Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

TARKA kaíüák&k 2sse«««ifi3isses9Dasacazxasa>aararaana9aaMra»a9easaBBSBSscss3S£Z8aMB«scss»siaicsnuv« Tréfák QSSKX Terheiségmeg'iza kítás Az elmúlt év januárja óta új szabályozás alapján történik a művi terhességmegszakítások engedélyezése. A beérkezett ké­relmekkel a városokban és já­rásokban 12 elsőfokú és a me­gye székhelyén egy másodfokú bizottság foglalkozik. Ez utóbbi a fellebbezésekkel. A bizottsá­gok egészségügyi intézmények­ben (kórházak, rendelőintézetek stb.) működnek. Az új rendelet szigorúbb, mint a régi volt és elsősorban a felesleges, a fele­lőtlenségből származó műtéte­ket kívánta korlátozni. Kényszer vagy tervezés — Békés megyében egy év alatt — 1974-ben — 43 százalé­kot esett a művi terhességmeg­szakítások száma. Ezt a rende­let következetes alkalmazásának lehet tulajdonítani? — kérdez­tük dr. Nagy Judit megyei or­vost. — Az új rendelet pontokba foglalta, milyen esetben ad vagy adhat a bizottság engedélyt. Ez a korábbihoz képest — amikor egyetlen eszköz a meggyőzés volt — valóban szigorítást je­lent. S ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy a mi megyénkben a születések aránya ezer lakosra számítva évekig 14 körül moz­gott s ez 1974-ben 18 lett, köny- nyen kényszerre gondolhatnak az emberek. De erről szó sincs, mert a bizottságok a beérkezett kérelmeknek csak mintegy 4 százalékát utasították el. Már első fokon engedélyt kapott a kérelmezők 94,4 százaléka. — Ezek szerint 1974-ben már eleve jóval kevesebben akarták megszakíttatni terhességüket, mint az előző esztendőkben. Te­hát a családok és az állam szán­déka hasonló volt, vagy leg­alábbis köziéi került egymáshoz. — Részben. Ugyanis a csök­kenő folyamat fokozatosan már 1968' után megindult a család- tervezési felvilágosító munka nyomán és az újabb és hatéko­nyabb fogamzásgátló szerek ter­jedésével. S a hetvenes években az egyes szociálpolitikai intéz­kedések hatása is mutatkozik. Ez tovább fokozódott a népese­déspolitikai határozattal. A csa­ládi pótlék és a gyermekgondo­zási segély fölemelése, egyéb más kedvezmények, s nem utol­sósorban a kedvező lakáspoliti­kára gondolok. De közrejátszott az is, hogy most vannak szülő­képes korban azok a nők, akik az ötvenes évek közepe táján születtek. — A rendelet tehát nem kény­szerít szülésre, hanem inkább gondos családtervezésre serkent. S ehhez ma már többféle véde­kezési lehetőség áll rendelkezés­re. De akik a bizottságok elé kerültek, nyilván egyiket sem vették igénybe. — Egyesek védekeztek, csak a használatban hibát követtek el, pl. nem szedték rendszeresen a tablettát. Aztán vannak nők — bár egyre kevesebben —, akik idegenkednek a tablettáktól, mások meg nem szedhetik. Ne­kik egyéb módot kell találniuk és így a kisebb hatású módsze­rekre vannak utaléa. De több azoknak a száma, akik egyál­talán nem védekeztek, a legkü­lönfélébb okot hozva föl erre. A bizottságok fontos munkája, hogy meggyőzze a nőket: a saját és a következő utód egészsége érdekében fogadja meg a szak­orvos tanácsát. S a születéssza­bályzás módja a fogamzásgátlás legyen, hogyha majd szülni óhajt, egészséges gyermeknek adhasson életet. A fellebbviteli fórum — Az előbb már szó esett ró­la, hogy az összes kérelmező 94 százaléka azonnal engedélyt ka­pott. A többiek mind fellebbez­tek? — A kérdésre dr. Domoki Irén, a másodfokú bizottság jo­gásza válaszol: — Az elutasítottak egy része — kb 1,5 százaléka — belenyu­godott a döntésbe, a többiek hozzánk fordultak, s a felleb­bezőknek több mint a fele itt kapta meg a terhességmegszakí- tási engedélyt. — A fellebbezések nem egy­szerű, egyértelmű ügyek. Sok egyéni, családi probléma van bennük, viszont minden egyes emberre nincs paragrafus. Sok nehézséget jelent ez a döntés­nél? — Igen. És valóban nincs két egyforma eset. Mégis arra tö­rekszünk, hogy a hasonló ügyekben hasonló és következe­tes joggyakorlatot alakítsunk ki, hogy senkit hátrány né ér­jen. Különösen nehéz ez igazol­hatatlan