Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-17 / 140. szám

Képek, tudósítások a választásokról

A% ország vesetői as urnák előtt

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a XI. kcrUleli trill uii általános iskolában szavazott- <,■: ■ \-?/',v,s.wsA -x

Lázár György, a Minisztertanács elnöke a Virányos utcai sm> vazókörben járult az urna elé

Kállai Gyula, a* MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke a Németvölgyi úton, a 6G-os szava- tókörben adta le szavazatát

Hogy egyre több értelme legyen a szorgalmas munkának

Urnák előtt a megyeszékhely állampolgárai *

Vasárnap, amikor egy hónapig tartó választást sorozat végére értünk, nem a megszokott időben ébredtek megyénk városainak, falvainak lakói. A rendszeresen korán kelők is még korábban öltöztek, hogy minél előbb leadják voksukat az általuk kiszemelt jelöltre. Nem. valamiféle virtusból: „ki lesz az első szavazó” — de az időjárás oly csábítóan szép volt, hogy kit munkára hívott a föld, mások pedig a tervezett kirándulásuk idejét akarták meghosszabbítani a korai szavazással.

\ A nemzetiszínű zászlókkal ékesített szavazókörök ajtajai reggel 6 órakor tömegével, engedtek utal a szavazni akaróknak. A jól felkészült szavazatszedő bizottságok tagjai készségesen segítettek eligazodni az ifjú választóknak is, akiknek ez az aktus jelentette valódi nagykorúságukat; állampolgárt jogaik tényleges gyakorlását. Sok helyen virággal köszöntötték őket. a szavazatszedő bizottság tagjai, velük együtt megyénk szavazásra jogosult állampolgárai hitet tettek amellett, hogy helyeslik és tevőlegesen támogatják a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán meghatározott politikai célkitűzéseket. Felsorakoztak történelmi feladataink megoldáséra: a fejlett szocialista társadalom megteremtésére. Munkatársaink e hitvallás kinyilvánításáról, megyénk dolgozóinak lelkes szavazásáról adnak rövid pillanatképeket az alábbi tudósításokban. *

Vasárnap reggel háromnegyed: hat. Békéscsabán a Férfifehér-! nemű-gyár Ikultúrolthonába egymás után érkeznek a szavazó- polgárok.

— Már föl hátikor itt voltunk — mondta a szavazatszedő bizottság eflnöke. Akik munkába mentek, korán jöttek szavazni. Sőt, még virágot Is hoztak nekünk — mutatja a két csokor rózsát. Kinn sűrű sorokban jönnek az emberek a Kuillch Gyula lakótelepről, a Tolnai és a környező utcákból.

«#*

Kát óra harminc perc. Erzsé- befchelyen a téglagyár kuli úrott- honáiban már nyolcvanam leszavaztak. A szavazófülkéből Lan- Ságt János és felesége szinte egyszerre lép ki és helyezi el a zöld borítékot az urnába. A mosolygós feleség KM 3 óta dolgozik a téglagyárban. Jelenleg az automata csenépprésnél alá- rakó. A Háméin Kató ezüst koszorús szocialista brigád vezetőié

— Tőzagj'ökeres j am inai ak vagyunk — mondja az asszony. Ttt lakunk a Gyár utcában jó pár évtizede.

— Akkor ismerik a képviselőjelöltet?

— Hogyne ismernénk, nem csak őt, az egész családját — teszi hozzá.

— Milyennek ismerik?

— Közülünk való, érti és érzi gondjainkat, bajainkat. Érdeklődik, miben segíthetne. A brigádgyülóseinken is sokszor megfordult. Mire szavazok? Mint annyi . sok ember, arra, hogy mindig és egyre több értőimé legyen a szorgalmas műn. kának.

A férje húsz éve a Volán dolgozója. Széles vállú, magas ember. Jelenleg száll í tás vezető a darabárus részlegnél. A 15 éves fiukról beszél, aki első éves esztergályos tanuló a ME- ZÖG ÉP békéscsabai gyáregységénél. A napokban vizsgázott négyes eredménnyel. összenéznek. A szemükön látom, büszkék a fiukra.

