalombiztosítás kere­tében biztosított anyagi ellátás­ra a dolgozóknak, illetve hozzá­tartozóiknak a társadalom mun­kájában való részvételük alap­ján alanyi joguk van. Ez a jog hosszú Ideig tartó fejlődés ered­ménye. A rmmkásbiztosítás kezdeti in­tézményei hazánkban — a mun­kásmozgalom harcának eredmé­nyeként — a századforduló tá­ján alakultak ki. A Tanácsköz­társaság a társadalombiztosítást j minden dolgozóra kiterjesztette, általánossá tette. Ezeknek az előremutató intézkedéseknek a megvalósulását azonban az el­lenforradalmi rendszer megaka­dályozta, és a társadalombizto­sítást is felhasználta a dolgozók különböző kategóriáinak a itieg- osztására és szembeállítására. T ársadalombiztosításunk a társadalmi-gazdasági vi­szonyok fejlődésével össz­hangban, a felszabadulás óta vált valóban társadalmi méretű gondoskodássá. A felszabadulást követően mindenekelőtt a mun­kásosztály hátrányos helyzetét kellett megszüntetni a jogosul­ták körének bővítésével, majd a szolgáltatások színvonalának fo­kozatos emelésével. Rövid idő alatt valamennyi bérből és fize­tésből élő dolgozó társadalom­biztosítási ellátáshoz jutott, ide értve a mezőgazdasági munkáso­Az ipari szövetkezetek tagjait — kezdetétől fogva —a munkavi­szonyban álló dolgozólakai azonos ellátás illeti meg. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek tag­jai pedig a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével párhuza­mosan jutottak betegségi ellá­táshoz és családi pótlékhoz. A bérből és fizetésből ólő dol­gozók azonos élveken alapuló nyugellátását az 1951-ben életre hívott első egységes nyugdíjrend­szer valósította meg. Ezt 1954- ben, majd 1958-ban a társadal­mi és a gazdasági életben bekö­vetkezett fejlődésnek megfelelő, magasabb színvonalú ellátást biztosító nyugdíjrendszer váltot­ta fel. Az utóbbiban fokozottan ér­vényesültek a munka szerinti elosztás és a szociális bizton­ság követelményei a hosszú időn át, továbbá a nehéz és az egészségre ártalmas körülmé­nyék között végzett munka meg. becsülése. ■ mezőgazdasági termelószö­II vetkezetek tagjai 1958 óta részesülnek nyugellátás­ban. A dolgozó parasztságnak a nagyüzemi társasgazdálkodásban elért jelentős eredményei lehe­tővé tették nyugdíjrendszerük 1966. évi reformját Nyugellátá­sunk ezzel lényegesen közelebb került a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugellátásához. A nyugdíjbiztosítás 1971 óta kiter­jed a szakszövetkezetek tagjaira is. A kisiparosok és hozzátarto­zóik részére az 1961-ben meg­alkotott nyugdíjrendszer biztosít ellátást. A magánkereskedők e nyugdíjrendszer alapján 1976-től részesülnek ellátásban. Társadalombiztosításunk sok­irányú fejlődésében külön is ki­emelést érdemlő eredmény, hogy az intézményes egészségügyi el­látást ma már gyakorlatilag az egész lakosság igénybe veheti. A vázolt fejlődés is mutatja, hogy a társadalombiztosítás tár­sadalmi és gazdasági életünkben rendkívül fontos szerepet tölt be, és szocialista államunknak a dolgozók érdekeit szolgáló egyik alapvető intézménye lett. Álla­munk a szociálpolitikai funkció­ját jelentős részben a társada­lombiztosítás útján valósítja meg. A társadalombiztosítási gon­doskodás fokozatos kiterjesztésé­vel elértük, hogy a munkavi­szonyban álló dolgozók, az ipari, szövetkezeti tagok, a bedolgo­zók, valamint a megbízás alap-», ján rendszeresen és személyesen munkát végző dolgozók és csa­ládtagjaik azonos elvek szerint, illetve egyenlő feltételek mellett szerezhetnék jogot a társada­lombiztosítás ellátásaira: beteg­ségi és anyasági ellátásra, csalá­di pótlókra, nyugellátásra és baleseti ellátásra. