Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A megújuló városok szellemi élete em is annyira vita, mint in- | kább közös gondolkodás, nyilvános ta- ^ pasztalat. & ^ véleménycsere kellene arról, hogy mi- c kánt működP- 'í»:,. nek a vidéki szellemi műhelyek. — de arról talán még inkább, mert éppen ennyire fontos, hogy milyen eszközökkel lehetne újak kialakulását elérni? Az bizonyára senki előtt sem kétséges, hogy hosszú-hosszú folyamatról van szó, hiszen amíg féltöltődik annyi szellemi erő, hogy kifele is áradjon, esztendők, talán évtizedek telnek eL De ne beszéljünk költői képekben; térjünk a tárgyra. A kérdés tulajdonképpen az, hogy az új városok, az újjászerveződő városok milyen szellemi arculatot mutatnak napjainkban, külső gyarapodásukat — épületek, új városközpontok, lakónegyedek, ipari üzemek, néhol nagyobb gyárak — követi-e belső is? Ha körülnézünk az országban, (kiváltképp, ha öt-hat esztendő kihagyással jutunk el egy-egy városba) meglepődve láthatjuk a növekedés külső jeleit. Említsük példaként a kisebbeket — vagy amelyeket a köztu- dgit, a lakosságlétszám alapján, kisebbeknek tartott — Békéscsabát, Gyulát Orosházát, Szekszárdit, Veszprémet, Baját, Salgótarjánt, Tapolcát, Karcagot, Szentest —, de hiszen nagyon hosszan folytathatnánk a sort. Majdnem mindegyikben új városkép fogadja a látogatót; megváltozott városmag, folyamatban levő műemléki rekonstrukciók, amelyek lehetőleg óvják a város történelmi karakterét, s a központban vagy távolabb új lakótelepek gyakran egész városrészek, magában a városban új közintézmények, művelődési központok, irodaházak ... Nyilvánvaló, hogy önként kínálja magát a kérdés: vajon mindez miképp éleszti a megújuló városok szellemi életét? Teremtődtek-e új hagyományok a régieken, van-e a szellemiének erej e-sugárzása, vonzása? Mert talán nem kell mondani : mindez a felhalmozott anyagi érték kietlen volna enólkül. Összetartó szellemi erő s célok híján minden város pusztán lakóhely volna, amely aligha ösztönözne bárkit is arra, hogy a maga munkájával hozzájáruljon szellemi arculatának kialakításához. Emlékezhetünk azokra az időkre, amikor fiatal értelmiségiek valósággal menekültek aiz „álmos-unalmas” vidéki kisvárosokból. Nem éífl rendelkezésre statisztikai felmérés arról, hogy miként vált napjainkban lassan-lassan ellenkezőre ez a folyamat — de körülpillantva ezekben a városokban, ezernyi jelből láthatjuk, hogy fordulópontot jelentenek a mostani esztendők: fiatal diplomások keresik a vidéki munkahelyeket, s néhány év elteltével jód beilleszkednek lakóhelyük társadalmába, megtalálván a munkán túl azt az összetartó erőt, amit egy jó célok vezérelte, értelmes közösség működése jelent. j Nem zökkenőik nélkül, természetesen, s nem is mindenütt. Legyen az eszmecserénk célja az, hogy mindenütt találják meg — együtt a Ugye megérted Demény Ötté Mi még magáztunk mama hogy is lehetett volna másképp harminc évesen már ősz voltál szép arcodon körülményesen szőtték hálóikat a ráncok ideges voltál könnyen síró és néha ütöttél is elgyötört kezeiddel de nekünk a sorsod fájt jobban hát ne haragudj ha most tegezve ölbeveszlek s vigasztallak elkésett szavaimmal és bocsánatod kérem hisz soha nem megyek ki hozzád a Farkasrétre mert nem tudok mert értelmetlen •amikor bennem élsz amikor te én vagyok s ha kereslek csak magamban talállak ébren álomban hétköznapi nehéz mozdulatokban amiket tőled örököltem de nem adhatok tovább senkinek ugye éried mama mgye megérted „légiekkel", a régebben ott élőkkel — azt az alkalmas szellemá keretet, amelyet tevékenységükkel kitölthetnek. Mert ehhez nem elég a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt, építészetileg a legszebb vagy legalábbis impozáns — mint például a veszprémi Georgi Dimitrov — művelődési ház, a legjobb könyvtár, klub, esetleg színház sem. Ezt csak belülről lehet megteremteni, s csak a város, a táj szelleméből táplálni. Amely szellem korántsem jelentheti a provinciálisát — talán inkább úgy köze- lífhetnénk meg a dolgot, hogy az adott város, táj kultúrája hogyan fogadja magába, s ösztönzi az egész országét. Tudjuk, milyen közönségteremtő erő lehet adott esetben — számtalan példa is van rtá — egy vidéki folyóirat, színház, egyetem, tudományos intézmény. Mellőzhetjük a tételes felsorolást. De ismert az a helyi — olykor keserű — megállapítás is, hogy a „szakmák" a nagyobb városokban elkülönülnek egymástól, külön élik a maguk, bár magvas és színvonalas szellemi életét. Említsük meg itt mindjárt, hogy a pártszervek újabban rendkívül sokat tesznek azért, hogy a városok szellemi arculatát alakító emberek — a legkülönbözőbb szakmákból — egymásra találjanak, közös feladatokat vállaljanak. Kisebb városokban bizonyos értelemben könnyebb a helyzet. A „kasztsze- rűen” merev elkülönülésnek kisebb az esélye és a valószínűsége; kevesebben vannak, több a találkozási alkalom, az érintkezési felület. A város pedagógus-, orvos-, mérnök-, agrár-, köztisztviselő-, jogász-„tár. 