Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

Odíio if a! kánikulára Eredményekben gazdag négy év után A Badacsony! Állam! Gazdaság az idcn mintegy 100 millió pa­lack Traubiszódát gyárt. A várható nyári csúcsfogyasztásra készül a nagyüzem, folyamatosan feltöltik a vendéglátóipar hűtőtárolóil (MTI fotó: Jászai Csaba felvétele—KS) Kulcskérdés a propagandisták leikészültsége Tizenvalahányan ültek az asz­talnál. Jobbára fiatalok, szmes meg fehér ingben, blúzban: A melegtől kicsit tikkadtan, mégis láthatóan elégedetten. Ez utób­bira meg is volt minden okuk: esztendei komoly tanulás után most vették át oklevelüket, mint a kovácsházi járási kihelyezett, propagandisták pedagógiai mód­szertana elnevezésű speciális kollégiumának immár végzett hallgatói. Legtöbben évek óta gyakorlói szép társadalmi meg­bízatásuknak, a többiek ősztől kapcsolódnak be a tömegpoliti­kai oktatómunka folyamatába. A megyei oktatási igazgatóság szervezte kollégium vezetője, Csicsely Sámuel, a járási párt- bizottság politikai munkatársa azzal búcsúztatta őket, hogy vállalt feladatukat türelemmel, nem hűlő szenvedéllyel végezzék, lelkiismeretesen, ahogy azt a tanfolyamon tették. Aztán hamar szétszéledtek a jelenlevők, legtöbbjük számára ezekben a napokban kezdődik az idei munka igazi dandárja. r * Ketten maradtunk a kollégi­um vezetőjével. S ott volt a kö­zeliinkben néhány megszólalásra váró, az asztali ventillátortól zi- zegtetett fedelű friss szakdolgo­zat. — Kik és honnan jelentkeztek a kollégiumra? — Volt köztük mezőgazdasági mérnök 'és iskolaigazgató, bolti eladó és főkönyvelő. A foglalko­zásokra a járás majd minden községéből jártak be. — Mi volt a tanévben a leg­főbb feladatuk? — Elsajátítani, továbbfejlesz­teni azokat a tanítási módszere­ket, pedagógiai ismereteket, amelyekkel hatékonyabban le­het átadni a pártoktatás anya­gát a hallgatóknak. Húszán vé- geztek, valamennyien előadók lesznek ez év őszétől. Körűibe- j lül három-négyszázán járnak majd szemináriumaikra, előadá­saikra. — Mennyiben tudják haszno­sítani a végzettek a tanultakat? — Tavaly végzett hallgatóink már eredményesen látták el propagandista-megbizatásukat. Náluk soha nem hevert a szek­rény tetején vagy az asztalfiók­ban szemléltető diagram, táblá­zat; sokszor vetítettek diafilmet — nemegyszer kölcsönkérve az iskolai szertárakban találhatókat is; jól hasznosították a helyi testületi döntések érvanyagát, sikerrel mozgósítottak a felada­tok végrehajtására. Nyilván most is így lesz. — Milyen az érdeklődés a jö­vő évi kollégium iránt? — Huszönketten jelentkeztek a propagandisták pedagógiai módszertanára és ugyanennyien az eddig nem volt agitáció-mód- szertanra. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy ezek a to­vábbképző formák járásunkban még nem eléggé ismertek. Négy szakdolgozatot emelt ki a. kötegből a kollégium vezetője. A mezőhegyesi Szeles Lajos arról írt, hogy a propagandis­táknak nagy-nagy türelemmel kell átsegíteniük a felnőtt hall­gatókat az általában hosszabb szünet után újra kezdett tanulás első nehézségein. Miközben fel kell elevenítenie bennük a ko­rábbi ismereteket, egyben épí­tenie kell élettapasztalatukra is. Tassy János magyarbánhegye- si iskolaigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy az érvek min­dig cáfolhatatlanul