Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

Öratágo* donié Baitonyiín Művészetüknek az űrhajósok is tapsoltak Beasélgeié* A.V, (-riminnel, a pensai népi egyilíien miivésmeii vezetőjével Barátok közt gyorsan telik az idő. A megyénkben tartózkodó penzai ének-, zene- és tánc- együttes tagjainak is úgy tű­nik, mintha ,tegnap érkeztek volna hozzánk, hiszen akárho- vá mennek, mindenütt kedves figyelmesség, baráti szó várja őket. Viszonzásul a szovjet mű­vészek színes csokrot nyújtanak át testvérmegyénk kultúrájá­ból A sokáig emlékezetes prog­ram egyik csöndesebb szüneté­ben kértük meg az együttes ve­zetőjét, a Vörös Csillag Érdem­renddel kitüntetett érdemes müVészt. A. V, Grisint, mutas­sa be olvasóinknak a penaaai ének-, zene- és táncegyüttest. — Lassan húsz ( éve már, hogy megalakult az együtte­sünk — emlékezik a kezdetre A. V. Grisin. — 1956 elején az­zal bíztak meg Penza megye vezetői, hogy sok száz népi cso­port legjobbjalból egy reprezen­tatív együttest szervezzek. Tá­voli vidékről érkeztem Penzába es eleinte szokatlan volt a Szó­ra menti folklór, hiszen az anyatejjel egészen más népi kultúrát szívtam magamba. Munkatársaimmal gyűjtőexpe­díciókat szerveztünk a megye legkisebb falvaiba is, ahol ha­talmas mennyiségű zene-, tánc­os ruhaviseleti anyagot talál­tunk, A mi vidékünk ősi kul­túrájában több nép lelke tük­röződik. "Eredetileg mordvinok, csuvasok és tatárok lakták föl­dünket. Amikor Rettegett Iván elfoglalta és harcosainak aján­dékozta ezt a területet, akkor az orosz kultúra lett az az erő, amely összefogta a kis népek művészetét. Gyűjtőmunkánknak az volt a célja, hogy felkutassuk az eredeti népi motívumokat, s azokat különválasszuk az idők során hozzátapadt idegen ele­mektől. A gazdag viseleti, ze­nei és téncanyag mellett érde­kes volt. hogy aránylag kevés dalt tudtunk összegyűjteni. Kö- | zeledett. az első fellépés napja, | ezért kénytelen voltam saját magam írni a dalokat. Ezeket I fejét, aztán eltűnik. Még sike­rül belőle kihúzni az ígéretet, hogy hamarosan visszajön. Lát­szik azonban rajta, hogy ígé­retét esetleg nem fogja meg­tartani. ... És ez az első talál­kozásra is nagyon rokonszen­ves. sokat oLvasó fiatalember tényleg nem jön vissza. Nem engedte a szerénysége Így hát újra a háta mögött 'dicsé­rik a munkatársai: — Főleg a háborús témájú könyvek érdeklik. Kétnaponként azzal állít be. hogy ezt, meg ezt olvasta Olyankor elmeséli a friss élményt — és nagyon érdekesen, színesen mondja el. — És mennyit olvasnak ma­guk? — Most keveset — mondja Dröszüer István. — Lakást épí­tünk, a társadalmi munka sem kevés. Pillanatnyilag inkább csak újságra és a szakiroda- lomra jut idő. S ugyanúgy tá­jékozódni próbálok tévéből, rá­dióból, mint. a többiek. — Én Mezőbe ránybol járok be. Ez elég fárasztó — de van egy előnye. A vonaton van idő olvasni. A kedvenceim nekem is a háborús témájú könyvek. — Mi a véleményük az üze­mi könyvtérjesztésről? Elsősor­ban a politikai tárgyú iroda­lomra gondolok .. — Jó elképzelés, hogy ezután kiterítik elénk a választékot. Ha több könyvet lat. at ember, többet foghat a kezébe, többe lapozhat bele — könnyebben i* választ majd. Ügy hiszem, a* kor kevesebb könyv kerül majd „illemből” az otthoni polcra. Mert most még előfordul, ez az igazság, olyan eset is, amí- kcr valaki igazi érdeklődés nél­kül áll rá a terjesztő kínáló saasnra. az első műveket ma már nem j merném senkinek se megmu­tatni, de ennek ellenére nagy sikerünk volt a bemutatkozás­kor. — Kik lehetnek az együttes1 tagjai? — Kezdetben több ezer éne­kest és táncost figyeltünk meg, közülük választottam ki a 100 tagú együttesünk művészeit. Az alapító tagok közül négyen még ma is szerepelnek és eljöttek velünk Békés megyébe is. Azok