'sadalma” együttesebb életet éi, az ismeretségek — viszonylag — kiterjedtebbek. S a legtöbben — mostanában mind többen — megegyeznek abban, hogy vonzódnak a városukhoz, jó polgárai annak, s keresik a módját, mint tudnának szellemi fellendítéséhez a maguk erejével hozzájárulni. Szombathely kiváló példa arra, hogy egy főiskola — a tanárképző — körül miként alakul ki pezsgő szellemi élet, s nemcsak a diákok és a tanárok részvételével. Igen gyakori vendégek a főiskolán — s nemcsak ünnepélyes alkalmak, kor — tanácsi vezetők, orvosok, közművelődési funkcionáriusok, jogászok, más iskolában tanító pedagógusok, pártmunkások, mérnökök. Mert a főiskolára érdemes elmenni, eleven élete van, a fiatalok vitái vonzóak, igényt tartanak a felnőttek véleményére. Említhetnénk más várost is, de hát nem az a célunk, hogy recepteket soroljunk fai — hiTakács István szem a példa ebben az esetben nem követendő, mindenütt mások az adottságok, a hagyományok, a formák, a módszerek. De van, ahol még csak nem is mások: semmilyenek. Egyre kevésbé ugyan, de akad ilyen hely is. Ahol a kezdeményezések megfúlnak, mert nagyobb a közöny, mint az újakat alkaró erő, esetleg kudarcok emléke is kísért, megholt próbálkozásoké vagy egyszeri sikereké amelyeket több nem követett, s elment a kedv... Miattuk érdemes a lap hasábjain efféle eszmecserére „összegyűlni”. Nincs az előínsa, kimondva, meghatározva sehol, hogy élénk és alkotó szellemi élet csak egy színház, folyóirat, tudományos intézmény közelében, vonzáskörzetében bontakozhat ki. Baján nincs nagy tudományos intézet, se állandó színház, a városi tanács havi műsorfüzete — amelyben még helytörténeti tanulmányok is helyet kapnak olykor — mégis milyen színvonalas és pezsgő kulturális életről tudósít! A jelen és a hagyományok okos összekapcsolásáról, a legkülönbözőbb értelmiségi rétegek érdeklődésének kielégítéséről. Bizonyára nem valamennyi állítható példának. De a törekvés, a folyamat, a szellemi boltozat a lényeg, amely alatt a város kulturális erői találkoznak, összegyűlnek. Vitaindító-félénket azzal kezdtük, hogy arculatra — építészeti arculatra — megváltozó városokban, ennék következtében vagy emiatt is, újfajta szellemi élet van kibontakozóban. Legalábbis a tekintetben, hogy falaik közé fiatal, élénk szellemű emberek kerülnek, akiknek van erejük arra, hogy a helyi hagyományokból táplálkozva tartalmas kulturális életet teremtsenek. Nem önmagáért valót, hanem olyat, ami az egész közösség művelődését szolgálja. Módszert, modellt adni itt — tartok tőle, hogy másutt sem, ahol esetleg nagyobb tér kínálkozik e gondoláitok taglalására — nem igen lehet. Eszmefuttatásunk ösztönzés kívánt lenni: szólaljanak meg azok, akiknek véleményük e tárgyról egyetértő, esetleg elutasító, akik jobban ismerik a gondokat is, a lehetőségeket is. A mélyebb bepillantás már egy lépés lehet az eredmény felé. Sasa ás István Falu vége Üvegcserepek Vájnál Lásili KÖR Az álom önmagába visszatérő görbe vonal, melynek minden pontja a valóságtól egyenlő távolságra van. HITVALLÁS Olyan jó szeretni, egymást akarni. Olyan szép. a hétköznapi küzdelemben embernek maradnil CSAPDA Pókháló a mozdulat —» Pókháló a szerelem — Pókháló a lét — Az örökidő óriáspókja szövi az élet pókháló-szövetét. SZERELEM Caesar csókolj meg: Én a te Comeliád vagyok. Pallas Athenae szobra többé már nem ragyog# és mi minden istenednél igazabban élünk! VAGY, TANULSÁGGAL Az őrült naphal partra vetette magát, mert el akarta énekelni az embereknek a szivárvány dalát. De hiába figyelte őt a fű közül egy árva pitypang. Tátogó sárga száján nem jött ki hang. TENNIVALÓ At kell ültetni az Egyetemes füleket, és az Egyetemes sziveket. S az ágyúk dörgését bele kell fojtani a béke csendjébe mint vízbe a patkánykölyköket, hogy ne legyen többé e föld senkinek sem idegen. Júliusi naplemente Tomka Mihály Üveg tiszta kék. . Mérges sebként felduzzad a nap. Az éj szilánk-katonái sorbaállnak — Mintha vérem öm lene!
