Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
I Eos*ta Rozália Fiatalok 75 KÉT KARCOLAT — Szeretlek! — Most írd le ezt a szót! Leírtam. — Most dőlt betűkkel írd le és a vonalra. És nagy betűkkel! Mindent megcsináltam. — Derék — dicsért meg. — És most írd le 21-szer. Leírtam. Egy perc múlva már számolta a „Szeretlek !”-szavakat, és elégedetlenül szólt: — Itt 22 „Szeretlek!” van. Egy felesleges. — Ez azt jelenti, hogy még jobban szeretlek. — A 21 a mágikus szám. Újra le kell írni. — De én nem akarok többet írni! — Tehát nem szeretsz! összeszorítottam a fogam, és írni kezdtem. — Most olvasd fel hangosan és kifejezően! — Szeretlek! ...Szeretlek!... v— Nem jól olvasod! Ogy kell olvasni, hogy mindenki megértse: szeretsz. Olvasd újra! — Szeretlek pom-pom!... szeretlek pom-pom!... — Ügy olvasod, mintha nem szeretnél! És mi az a pompom? — A szeretetem fokozása. — Ez teljesen komolytalan. Ne legyen pom-pom. Olvasd újra! — Szeretleeeek... szeret- leeeek... — Állj! Ez nem szeretet! Ha nincs szeretet, akkor beszélnek így. Mond csak: ..Nem szeretlek téged!” Nos? — Nem! Szeretlek! Én! Téged! — Ugve-ugve! E évből sikerült! És én milyen bolond voltam, hnev hittem minden szavadnak. Aljas zaey! És örökre otthagyott. Ekkor bekapcsoltam a magnót, és hangsúlyozott innepélyességgel suttogva olvastam rá: „Szeretlek! ... Szeretlek!... Szeretlek!...” Ha ezután egy lány megkérdi: „Szeretsz?”, az egész szalagot lejátszom neki. Fordította: Sass Attila _ Három évtizede ismerem Gáli István regényének és Hévész György filmjének hősét, az öregembert. Nem pontosan ugyanazt, inkább a hozzá hasonlót. Vagy még inkább a hozzá hasonlókat, hiszen sokan voltak ilyenek, s vannak ma is. Abban az időben ugyan még nem voltak ilyen öregek, bár mi, fiatalok, nagy tisztelettel veteránoknak tituláltuk őket, s érdeklődéssel hallgattuk 19-es történeteiket, az üldöztetés nehéz napjainak nyomasztó emlékét és lelkesedtünk, amikor a nagyszerű holnapra terelődött a szó. Csak a folytonos nevelést untuk már kegyetlenül. Mert az én ismerőseim, öregjeim szinté megszállottként vállalkoztak arra, hogy „embert faragjanak belölünk.’’ Pontosan úgy, mint Révész György új filmjének név nélküli hőse, az öreg, aki a bányatelep peremén egy szivattyúházban őrködik, felelősséggel vigyázza a gépeket, amelyek, ha baj van, megmenthetik a bányászok életét. Nem hős az Öreg, s nem tartozik a kiemelkedő alakok közé. A regény és a film egyik nagyszerűsége, hogy az ügy, a mozgalom egyik kis- katonáját állítja középpontba, s magatartásán méri a változó időt, az emberi kapcsolatok alakulását. Nem idealizált pozitív hős a hajdani bányász, megjárta az élet útját — helytállt 19-ben, 45-ben, s fegyvert fogott 56-ban is —, miközben voltak olyan cselekedetei is, amelyeket ma már megkérdőjeleznek az emberek. Talán ezért is maradtak el mellőle barátai, egykori harcostársai pedig nem tartván őt szalonképesnek, már évek óta mellőzték, sőt a nyugdíj- korhatáron túl félre is állították. A mellőzés motívuma ugyan végighúzódik a filmben, mégsem a megöregedett, a félreállított ember drámájáról szól a történet. Az öreg ugyanis lem érzi magát mellőzött- r.ek, olyan ember ő, aki Dármilyen poszton megállja a helyét, s megtalálja a módját annak is, hogy