Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-28 / 150. szám
Hasznos, követendő kezdeményezés volt Felvételünk az ÉPGÉI' ABS—2 41 -es korszerű betonszivatlyu- ját ábrázolja fFolytatás az 1. oldalról!) i radságos munkáját. Ezután részletesein is értékelte az építőipari szállítás és anyagmiozgiatás kérdéseivel foglalkozó szakági konferencia, az ezt kiegészítő gyakorlati gépbemutató, valamint a KGST szakértői értekezlet tevékenységét. Eämondta. hogy a közvélemény-kutatás alapján hasonló szakági konferenciát és gépbemutatót célszerű lenne két-háirom évenként Békéscsabán rendezni. A gépbemutatóról szólva megemlítette, hogy azon mintegy 200 szocialista országban gyártott, korszerű építőipari szállító- és anyagmozgató gép kapott helyet. Áz érdeklődésre jeflliemző, hogy a kiállítást több, mint harcmez ren tekintették meg, közte több országgyűlési képviselő, államtitkár, miniszterhelyettes és vezető pártfunkcionárius. A szakági konferencia előadásain öt nap alatt mintegy két és fél ezren vették részt. A huszonegy előadásból 13-at a külföldiek: szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, bolgár és'román szakemberek tartottak. A tanácskozás és a gépbemutató igen jó alkalmat teremtett ahhoz, hogy a szocialista országok vállalatainak képviselői kicseréljék tapasztalatai kai, njielyít- sék együttműködésüket. Tájékoztatta a hallgatóságot a KGST építőipari állandó bizottság Békéscsabán megtartóit szakértői értekezletéről is. Elmondta, hogy a küldöttségek eredményesen dolgoztak, s ezt az aláírt jegyzőkönyv is igazolja. Természetesen — hangsúlyozta — ez a munka az elfogadott program szerint a csehszlovák elvtársak vezetésével terv szerint tovább folytatódik. Befejezésül előterjesztette a szákági konferencia határozati javaslatát, amelyet a résztvevők egyhangúan elfogadtak. A javaslat — a békéscsabai tanácskozás tapasztalatai alapján — meghatározza mindazokat a tennivalókat, amely éket a jövőben szükséges megtenni az építőipari szállítás és anyagmozgatás fejlesztésére, hasznosítva ebben a KGST-országök közötti gyümölcsöző együttműködést. A tanácskozást Bőnké László,' a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezete építő-'V gép szakosztályának elnöke zár- ! ta be, majd á résztvevők mű- : ködés közben tekintették meg a : gépbemutatón a román és a ■ magyar építőipari szállító- és ■ anyagmozgató berendezéseket, j Podina Péter f Román gyártmányú, 0,6 köbméteres hernyótalpas hidraulikus kotrógép (Fotó: Demény Gyula). A ványai gabonások Södorné kezében megállt a kávékiöntő. — Várjanak egy kicsit — for dúlt Bere Imrénéhez, Vass Erzsébethez, özv. Bogya Ferenc- náhez, Takács Eszterhez, Vass Erzsébetihez és Valámszky Ist- vánhéhoz — azonnal jövök. A paptanyai szárító iroda és a mázsalház között olyan 100— 150 méter a távolság. Ezen futott végig Bodor Pálné, . miután letette a kávékiönitőt. Megjött az IFA a gabonásról, hozta a frissen aratott árpát, egyenesen ráállt a mázsára, mérlegelni kellett. Bodorné szólt néhány szót Ignácz Andráshoz, az IFA vezetőjéhez, majd a motor felhorkant és máris a szín alatt termett Farral beállt az árpagarmadára és magasra emelte a kocsi puttonyát. Kiömlött aiz aranyló, sárga szem. Márki István, aki az OVP terményfelszedőre lapátolta a szemetet, belemarkolt az új termésbe, megszagolta és csak ennyit mondott. — Ez igen,- ez nagyon jó. Közben Ignácz kocsijáról lecsúszott a rakomány. A puttony még magasan állt, amikor igyekezett kifelé a szín alól Akik ott álltunk, egy pillanatra elállt a lélegzetünk, mert azt hittük elviszi a tartószelement. Szántó József, a szárító kezelője nagy higgadtsággal megjegyezte: — Nem lesz itt semmi baj, Bandi ügyes gyerek. — Alighogy kimondta, a kocsi kisurrant a szín - alól, elfért a tartó szelemen alatt és már legalább 30—4.0 méterre járt, amikor a puttony a helyére zökkent. Ignácz Andrásról különben azt mondják, hogy pilótának lenne jó. A jelző rendkívüli módon illik rá, mert ő az IFA-val repül. De hogy? Nyoijc kombájnhoz osztották be őt és egy MTZ vontatóst két pótkocsival. Nekik kell a szemet * szállítani, nincs idő megállásra, beszélgetésre, hűsölésre. Időközben Bodorné visz- szasétált a mérlegházból és befejezte a kávékiöntést, megká- vóztatta murkatársait. Takács Észtéi- egy szép történetet mesélt el. Most jött haza Bulgáriából, 14 napos tanulmányúton volt, a zöldségtermesztés bulgáriai tapasztalataival ismerkedett. A Körösök Vidéke Tsz- Szövetség szervezte az utat. Miért érdekes ez? Pusztán azért, mert Dévaványáról egyedül csak ő volt ezen a kárándu- lásoin- S amit tanult, tapasztalt, azt igyekszik idehaza hasznosítani. Özv. Bogyánéva! az őszi káposztapalántát szedték ki az ágyból, s ebéd. után beugrottak egy kávéra. így történt. Dévavá- nya határában, a Pap-tanyán jóízűen kávéznak a tsz-tagpik, akárcsak a fővárosi színvonalon álló ványai Vidám presszóban. Papp Mihály, a szárítóüzem vezetője patikamérleget szed elő. Serpenyőjébe teszi a zúzott árpát, melyet a teboratóriuimi kis szárítóból vett I elő. '— Tegnap még 20 százalékos volt asz árpa nedvességtartalma. Ma, szerdán már csak 16. A szárító teljes üzemmel működik, teljes vastagsággal folyik a szem végig a COLMAN-on, 12 százalék nedvességtartalomra számítanak, mert a szem tárolásra megy. A Lenin Tsz állat- állományának biztosítja a téli abrakot. Váiradá Tibor műhelyveSiető délelőtti körúton volt s azt csak a kora déli órákra fejezte be. Istentelenül meleg volt azon a szerdán, a levegő mozdulatlanságálban csak izzadt és tikkadt az ember. S őt még más is hevítette. i — Mérgesek vagyunk a csabaiakra, nem adtak oxigént megint! — A gépműhelyben félretették azokat a javításokat, melyekhez hegesztésre lenne szükség, mert egyszerűen ebben a 6 ezer hektáros gazdaságban nincs egyetlen palack oxigén sem. Most az aratás kezdetén vagyunk és máris ilyen goddal küszködünk.™ — Mit tesznek akkor, ha haladéktalanul valamit javítani kellene hegesztéssel? — Runcsorgunk. Addig megyünk, míg nem találunk olyan szövetkezetét vagy állami gazdaságot, ahol a palack alján még van egy Ids oxigén. Gyurieza > István szerelő ott áll a műhely előtt. Krétával ablakot rajzolt a pótkocsi egyik oldalára. — Oxigén nélkül nem tudom kivágná ezt a léméit, nem tudom megcsinálni a surrantót. —• Váradinál még feljebb ment a „pumpa”., — Miért kell ezeket a siur- rantókat a pótkocsi oldalára rakni, szerelni? —- A gaibonafelvásárló arra kért bennünket, hogy a mobil- garatra — ez egy széles gumi- szalag — ne egyszerre borítsuk rá a pótkocsirakományt, hanem apránként, folyamatosan, mert így a szalag nem terhelődik túl, nem szakad el, a villanymotor pedig nem ég le. Lényegében az átvétel gyorsításáról van szó. Ez a surrarató Gyurieza Istvánt és Gyányi Sándort dicséri. Űk találták ki. A suiberos megoldásnál tökéletesebb. A gépek műszaki állapotáról beszélgetünk. — Az AGROTÁP szolgáltatásával, a garanciális hibák javításával egyáltalán nem vagyunk megelégedve. Papp Ferenc SZK—5-ös kombájnját nu készítettük elő az aratásra. Ahogyan- ezzel a géppel kihajtott a vezető, máris munkáiba lállha toti és folyamatosan dolgozha bott. A többi SZK—5-ösön a csavarok egyáltalán