indok esetén. Egy szél­sőséges példa talán érzékelteti: ha az anya állítása szerint nem a törvényes férj az apa. Ugyan­csak gond a megromlott csalá­di élet elbírálása olyankor, ami­kor a feleség inkább takargatja azt, nemhogy panaszkodna, és így még a szomszédok sem Áld­ják, milyen rosszul élnek. Az­tán vannak fellebbezők, akik ügyüket előnyösebben tudják képviselni, míg másoknak meg­szólalni is nehéz. Ezeket az utóbbiakat nekünk kell segíte­nünk. Panaszra mód van Kötött mellény A modeült gyapjúfanaJlal kötjük, kb 1 kg-ot igényel, A patentrészt 3-as, a mintás részt 4-es tűvel kötjük. A mámta le­írása: 1, 3, 5, 7 sarak 3 sima és 3 fordított váltakozva. A páros sorokat végig fordítottan köt­jük, a 9, 11, 13, 15 sorokat 4 simával kezdjük s utána 1 for­dított és 5 sima váltakozásával kötünk a soron végig. így az egy fordított szem az előző sor középső szeme fölé kerül. A há­tát 110 Sizemmel kezdjük a vé­konyabb tűvel 1 sima, 1 fordí­tottal 3 cm-t kötünk, utána a vastagabb tűvel kötjük) a min­tás részt a szabásmintának meg­felelően. Az elejét 75 szemmel kezdjük. A hátával azonos mó­don kötjük, de a középfelé eső szélén 20 szemet a színén min­dig simán, bal oldalán pedig fordítottan kötünk. A karöltő 16 cm_.es magasságánál elkezdjük a nyak kerekítését, éspedig a si­ma kötésű csík 16 szemét fe­jezzük be (a tűn maradnak sze­mek, ezeket azután kötjük to­vább). Folytatjuk a nyak kere­kítését 3, 2 és 1 szemet fogyass tunk el minden második sor­ban, majd befejezzük a vállat. Ezután megkötjük a másik ele­jét a gomblyukakkal együtt. Az ujjúkat 50' szemmel kezdjük és 6 cm patentkötés után a min­tával és a vastagabb tűvel a szabásminta szerint szaporítva BlHEJ MEC/zJ v ;ív:­1975. JÚNIUS 8. 11 — Öttagú a bizottság, nem valószínű, hogy minden esetben azonos véleményen vannak. Ne­hezen hozzák meg a döntést? ■— Könnyű ügy ezen a szinten már nincsen és általában sokat vitatkozunk. Volt jó pár eset, amikor hosszan és élesen, s csak a szavazás hozott ered­ményt. — A másodfok döntése vég­leges. Viszont panaszra mód van. Éltek ezzel az elutasítot­tak? — Egy esztendő alatt öt eset­ben fordultak panasszal a me­gyei tanács vb-titkárához, aki új tárgyalásra visszaadta hoz­zánk az ügyet. Egy kivételével új határozatot hoztunk, mivel a panaszos újabb és hitelt érdem­lő indokot szolgáltatott. * * • • A művi terhességmegszakítá­sok száma ebben az évben to­vább csökkent. És most sem a , kényszer miatt. Az első negyed­évben 12 százalékkal keveseb­ben kérték, mint 1974 hasonló időszakában. A fellebbezések pedig a tavalyinak csak az egy- harmadát tették ki. Vass Márta és kerekítve folytatjuk műin- : kánikat. Gallért kb. 90 szem- ; mel kezdjük szántón simán, bal • oldalán fordítottan. 15 cm után j a szemeket mindkét oldalon ■ szemenként fogyasztjuk, 3x4 • szem után a maradék szemeket ! egyszerre fejezzük be. Zseblap- jj ja csak dísz- és dupla kötéssel ; készül. A gallér felvarrásánál • a fokozatosan befejezett részt á • színén, a többit a bal oldalon • varrjuk a mellényhez. A gom- ■ bolási pántot és a gallért visz- • szafelé haladó (bálról jobbra) ■ kispálcával horgoljuk köirül. S MEGOLDÓDOTT A KÓKUSZDIÓ HÁMOZÁSA Jelentéktelen problémának tű­nik, pedig nem az. Nehéz fel­adat azoknak a gyáraknak a számára, amelyek a kókuszdió beléből olajat és stearint von­nak ki. A francia Benn cég megnyerte az „élelmiszeripari technológiai újítás” témaköré­ben kiírt nemzetközi pályázatot azzal a géppel, amelynek segít­ségével óránként 6000 kókusz­diót lehet meghámozni. — Ottó, mindenütt azt híresz- teled, hogy nem iszol szeszes italt. Én pedig tegnap láttam, amint felhajtottál egy konyakot. — Ez teljességgel lehetetlen- vágy pedig tökrészeg voltam. • • • A skót beront a gyógyszertár­ba: — Gyorsan adjon 5 pennyért mérget, véget akarok vetni az életemnek. — Sajnálom, uram — vála­szolja a gyógyszerész, csak 6 pennys méreggel szolgálhatok. — Ember! öngyilkos akarok lenni, nem tönkremennil 0 * * — Miért mondtad meg anyu­nak, hogy