Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám

Először a kispályás HB l-hen a Bes. Eier© Spartacus női kézilabdacsapata Bizonyára sokakat megtéveszt a cím, hiszen Békéscsabának voll? mór első osztályú csapata: a Kötöttárugyár. Amikor ez az egyesület feloszlott, a kézilabdás lányokat az Előre Spartacus vet­te át. Na de nem elsősorban a múltat feleleveníteni jöttünk össze a kézilablacsapat vezetői­vel, játékosaival, hiszen a jele­nük — ha nehezebb is — lé­nyegesen szebb. Több év után újra NB 1. osztályú kézilabda­csapattal dicsekedhet Békéscsa­ba. Akikkel pedig a múltról, je­lenről, jövőről beszélgetünk; Be­le Mihály edző, Mázán György- né intéző, Kovács Györgyné csa­patkapitány és Tobak Lászlóné, a játékosok „korelnöke”. A koirel- nök megjelölése azért került idé­zőjelbe, mert viselője 22 éves. A csapat korátlagát később szá­mítjuk ki... Bielik Ilona, az együttes fia­tal, tehetséges kapusa — Mi lehet a magyarázata an­nak, hogy annak idején a Kötött­árugyár, napjainkban pedig az Előre Spartacus, a kívülálló szá­mára — megeröltetes nélkül ér­te el ugyanazokat az eredmé­nyeket, csak fordított előjellel? Mázán Györgyné, Kovács Györgyné- — 1971-ben vette át a szakosztályt az Előre Sparta­cus. Akkor már nem volt visz- szaút. egy teljesen szétzilált csa­pat haladt az NB /II. felé. öt standard játékos szült, közülük csak egy jött vissza. — Sajnos — kapcsolódik a beszélgetésbe Lele Mihály edző —, vidéken, de Békéscsabán különösen, aki egyszer leáll, az legtöbbször örökre hatat fordít a kézilabdá­nak. A megyéből — folytatja Mazánné ■—, valamint a sport­iskolából nem tudtunk olyan já­tékosokat a felnőtt csapatba vin­ni, akik az NB I B-ben meg- állták volna a helyüket. Azután az NB II. osztályban beértek ezek a fiatalok, s az elmúlt év­ben, a feljutás közvetlen előz­ményeként jól „összejött”’ a csa­pat. A gerincet a megyéből iga­zolt játékosok adták. — Amikor csapatuk felkerült az első osztályba, hogy az egyen­súly meglegyen, újabb békéscsa­bai csapat, a Konzervgyár fog­lalta el NB I B-s helyüket. Mi-' lyen a kapcsolat a két szakosz­tály között? Lele Mihály: — A lehető leg­rosszabb. Egyszerűen edzőmér­kőzést nem tudunk játszani ve­lük, mert miután erre egyszer kísérletet tettünk, parázs vere­kedés alakult ki a játékosok kö­zött. Hogy akkor ki kezdte, már nem lehet megállapítani, de az biztos, hoev nem az edzőmérkő­zés ténye „hergelte” egymás el­g BÉ®JM8SEC JÚNIUS SL len a játékosokat. Az ókok mé­lyeik és helyben keresendők. (Tulajdonképpen — ezt már Mazánné mondja — Békéscsa­bán mindig is volt helyi rivali­zálás, s nem a legegészségesebb formában. Kezdetben a MÁV és a Kötöttárugyár csapatai között, most csak a nevek változtak, a helyzet maradt.) — A legnagyobb probléma — mondja ismét Lele Mihály —, hogy nem tudjuk olyan gyor­san hozni a játékosokat, ahogy „fogynak”. A megyei bajnok­ságban szereplő csapatok sport­köri elnökei egyszerűen azért nem adnak játékost NB I.