az emberek, akik mér abba­hagyták az aktív szereplést, többnyire nem tudnak elsza­kadni a művészeti munkától, ezért kisebb falusi és üzemi csoportok vezetői lesznek. — Akikor szeretek kézbe ven­ni egy könyvet, ha előtte már tudok róla valamit. Üjságból, rádióból___ Valahogy ezt kel­lene nálunk *is jobban csinál­ni. — Sokan tanúin aik például a dolgozók általános iskoláiban. Meg más tanfolyamokon. Eze­ken a helyeken lehetne a tan­anyagon kívül is ajánlani ol­vasnivalót. — Aztán van egy olyan dolog is, amit tényleg nem volna sza­bad elfelejteni. A Kossuth- könyvek — mert hiszen most ezekről beszélünk — nagyon szépek. Ez jó ugyan — a szép könyvek viszont természetesen drágábbak." A szerényebb kivi­tel és az alacsonyabb ár von­zóbb lenne sokak számára. És itt tettünk pontot beszél­getésünk végére. Nem azért, mert kényesnek látszó kérdés­hez értünk, hanem mert hely­ben ezen a gondon nem lehet változtatni, s mert általánosabb is a felvetés, mint az eredeti témáink volt. Meg aztán a mű­szerészek asztalán árván ha­gyott munkadarab sem javul meg magától, nem lehet sokáig javítatlanul hagyni. Búcsúzni il­lik tehát. . . Visszafelé jóvet Békéscsa­bára újra a Kner-embléma jut, az eszembe. A könyvárus, aki kis csomagjával egyik ember­től a másikig darabonként vi­szi a könyvet, próbál egyet- egyet eladni okos portékájából _ s rögtön utána áz s mód, a zok a törekvések, szép szán­dékok, ahogy a Knerek * hajda­ni lakóhelyének egy üzemében új élettel igyekeznek megtölteni a könyve« ember szimbólumát (danlsst Együttesünk állandó kapcsola­tot tart ezekkel a csoportokkal: repertoárt küldünk számukra, a kórus- és balettmesterek, va­lamint a szólistáink gyakori vendégek náluk. Az utánpótlásról is folyama­tosan gondoskodunk. Iskolás ta­nulókból három csoportot szer­veztünk, ahol a részt vevők egyre magasabb osztályba lép­hetnek. Mire felnőnek, már képzett emberekként lehetnek az együttes tagjai. A jól mű­ködő táncstúdiómk mellett idén megnyitjuk a kórusstúdiót is. Eredetileg hivatásos társula­tot akartunk alakítani, de el­ső bemutatkozásainknak olyan nagy sikere volt. hogy a ben­nünket támogató párt-, álla­mi és szakszervezeti vezetők azt mondták, maradjunk csak amatőrök. Attól féltek, ha hi­vatásos együttes leszünk, ak­kor olyan sok helyre hívnál? bennünket, hogy a penzaiák sose látnának. — Az elmúlt két évtized so- során hol lépett fel az együt­tes? — Legfontosabb feladatunk, hogy Penza megyében terjesz- sziik a népi kultúrát. Gyűlése­ken. vállalati ünnepségeken szerepelünk legtöbbször, ezen­kívül a nagy nyárt munkák ide­jén adunk műsorokat. Néhány évvel ezélőtt fáradságos munká­val egy érdekes színházt műsort készítettünk. A négy évszak vál_ tozó hangulatára építettük zenei és táncszámainkat. Óriási sike­rünk lett. Ezzel a műsornál meg­hívtak bennünket a Kremlbe és a Csillagvárosba is, ahol állami vezetők és kozmonauták tapsol­tak művészeinknek Magyarországon most járunk először. Nagyon jólesett a Békés megyei barátaink kedves kö­szöntése, de megvallom, a bemu­tatkozó előadásig nagyon izgul­tam. Aztán, amikor a nézőtéren felcsattamt az első taps, egyszer­re elfelejtettem, hogy külföl­dön vagyok. Hiszen a magyarok is éppen olyankor nevettek, mint a hazat közönség, a ismét­lések is ugyanakkar voltak, mint otthon. A kedves fogadtatást, lát­va talán joggal remélem, hogy együttesünk műsora a két nép barátságát kifejező, forró kézfő, gást Jelenti. Andódy Tibor 1915. JÚNIUS l 5 A hazai románok kulturális seregszemléje Három megye — Hajdú-Bi- har, Békés és Gsongrád — leg­jobb román népi énekesei, tán­cosai és zenészei találkoztak szombaton este Battonyári, hogy nemes vetélkedésben döntsék el, kik e három folklór-műfaj