Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Fábián Zoltán: Kútfő és szerszám: Az irodalom H arminc évvel ezelőtt mindnyájan felkaptuk á leckét : merőben új történelmi helyzet addig soha nem ismert csillagállásai között kellett megtalálnunk Önmagunk helyét, életpályáját szükebb- tágabb közösségünkben, s így megvalósítanunk önmagunkat, megteremtve nemzeti létezésünk új közösségi formáit. Az önmegvalósításnak és közösségteremtésnek ebben § kemény munkát adó korszakában társunk volt és társunk ma is az irodalom. Minden megújuló, sejtjeiben átépülő társadalom, nemzeti közösség igénk az irodalmat. Szükség van a művekben megfogalmazott érzelmi-értelmi integrációra — nem csupán tudományos és erkölcsi eligazítás kell, hanem sokkal több: az eddig megismert világ emberbe vetítődött képének érzékletes mása. Azt igényeljük, hogy az írók éppen úgy megrajzolják egyéni életünk és közösségünk mozgásának pályaívét, ahogy a csillagászati térképeken ott van a bolygóké, holdaké és üstökösöké vagy a történelmi atlaszokban a hadak, kalmárok és felfedezők útvonala. Utravaló Dr. Szabó Lajos Fazekas Annának — édesanyámnak Miért szültél e világra miért szültél véres ágra Anyám? Jobb lett vóna zöld füvekbe jobb lett vóna hús vizekbe Anyám. Jobb lett vóna száraz ágnak jobb lett vóna kútkávának fiam? Megszültelek e világra megszültelek rózsa ágra — repülj edesftam, Képeslap Tasnádi Varga Éva Feszül a kötél, indul a komp Nagymarosra, föl-le cikázó fecskéknek kéklik a tolla. Zöld Duna tükrén hajszál most fekete árnyad. — Csukott szemhéjam mögött én táncolni látlak Lovak zihálnak, kocsisor dudál előttem. — Miért is voltam akkor én gyáva, erőtlen'! Szélben repülve érünk a sötétlő partra. — Kinek volt akkor igazabb, rontóbb haragja? Kikötő. Rózsák. Mézsarga sörök. Családok. Egy kőre ülve egyedül nézek és várok. Aprily Tomka Mihály Kihullt kezedből somfabot vándorló tél haván. Ki voltál? Találgatom. S titkod egyre fáj. A század első felének egyik francia fizikusától kívánkozik ide idézet, Paul Langevin-től, aki — többek között — felfedezte az ultrahangot, s már az I. világháború idején használta a tengeralattjárók felkutatására, akiről a mágnesesség egyik — Jo- liot-Curie-vel közösen felfedezett — új törvényét nevezték el, s aki korunknak nemcsak természettudományát, hanem marxista művelődéspolitikáját is gazdagította felismeréseivel, A következőt írta Paul. Langevin a műveltségről: „Azt mondhatnánk, hogy az általános műveltség az, ami lehetővé teszi az egyénnek, hogy teljességgel átélje a többi, emberrel való összetartozását a térben és az időben, a saját nemzedékével csakúgy, mint az előző nemzedékkel és az eljövendőkkel. Műveltnek lenni teháit annyi, mint ismerni és egyre inkább megismerni az emberi tevékenység legkülönbözőbb formáit, függetlenül az embernek a saját szakmájától, oly módon, hogy kapcsolatban, közösségben élhessen a többi emberrel.” Századunk a forrongó, viharos változások százada; harmadik negyedének utolsó évét taposva, meggyőződéssel mondhatjuk. Nemzeti történelmünk lépésváltásai is bizonyítják ezt, de mindjárt hozzáilleszthetjük szű- kebb világunk képsorához az afrikai, ázsiai, önállóságuktól évszázadokon át megfosztott népek felszabadító harcának történelmi tablóját, s köré még egész Földünknek a tudományos- technikai forradalom forróságában szüntelenül változó, lüktető képeit. Elődeink is megsejtették, felismerték a közelgő jövőt, a viharos változásokat ígérő XX. század elemi követelményét. Érdemes felidéznünk ennek egyik kevéssé ismert dokumentumát. 1869- ban jelent meg először a Typographda című szaklap, amelyet „a pest-budai könyvnyomdászok önképző- egylete” adott ki. finnek beköszöntő, „Műtársainkhoz!” szóló írásában többek között ez áll: „Igen, itt a kikelet! mert megértve az előrehaladó kor intő szavát, kezdünk száguldani azon lobogó alá, melyen „Műveltség!” áll felírva, mint jelszó. Harmadik éve, hogy a pest-buti ai könyvnyomdászok — követve külföldi műtársak példáját — „önképző egyletet” alapítottak, elismervén, hogy anyagi helyzetük valódi javítása csakis úgy leend lehetséges, ha szellemi kiképzésünket állítjuk előtérbe.” Bartóki József Pusztuló tanya Ma, száz évvel később, harminc évvel azutan, hogy a magyar munkásság vette kezébe a nemzet irányítását, nyugodtan magunkénak vallhatjuk a hajdani nyomdász műtársak önk-ép- zőegyletének törekvéseit. Századunk forrongó, viharos változásai mindnyájunk számára kötelezővé tették, hogy az eddiginél sokkal sebesebben száguldj unk a „lobogó alá, melyen Műveltség! áll” jelszóként, mead mind a magunk, mind az egész ország, anyagi helyzetének valódi javítása „csakis így leend lehetséges”. A