Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

/\ * R 'sJfj m/\^■ O□ K aSUStfiaUlMIBIBlUIIlUIMIllUafiUUUlMIUSaiBEMMSMMIlMMCUUaBUIllIIIiaj aitiaiUamiMtilUtaaeai» Színes magazin ÓRIÁSTAVCSÖ Az ausztráliai Siding Spring ob­szervatóriumban nemrég avat­tak fel egy új, 16 tonna súlyú távcsövet. A hatalmas teleszkóp tükrének átmérője 390 cm. A készüléket egy angol—ausztrá­liai közös tudományos program •keretében használják majd, s a Déli-sark égboltját tanulmá­nyozzák a segítségével. * » ♦ • ÓRlASPROPELLER A Stone Manganese Marine Ltd. nevű brit cég nemrégiben elkészítette a világ legnagyobb propellerét. A 73 000 kg súlyú csavar 9,4 méternyi átmérőjű, s a nyugat-németországi Bréma . kikötőjének szállították. * • » korrózióálló festék Az Egyesült Államokban olyan új festékfélét dolgoztak ki, amely ellenállást tanúsít a ten­gervíz mindennemű romboló ha­tásával szemben. Az újonnan kidolgozott festék nem horzso- lódik, nem repedezik meg, nem kell semmiféle kiegészítő védő­felülettel bevonni, és szinte minden anyagféleségre (fémre, fára, műanyagra) könnyűszerrel felvihető akár ecsettel, akár fes­tékszóró pisztoly segítségével. * * * A NAPLOPÓ EMLÉKIRATAI Egy amerikai hölgy egy alka­lommal igen buzgón kérlelte Edouard Herriot-t, hogy írja meg emlékiratait. — Sajnálom, asszonyom — hangzott a válasz —, nekem ren. geteg dolgom van. Az emléke­zés olyan embernek való, aki­nek semmi dolga nincs. * * * A SZÜKSÉGLETE FEDEZVE VAN Egy irodalmi beszélgetés so­rán André Gide megkérdezte if­jú kollégáját, Malraux-t, vajon könyveiben miért kizárólag in­telligens embereket szerepeltet, miért nem ír sohasem .ostoba fickókról? Malraux így vála­szolt: — Végeredményben azért nem szerepeltetek ostoba alakokat a regényeimben, mert nem akarok mérgelődni. A mindennapi élet bőven fedezi idióta-szükséglete­met. » * * ' HELYI SPECIALITÁS Leo Slezak egy alkalommal Prága környékén sétált. Egy kis tó partján észrevett egy férfit, aki hálóval halászott. A művész kíváncsian megkérdezte: — Fogott már valamit? — Vízibolhát — mordult rá a férfi. Slezak kíváncsian érdeklődött tovább: — Ez valamiféle helyi speci­alitás? * * * JÓ BEFEKTETÉS Peggy Guggenheim amerikai műgyűjtő ezer dollárért meg­vásárolta Fernand Leger egyik művét A festő meg volt győ­ződve arról, hogy őrülttel áll szemben és ezt meg is mondta vásárlójának. Peggy Guggenheim így válaszolt. — Nagyon félek barátom, ön nem lesz elég hosszú életű ah­hoz, hogy megbizonyosodjék ró*, la: milyen remek befektetés ez. Ennek a képnek az értéke már ma félmillió dollár. Lélektani hadviselés » ia**»*»«*a**í ........................................... A forizmák, forgácsok Bár báránynak tetette magát, úgy acsarkodóit mindenkire, | mint a farkas. * * * Az évek nem öregítették az asszonyt — csak születési bizo­nyítványa. * * * Mielőtt sikerre törekednél, vedd fontolóra, vajon barátaid el tudják-e viselni a sikeredet. M. Gain szociológus * * * A régi hibát beismerni néha sokkal nehezebb, mint újat el­követni. Ó-kréíai bölcsesség (Balázs-Plri Balázs karikatúrája) •«aaaaBaaaaaasaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasaeaa'BaaBaaaaaasBBaaaaaBaBBsaBaBaasasaaasMaaaasaaai r Évszázados politikai ravaszságok ELFOGLALNA A HELYÉT Egy magas rangú amerikai kormányhivatalnok halála után egy állásvadász előszobázott Cal­vin Coolidge elnöknél, hogy megszerezze az elhunyt munka­körét. Mikor végre sikerült be­jutnia Coolidge elé, a következő szavakkal fordult hozzá: — Elnök úr. véleménye sze­rint van reményem arra, hogy elfoglaljam az elhunyt helyét? _ Nem tudnám megmondani — válaszolt ridegen Coolidge —, talán beszélje meg a temetke­zési vállalkozóval. Az újságok voltaik mindenkor a közvélemény hírnökei. Az 1815. májusában megjelent párizsi új­ságok hírei mulatságosan világí­tanak rá az akkori sokszínű politikára. Visszatért ugyanis száműzetéséből, Elba szigetéről I. Napóleon. A tíz napig tartó visszatérés első napjától így hangzott az újságok híradása: — Az embermészáros megszö­kött a száműzetésből! — Más­nap: — A korzikai rabló partra- szállt Gap Jüanban. — Harmad­nap: — A tigris megérkezett Cap Juan főterére. — Negyed- nap: — A szörnyeteg a mai éj­szakát Grenoble-ban töltötte. — ötödnap: — A zsarnok áthaladt Lyon városán. — Hatodnap: — A bitorló 30 kilométerre van a fővárostól. — Hetednap: — Bo­naparte Napóleon gyorsított me­netben közeledik, de soha nem fogja Párizs küszöbét átlépni. — Nyolcadnap: — I. Napóleon hol­nap már a főváros falad alá ér. — Kilencednap: — A császár megérkezett Fontainebleau-ba. — Tizednap: — Ö császári és királyi felsége hű alattvalóinak örömujjongása közepette bevo­nult párizsi palotájába, a leg­méltóbb helyre, mely Felségét megilleti. Az embenmészárosból tíz nap alatt tehát felség lett. küldöttségként vonultak eléje fogadására. Ez a találkozás egy hatalmas mezőn folyt le. Az új király díszsátorban fogadta a küldöttséget, amelynek sorában — csodák-csodája — ott látjuk Fouchét is. Fouché letérdelt a király elé és legmélyebb hűsé­géről biztosította az uralkodót, mint mondotta, ő mindenkinél nagyobb királypárti. Az émelyí­tően alázatos szavakra XVIII. Laj06 így felelt: — Kedves Foudhé — mosoly­gott — meggyőződésem, hogy ön még nálam is nagyobb ki­rálypárti. Ha rajtam múlna, trónt cserélnék önnel. De nem rajtam múlik, ezért gyorsan hordja el magát. Franciából fordította: Dénes Géza Valamennyi emberi erény kö­zül az a legjobb, amely segítsé­get nyújt a fogyatékosságok leplezéséhez Sumér népi bölcsesség Mindennek van másik oldala — még az érem másik oldalának is. Neró római császár G. Gy. Krimi Kép szöveg nélkül (A Kurier-Bécs karikatúrája) Mibe kerül? II. György angol király elha tározta, hogy a St. James par­kot francia stílusban rendezi be és lezárja a közönség elől. — Mennyibe fog ez kerülni? — tette fel a kérdést az íróból államférfivá előlépett lord Ches- terfieldtől, aki határozottan el­lenezte a népszerűtlen tervet. — Sokba nem — válaszolta Chesterfield —, az ára csupán egy korona. Televízió nrt Kép. szöveg nélkül (A Polich Weekly karikatúrája) Fouché (ejtsd: Fusé) Napóleon rendőrminiszteire és a világtör­ténelem egyik leghírhedtebb kö­pönyegforgatója volt. Szolgálta a forradalmat többkulacsos ál­forradalmár barátja közbenjárá­sára, szolgálta Napóleont, majd ennek bukása után XVIII. La­jost, akitől hercegi rangot ka­pott. Mint Napóleon rendőrmi- nisztere, megteremtette Francio- ország legtökéletesebb kémháló­zatát. Napóleon másodszori bu­kása után, amikor híre futott Párizsban, hogy XVIII Lajos közeledik, a párizsi főpapság, főnemesség és más előkelőségeik Abszolút nagyképűség A kisegér moziba megy. Szeren­csétlenségére éppen az elefánt mögé kap jegyet. Természete­sen semmit sem lát a filmből. Észreveszi azonban, hogy az elefánt előtti hely szabad. Szü­netben gyorsan elfoglalja a he­lyet, majd visszafordul és így szól: — Na, most ágaskodjék ma­ga, ha látni akar! Itt is szíves fogadta­tásban, ölelésben és be­szélgetésben részesült, majd az elnök saját ko­csijával fuvarozta haza, miközben egész úton há­lálkodott, hogy okot ré­dálkozva látta, hogy nemcsak a bakancsa lett meglepően fényes, ha­nem kezének évek óta eredménytelenül kene- geíett pörsenései is el­tűntek. Valami összefiig­■ eréb György ve­gyészmérnök hosz szas munkával el­készített egy olyan ke­nőcsöt, amely — min; számtalan kísérlete iga zolta — a bőr felületér keletkező minden rend ellenességet: pörsenést csípést, „kifújást”, stb.-t néhány óra alatt eltün­tet. Veréb Györgynek ugyanis a gyógyszerve­gyészet volt a hobbyja. A kenőcsöt - elnevezte Antipörsnek, maid egy tégelyt- megtöltött belő­le, s elvitte régi barátjá­hoz, Odom Ákoshoz, a Superimpex vezérigaz­gatójához azzal a céllal, hogy a szer legyen hasz­nára az emberiségnek, hozzon egy kis valutát az országnak, és némi készpénzt neki is. Odom Ákos keblére ölelte régi barátját, megkérdezte tőle, ho­gyan javasolja a djusz- tálni a világszabadalmat, s milyen részesedést óhajt a bevételből. Ez­után hosszan elbeszél­gettek a régi szép idők­ről, majd miután Veréb György eltávozott, a nagyhatalmú vezérigaz­gató hivatott egy segéd­laboránst. — Hát... — mondta a segédlaboráns, miután az Antipörsbe belesza­golt. — No igen... — bó­lintott Odom Ákos, és becsengette a titkárnó­I jét: A csodaszer — Matildkal — mond­ta a tégelyt átadva — ez a szegény Veréb me­gint csinált valamit. Ír­ja meg neki a szokáso­sat, majd aláírom. Harmadnap Veréb megkapta a levelet, amelyben régi barátja, Odom Ákos sajnálattal közölte, hogy a hosszas és tüzetes vizsgálat nem tartja jónak a kenőcsöt, de azért csak ... és sze­retettel öleli. Veréb György nem ad­ta fel a harcot. Fogta a visszakapott tégelyt és elvitte egy másik barát­jához, a Csíni Ktsz igaz­gatójához, aki több íz­ben nyilatkozott arról, hogy hazái alapanya­gokból világszínvonalú kozmetikai cikkeket le­het előállítani. Az igazgató keblére ölelte régi barátját, el­beszélgetett vele a régi szép időkről, majd sze mélyesen kikisérte az előszobájába, ahol elkö­szönve tőle, a saját or­rával beleszagolt az An­tipörsbe, s nagy sóhajt­va a titkárnőjéhez for­dult: — hicike! Ez a sze­gény Veréb megint csi­nált valamit. Írja meg neki a szokásost... Veréb György még mindig nem adta fel a harcot, s elutazott Hegy­percesre, ahol egy régi barátja vezette a helyi termelőszövetkezet mel­léküzemét, amely koz­metikai cikkeket is gyártott szesítette nagy találmá­nyában a mérnök úr. Másnapra a hegyper- cesi barát már meg is Ieledkezett az Antipörs- röl. A tégelyt véletlenül lesodorta az asztalról. Mari néni, a takarítónő pedig, miután belesza­golt, a kamraba vitte a cipőtisztító szerek közé. Néhány hónap múlva egy külföldi vadásztársa­ság vetődött Hegyper­cesre, ahol a helyi ter­melőszövetkezet elnöke, a község fővadásza fo­gadta a vendégeket. Nagy vacsorát adott tiszteletükre, majd el­szállásolta őket. Másnap reggel az egyik nyugati vadász, bi­zonyos Felix Novipell, aki civilben patikus volt, ki akarta pucolni a bakancsát. Mari néni benyúlt a kamrába, s találomra odaadott neki egy tégelyt. A nyugati patikus cső­gest gyanított, tehat zsebre vágta a bakancs- tisztítót. Alig egy év múlva Ve­réb György egy presszó­ban találkozott régi ba­rátjával, Odom Ákossal. Megölelték egymást, s elbeszélgettek a régi szép időkről, majd ke­zet rázva elköszöntek. — Milyen a te kezed? — fogta vissza a jóságos Odom az ő szegény ba­rátját, akinek a keze csupa pörsenes volt. — No, segítek én a bajo­don, adok neked egy tu­bus Novipellt, ez egy külföldi csodaszer, most importáltuk. Veréb György meg­kapta a Novipellt, be­kente vele a kezét. A pörsenéself hamarosan eltűntek, de a kenőcs szaga . .. Amikor azt be­szippantotta Veréb György, agyvérzést ka­pott. Sólyom László

Next

/
Thumbnails
Contents