íasznosítsa magát a társadalom számára, v Emberség, hivatástudat ;s munkásbecsület ötvöző- iik az öreg magatartásában, s olyan felelősséggel ngyázza a kis szivattyúkéit, mintha a forradalmon Ulna őrt. A sokat próbált öreg bányász egyszercsak új munkatársat kap, a Fiút, iki magán .viseli a rossz családi körülmények, az iskolázatlanság és egy balul iikerült hősködés lelki és esti nyomait. De azért va- ’ánykodó mai fiatal, közöné« helyett löki oda a cérdést: „Mennyi itt a tex?” Két világ, kél egymás- 1 iák olykor ellentmondó iletvitel ütközik meg eb- j >en a kétszemélyes drámá- >an. A két ember szinte 1 isszezárva él egymás mel- ' ett. közös a munkájuk, de f gondolataik messze esnek l gyméstól. A Fiú unja már I z öreg prédikációit a s (lúltró!. a? egykori bőstet- í ékről, a nagy nekirugasz- ' odás éveírőt s minden t degszáláva! ellenáll a nép- t ívelésnek. Márpedig a r lunkásmozgalomban ed- a Az öreg: Latinovits Zoltán alakítja AZ ÖR Új magyar film, nem a legjobbak közül ténykedéseként is hatással van a fiúra, szélesebb értelemben a felnövekvő nemzedékre. A film egyébként nem mutatja a Fiú magatartásának látványos változását a rendező finom eszközökkel érzékelteti, hogy voll , némi foganatja az Öreg szavainak és a fiatalember megértett valamit a múltból, s ezután már nem élhet úgy, mint eddig. Latinovits Zoltán kivételes tehetsége, művészi ereje nem találkozott az öreg bányász szerepével, csupán a zsörtölődő vénembert sikerült eljátszania. A Fiút Harsányi Gábor alakította, helyenként ugyan látványos eszközökkel, de mégis emberivé formálva ezt a mai fiatalt. Különösen az utolsó jelenetekben remekelt a népszerű színész. Szécsényi Ferenc operatőri munkája a történet egyszerűségét hangsúlyozta. Filmművészetünkben elég ritka az ilyen téma, irodalmunkban még ritkább az ilyen megrendítően szép regény. Ezért sajnáljuk, hogy nem született igazán nagy film az öreg és a Fiú történetéből. Márkusz László ződött öreg bányász nem mulasztja el az utolsó lehetőséget s elhatározza: „embert farag a fiúból". Még cselhez is folyamodik: azt mondja, riasztották a bányából, indítani kell a szivattyút, de elromlott a gépezet. A próbatétel sikerül, az öreg megnyugszik, hiszen veszélyhelyzetben nagyszerűen helytáll a Fiú, rohammunkával egyedül javítja meg a szivaty- tyút. S amikor a két ember, a két magatartás lassan érteni — és értékelni — tudná egymást, szinte robban a dráma: kiderül, hogy a szivattyúkat már rég lekapcsolták a biztonsági hálózatról, s veszély esetén korszerű berendezésekkel védik a lent dolgozó bányászokat. Az öreg nem bírja elviselni a kegyetlen igazságot, annyi ereje marad csupán, hogy beindítsa a szivattyút és holtan zuhan k gépek mellé Egy emberien szép és igaz regény megfilmesítését vállalta Révész György. Vitathatatlan erényei mellett sem emelkedik azonban arra a magaslatra ez az új magyar film, melyen Sáli István regénye áll. Alapkérdés ennél a film- aél, hogy mit mond a közönségnek az Öreg életútja, hogyan fogadják a nézők a veterán bányász múltbeli és mai magatartását. A közönség megértheti az öreget, ítélkezhet felette, szánhatja is nehéz sorsát, csak sgyet nem tehet: nem szabad kinevetnie. Márpedig erre is alkalmat ad a film forgatókönyve, 'még gyakrabban az öreget alakító