-be az Előrének, mert például két éve nem kaptak meg egy labdarúgót. Es ez oda-vissza alapon megy, az élőspart kárára. — Az elmúlt évben gondol­tak-e arra, hogy az NB l-be ke­rülhetnek, s egyáltalán, milyen tervekkel kezdték a tavalyi évet? Lele Mihály: — Először dol­goztam az elmúlt évben női vo­nalon, nem ismerhettem az erő­viszonyokat. Az információk alapján az 5—8. helyre vártam a csapatot. Elsődleges célunk te­hát a bennmaradás volt. Akkor lépett nagyot élőre a csapat, amikor játékosaim elhitték, hogy idegenben is lehet győzni. Irreá­lisan kishitű volt a gárda. (Az első NB I-es mérkőzésünkön is. — Szerk.) A csapat korátlaga 18 év körül mozgott, elég kritikus helyzetben voltunk. — Azért sikerült mégis az első osztályba jutás, mert a kiválasz­tott tehetségeket gyorsan és si­keresen tudtuk formálni, és az őszi idényben csapatunk erőfö­lényben volt ellenfeleivel szem­ben. S a sérülések is elkerülték a csapatot. Azonban mégis gyengélkedtünk; nyáron egy já­tékosunkat felvették főiskolára, egy pedig szülés miatt állt le. — Az idei év már korántsem indult ilyen biztatóan. Két sú­lyos sérüléssel kezdtük. A csa­pat szerkezetét tehát szinte hét­ről hétre alakítanunk kell. A legmagasabb osztályban pedig nem. közömbös az, hogy egy já­tékosnak hétről hétre más posz­ton kell' játszani, sőt jól játsza­ni. Tálán erre vezethető vissza játékosaink kishitűsége. — A csapat korátlaga — mint már elmondották — talán az egesz Nemzeti Bajnokságban a legalacsonyabb. Tehát az után­pótlás-nevelés, a sportiskola, jó úton halad. Hogyan épül ez fel? — Békés megye mindig jó ter­mőtalaj volt, sok tehetség indult el innen. A szervezettség mind személyi, mind tárgyi feí tételek tekintetében azonban 1» fvánni- Valót hagy maga után,. Vannak ugyan őstehetségek, de ahogy befuthatnak, ugyanúgy el is kal­lódhatnak. Nincs aláépítettség, érdemben, magasabb sportfóru­Tobak Lászlóné — aki jó tel­jesítményt nyújtott a tavaszi szezonban — az FTC kapuját i veszélyezteti mokon, nem fektetnek súlyt a kiválasztásra Talán Békés me- , gyében }az állami szervek előtt nincs annyira napirenden a sport, mint más megyékben. A feltételek kritikán aluliak. A baj­nokság előtt Romániában volt a csapat, s még nem tudtuk, hogy ha hazajövünk, a salakos vagy a bitumenes pályán ját­szunk-e. Téli edzéslehetőségeink szinte nem voltak. — Az volt a szerencsénk — mondja Tobakné —, hogy a közgazdasági szak­középiskolában, ahol v Me«er tanít, tudtunk öltöiznA, s onnan „csak” öt percre van a pálya. Egyik edzésünk a bitumenes pá­lyán, a másik a salakon, de a mérkőzéseinket a salakon jótsz- szuk. mert ott van öltözködési lehetőség. — Kik harcolták ki a felju­tást? — A mérkőzések nagy részén a csapat egységet alkotó gerin­ce: Kovácsaié, Tobakné. Drie- nyovszki, Bozó, Peczéné, Ma- tyuska, Bonyhádi, Bielik és az. őszi szezonban Oláh játszott. Ez ; a mag harcolta ki a feljutást. Egységes egészet alkottak, mely j megbomlott, s ezt kell újra ősz- . szekovácsolnunk. Nehéz munka í lesz, de megpróbáljuk. — Ennek az egységnek a meg­bontásában nagy szerepet ját­szott a csapat tavalyi gólgyáro­sának, Bozó Évának kiválása Nem akarok az ügybe