mikor jöttem haza? Hiszen nyomatékosan megkérte­lek, hogy ne áruld el! — En nem is árultalak el, pa­pa — mondja önérzetesen a fiú. — Csak amikor anyu megérke­zett, annyit mondtam, hogy nem néztem az árára, amikor haza­jöttél, mert éppen a reggelimet készítettem. *00 EZ EGY KIS TÚLZÁS Joachim Ringelnatz ugyan­csak barátja volt az italnak. Egy napon háziorvosa így szólt hoz­zá: — Mint lelkiismeretes orvos, csak annyit mondhatok önnek, Ringelnatz úr, hogy helyesebb lenne, ha minden egyes konyak helyett egy almát fogyasztana. — No, de kedves doktor — vá­laszolta Ringelnatz — ez képte­lenség. Hogy tudnék én naponta 30 almát megenni? f Tegnap dolgozatot irtunk. A tanító né­ni azt mondta, nem adja meg a témát, mindenki írjon, amit akar. Sokáig törtem a fejem, ugyan mit is akarjak, amikor az ablakra néztem és láttam, hogy teljesen beborult és mindjárt zuhogni fog az eső. Erről eszembe jutott, hogy mi volt nálunk a napokban és elkezdtem írni: félóra A földrajzban azt tanul­tuk, hogy az olaszországi Velence olyan város, amit az alapítók a vízre épí­tettek. És cölöpökre. Ott éppen ezért az utcákon víz folyik és gondolával közleked­nek az emberek. Ez biztos, hogy így van, mert filmen már lát­tam. Aztán van még egy másik is, Észak Velencéje, de ez csak olyan becenév, mert valójában Leningrád- ról van szó. Azért mert sok a csatorná­ja és sok utcában ezért itt is víz fo­lyik. A mi Velencénk a Szabadság tér, mert időnként itt is víz­ben vagyunk, csak éppen gondola nem jár rajta. Még csónak sem. És hídja sin­csen. Persze még más különbség is akad. Mindjárt az, hogy sem nem olasz, sem nem szovjet, sem nem város, hanem csak egy tér és Békéscsa­bán van. Meg hogy a városalapítóik nem vízre és nem cölö­pökre építették. És nincsenek galambja­ink sem, mint ott a Szent Márk téren. Mindebből nálunk csak a tér van meg. Aztán itt a Velence hol van, hol nincsen. Ezt úgy értem, hogy a mi terünk csak zá­por és zivatar, meg más nagy eső idején válik Velencévé. És akkor is lépcsőzete­sen. Azzal kezdődik, hogy ahány ház, any- nyi patak, mert a te­tőkről az esővíz a járdán keresztül az útra zúdul, ahol már folyó lesz belőle. Az­tán amikor ezek a folyók a tér két ol­dalán a sarokra ér­nek, tavakká széle­sednék. Azt hiszem ilyen egyik Velencé­ben sincsen. Sem északon, sérti délen. Csak nálunk. A közlekedés itt ilyenkor borzasztóan érdekes. Legutóbb is kiültünk apukámmal az erkélyre és onnan izgultuk végig. Én a motorosoknak szur­koltam, apukám meg a gyalogosoknak. De azért az autókkal kezdem. Egy Tra­bant kivételével szin­te úsztak a vízen, akár a szárnyas ha­jók. Meg se koty- tyant nekik. A Tra­bant viszont lefulladt és leállt, éppen a sa­rok előtt. Se előre, se hátra, se be, se ki, pedig tele volt utas­sal. De azért a mo­torosok mégis érde­kesebbek voltak, mert féltették a lá­búkat és igyekeztek felhúzni, hogy ne ér­jen a vízbe. Egy-kát srácnak ez teljesen sikerült, úgy mint a cirkuszban szokott lenni. A kerékpáro­sok nem voltak ilyen mutatósak. Vagy le­szálltak és fölmentek a járdára, amikor nem bírták tovább, vagy végig pedáloz- ■tak a téren és a sar­kon szálltak le, mert ott már végképp ki­fulladtak. így is, úgy is megmerült a cipő­jük. A gyalogosok is főleg két nagy cso­portba tartoztak. Egyesek sokáig tű­nődve álltak és néz­ték, hogyan kelhet­nének át a vízen, s aztán csak belegázol­tak cipőstől: mások meg gondolkozás nél­kül kiléptek a csuká­ból, kézbe vették és szinte vígan szelték a vizet. Mire átértek, már föl se vették az egészet. A cipőt se, úgy mentek tovább. Ezek leginkább a lá­nyok voltak, felgyűrt nadrággal, oda se ne­ki. Aztán elállt az eső, lassan lefolyt a víz és vége lett Velencé­nek. Újra száraz-föld lettünk. De nem so­káig, mert késő este kezdődött élőről min­den. Igaz csak kis forgalommal. Ahogy nézem, ismét a leve­gőben lóg egy jó kis zuhancs, aminek én csak örülök, mert a nagymamám azt szokta mondani, hogy a májusi eső aranyat ér. V. M. I i I

Next

/
Thumbnails
Contents