leg­jobbjai. A Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsége által másodízben kiírt országos kulturális seregszemle döntőjébe közel kétszáz versenyző került be az eleki, körösszakáli, körös- szegiapátl és kétegyházi területi selejtezőkből és elődön tőkből. A zsúfolásig megtelt József Attila Művelődési Központ kul­túrtermében Szilágyi Péter, » szövetség főtlkára tartott meg. nyitó beszédet, aki két nyelven méltatta az eseményt, benne a román népi hagyományok ápo­lásának nagy jelentőségét, ki­emelve azt a tényt, hogy a Magyarországon élő vafameny- nyl nemzetiség népi hagyatéka szerves része össznemzeti kul­túránknak, fontos eszköz szo­cialista tudatunk formálásában, A benevezett tizenkét román lakta helység közül tizenegy­nek a képviselő; jutottak el a döntőig, ahol szülőhelyeik és a kiesett versenyzőtársaik névé. ben is vetélkedtek a jó helye­zésekért és a szövetség értékes díjaiért. A három és fél órás műsorban 28 produkció került a színpadra, amelyek közül szá. ttK*s műsorsáéin osztatlan si­kert aratott, a szakértő zsűri és a hozzáértő közönség előtt egyaránt. A sok jó között is a legjobbak voltak : Dúló György- né és Goron, Sdndorné népdal- kettős (Méhkerék), Juhász Sán­dor szólóénekes (Körösszegapá­ti), Kovács Tivadar hegedű­szólója (Méhkerék), a gyulái román gimnázium táncegyüt­tese, a battonyai román klub női kórusa, a körősszegapátl ci- terazenekar és az eleki műve­lődési ház csoportjának Eleki lakodalmas című csodálatos kompozíciója. A zsűri a ínűsoesaámonkéntl értékelés mellett a részt vevő helységek között is rangsorolást! végzett, s a legegységesebb éá; legszebb műsort produkált kö- | 'zösiség listájának élén három ! Békés megyeit találunk: Elek, gyulai román gimnázium és Méhkerék. A vetélkedő magas színvonala a rendezőket igazolta: núnd tartalmában, mind kivitelezés­ben számos színes, változatos és értékes népköltészeti alkotás került bemutatásra, köztük sok olyan is, amelyeket premierben láthatott a közönség. S ha mindehhez hozzávesszük a né­pes mezőnyt — (a vetélkedő- aorozatra több mint félearen jelentkeztek) — s ezen belül a résztvevők korszerinti meg­oszlásút —- (a legfiatalabbak- tói a 70 éves korosztályig) — megállapíthatjuk, hogy a ma­gyarországi román ajkú dolgom zók második1 országos kulturá­lis vetélkedője máris magán vi­seli a mozgalom jegyeit, ami a legszebb dicsérete a román szövetség kezdeményezésének és ugyanakkor biztosíték is a foly­tonosságra. Az eseményhez méltó volt a vendéglátó házigazdák párt-, ál­latni és társadalmi szerveinek erkölcsi és anyagi támogatása is, ami döntő módon járult hoz. zá a döntő sikeréihez. — hocopán — Kiállítás a békéscsabai képcsarnokban A Képcsarnok Vállalat bé­késcsabai Munkácsy Mihály Kiállítótermében látható Topor András festőművész kiállítása A Debrecenben élő és az Al­föld atmoszféráját sajátos * mó­don ábrázoló művész ezúttal vegyes technikájú grafikákkal és olaj-, tempera festményekkel mutatkozik be megyénk közön­sége előtt. A kiállított képek közül osztatlan sikert arainak a nagy mesterségbeli tudásról tanúskodó, tiszta vonalú grafi­kák. Az elvontabb témájú, erős színhatással készült olaj­képeket a s/.ulimai zsűri ma­gasan értékelte, ám a nagy- közönség részére Időnként szo­katlannak tűnik a művész által láttatott világ. Cseres Tibor és Bárány Tamás dedikál vasárnap délelőtt, n urakor rendezték meg az ünnepi könyv. hét megyei megnyitóját Békés­csabán, a városi tanács udvarán. Sábák György, a Wtrosi tanács elnökhelyettese köszöntötte az irodalmat kedvelő közönséget, majd méltatta a könyvhét jelen­tőségét Az Ünnepi műsor, után a részt­vevő írók — Cseres Tibor, Sá­rén y Tamás, László-Bencstk Sándor és Bata Imre — dedi- hálták műveiket: (Totó Bőd isi

Next

/
Thumbnails
Contents