igazak legye­nek — a csak látszatra igaz vé­leményekről pedig nagyon pon­tosan kell bebizonyítani, hogy hirdetőik hol .követték el aka­ratlanul is tévedésüket, A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság osztályvezetője, Tóth András úgy fogalmazott, hogy a világ­nézeti nevelés során nemcsak a téves nézetek ellen kell harcol­ni, hanem eközben tovább kell erősíteni a marxista ismerete­ket, elkötelezettséget. S ehhez hozzátette a mindezek révén elő­segíthető célt: arra,kell töreked­ni, hogy a szocialista brigádok hármas jelszava — szocialista j módon élni, dolgozni, tanulni — társadalmi mértékűvé váljon. uk A magyarbánhegyesi Egyetér­tés üzemgazdászának, Mocsári Mihálynak a szakdolgozata ke­rült először a kezembe a négy közül. Mégis utoljára említem, mert írója a kollégium lényegét illetően a leginkább összefoglaló igénnyel Vetette .papírra: „A pártoktatás színvonalának eme­lésében a kulcskérdés: a propa­gandisták felkészültsége.” A speciális kollégium ehhez nyújtott nagy segítséget. (daniss) Megtartotta küldöttértekezletét a Pedagógusok Szakszervezetének Békés megyei Bizottsága Tegnap, szombaton Békéscsa-1 bán tartotta meg VII. küldött- | értekezletét a Pedagógusok Szaik- ; szervezete Békés megyei Bízott- j eága. Az alapszervezeti, majd j városi és járási értekezletekein 93 küldöttet választottak meg a megyei értekezletre, akik Békés megye 7 ezer 670 szakszerveze­ti tagját képviselték. A küldöt­tek már korábban kézhez kap­ták a megyei bizottság félszaz oldalas, az elmúlt négy év mun­káját részletesen értékelő írásos jelentését. A szombati értekez­leten Mayer Andrásié megyei titkár ehhez tűzte szóbeli ki­egészítőjét. ' A VI, küldöttérte­kezlet óta . volt a párt XL, a SkuT XII. és a Peoiagógusok Szakszervezete IX. kongresszu­sa; e legfelsőbb fórumoKon szü­letett határozatok, irányelvek szabták meg a megyei bizottság munkáját. A mozgalmi munkáiban igen nagy a szerepe a politikai ne­velésnek. Hiszen e szakszerve­zet tagjai a jövő társadalmának munkásait, a ma fiataljait ne­velik, oktatják. Éppen ezért min­den nevelőnek törekednie kell a kifogástalan oktató-nevelő munkára. A megyei bizottság agitációs és tájékoztató munká­ját nagyban segítette, hogy erő­södött a kapcsolat a pártszer vezet és a szakszervezeti bizott­ságok között; a megyei tanács művelődésügyi osztálya is rend­szeres kapcsolatot tart fenn a megyei bizottsággal. A pedagógusok szakszerveze­tében különösen fontos szere­pet kap a kulturális tevékeny­ség. Egyrészt a pedagógusok önművelését, műveltségi szint­jük állandó emelését, másrészt — és ebből következően — pe­dagógusi hivatásuk ellátását szolgál ja. A továbblépés érde­kében pedagógus klubra lenne szükség. A fizikai dolgozók gyerme­keinek segítése össztársadalmi feladat. Az erők ősszshangolá­I tót a megyei bizottság végzi, sikeresen. A beszámolóban külön hang- : súllyal szerepelt az oktatás el- ; só lépcsőfokának, az óvodáknak és bölcsődéknek a problémája. Közismert, hogy a népesedés­politikai határozat mekkora fel­adatait elé állította az e terüle­ten dolgozóikat. Nagy gondot jelent a kellő számú technikai dolgozó biztosítása éppen az ala­csony munkabér és a túlterhelt­ség miatt. Ennek elüemére az óvónők és a technikai dolgozók egyre magasabb szinten látják el