belemé­lyedni, de a „sportszerűség” úgy kívánja, hogy önöktől is meg­kérdezzem: hogyan is volt? Kovácsné és Tobakné: — Már a nyáron, amikor a csapat Gö­döllőn volt a Tessedik Kupáin, Éva folytatott beszélgetéseket a Ferencvárossal. Ez akkor túl ko­molytalannak látszott. A fehér mezes nagyválogatott, Németh — Sziszük Margittal csatázik, az FTC—Előre Spar- tacus-mérkőzésen — Megmondtam neki mar ak- i kor — kapcsolódik be Lele Mi- j hály —. hogy a bajnokság vé­géig erről hallani sem akarok. ' Szezon végén, amikor az alapo- ] zást elkezdtük, megkérdeztem, I hogyan képzelhetjük el a jövőt, j vele vagy nélküle? Erre azt ! mondta, hogyha lakást kap, ma- i rád. Ettől kezdve hétről hétre változott az. álláspontja. Eredeti- j leg arról volt szó. hogy vagy Veszprémbe, vagy Tatabányára megy oda, ahol lakást kap. Még karácsony előtt közölte, hogy a Ferencvárostól megkapta a la- ! kast, tehát odamegy. — Ezek után — veszik át szin­te kórusban a szót a játékosok , —, senki nem csodálkozhatott, amikor a Felszabadulási Kupa első. szegedi fordulójában, a fe­rencvárosi melegítőt viselő Bo2ó Évát nem üdvözölte a csapat. — Nem az bántott minket — mondja újra Lele Mihály —, Egy régi kép. Még 1974 őszéről. Az Előre Spartaeus-lányok a Bp. Építők elleni mérkőzésen biztosították NB I-be jutásukat. Kereki, a budapestiek védőjátékosa a fehér mezes Drie- nyovszki Mártát igyekszik megakadályozni a pesti kapu be­vevésében. (Fotó: Lónyai László) hogy elment, hanem az, ahogyan elment. S ezúton szeretném kér­ni a szövetséget arra, hogy — nem azért, mert most mi vol­tunk a szenvedő alanyok —, ha lehet, tegyen valamit az újonc csapatok védelmében, amelyek, ha erősíteni nem is tudnak, de ne legyenek kitéve gyengítésnek sem. — Azt hiszem, Bozó Éva ügyét minden oldalról megnyugtatóan lezártuk. Az újonc NB I-es csa­pat milyen helyet foglal el az egyesületi rangsorban? — Az első tíz helyet a labda­rúgás foglalja el — mondja Mfl- zánné. — Ahogy annak idején, amikor az NB I-be kerültek — szól Kovácsné —, megmozdult a város, s ahogy most szintén te­vékenykedik, hogy ki ne esse­nek, a mi feljutásunkra majd­nem azt mondták, ,jó lett volna nektek a harmadik hely is”. A keserűség hangja után Le­le Mihály véleménye: — Igaz, hogy a labdarúgás és a váloga­tottakat is adó női tomaszak- osztá'y után az egyesületi rang­sorban mi következünk, de ez korántsem annyi, amennyit egy NB I-es csapat megérdemelne. — A Felszabadulási Kupában mar volt alkalmuk ismerkedni az NB l légkörével. Milyen ta­pasztalatokat szerzett ott a csa­pat? L ele Mihály: — Számunkra, mint minden vidékről feljutó csapat számára, létkérdés volt a Felszabadulási Kupa. Hol játsz­hattunk volna teremben, ko­moly ellenfelekkel, ha nem ott? Nagyon jó volt a rendezvény ar­ra. hogy a játékosok lássák, az NB I. nem minden csapata „ext­raklasszis”. Függetlenül attól, hogy a Goldberger és a Híradó- technika elleni mérkőzésre egy influenzás csapat utazott, füg­getlenül attól, hogy az utolsó helyein végeztünk, talán elhitték a játékosaim, hogy lehet nyerni az NB I-ben