Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

EMBEREK, ESETEK

Néha olyan megnyilvánulásokat tapasztalunk, amelyek akarva, nem akarva gátolják a demokratikus gondolkozás kiszélesedését. Közömbösségre késztetnek másokat. A következő esetek ezt példázzák.

©

Egy értekezleten a beszámolót vita követi. Sok értelmes hozzászólás, bírálat, javaslat hangzik el. Felszólal a felsőbb és még felsőbb szerv képviselője is. A végén az elnöklő személy egyebek közt a következőket mondja:

— Köszönöm a véleményeket, javaslatokat, külön köszönöm X és Y elvtárs igen értékes hozzászólását.

Csak X és Y elvtárs hozzászólása volt Igen értékes? Másoké nem? — Mivé fajúi néhol a túlzott tekintélytisztelet? Vagy egyesek ezt az érdemszerzés egyik lehetőségének tartják?

Az ügyfél bemegy a Hivatal- ,

ba. Az előadó iratok tanulmányozásába mélyedve ül az asztalnál.

— Tessek! — szólal meg, amikor kopogtatnak és a tekintetéből csak úgy árad a rosszallás a belépőre, aki megzavarta öt a munkájában. Az ügyfél jó- szándékú állampolgár, akinek

esze ágában sincs, hogy bárkinek is kellemetlenséget okozzon. Dehát csak itt tudják elintézni az ügyét

Kissé félszegen áll az előadó asztala előtt és elmondja, hogy tulajdonképpen miért jött. Az előadó ülve hallgatja, nem kínálja hellyel. Pedig két fotel is van a szobában.

Mintha a régi világ szelleme Iopódzott volna vissza néhány percre. Amikor pedig eltávozik az ügyfél, az utcán úgy néz vissza a Hivatal épületére, mint valami elvarázsolt kastélyra.

Az egyik megállóban sokan szállnak fel az autóbuszra. Van közöttük egy idősebb ember is. Közben azonban odaérkezik egy fiatalabb, akinek ő helyet ad.

— Tessék — mondja neki, mire az fürgén előremegy és egy ugrással az autóbuszon terem.

Onnan pedig visszamosolyog a kapaszkodó idősebbre, hogy kifejezésre juttassa az elismerését.

A fiatal... nos, ő a maga szőkébb környezetében valaki. Közéleti ember.

Akadnak, akikben eléggé fészkelődik az a törekvés, hogy mindenkit ..maguk alá” gyűrjenek. Ilyen tettekkel persze önmagukról állítanak ki „szegénységi bizonyítványt”.

o

Mindenki tudja Z-röl, hogy a munkában éppenséggel nem a legjobbak közé tartozik. Erkölcsi magatartása sem mondható kifogástalannak, ám annál jobban ért a szólamok hangoztatásához. Mintha csak a Mi- atvánk-ot mormolná ...

Feltűnő, hogy a jutalmazd-1 sokból soha nem marad ki. Ami- I

kor társai egy kicsit jobban utánanéznek a dolognak, kiderül, hogy titokban szívességeket tesz a főnöknek. Bizonyításra azonban alig van mód. Ilyen dolgokban a főnök különben sem ismer tréfát.

Ezért azután folytatódik a „békés” egymás melleit élés a dolgozók, a főnök és Z között.

Egyesek Így teremtenek maguknak lehetőséget a közpénz magáncélra való felhasználására A t ehetségtelen szolgalelkúek pedig két kézzel kapnak az ilyen forintok után.

P. B.

Á második oklevél

Kedves eseménynek lehettünk részesei a Békéscsabai Lakás- szövetkezet igazgatósági ülésén. Múlt évi eredményes tevékenysége nyomán ugyanis a szövetkezet igazgatósága immár harmadszor vehette át a S2ÖVOSZ elnöksége által adományozott elismerő oklevelet.

Képünkön: az igazgatóság nevében Somogyi Béla (balról) átveszi az oklevelet Galambosi Lászlótól, a MÉSZÖV Takarék- és Lakásszövetkezeti Titkárság vezető jétőL

(Fotó: Baikus)

Nyár eleién Végegyházán

Egy évvél ezelőtt „megtört a' jég” Végegyházán. Nagy Jolán tanácstitkár „feljebb lépett” a ranglétrán, a helyére pedig Gál Mihály került. Megszűnt tehát a „nöuralom” a tanácsházán, ahol eddig egyetlen férfi sem dolgozott. Néhány napja pedig felvették Figura Bélát is. aki kertészkedik, leveleket kézbesít és más tennivalókat lát el.

Rózsika, mikor lesz viz?

De lássuk, milyen változásokat hozott a „nöuralom” a községben !

Zöld Lajosné legfontosabbnak a vízmű vési tést tartja, ami

1971-ben kezdődött el és azóta az utcákon lefektették a csö- * veket.

— Még két kutat kell fúrni, el kell készíteni a vízmüvet és jövőre mindenüvé eljut a jó ivóvíz. Aztán be lehet vezetni a házakba. Az emberek nagyon várják. Spíkszor kérdezik is tőlem: „Rózsika, mikor lesz víz?” — tájékoztat a tanácselnöknő.