nélkülözhetetlen munkájúkat. Az oktatásügy területén dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyei egyre javulnak, ennek el­lenére a javulás üteme még nem érte el az elvárásokat. En­nek megváltoztatásában a szak- szervezet igen sokat tehet. A lakásproblémák mellett a leg­nagyobb gondot a pálya elnőie­sedése okozza. A gyarmekgondo- , zást igénybe vevők munkáját ugyanis kollégáiknak -kell — ha időlegesen is — átvenniük. A megyei bizottság kevésnek tart­ja a pedagógusok részére jut­tatott szövetkezeti és állami la­kások számát. Erre elsősorban Békéscsaba í lenne szükség, ahoi a pedagógusok nem kaptatnak lakásépítési kölcsönt. A titkári szóbeli kiegészítés után a számvizsgáló bizottság elnökének beszámolója hang­zott el a bizottság gazdálkodá­sáról, majd az értekezlet leve­zető elnöke, Orosz György hoz­zászólásokra kiérte fel a küldöt­teket. Kovács László az iskolai demokratizmusról, Csizmadia Zoltánmé a nők munkakörülmé­nyeinek javulásáról, Molnár Lásziló a pedagógusok életszín­vonalának és anyagi megbecsü­lésének változásáról beszélt. Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei Bizottságának t i futára a pedagógusok példamutatására hívta fel a figyelmet. Részlete­sen elemezte a pártszervezetek és a szakszervezeti bdzottsáigök kapcsolatának erősödését. Sebő Jánosné küldött a pedagógusi hivatásról és a pályakezdője megbecsüléséről, Tóth Lajos pe­dig megyénk oktatásügyi dol­gozóinak továbbképzéséről, a tervekről, Pécsi Istvánné az óvo­dáikban folyó szakszervezeti munkáról beszélt. A küldöttér­tekezleten részt vevő dr. Vok- sán József, a Pedagógusok Szak- szervezete főtitkára nagy tet­széssel fogadott beszámolót mondott a Központi Vezetőség terveiről. Külön értékelte a Bé­kés megyei bizottság négyéves tevékenységét. Szemléletes be­szédében a képesítés nélküli ne­velőik társadalmilag nagy fon­tosságú szolgálatát is elemezte: jelenleg hazánkban 200 ezer, 3 és 10 éves kor közötti gyermek­kel foglalkoznak képesítés nél­küli óvónők és tanítók. Margit­tal Margit küldött az önműve­lés és az újítások jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az érte­kezlet utolsó felszólalója dr. Gácsér József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának ve­zetője volt, aki az oktató- és nevelőmunka tartalmasabbá, eredményesebbé tételére adott gyakorlati tanácsokat. Hangsú­lyozta : a túl terheltség ellen az is­kolákban és közösségekben az arányos munkamegosztást kell megvalósítani. A titkári összefoglaló után a küldöttértekezlet megválasztotta az új 19 tagú megyei bizottsá­got, a 3 tagú számvizsgáló bi­zottságot, a 13—13 kongresszusi és SZMT-küldöttet. A Pedagó­gusok Szakszervezete Békés me­gyei Bizottságának elnöke ismét Mízó Mihály lett, a titkárt tiszt betöltésére Szűcs ALajosné ka­pott bizalmat, aki ezidáig a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályának gimnáziumi főelőadója volt. Mayer Andrásaié az új bé­késcsabai iakOlacentrurn kollé­giumának vezetőjeként fogja ka­matoztatni mozgalmi tapasztala­tait. (Nemes!) PÁSZTOR FERENC; >■ r a Leshenyen < !R E G E N V » — Elmentem. Berettyóban ki­képeztek, Debrecenben össze­gyűjtöttek, aztán mentünk nyu­gat felé Előbb egy vasútépítő ezredbe osztották be a századun­kat. később már igaza harcoló alakulathoz kerültünk. Igaz, úgy