szocialista magyar társadalom létkérdése, hogy minden dolgozó elérje a kor megkövetelte tudás- szintet, s ennek ismereteivel éljen, munkálkodjék. „Az előrehaladó kor intő szava” mind nagyobb /és nagyobb követelményeket ro m indnyá j unkra. A kötelező alapismereteik évről évre gyarapszanak, ma már induláskor jóval több tudásról kell bizonyságot tenni, mint kellett száz — de akárcsak tíz — evvel ezelőtt. A kor szédítő irama megköveteli, hogy szakadatlanul és szívósan tágítsuk ismereteink körét, mert aki ezt nem teszi, az végzetesen lemarad, s a lemaradozik a maguk szükebb- tágabb közössegének, az egész nemzetnek a haladását is hátráltatják. Fábry Zoltán — a pár évvel ezelőtt meghalt szlovákiai magyar író — fél évszázada, a fasizmus fel- fakadásániak ijesztő évedben fogalmazta ujja a „vox hu- mana” követelményeit, erkölcsi .létünket meghatározó törvényeit, amelyek nélkül nincs igazi irodalom. Ezt írta: „A szív: hús. Lüktetése: vér. Ritmusa: lelek. Együtt: élet. Hús-vér valósága, lé- lekritmus valósága. Mi az irodalom? Ennek a szív lüktetésnek lélek és szellem által való újjáteremtése. Az irodalom: a szív hús-vér valóságának — emberi öntudattá teremtett igazsága.” Mi mást tehetünk többet — szabad-e kevesebbet tennünk! —, mint: újból és újból felragyogtatnd ezt az erkölcsi művészi törvénnyé fogalmazott igazságot?! írónak, éljen bárhol a világon — de most szűkebbre rajzolva a kört: éljen éppen itt, Kelet-Európának ebben a szocializmust teremtő- formáló fészkében s ezen belül Magyarországon — nem lehet más fontosabb dolga. Utunk évkönyv 75 Néhány hónapos késéssel látott ez évben napvilágot a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilap 1975-ös évkönyve, mely ez alkalommal nyolcadik alkalommal került az olvasóhoz. A Naptár oldalait Salamon László, Tóth István, Áprily Lajos, Horváth István, Lucian Blaga, Horváth Imre, Jékely Zoltán, Dsida Jenő, Szemlór Ferenc, Aurel Rau, Lász- lóffy Aladár és Szilágyi Domokos versed színesítik. A Naptár résziben szereplő színes műroellékletek pedig Pallós Jutta, Nagy Albert, Ion Sima, Mohi Sándor, Tóth László, Balázs Péter, MiMóssy Gábor, Aurel Giupe, Pülöip Andor, Kovács Zoltán, Szol- nay Sándor, Györkös Mányi Albert festményei. A Naptárban közreadott versek valamennyien Kolozsvárról szólnak: Létay Lajos, CPfcunk főszerkesztője az Óváséhoz írt gondolatébresztő; költői sorokat Ebből idéz„Mindem viszonylagos. Előbbi évkönyveinkhez mérve az olvasó talán kevesli majd e könyv terjedelmét s tán a kissé kitolódott megjelenést se hagyja szó nélkül — a szerkesztő ugyanakkor örül, hogy íme, mégiscsak, az új évben is, 1975-ben is az olvasó elé teheti az Utunk Évkönyvet. ■ Nem szakad meg, tovább él hát a sorozat, amit most nyolc éve annyi reménnyel, bizakodással indítottunk, s ami — túlzás nélkül mondhatjuk el — évről évre nagyobb visszhangot vert irodalmi, művelődési életünkben, s mind több olvasó, könyvgyűjtő tetszését nyerte meg. Szépíróánk gazdag terméséből, amely épp a most beálló új évben kerül majd regények, novellás, színdarabot: könyvek formájában az olvasó elé, részieteket, magukban is mégáJiió fejezeteket válogattunk évkönyvünk számára. Hisz- szük, hogy nemcsak érdekes, értékes olvasmányt jelentenek a kiválasztott részletek, de további reményt, bizakodást is szerkesztők, s olvasók számára: él, fejlődik irodalmunk, az új évben, az új években is be fogja tölteni hivatását.” A Kolozsvár—Napoca című összeállításban a fennállásának 1850. évfordulóját ünneplő városról publikált számos cikk, tanulmány. esszé és vers közül kiemeljük Bodor András Napoca helye a dáciai varosok között, Köllő Karoly Decebal és Napoca az erdélyi magyar irodalomban, Vdnczy György Kolozsvárról lett kuruc ének — születésének ideje 1706 — című verset. Miké Imre Kelemen Lajos sétái, Bálint Tibor Pejfa és tele- fankönyv című meleg hangú írását, továbbá Lászióf- fy Aladár megkapóan költői hangvételű Házsangárd 2655 című versciklusát. A romániai magyar nyelvű irodalom műhelyének titkairól szól a Készülő könyvekből című összeállítás, melyben többi között Sütő András Fügedes a pokolban ávagy Sáromnak nárcisza című farsangi játéka olvasható, továbbá Szabó Gyula Madarpillogá- sú szorongással, Szilágyi István Fekete hintó, piros lovak, Homyák József Fanyereg című regényrészleted, Kocsis István Néveste című egyíelvonásos drámája, mint az új romániai magyar nyelvű irodalom kiemelkedő műve hívja fel magára a figyelmet. Révész Tibor Két vers Bába Mihály SIN KA ISTVÁN Kalapját levette botjára dőlt az égi pusztán Intett felém mint öregapám Sinka István Z. Z Zelk Zoltán beteg! Ki érti ezt? Régen bevallotta: már nem a testében lakik.