Végegyházán született, itt is élt mindig, azért szólítják Rózsikénak, a fiatalok pedig Rózsika néninek. S ez a közvetlenség a megbecsülés kifejezése. Számára egészen - furcsán hangzik, ha olykor egy falubeli azt mondja, hogy tanácselnölkasz- szony. Fel is merült benne mindjárt a kérdés: csak nem haragszik valamiért?

Beszéljünk azonban tovább a változásokról!

Munkaalkalmat teremtünk ... Vagy 40—45 nő foglaiikozik már bedolgozóként csuhéfonással, amit a tápéi Háziipari Szövetkezet szervezett meg. Két asz- szony. Szedlacsek Jánosné és Vanyó Zoltánné közben ellenőrré „lépett elő”, ami a jó szakértelmüket bizonyítja — fóly- tatja Zöld Lajosné.

Kenyérüzem meg kenyérbolt is létesült Végegyházán a Békés megyed Tanács Orosházi Sütőipari Vállalata jóvoltából.* Földházi Ferenc csoportvezető készíti. Ványó Istvánmé boltvezető adja el a kenyeret, Földházi Ferencné pedig tisztán tartja az üzemet. A fukaszálás az udvaron persze férfimunka, Ott is rendnek kell lennie. Viszont a mezőkovácsházi ÁFÉSZ szomszédban levő vegyesboltjának az udvarán embernyí magasságú a gaz.

Kocsma van, vendéglő nincs

Földházi Ferencné és Ványó Istvánná a kenyérbolt délelőtti nyitvalartasa után a közeli italboltba siet. A nagy hőségben jólesik egy pohár sör.

Vanyó Istvánná csak néhány percig maradhat, mert otthon ebédet kell főznie. Délután 2 órakor pedig újra kinyit majd a bolt. Bezzeg nem főzne, ha lenne vendéglő a községben.

Bal da Zoltánné, az italbolt helyettes vezetője úgy tudja: a mezőkovácsházi ÁFÉSZ tervezi, hogy vendéglőt hoz létre

Egyébként a kocsmában most délelőtt is nagy a forgalom. Mint megtudom, májusban 206 ezer forintot költöttek el itt az emberek, főként sörre és pálinkára. míg a kenyérboltban — ahol - tejet is árusítanak — csak 130 ezret. Ráadásul még két másik kocsma is van Végegyházán.

Az utcán Zöld Lajosné barátságosan üdvözli Zsoldi József- nét. Meg is állunk egy kis beszélgetésre. Hamarosan kiderül, hogy az asszony a MEZŐGÉP Vállalat mezőkovácsházi gyáregységének dolgozója. Elragadtatással mondja:

— Mi csináljuk a kukoricatörő gépet, amely aranyérmet nyert a BNV-n. Még a németeknek is küldünk. A Szovjetuniónak futódarut készítünk. Jó pénzt kapunk a gyártmányainkért Az idén Élüzem voltunk-.

Többesszám első személyben beszél. A „miénk”-ről. Pedig

hét éve, amikor először lépte át az üzem küszöbét, a legszívesebben visszafordult volna. Pélt a gépektől

Cigánytelep és „néplavor"

A cigánytelepre érve többen körülsereglik a tanáoselnöikasz- szomyt. Faragó Ferenc, aki lakást akar vásárolni, elsőként érdeklődik és megnyugtató választ kap.

Kolompár Giziké továbbtanulása kerül szóba. Most végezte az általános iskola nyolcadik osztályát igen jó eredménnyel. Felvették az újkígyósi mezőgazdasági szakközépiskolába, de az édesanyja félti és nem akarja elengedni. A nagymama, özvegy Faragó Mihályné azonban a kislány továbbtanulása mellett kardoskodik. Egy idősebb ember, Kanalas Sándor is.

— Tanuljon Giziké, hogy jobb legyen a sora. mint a miénk. Tanuljon minden fiatal. Ma nem tesznek kivételt, hogy ki cigány és ki nem — vélekedik.

Zöld Lajosné jóleső érzéssel hallgatja ezeket a szavakat. Meg is dicséri Kanalas bácsit, hogy ilyen okosan gondolkozik. A többiek pedig szeretettel mondják:

— Nincs még egy olyan ta- nácselnökasiszony, mint Rózsika néni.

Végül a híres-nevezetes fürdőhöz vezet az utunk,, amely a község határában van. ,Egy medencéből áll az egész, amelyet egv kút roppant erővel feltörő 90 fokos vize táplál. Egész legenda kering körülötte. Az izületi ' bántalmakban szenvedőket — ha már más nem használ — az orvosok ide küldik.

— Próbálja még ki a végegyházi „néplavort”! — ajánlják.

Tamási Istvánnak, a fürdő ellenőrének pedig személyes tapasztalata. hogy aki már mozogni is alig tud. az három fürdés után a „saját lábán jön ki” a vízbőL

Lehet, hogy Végegyházából egyszer majd második Hajdúszoboszló lesz ?