Latinovits Zoltán játéka, aki túlságosan szenilisre formálta a figurát. Ezt az ilaphangot üti meg a kezdő elenetek egyik epizódja is. dég hajnal van, amikor az )reg baleseti hírt hall a ádióban: gázolt egy kis- paros. Erre rohan a tele- önhöz, kéri a városi párt- úzottságot, de nyilván vaján ott még nincs bent enki, mire dühösen felki- lt: „Legázolják a proleta- iátust és ők nincsenek ént!" A közönség pedig evet a szenilis vénembe- sn. ' Azon a vénemberen, ki a maga módján utolsó P. Sxpicnhin t A nehéz (elvétel! — Hányas számú tételi van? — kérdezte a íelvé teli bizottság elnöke. — Tizenhármas — felel tem. — Milyen magas ön? — 196 centiméter... Di ennek mi köze a felvételihez? — Nagyon fontos, ön úgy érzem, nem a megfelelő helyre jelentkezet A Bányászati Akadémiára kellett volna a kérelmél beadni, ön valószínűleg úgy gondolja, hogy kosát labdázó termete miatt fel fogjuk venni. — Hogyan? Hiszen ér felelni akarok a tételem ről... — önnek 13-as a tétele Szerencsétlen szám. — De én tudom a tété leket. — Rendben van. Tegyül fel, hogy felvesszük. It rögtön beteszik az egyetemi csapatba. Edzések mérkőzések sorozatban.. És mi lesz az előadásokkal, foglalkozásokkal ? Aztán elővesznek engem, hogy miért javasoltam a felvételét... Érti? — Én csak szabad időmben fogok kosárlabdázni — Ezt ön csak mos1 mondja. Felvesszük, aztán nem bírunk majd önnel A sport, ezt biztosan tudja, rengeteg időt és energiát követel. Valamikor én is sportoltam, tudom.„ — Abbahagyom a sportolást. — Ezt nehezen hiszem Az ön adottságai olyanok, hogy nem hagyhatja abba. — De én vegyészmérnök akarok lenni! — Nem, fiatalember, önből soha nem lesz igazi mérnök. — Miért? sem hiányzóm. A mieinke is fölényesen megverték. — De velem önök len nének a bajnokok! — Én természetesen e mieinknek szurkolok, de öl év múlva alá kellene írnom az ön mérnöki oklevelét. Jobb, ha sohasem leszünk bajnokok. Jobb, ha most elbúcsúzunk. Viszontlátásra! Az elnök a kezét nyújtotta. Még akartam valamit felhozni a védelmemre, de megdühödtem és elmentem... a Bányászatira felvételizni. E. Furman: A legjobb módszer Voltak már szerelmesek? Még nem? Én igen. Nagyon szerelmes voltam. Egyszer a kislány azt kérdi: — Szeretsz? — Szeretlek — feleltem álmodozva. — Hogyan szeretsz ? — Nagyon szeretlek. — Nagyon — nagyon? — Drága szerelmesem! Nagyon — nagyon! — Ne tréfálj! Komolyan beszélj! — Szeretlek. Győzelem Zelk Zoltán Ha átgázolva a tengereken, az öregség csuszamlós földrészét megtalálod, visszanézve, látod az ifjúság fölbokrétázott csillagok alatt, mindig zöld évszakokban járva, zsákmánnyal megrakott napokkal is kudarc kudarc kudarc — megöregedni! az a győzelem. — És miért engem, miért nem mást? — Azért, /mert te... — Meg miért? — Mert olyan csodálatos a szemed, a hajad, az orrod... És ha tudni akarod, a füled is. — Mondd hangosan: „Szeretlek téged!” — Szeretlek téged! — Most halkan: „Szerelmem!” — Szerelmem! — Most suttogva: „Szeretlek!” — Mert 196 cents magas. A sportolóink rögtön beállítják a csapatba. Szeretnénk megnyerni a területi bajnokságot. Ha csak 20 centivel alacsonyabb lenne, pompás mérnök lehetne. *- És most mit tegyek? — Legyen bányamérnök. Ott a magasságát nem nézik. ök a bajnokok. Pompás csapatuk van. Egyetlen mérkőzésükről
