Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
A kitüntetett város A hőskor emlékeh előbb a nyakig érő sár, a három számmal nagyobb gumicsizma, a tégláktól sebesre tépett tenyér, aztán az első épület, az első üzem, aztán a munka első eredménye, az első csapolás. Nemegyszer akaratlanul is elhangzik a kérdés: hitted-e, hogy ez lesz Dunaújvárosból? Persze,- hogy hittük. Hittük, mindannyian. Pedig fantasztikusnak tűnt a terv, hiszen csak öt esztendővel voltunk túl az országot romokba döntő, az ország gazdasági életét teljesen megsemmisítő háborún. Ám Dunaújvároshoz több erő ts lendítette az országot. Először is a Szovjetunió testvéri segítsége. Tudjuk, hogy a Dunai Vasművet ezer szovjet mérnök es technikus tervezte, akkor rekordnak számító nyolc hónap alatt. Tudtuk, hogy mindezen túl, onnan nélkülözhetetlen nyersanyagokra is mindig számíthatunk. S még a kétkedőkbe is hitet öntött az ország legjobbjainak szinte emberfeletti akarása, lelkesedése. Hittük, hogy ez a város, benne az ipari óriás jobban kell Magyar- országnak, mint a falat kenyér. A szegénység felszámolásához nélkülözhetetlen, a szocialista iparosításhoz nélkülözhetetlen, a szocializmus építéséhez nélkülözhetetlen. S hogy mennyire igaz volt a hit, íme néhány adat: a 13 ezer főt számláló nagyüzem nyersvasból és acélból az országos termelés 38 százalékát, a durva és finom acéllemezből 92 százalékát, a hegesztett csőből pedig száz százalékát adja. Hogy mit jelent ez? Annyit, hogy a gépek, tárgyak között, amit a mai ember keze érint, aligha akad olyan, amin valamilyen formában ne lenne ott a dunaújvárosi munkás keze nyoma. S ha már a dunaújvárosi munkásról szólunk, dicséret helyett álljon itt szintén egy adat: a Vasmű dolgozói már öt esztendővel ezelőtt, a 20 esztendős jubileum tiszteletére visszafizették az államnak az indulásra kapott költségeket Méltán tüntették ki a Munka Vörös Zászló rendjével a Dunai Vasművet, mindazokért a sikerekért, amelyeket az elmúlt negyedszázad alatt elért mindazokért az eredményekért, amelyekkel hozzájárult a magyar népgazdaság, a magyar ipar fejlődéséhez. A Dunai Vasmű a kohászat első szocialista nagyüzeme. Tisztelet Dunaújvárosnak is. Szeretjük, miénk, mert ő a szocializmust építő ország első szocialista városa. Becsüljük, mert példáján születtek az ifjabb szocialista városok. És példáján születnek majd a következők is. Gratulálunk a születésnapon, gratulálunk a kitüntetéshez. A hideghengermű részlete (MTI -foto — Horváth P. felvételei) (Foto: Béla Ottó) A Vasmű madártávlatból Ebed utáni szieszta az öregek napközi otthonában Almáskamarás! rózsanyílás Állok a tanácsháza előtt. A nyers ízű, alföldi szelektől átjárt, I napfényben fürdetett faluban nyugalom és békesség uralkodik. A főtéren a sok színben pompázó rózsaligetben gyönyörködöm. A hosszú, széles utcákban a járda előtt szintén nyiladozó rózsabokroK bólogatnak barátságosan. A nagy ablakos iskola előtt, a hűvöst adó gesztenyefák alatt a gyerekek rögtönzött aszfalt- rajzversenyt rendeznek. Egy fiatal tanító néni „zsűrizi” a műveket. Nézem az udvaron játszó, zsibongó gyermeksereget, s önkéntelenül Almáskamarás történetére gondolok. Mert hányatott múltja van ennek az 1660 lelket számláló falunak, hiszen lakói a történelem folyamán gyakran cserélődtek. A település eredetileg Kamaráspusztához tartozott, amelyet 1884-ben kezdtek benépesíteni. Első lakosai Elekről idekerült német jobbágyok voltak, akik húsz-húsz hold földet kaptak családonként dohánytermesztésre. Először 80 család telepedett le, majd mintegy 16 környékbeli községből költöztek ide újabb telepesek. 1946-ban a német ajkú lakosság 95 százalékát kitelepítették a faluból, újabb családok jöttek „szerencsét próbálni” az ország szinte minden tájáról. És kezdődött az új élet. Persze sok gonddal, bajjal, de nagy reményekkel, tervekkel. Sallai Károly, a falu jelenlegi tanácselnöke már akkor egy éve itt lakott, a szomszédos Nagykamarásról költözött át családjával együtt. Az akkori időket visszapörgetve arról beszél, hogy az idetelepült fiatal lakosság nem tudott gyökeret verni a községben. Elsősorban azért, mert ipari vidékről jöttek, nehezen boldogultak a földdel. Az idősebbek azonban megszerették a falut, részesei, segítői lettek fejlődésének, gyarapodásának. Negyvenkilencben alakították meg a Sallai Tsz-t, a negyvenhárom család 468 hold földön gazdálkodott. Ebben az évben villanyt, új óvodát, bölcsődét kapnak, az új iskolát, kultúrházat, könyvtárat 53-ban létesítették. Az 55 év körüli tanácselnök vékony, szikár ember. Saját sorsán is lemérhető a tenni tudó, tenni akaró emberek életútja. A szülői házban hatan voltak testvérek. Hamar megismerkedett a nehéz fizikai munkával. A tsz-ben volt gyalogmunkás, állattenyésztő, raktáros és legutóbb anyagbeszerző. Közben elvégezte az általános iskola 7—8. osztályát, 67-ben pedig 47 éves fejjel leérettségizett a közgazdasági technikum levelező tagozatán. 