* * * i

Csomós Jánosné, a fia, János és a nagymama, özvegy Beli- cza Mihályné szintén együtt jöttek szavazni. Csomásmé és 18 éves fia a kötöttárugyárban dolgozik. Az édesanya fonalelőkészítő immár 10. élve, János pedig anyagmozgató.

— Elégedett az életevei? — fordulunk az asoacxpyhoz.

— Elégedett - 'gyök. Havonta 2500 forintot -resék. Az Idén nyeresége* l. ; a gyár ia, és kaptam nyareaocíréiMsedast

és prémiumot is. A fiú szólal

meg:

— Érdeked engem minden,

ami ebiben az országban történik, csak nagyon kevés a szabad időm. Három műszakban dolgozom, az MHSZ-ben pedig ejtőernyőé vagyok. Most is azért siettem szavazni, mert rohannom kell a repülőtérre. A 70 éves nagymama halványan emlékszik a régi szavazásokra. Meg Is kérdeztük tőle: mi volt a különbség a régi és a mostani között. Elgondolkodik, aztán kibaki: — Azt hiszem

ugyanúgy zajlott le, csak akkor engem nem fényképezett le senki.

• ♦ •

Mezőmegyer, a megyeszékhely

7. kerülete felé robogunk. Az ég még fátyolos. A nap ha eló- bújik a felhő'mögül, szinte perzselt az ember bőrét. Az új kultúrházban a 49. szavazókörben negyed nyerteikor a 734 szavazassa jogosult közül 133-am tették le voksukat. Közöttük van Egeiresi Sándor e» kislánya, Ilona. Bordó színű nadrágkosztümöt visel. Hám emeli nagy, kerek szemelt, amikor megkérdezem, -nem Izgul-é egy kicsit, hiszen először szavaz életében.

— Az izgalmakon már túljutottam — mondja kedvesen. — Tegnap érettségiztem a közgazdasági szakközépiskolában. Július 7-én már munkába is állók, Csabán, a poatatttvatáJban

— Nyaralás?

— Építőtáborba megyek Balatonszárszóra két hétre.

— Érdeklődik a közélet dolgai iránt?

— Hogyne, hiszen az édesanyám tanácstag. Figyelem az országgyűlés üléseit, nagyra értékelem a társadalombiztosítási és a családjogi törvényt.

• • * *

Laurínyecz Pált, amikor belép az ajtón, harsányan köszöntik a bizottság tagjai. Alacsony, tömzsi ember. A tekintete nyílt, kedvesen gyermeki. Gyűrt kalapja alól pillog felénk, ahogy átveszi a szavazólapot.

— Hogyan is volt az a regi szavazás Pali bácsi?

— Ah, régen vedt az fiiam — legyint az öreg. — A 30-as években, Csabán, legény koromban.

— Mondja csak — (biztatjuk.

— Jötték a rendőrök, beterelték bennünket a temetőbe, nehogy megszökjünk. Gondoltam egyet és Jelentkeztem, hogy az úri párt képviselőjére akarok szavazni. így jutottam be a sza- vazóhelyiségbe. Odaléptem a munkáspárti képviselőjelölthöz és ráeizavaztam. Lett ám nagy riadalom, de akkor már nem tudtak mit csinálni.

— Hány éves Laurinyecz bécsi?

— 67. Két éve mentem nyugdíjba a helyi termelőszövetkezetből. No, viszontlátásra — nyúl kalapjához és mosolyogva távozik.

♦ « »

Fél lö-kor érünk Ketsomonyba. A fellobogózott művelődési ház előtt piros Ikarusz áll meg. A Rákóczi Tsz tagjait és az Ap- ponyi-földi tanyavilágban értő -embereket hozta a szavazásra Közöttük van Pribelka Mária aki kilenc éve a Rákóczi Tsz növénytermesztője.

— Nem félek én a munkától — mondja. — Kapálok, egyelek és ami sorba jön. Azért is szavazok erre a rendszerre, mert, megbecsüli és meg is fizeti a becsületes munkát. És mikor volt az, hogy autóbusz szállítja a parasztembereket a szavazásra — bök a pöfögő jármű felé.

Az építők Trefort utcai kultúr otthonában sorban állnak a választópolgárok, hogy leadhassák voksukat