jutottunk el Bécsújhelyig, hogy az ellenségből már csak a fog­lyokat láttuk. A nehezét a szov­jetek intézték. Mii ott rostokol­tunk Bécsújhely alatt, közben elérkezett a május. Berlinben szétverték az utolsó náci csapa­tot isT Minket aztán szépen ha­zaküldtek. Ez is valami. Leg­alább a szándék megvolt ben­nünk. Legalább azt mutattuk, hogy készek vagyunk a harcra is. Visszakerültem Berettyóba. Akkor még majd fel esztendeig vasútat építettünk, romokat ta karítottunk. — Odajött hozzám egy őrmes­ter, egy idős, ősz hajú szolgá­latvezető. Azt mondja nekem: hallod e Péter, ügyes grerek vagy, szereted ír ezt a loatona- életet. Nem akarsz beállni ta­ta rvadásznak 7 — Azt sem tudom, hogy az milyen, őrmester úr! — mond­tam neki. Űrmester úrnak szó­lítottam, mert akkoriban az a furcsa divat volt. hogy a felet­tes bajtársinak szólította a ka­tonát, de a felettest nekünk még urazni kellett. — Majd megtudod, biztosan jobb, mint a laktanyái élet —, nevetett az öreg őrmester, s mutatta, hogy komiszul vagyunk mi a laktanyában. — Kevesen lesztek egy helyen, családias lesz az egész. Ahol kevesebben vannak, ott könnyebben hozzá­jut az ember az ennivalóhoz. Magam is mennék, de engem már jobban leköt a család, meg a szokás, meg minden: — Jelentkeztem, s hamarosan azon kaptam magam, hogy Be- regböszörményben vagyok, a ha- tárportyázó század őrsén. Csö­börből vödörbe. Millpangős vi­lág volt. Tudja, milyen volt az? Milliókban meg billiókban szá­moltunk. Olyan infláció volt, hogy például vettem két darab cigarettát. Azért annyi pénzt kellett kiadni, trogy a papír ér­téke több volt, mint a pénzé. A heti zsoldunk, mert akkor zsoldnak neveztük még az illet­ményt, csupán annyi volt, hogy két cigarettát lehetett érte kap­ni. De nagyon kellett igyekez­ni, mert másnap máx egyet sem adtak a milliókért. Teliét, mil­liomos, multimilliomos is vol­tam már. A felszerelés? Az egész határőrségen nem volt még tatszáz puska sem. Ne­künk összesen négy volt az őr­sön, s voltunk hozzá vagy hu­szonötén. Az volt a fontos, hogy annál legyen fegyver, aki por­tyára megy. Az őrs legénysége hasonlított a kurucokhoz. A me­zítlábasokhoz. Akinek ép ba­kancsa volt, az már nagyon de­rekasan ellátott határvadásznak számított, örültünk, ha annak a lábán volt bakancs, vagy csiz­ma, aki szolgálatba ment. Benin az őrsön megjárta mezítláb is. Az őrs? Tudja, milyen őrsünk volt? Egy földes, gerendás, zsupptetős parasztház. A kutat már magunk ástuk, a mellék- helyiségeket magunk tákoltuk össze. Az élelmezést lelemény­re, szerencsére, véletlenre ala­piztunk. Pénzért semmit sem le­hetett venni. Volt két lovunk, szekerünk, s ezzel bejártuk a vidéket. Cseréltünk,* kupeckod- tunk, ügyeskedtünk. Ha sikerült elkapni egy egy csempészt, ak­kor szerencsénk volt. A csem­pészáru egy részét jutalomként megkaptuk. Az áru gaz.dát cse­rélt. átváltozott kenyérre, liszt­re, szalonnára, átvészeltük a jó pénzig. — Soha nem felejtem el. Volt nálunk egy kovácslegény. Sem­mi nem mutatta, hogy katona. A fején még levente sapka sem volt, amit majdnem mindannyi­an hoztunk magunkkal. Horthy idejében az kötelező volt a leg­nyálasabb suttyónak is. A nor­mál méretűnek lehetett keríte­ni. Ennek a kovácsnak még az sem volt. Akkora fejjel, lábbal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents