Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
Ä dolgozók testi épségének védelme nem lehet alku tárgya Küldíiltértehe&letet tartóit a KPVDSZ megyei bizottsága Látogatás művelődési házainkban V• Magy dolgok kéiiüSőlieii A Keresíls^clelmí, Pénzügyi és : VendégLátóipari Dolgozók Sisak- | szervezetének megyei bizottsága csütörtökön Békéscsabán az SZMT -székházban tartotta küldöttértekezletét. Az elnökségben helyet foglalt többek között dr. Krekács György, a KPVDSZ titkára, Kardos Ernöné, az MSZMP megyei bizottsága vég rehajtó bizottságának tagja, dr. Takács Lőrinc, az SZMT titkára ts. A meghívott vendégeket és a küldötteket Hortobágyi Jánosáé, a küldöttértekezlet levezető elnöke köszöntötte. A küldöttértekezlet munkabizottságainak megválasztása után az írásos beszámolóhoz Bákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Az elmúlt négy év munkáját értékelve hangsúlyozta: a megyebizottság tő feladatának tekinti a gazdasági eredmények növelésével párhuzamosan a dolgoz«« élet- és munkakörülményeinek állandó javítását. A XI. párt- kongresszus irányelveinek megfelelően a szakszervezet él jogaival, bátrabban kívánja képviselni a több mint 16 ezer dolgozó érdekeit. Különös tekintettel a szakma elnőiesedésére, mindent elkövetnek azért, hogy a törvény előírta pihenőnapot megkapják, a munkahelyeken jobb szociális, kulturális feltételeket teremtsenek számukra. Megyeszerte csupán a kiskereskedelmi hálózatban az elmúlt négy év alatt 46 százalékkal emelkedett a forgalom. Ez egymaga jóval nagyobb gondosságot odafigyelést, választékos áruellátást, udvarias kiszolgálást követel a dolgozóktól. A boltok és a vendéglátóipart egységek alapterülete több mint 56 ezer négyzetméterrel gyarapodott. Igaz, hogy menetközben új. korszerű ABC áruházak és szaküzletek nyíltak — ahol a dolgozók élet- és munkakörülményei nagyjából megfelelnek a követelményeknek —, de peremcsak akkor engedett magához, amikor a kezét sem tudta felemelni. Megütötte a szél. Egyszer sem simogatott meg. — Furcsa, de a legkedvesebb emberek érihozzám a csendőrök voltak. Eljöttek a házunk előtt, megálltak. Édesanyámhoz is szóltak egyet-kettőt. Mondták neki: te szegény Zsófi, neked kijutott. Ne búsulj. — Nem búsolok én, tiszthelyettes úr — mondta nekik anyám. — Csak az bántja a lelkemet, hogy ennék a gyereknek nem hagy békét senki. tgy lett az egyetlen szánakozom a csendőr. Ha jöttek, még kedveskedtek is. Egyszer szenl- jános kenyeret, máskor medve- cukrot, vagy egy stanecli prO- menszli cukrot hoztak. Ettől kezdve sóvárogva néztem a ka- kastollakat. Nem tudhattam én akkor, hogy ezek voltak a legszebb gondolatok féken tartól, nem tudhattam, hogy ezek fojtogatták a legszentebb, legemberibb indulatokat. Én csak azt láttam, hogy jönnek, megállnak a házunk előtt, s szólítanak. — Hé, kis Balázs, gyere elő te kuvasz! — Szép lassan kiformálódott az én buta kis fejemben aZ álom. a vágy. Még éjszaka is minduntalan az járt a fejemben, hogy egyszer nekem is lesz puskám, meg kakastollas kalapom, fényes övem, meg sokgoro bős zubbonyom. Akkor aztán mindenki megsüvegel, mindenki félrehúzódik előlem, hogy ne kelljen nekem a pocsolyába ugrani, ha gazdaemberrel találkokerületekben és a tanyavílá-gban sok még a korszerűtlen bolt, ahol a toldozás-íoltozás ellenére sem tudnak eleget tenni a fenti követelményeknek. A munkavédelemre, baleset elhárításra ugyancsak komoly gondot fordít a megyei bizottság. Ügy ítélik meg, hogy a dolgozók egészségének, testi épségének védelme nem lehet alku tárgya, hanem a korszerű gaz dálkodás szerves részét kell alkotnia. Az elmúlt négy évben a dolgozók munkakörülményeinek javítására megyeszerte 37 millió forinttal többet költöttek, mint az előző ciklusban. A szocialista munkaverseny minden területein állandóan élénkül. Eddig 338 brigád nyerte el a megtisztelő címet. A kereskedelemben négy év alatt 670-en kapták meg a Kiváló Dolgozó címet. Szakmunkás- bizonyítványt 1857 fiatal és fel nőtt dolgozó szerzett. A dolgozókról való gondoskodást tükrözi az a tény, hogy négy év alatt 276-an több mint négymillió forint lakásépítési kölcsönt kaptak munkahelyeiken. Hazánk különböző tájain és külföldön vállalati, illetve szakszervezeti keretből csaknem tízezer gyermek és felnőtt üdült. Szó volt arról is, hogy megyeszerte 17 báb, táncegyüttes, énekkar, irodalmi színpad és zenekar 541 KPVDSZ szakszervezeti tagot foglalkoztat, közöttük olyan híres együttesek szerepelnek, mint a békéscsabai Nap sugár Bábegyüttes, a gyulai és a gyomai táncegyüttes. A beszámolót élénk vita követte. A küldöttértekezlet végül megválasztotta a KPVDSZ megyei bizottságát, a számvizsgáló bizottságot és az SZMT küldött- értekezlet küldötteit. A KPVDSZ megyei bizottságának titkárává Ismét Rákóczi Ferencet választották. zom. Ezekben az álmokban az is ! kialakult, hogy sorra megleckéz- ; tetem azokat, akik édesanyámat ; gúnyolják, akik engem fattyú- ! nak mondanak. Ettől kezdve : egy, kicsit elkotyogtam már a i szándékomat. A tiszthelyettes j meg-megkérdezte tőlem, mi lesz * belőled, ha megnősz, kis Ba * lázs. Hetykén mondtam: Csen- J dér. Mert igy mondják felénk- i Csendér. Ez a gondolat átsegített en- ■ gém minden megalázáson. Nem • vettem fel sem a kölykök bősz j szántásait, sein a felnőttek lök- 5 döséseit. Még az sem idegesí- : tett, hogy az iskolamester néger • nek tekintett. A padbar. egyedül • ültem. Így cseperedtem fel. Ki ; jártam a nyolc osztályt. Aztán \ elmentem summásnak, kisbére»- : nek, részesaratónak, pályaműn- : kasnak. Emberek közé kerültem, ; mégis mindig egyedül álltam a ■ világban. Közben azért dédel- • gettem magamban a régi vá- S gyat, hogy egyszer csendőr lesz : belőlem. j — A csendőrökről annyi bor- ■ zalmasat olvastam — szóltam ! közbe. — Én tapasztaltam is. Ebben : az egyetlen hitben, reményem- : ben is akkorát csalódtam, hogy ; elegem lett. Soha nem felejtem J el. A vasútnál dolgoztunk. Be- ! rettyóújfalu közelében raktunk * le egy kitérő vágányt. A közel- • ben egy árva tanya sem volt. g Kopár, satnya akácerdő mellett » tanyáztunk. Egy koszos vagon- j ban volt a szállásunk. Szalmán : aludtunk, kimustrált katonai gu- 5 lyáságyúban hoztak ennivalót. • (Folytatjuk) 5 az a község, ahol akárhányszor odautazom, eltévedek. Ismerem ugyan a központot, a régi kaszinót és vele szemben a valamikori tiszturak szálláshelyét, ma a nagyközségi tanács épületét, meg az állomási sétányt, ahol József Attila is járt, az új könyvtár avatásának ünnepi perceire Is jól emlékszem. Csupa liget, csupa bokros park ez a község, és a napokban, amikor megkerestem az ifjúsági klubot, a régiek szerint a sörkertet, és ott Hollós Lászlóval, a mezőhegyes! művelődési ház fiatal igazgatójával beszélgettem, neki is elmondtam ezt. Mosolyog, és azt mondja, 6 Is így volna vele, ha nem lenne tősgyökeres mezőhegyesi, Olyan ez a mi Mezőhegyesünk, hogy nehezen szabadul a házakat és utcákat kijelölt rendbe igazító katonai településmodell- től. Mert itt először csak a hadsereg és a lótenyésztés volt a fontos, aztán alakult ki a gazdaság, és harminc éve, ahogy a cselédlakások népe megnézte, mi van ott belül, abban a Hor- thy-féie kaszinóban, ahol ölöméi tósága sokszori vendég volt, nos, azóta az egész világ megváltozott.’’ Azért nehéz tájékozódni ma is, és még nehezebb a népművelés. Egyszóval témánál vagyunk Hollós Lászlóval, akiről sok jót hallottam Békéscsabán is. Mezőkovácsházán a Járási Hivatalnál, meg egyáltalán. A hír azért már kezd gyorsabban terjedni akkor is, ha )6. Hatalmas fák árnyékában az épület, benne négy helyiség. Egy nagyobb, ez a klub, szép, modern, hasznos. Mellette a presszó, ahol néhány nap múlva már függetlenített presz- szóskislány fogadja a vendégeket. Van még itt ezenkívül egy kicsi és egy egészen kicsi iroda szoba, az egyik az igazgatóé, a másik a gazdasági előadóé. Az udvaron szabadtéri mozi. „Rendhagyó művelődés! ház a miénk", mondja a fiatalember, aki öt éve igazgatója a rendhagyó háznak. Ha valaki a házat keresi, hát nem találja. Ez a I régi, a sörkert épületéből átalakított a központ, aztán idelátszik az ablakból a mozi. A kettő együtt az intézmény. És a tető alatt sok jó és rossz is. Valam'vel késöbb tzt mondja, hogy mi legyen a sok jóval, mert azokat sorolni talán szerénytelenség lenne, meg nem is olyan nagy csodák azok; aztán mi legyen a rosszal, mert azokat felsorolni megint úgy tűnne, hogy az, ember hivatkozik erre, arra, hogy mi miért nincs? Szerencsémre az elmondani valók nagy részét ismerem, hallottam másoktól, hivatalos helyen, meg félhivatalos helyen, megnyugtatom tehát, hogy szabad a gazda, mert úgyis tudok mindent. Mindent ugyan nem tudtam, de a közművelődési körvonalak, melyek szépen kirajzolódtak előttem, mielőtt megérkeztem volna a községbe, Hollós László szaval nyomán kitöltődnek tartalommal. Sok lényegessel, sok kevésbé lényegessel, de azok sem hiányozhatnak, hogy az ezerarcú közművelődésről egységes kép álljon össze. Képzeljék el, Mezőhegyesen 10 ezer ember közművelődési igényeit kell felkelteni, kielégíteni. Van itt gyár, nem is egy, állami gazdaság, iskolák. Sokféle ember. Az egyiket a honismereti gyűjtés érdekli, a másik kertészkedik. És egy fiatalember — aki közben a népművelés-könyvtáros szakot végzi Debrecenben — öt éve csinálja, tavaly 36 csoportot szervezett (klubot, szakkört, tanfolyamot stb.) és ezekben 950 ember a törzsvendég. A község lakóinak 10 százalékai A történethez hozzátartozik, hogy 1969-ben az állami gazdaság eladta a volt kaszinót az AFÉSZ-nek, így az addig olt működő MEDOSZ Móricz Zsigmond Kultúrház az utcára került, illetve a gazdaság kerületeibe szorult ki. A tanácsi művelődési házat 1909 augusztusában szervezték meg, több szakkört oda vittek ót, közöttük az országos hírű hajó- és repülőmodellezőt. De ez a múlt, Hollós László erről nem is Mon 1 többet. A jelen, a jövő, ez izgatia. A 36 szakkör, tanfolyam, klub további sorsa, mert mindent ósz- szevetve azért igencsak mostohák a körülmények Mezőhegyesen. Legutóbb a mozi előcsarnokában sikerült egy másik presz- szót megszüntetni, odaköltözhetett a díszítőművészeti és a helytörténeti szakkör. A nyelv- tanfolyamokra több százan járnak, a méhész szakcsoport teljes siker, ugyanez mondható el a nyúltenyésztők köréről vagy éppen a filmklubról például. Külön szám Hegyesen a Mozogj velünk kocogó- és tornászkor, férfiaknak, nőknek az iskolában. Heti egyszer két óra, orvosi felügyelettel! És ez még semmi. Együttműködési megállapodást dolgoztak ki és írtak alá az általános iskolával és a szakmunkásképzővel. „Az igazgató, Hanczik