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti és szakszövetkezeti ta­gok és családtagjaik — táppénz és a terhességi — gyermekágyi A táppénzt és a terhességi-gyer­mekágyi segélyt helyettesítő be­tegségi, illetőleg szülési segélyt a tagok a szövetkezettől kapják, T ársadalmunk két alapvető osztálya ily módon gya­korlatilag azonos társada-- lombiztosítási jogokat élvez. El­értük tehát a gondoskodásnak azt a fokát, amelyen a szocialis­ta szektorban dolgozók teljes körének társadalombiztosítási ellátása megközelítően azonos­sá vált. A még meglevő különb­ségek nem alapvétőéi, vagy pe­dig — mint például az öt év­vel magasabb öregségi nyugdíj- korhatár — tovább csökkenthe­tők. Az elért eredmények tehát reális alapot nyújtanak a tár­sadalombiztosítási jogszabályok egységes eLveken alapuló, átfogó ú j raszaibály ozásá hoz. A társadalombiztosítási jog­szabályok rendezése keretében sor kerül az ellátás színvonalá­nak emelését szolgáló jelentős fejlesztési intézkedésekre. Ugyanakkor az egységesítés ér­dekében számos kiseb b-nagy óbb reformintézkedés is megvalósul. A társadalombiztosítási jog­szabályok ma részben a biz­tosítási ágazatok (betegségi biz­tosítás, családi pótlék, nyug­díjbiztosítás), részben pedig az érintett dolgozó kategóriák (munkaviszony ban álló dolgo­zók, mezőgazdasági szövetkezeti tagok, kisiparosok) szerint ta­gozódnak. Az alapvető jogszabályok meg­alkotására az 1955—70. évek kö­zött különböző időpontokban ke­rült sor. A rendelkezéseket a társadalmi és gazdasági viszo­nyokban ^elkövetkezett változá­sok hatására — a gondoskodás fokozatos kiterjesztése és az alapvető ellátási formák színvo­nalának rendszeres javítása ér­dekében — több ízben kellett módosítani, illetve kiegészíteni. A joganyag Változása a nyugdíj­biztosításban a legnagyobb. Ezen a területen a hatályban leyő jog­szabályoknak számos, a felsza­badulás előtti időből származó rendelkezését is át kellett ven­niük. B társadalombiztosítási jogi szabályozás ágazatok és nyugdíjrendszerek szerinti elkülönülése, a végrehajtási sza­bályok igen nagy száma, az idők folyamán szükségessé vált mó­dosítások és kiegészítések foly­tán a társadalombiztosítási jog­anyag rendkívül terjedelmessé és szinte áttekinthetetlenné vált. Az alkalmazott jogszabályok száma mintegy félezerre tehető. A jogszabályokban sok az átfe­dés és az ellentmondás, ami aka­dályozza a bürokráciamentes és egységes végrehajtást. Megnehe­zíti a társadalombiztosításba be­vont széles rétegek és az ügy­intézésben közreműködő aktivis­ták számára a szabályokban va­ló eligazodást, a jogok és kötele, zettségek megismerését, valamint az igények érvényesítését. Ehhez járul még. hogy a nyugdíjrend­szerek egyes alapvető kérdése­ket eltérően rendeznék. Az el­térések nagy részét népgazda­sági szempontok és a munka­végzés sajátos körülményei ma már nem indokolják. A különböző dolgozó rétegek társadalombiztosítási jo­gainak egységesítése terén elért jelentős eredményeket és az ellátások színvonalának nagyarányú fejlődését, a szétta­golt szabályozás nem tükrözte megfelelően. Szükségessé vált ezért a társadalombiztosítás egy­séges elveken alapuló, átfogó új­raszabályozása, melyekről la­punk következő számaiban köz­lünk ismertetőt. JÜMUS 19 segély kivételével — a társada­lombiztosítás keretében ugyan­azokra az ellátásokra jogosul­előtt csaknem teljesen kirekesz- tak, mint a munkaviszonyban tettek a társadalombiztosításból, álló dolgozók és családtagjaik. A Volán 8, sz. Vállalat (taxj és 3 1'2 tormán aluli gépjárművekre* női gépjárművezetői tanfolyamot Indít Jelentkezhetned azok a 8 általános iskolával rendelkező 18. életévüket betöltött nők, akik kedvet éreznek a gép­járművezetéshez. A tantolyam költségét a vállalat megtéríti. Jelentkezni lehet: Volán 8. sz. Vállalat, Békás- j csaba. Szarvasi út 87. Mimkaü&i önálló osztály

Next

/
Thumbnails
Contents