1973 áprilisa óta a község tanácsának elnöke. Szavai nyomán kirajzolódik a megvalósult tervek, megoldásra váró elképzelések térképe. Rajta nagybetűvel jelölve az állomások: honnan indultak, hová érkeztek és merre tartanak. A keresőképes lakosságnak a fele a termelőszövetkezetben, a másik fele pedig ipari üzemekben dolgozik. Eljárnak a megye- székhely téglagyárába, a Bar- neválhoz, Szegedre a kendergyárba és Medgyesegyházára a BŐRTEX, valamint a vasipari szövetkezetbe. Tehetik, jó a közlekedés, most már Békéscsabára is közvetlen autóbuszjáratuk van, Sallai Károly felém bök a ceruzájával, mert itt azért van egy kis bökkenő. Kunágotára reggel 7 órakor indul busz, utána csak délben, jó lenne még egy járatot beiktatni, hiszen sűrűn akad dolguk Kunágotán az almásiak- nak. Bizony kevés kisiparos van a faluban. A férfiak nyiratkozni is a szomszédos községbe járnak. Az iskolában 130 ezer forintos beruházást kellene elvégezni, zuhanyozót és egyéb szociális létesítményt építeni. De nincs kivitelező, aki elvállalná a munkát. Pedig 300 gyerek egészségesebb, kulturáltabb életéhez járulnának hozzá. A tanácselnök persze optimista, hiszi és tudja: ezek a gondok is megoldódnák, ugyanúgy, mint az előzőek. Van a faluban egy iparcikk-, két élelmiszer-, egy- egy kenyér- és zöldségbolt, A két presszó mellett létrehoztak egy éttermet is, az ételt Kun- ágotáról hozzák, egy ebéd 8,70 forintba kerül. Tavaly júniusban adták át az öregek napközi otthonát, ahol 20 idős ember ellátásáról gondoskodnak. És 73- ban sikerült azt is elérni, hogy négy év szünet után ismét állandó orvosa legyen a községnek. * * * Sallai Károly a telefonhoz lép. Felhívja a tsz-irodát, pontosabban Nagy Lajost, a termelő- szövetkezet és a község párttitkárát. Amikor belép az irodába, kissé meglepődöm. Fiatal ember, 30 éves. Jánoshalmáról költöztek ide, 1946-ban. A kétegynázi szakmunkásképzőben végzett, 1963-ban lépett be a Sallaiba mint mezőgazdasági gépszerelő. Ez év január óta van jelenlegi funkciójában. Az idén a május 19-i jelölő gyűlésen a 21-es választókerületben tanácstagnak jelölték. Amikor arról kérdezem: mit jelent neki ez az újabb feladat, szerényen, megfontoltan válaszol. Mert a választókerület az ő számára a szüleit, a barátait, az egész Dózsa utcát és környékét jelenti, ahol felnőtt, emberré cseperedett. Ha megválasztják, tudni fogja, mi hiányzik az itt élőknek, mivel könnyíthetne a sorsukon. Lesz mit csinálni társadalmi munkában is, az iskolában, az óvodában, az utak és a játszótér építésénél. Ebben az évben 300 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak az almásiak. Gondoljuk csak el: a tanács egész évi községfejlesztési alapja mindössze 140 ezer forint. * * * Az 1300 hektár földterületen gazdálkodó Sallai Termelőszövetkezet az utóbbi években megerősödött. Fő ágazatuk a növénytermesztés. Az átlagtermés évente 3—4 százalékkal emelkedik. Tavaly cukorrépából 415, vöröshagymából 256 mázsa termett hektáronként. Az egy dolgozó tagra jutó átlagos jövedelem a közösből 25 ezer forint volt. Az idén. fejezik be hatmillió forintos beruházással egy 270 férőhelyes tehenészeti telep építését. Mindezeket Pálfi János • főagronómustól tudom meg útközben, a gépműhely felé haladva. Szélverte, barna arcán mosoly suhan át, amikor arra invitál: nézzem meg, hogyan dolgoznak a November 7. brigád tagjai. A műhely előtt hatalmas kombájnok sorakoznak. Körülöttük kék munkaruhás, olajos kezű emberek szorgoskodnak. Szerencsére van alkatrész, így időben elkészülnek, jöhet az aratás — mondják többen. Kecse Károly, a brigádvezető helyettese 28 éves fiatalember. Két év óta dolgozik itt, azelőtt Csabára járt az építőipari szövetkezetbe. Mindent megcsinál: esztergál., hegeszt, gépet szerel, nyáron pedig felül a kombájn nyergébe, aratja a gabonát. Arról beszél, hogy az idén szeretnék elnyerni a szocialista címet. Évente négy-ötmillió forint értékű javítást végeznek* időre és jó minőségben. Patronálják az óvodát, iskolát, szak- és szépirodalmi könyveket olvasnak, politizálnak. Az 56 éves Hankó Pál az új társadalombiztosítási törvényt említi. Ö ugyanis pontosan július 1- én, 60 éves korában megy nyugdíjba, mint az iparban dolgozók. Szót váltunk még a tanulásról, a családról, a fiatalokról, a megváltozott életről. Delet harangoznak. Az emberek gépkocsiba, motorra ülnek éá elindulnak a faluba ebédelni... Seres Sándor Minden mennyiségben kapható a kondorosl ÁFÉSZ vas-műszaki boltjában: — 22-es tűzi horganyzott lágyhuzal — horganyzott tüskés huzal 150-es rabitz háló A TÜZÉP-telepen: állványfa, bőrdeszka, gömbrud, akácrönk és fűrészáru Nagy készlettel várjuk kedves vevőinket