Császár a kombájnosok között

A „Lavar"-han tehát forró a víz.

A „Tanyán”, a végegyházi Szabadság Tsz II. számú üzemegységében viszont a hangulat forrósodik, ahogy telnek az órák. Itt készítik elő a kombájnokat az aratáshoz, de nem emiatt csoportosulnak itt is, ott is egy- egy árnyat adó fa alatt a szerelők és a traktorosok.

— Ha legalább azt tudnám, hogy miket kérdeznek majd, nyugodtabb lennék — mondja gondterhelt arccal Augusz Pál gumijavító, amire Karpiák György, a másik gumijavító így kontrázik:

— No és. úgy se tudnak olyat kérdezni, amire felelni tudnánk.

— Kár is tömünk magunkat, az irodisták már úgyis napok óta csak a lexikont bújják. Ok nyernek biztosan — jelenti ki legyintve Figura József ács. Kelemen József brigadvezető is elmosolyodik:

— Ilyen brigádvetélikedő, amilyen az este lesz, még nem volt nálunk.

„Fontos a játék, az biztos — mondják azután egy csoportosulással arrébb a kombájnosok —, de legalább ilyen fontos az is, hogy a gépeket rendbe hozzák Béter-Pálra.” Varali János, Popon Péter meg Császár András a fiatalok optimizmusával néz az idei „gabonacsata” elé. Bár Popon Péter szerint ez az optimizmus még nagyobb lénne. ha a kombájnosok végre kapnának egy korszerű zuhanyozót is. Ebben egyetértünk Kérdem közben Császár Andrást:

— Kézikaszával tudna-e aratni?

— Ahhoz már nálam is különb császárra volna szükség. Legalább olyanra, mint amilyen Császár József bácsi — mutat kacsintva a háttérben álldogáló, napszítta arcú kcm- bájmosra, aki neve hallatára előrelép:

— Ha már a fociban nincsenek császárok, legalább a munkában legyenek!

Buszkirándulás — csak nőknek

— Igaz-e amit az emberek

mondanak, hogy Kunos György ismeri a vetélkedő kérdéseit? — kérdezem a tsz-irodán Kunos Györgyné főkönyvelőt. '

— Tudja milyenek az emberek. Valaki mond csak úgy valamit, a hír meg könnyen jár. Ezért kellett kitalálnunk a „női” buszt meg a „férfi” buszt.

— Hogy micsodát?

— A szóbeszéd miatt tavasz- szal külön mentek el háromnapos autóbusz-kirándulásra a férfiak. Természetesen borvidékre. Most július elején pedig a nők mennek három napra a Dunakanyarba.

— Lényeg, hogy pénz van rá, nem?

— Az van. Tával.v meghaladta a kilencmillió forintot is a nyereségünk. az idén sem szeretnénk alább adni — hangzik a fiatal főkönyvelőnő határozott válasza.

— Ebben van valami — ismeri el Varali István párttitkár és ezt a termelőszövetkezet személyzetise is megerősíti:

— Néhány évvel ezelőtt a községi KISZ-titkár még azt mondta, csinálhat akármit, nem mozdul senki. Nagy itt a „pangás”. Most meg? Teljesen megváltoztak. Tudják, hogy mit akarnak. Ide tartozik Végegyházához a falutól két kilométerre eső Árpád-telep is. Ott most 15 fiatal határozta el, hogy véget vet az unalomnak. A múlt héten Kulcsár Anti, Popot Józsi, Balázs Jani, Hadobás Bandi meg Piroska Lajos vezetésével már együtt dolgoztak, hogy legyen közös pénzük.

— És hol van a fiatalok főhadiszállása?

— A pincében.

Hí gany gőz1 ámpa a pincében

Dinnyés Anna, a művelődési otthon vezetője kalauzol bennünket lefelé a lépcsőkön:

— Ügy nézzen körül itt a pinceklubban, hogy társadalmi munkában mindent maguk a fiatalok alakítottak ki.

Lassan izzik fel a higanygőzlámpa és lilás fényében kellemes ifjúsági szórakozóhely képe bontakozik ki. Az ilyen helyekre mondják, hogy „exkluzív”.

— Nem túl kicsi ez a klub a

fiataloknak?

— Az az igazság, hogy nem. A községben alig száz fiatal él és még kevesebben dolgoznak itthon: érettségivel nem is nagyon lehet ma már Végegyházán elhelyezkedni. Elsősorban szakmunkásokat keresnek. Akik rendszeresen itthon töltik szabad idejüket, azok pedig éppen csak, hogy megtöltik ezt a klubot.

— És lilában látják a világot?

— Nem hiszem, hogy a végegyházi fiatalok nem valódi színeiben látnák a világot — jegyzi meg csendesen a párttitkár, majd búcsúzóul még hozzáteszi:

— Inkább az a baj, hogy kevesen vannak, pedig rájuk is nagyon sok feladat vár itt, Végegyházán a „színek harmóniájának” kialakításában.

Kővárü E. Péter Pásztor Béla