nem volta* meghúzva, majdnem, szétestek az egyes részegységek. Voat hidraulika tömlőszakadásunk és egy sor ékszíj-gond. Nem tudom, hogy tudunk learatni ezekkel a gyenge szíjakkal. A szövetkezet központjában Nothoff Sándor íőagro- nómus elmondta, hogy tavaly 600 vagon gabonát aratlak és csépeltek a dévaványai Lenin Tsz-ben. Az idén 800 vagon ter mésre számítanak csaknem ugyanakkora területről. Dupsí Károly PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) 5. Babot, krumplit ettünk felváltva. Nagyon vegyes társaság ve rődött össze. Voltak közöttünk öreg vasútasok, akik értették a krampácsolás fortélyait. Volt egy csomó gyerekemben Olyan tizenöt-tizenhat évesek. Nem mentek sokra velünk, mert inkább a játékon járt az eszünk. Nem csoda, mert azzal a nehéz csákánnyal, bizony nem volt gyerekjáték. Öklömnyi köveket kellett a csákány tompa végével a talpfák és a sínek alá tömöríteni. Fogása volt ennek. Egymással szemben, álltunk, ritmusra kellett dolgozni, nehogy egymást verjük kupán a szer számmal. Nagyon nyuzgák voltunk még ezekhez a nehéz szerszámokhoz. Mit lehetett, tenni? Enni kellett, élni kellett. A szegény ember ahhoz nyúlt, amihez hozzáengedték. Néha foglyokat is hoztak. Ötven, száz, kétszáz is volt egy csapatban. Oroszok, ukránok, ázsiaiak. Tábori csendőrök kísérték őket. Külön ettek, külön dolgoztak. Nekünk még' szólni sem lehetett hozzájuk. Nagyon lehangoló látvány volt. Gépiesen dolgoztak, fel sem néztek. Néha énekelték. Szomorú, mélabús dalokat. Én gyerekésszel csak annyit fogtam fel az egészből. hogy naigyon elkeseredett emberek, nagyon árvák lehetnék. — Közöttünk is voltak emberek, akik szinte sepkive) sem beszéltek. Ha felügyelő vágj' ellenőr érkezett Újfaluból, akkor ők rendszerint elhúzódtak az erdőszélbe, vagy beletemetkeztek a munkába. Mi gyerekek', nem gyanakodtunk, nem kerestük az okát, miért ilyen maguknakvalók. Az öregebbek meg biztosan tudták, hogy milyen okuk van a félrehúzódásra. Aztán megtudtuk mi is. Egy napon, szemerkélő esőben, csípős hidegben, négy csendőr érkezett Jóháton. Összetereltek bennünket. Az az ismerős tiszthelyettes, egy vésztői ember, vezette őket. Most egészen más volt. Mintha kifordították volna. Eltorzult arccal kiabált. — Emberek. Mindenki készítse elő a. személyazonossági lapjait, katonakönyvét. Mozgás, mert közétek lövetek. — Sorba állítottak, iökdóstek, teszi gáltak bennünket. Még a gyerekeket is úgy állították, mintha katonák lennének. Megnézték a papírokat. Két embernek nem volt semmilyen írása Elkezdték verni őket. Puskatus sál, lovagló náddal, kézzel. Négy csendőr két embert. — Észrevett engem a tiszlihe lyettes. — Mit keresel itt, Balázs? — Itt dolgozom, tiszthelyettes úr. Kell a pénz! — Jó helyre jöttél, te is olyan gazember leszel, mint ezek a hazaárulók. Abban a fattyú véredben van a lázadás! — ordított, és úgy képen vágott, hogy menten felbuktam. Még vérez- tem is. — Tőlünk pár száz méterré dolgozó foglyok abbahagyták a munkát. Megindultak felénk, vagy t inkább a csendőrök felé. Lassan, hang nélkül jöttek. Kezükben volt a csákány, a lapát, a vasdorongok, amikkel a síneket lökdösték tovább. A tábori csendőrök, akik azokra vigyáztak, ugyancsak ordítoztak, fenyegetőztek. Paprikás volt a* hangulat. A foglyok nyilván védeni akartak bennünket. Egyszer aztán valamelyik csendőr lőtt egyet. Lövöldözés, verekedés lett a vége. Két foglyot agyonlőttek, egy csendőrt agyonvertek. Másnap mindenkit kihallgattak. Még miniket is faggattak meg pofoztak. Tőlünik elvitték az emberek felét. Sas behívóval, munkaszolgálatra vezé-