Mátyás, valamikor tanárom és úttörőcsapat-vezetőm volt. Nagyon szerettük. Bm'ltor már mintegy másfél órája tart közöttünk az eszmecsere, kérdezek, válaszol, és 6 Is kérdez, átnyújt egy nyolc oldalnyi gépelt szöveget. „Az 1975. évi munkaterv. Előtte értékelés 74-ről, meg az elgondolások.” A munkaterv olyan, hogy tanítani kellene. Precíz, okos, hangulatos és elemző. Kritizál, javaslattal él, és sehol sem válik bürokratikusán paptrizű- vé. Az élet süt belőle. Olyan mozgalmas, eredeti, mint az igazgató, aki összeállította. De benne van abban a társadalmi vezetőség véleménye is. Az új összetételű vezetőségé. „Két évig tartotl. amíg kialakult. Akkor kezdett javulni a dolog, amikor olyan embereket választottunk be, akik nem címnek, funkciónak, plusz egy értekezletnek tekintették ezt a megbízatást.” Reménytelen vállalkozás lenne egyetlen riportban visszaadni az egészet. Pedig mennyit kellene beszélni arról, ahol ilyen a helyzet! Ahol az is benne van a tervben, hogy „1974- ben megalakítottuk a községi szocialista brigádvezetők klubját 44 fővel, az ÁG, a cukorgyár, a vasipari szövetkezet és az ÁFÉSZ szocialista brigádjainak részvételével. Feladatunk, hogy a klubba mind nagyobb számban behozzuk a brigádtagokat is, ezt azonban nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. A klubon belül még nem alakult ki felszabadult hangulat, egyes foglalkozásoknak még túl nagy volt az értekezlet jellege.” íme, az. önértékelés. A formalitásoktól, az üres keretektől, a „megszerveztük, ez a lényeg, pipál” való irtózás Hollós Lászlónál. És ami még erősen jellemzi > mezőhegyesi közművelődést, az az együttműködésre való őszinte törekvés. „Nem élhetünk zneg más intézmények, szervek nélkül. A jó kapcsolat alapvető.” Végül, úgy látom, már nem is marad hely arra a fentebb említett „sok rosszra". De azért ne hallgassunk ezekről. Mi is a rossz? „Az, hogy nincs önálló kultúrházunk. Csak zárójelben mondom; úton van már ez is. Lesz! Évek múlva persze, de itt. Mezőhegyesen már mindenki akarja. És áldozni is akar érte. Aztán az, hogy egyedül nem megy. A tanács meghirdetett egy előadói állást. Segítenek. Remélem, jön majd valaki. Más: az a bizonyos mozi. ami az ötvenes évek elején még beteg állatok karanténja volt, kriminális helyzetben van Egyszer beszakad a mennyezet, és leszakad a színpad. Mert ez a színház is Mezőhegyesen.” Megnéztük. Az egész épületben a mellékhelyiségek szaga terjengett, a folyosó mennyezete alatt behúzott nyakkal megy el az ember, hátha éppen akkor zuhan le. A színpad úgy ring, fnintha csónakban ülnél. Egy öltöző bezárva, beázott, használhatatlan. „És mégis jön a csabai, a szegedi színház. És mégis hatalmas siker évek óta az ifjú zenebarát hangversenysorozat. Meg minden.” Utánozhatatlan hangulatú ez a mostani Mezőhegyes! Milyen kár, hogy a régi, belül vagyonokat érő kaszinó hátsó oldala — jól látszik a mozitól — már omladozik. Pedig nem tartanak számon sok ilyen épületet... igen, a község múltja, a régi és a közelebbi, az is fontos. A hagyományok. Az egykori színjátszók, népi táncosok. Az úttörő fúvószenekar néhány éve még együtt volt. Ma már, úgy hírlik, a hangszerek is eltűntek valahová az emlékezés szféráiba, De majd! „A híres hagyományt felélesztjük!” mondja az igazgató, ez a nagyszívű, különös és szeretetre méltó fiatalember, aki úgy látszik elhatározta, hogy okosan, türelmesen, szépen dolgozik. Blöffölés és nagyhangú- ság nélkül. Talán éppen ezért terjed a jó hír olyan gyorsan Mezőhegyesről. Sáss Ervin Szobrászpalánták