is. Nagyon sok a problémánk, de nem temetői a hangulat. Kaptunk játéklehető­séget. — mondja Tobakné —, Is­merkedtünk az ellenfeleinkkel, összeszoktunk, játszottunk. — A problémáik ismeretében: mit várnak 1975-től, a maga­sabb osztálytól, a négy-kiesős NB l-től? — Voltak elképzeléseink — mondja Lele Mihály —. de ezek többször felborultak. Először Bozó kiválása, majd a sérülés, betegség, pechszéria, mind-mind tervmódosító jelenség. Amíg ta­valy Bozó egy mérkőzésen át­lag 7—8 gólt dobott, ezt „el kel­lett osztanunk”. Olyan játéko­sunk nincs, aki egymaga képes lenne ilyen átlagra. A sérülések tovább nehezítik helyzetünket. Az NB I mezőnyében öt-hat csapat „egálból” indul. Köztük a helyezéseket a rutin, a harci kedv, a pillanatnyi forma dönti él. A játékosok nevében mond­hatom, minden tőlünk telhetőt megteszünk a bentmaradás ér­dekében. — Köszönöm a beszélgetést és céljuk eléréséhez sikert kívá­nunk. * * * Zárszó helyett: Mint Lele Mi­hály elmondotta, aók a sérült­jük. ifjúsági játékosokkal játsza­nak. Amikor beszélgettünk, ép­pen a Goldberger csapata elleni mérkőzésükre készülődtek. Tíz játékos volt Budapesten. S más­nap ez a tíz játékos pontot szer­zett a Tirnár utcában a Felsza­badulási Kupa ezüstérmesétől. Később aztán — a többi mérkő­zésen — elmaradt a pontszerzés. Viszont olyan erényeket csillogtatott a gárda, amely biz­tató lehet az őszi szezonra néz­ve. Főleg akikor, ha a sérültek felgyógyulnák és a szakvezetés rendelkezésére állnak. (If j ihász István). Tenisz A Békéscsabai TASK OB II osztályú férfi teniszezői leg­utóbb Budapesten, az Igazság­ügy csapata ellen léptek pályá­ra, A csabaiak bizakodtak a baj­noki pont megszerzésében, azon­ban a végeredmény nem igazol­ta várakozásukat. Ezúttal sem volt szerencséjük a kék-fehé­reknek, ugyanis a Vágrétl. Am­csin, Svecz és a Jeney—Ancsin páros ezúttal is három „keser­ves” játszmában szenvedett ve­reséget, így négy, döntő játsz­mái mérkőzés mindegyikén — a budapesti csapat szexezte meg a győzelmet. A 9:0 arányú végeredmény nem tükrözi a két csapat kö­zötti minőségi különbséget, ugyanis némi szerencsével (vagy a most leszerelő Molnár Miklós játéka esetén) az ered­mény akár fordított is lehetett volna! A csabaiak ma a bajnokaspi­ráns Nyíregyházi Spartacus el­len szerepelnek Békéscsabán, 14.00 órai kezdettel. Labdarúgás VÁROSI BAJNOKSÁG Gyula 1. Harisnyagyár 2. Vízügy 3. Építők 4. Nyomda 3. Fa-Fém Szöv. 8. Vasas 7. Vízmű 8. MEZŐGÉP 9. Vendéglátó 10. KVT 11. Ép. Szőv. 12. OÉGAZ 18 15 1 2 37—21 SÍ 17 18 4 — 84—21 30 18 12 4 2 51—16 28 18 11 2 5 53—23 24 17 10 2 3 33-25 22 1« 8 4 6 40—35 20 18 8 1 9 38—10 17 18 7 — 11 25—41 14 18 5 — 13 33—51 10 18 2 4 12 24—57 8 18 4 — 14 45- -85 8 18 1 — 17 17—87 2 JÁRÁSI SERDÜLŐ BAJNOKSÁG Gyula 1. Kötegyán 16 13 2 S 38—16 24 2. S.-keresztúr ;6 11 1 4 41—15 28 3. Mezőgyán 16 10 3 3 37—16 23 4. Sarkad 16 9 2 5 21—16 20 5. Geszt 16 10 — 6 22—25 20 6. Köröstáj 16 7 1 8 18—33 15 7. Okány 16 7 — 9 20^-34 14 1 Biharugra 1* 1 — IS 3—23 3 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents