Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

Felkészültek az aratásra a csorvási Rákóczi Tsz-ben

Pénteken, június 13-án megtartották a nyári betakarításhoz szükséges gépek műszaki szemléjét a csorvási Rákóczi Tsz-ben. Hosszú heteikig készültek erne a napra, ezt követően pedig a 'nyári betakarításra. A vártnál ugyanis jobbak a búzák ebben a szövetkezetben, éppen ezért a kombájnokat nagyon alaposan kellett előkészíteni az aratásra. Hektáronként terven felül három mázsa termést várnak. Az aratást 19 napra tervezik, ösz- szesen 480 vagon kalászos magra és 27 vagon káposzta-repce magra számítanak.

Az előkészületeket nehezítette a hiányos alkatrészellátás. Ezért a vezetőség úgy határozott, hogy a nyolc SZK—4-es kombájnból négyet kell csinálni! Vagyis ezt a típusú gépet bontott alkatrészekből újították fel, bíznak benne jó eredménnyel. Vásároltak két SZK—5-ös kombájnt, ezek új gépek, tehát felújításukról még nem kellett gondosSúlyos kárt okozott a jégverés Újkígyóson

Többen reménykedtek abban, hogy a május 23-i jégverés után felújVilnak a kultúrnövények az újkígyóisi Aranykalász Tsz határában. Június első napjaira ez a remény szertefoszlott, mert az említett napon, a délutáni órákban olyan hatalmas jégeső vonult végig az Aranykalász Tsz területén, mély 2 ezer 565 hektáron csaknem teljesen megsemmisítette a növényeket. E területnek valamivel kevesebb, mint 40 százaléka totális kárt szenvedett. Földbe verté a kukoricát, a kendert és az őszi kalászost. Azokon a táblákon, melyeken korábban kukorica, illetve napraforgó volt, a vegyszerezés hatásának igénybevételére megismételték a vetést, rövid tenyészidejű fajtákkal. A cukorrépa valamelyest elviselte a jeget, most már kezd szépén lombozódni. A kártétel azonban rtt is nagyon szembetűnő. Legtöbbet szenvedett az őszi kalászos. A hatalmas zöldtömeget úgy összeverte és kaszálta a vihar és a jég, hogy a gépek alig bírják vágni. A zöldtömeg miatt alászántani nem lehet.

Néhány speciális önjáró betakarító gépe van az újkígyós! Aranykalász Tsz-nek, de ez kevés ahhoz, hogy még az aratás előtt elmunkálják a jéggel vert táblákat. Segítségre lenne szükségük, hogy a szántó traktorok előtt mihamarabb zöldtömeg- mentes utat tudjanak biztosítani.

A szövetkezet vezetősége megtette a szükséges intézkedéseket, felvette a kapcsolatot az Állami Biztosítóval, a kárbecslések megtörténtek, a minta- parcellákat kijelölték. Most, ezekben a napokban módosítják a termelési és bevételi tervet, takarékossági feladatokat írnak elő, hogy a jégverés miatt keletkezett üzemi károkat mind kevesebb gonddal' hidalhassák át.

3

kodni. Az egyetlen John Deere kombájn is kitűnő műszaki állapotú. AN csorvási Rákóczi Tsz- ben tehát minden készen áll az aratásra.

Átvizsgálták a terményszárítót, kitakarították a szárító körüli magtárt és a Kossuth termelési központban 300 vagonos tárolóteret meszeltek, fertőtlenítettek. így a gabona tárolásával nem lesz gond, de csak abban az esetben, ha a gabona- fölvásárló a John Deere-vei aratott búzát natúrgaboniaként fogadja. Amikor lecsökken a gabona víztartalma, nagyobb mennyiséget is tudnak tárolni, mivel a magtárakban vastagabb rétegben helyezhetik el a gabonát, mint az aratás első napjaiban. A terményfelvásárlóval szerződést kötnek bértárolásra.

Munkaverseny a nagyszénási Október 6. Tsz-ben

Nagyszénás két termelőszövetkezetében, a Dózsa és a Lenin Tsz-ben 1969—70-ben bontakozott ki a szocialista brigádmozgalom. Elsőnek a Ságvári Endre

S

igád nyerte él a szocialista igád megtisztelő címet. Ebben az évben egyesült a község két termelőszövetkezete Október 6. Tsz néven. Az egyesülés nagy lendületet adott a brigádmoz- galomnak. Hazánk felszabadulásának 30 évfordulója tiszteletére 9 millió forint értékű munka- f olaján last tettel? a szocialista brigádok. Vállalásukat teljesítették. A Öágvárd Endre és a Martos Flóra brigádok negyedszer nyerték el a szocialista brigád címet.

Biztonságossá teszik az egri pincéket

i»Baat*asssss*ía«3saia*aa»aaaaa**aaaaBBa»aa«*

BÉKÉS

1975. JÚNIUS 15.

Szikrázik a ku- poló kemencéből, kifolyó, vörösen izzó vas.

Sorban megtelnek a tégelyek, melyeket hosz- szú vasrúd segítségével két-két ember szállít a már öntéshez elkészített formákhoz.

Naponta mintegy két órán át tart az öt tonna 1300—1400 fokos folyékony vas csapolása és öntése. Kemény munka, amibe még akkor is bele lehetne izzadni, ha a kemence és a tégelyek körül nem forrósodna fel a levegő 40—50 fokra. A nyári kánikulában még többre is. Közben a por és füst is kínozza az embert. A földet és a formázó homokot nem lehet locsolni, mert a tégelyből kicsorduló izzó vasat robbanásszerűen fröccsentené szét a hirtelen keletkezett gőz.

Melis Béla öntő a sorára vár. Arra, hpgy társával együtt a kemencéhez kerüljön és a teli tégellyel visszatérve az elkészített formákba öntse a folyékony vasat. Ezek talán a napi munka legizgalmasabb percei.

Láthatóan jól érzi magát. Mondja is;

— Ha rosszul érezném magam, nem lennék itt 20 éve.

— Vállalva ilyen nehéz munkát. ..

— Ezzel együtt. Ráadásul naponta lemérik, hogy mit csináltunk. A valami az, ami kifogástalan. Ami rossz, az olyan, mintha nem is volna, a jóra viszont minőségi prémium jár.

— Akkor érdemes igyekezni, nem igaz?

— A művezető nem is bajt itt senkit. Munkakezdéstől a befejezésig mindenki dolgozik. Így megvan a kereset. De enni kell és munka után egy-egy pohár sört is megiszunk. És ebben a munkában össze is kovácso- lódtunk.

— Az miben mutatkozik meg?

— Mi, öntők, nem vagyunk milliomosok, de lakásra nekünk is szükségünk van, Építettünk is, méghozzá együtt, egymásnak. Most már Békésen Lakatos Gábornak, M.ezőmegyeren Tóth Bálintnak,' Békéscsabán Andrej Györgynek, Csorváson Varga Józsefnek, Gerlén Megyeri Mihálynak, Ragács Jánosnak és Tobai Istvánnak szép családi háza van. Két-háromszobás 'valamennyi. El tudja képzelni, hogy hány száz vagon öntvényt kellett készíteni, amíg idáig jutottunk? De van itt más erkölcsi szabály is. Ha például az öntöde vezetője szól: „Gyerekek, az egyik erőműben elromlott egy alkatrész, azonnal él kell készíteni” — elég eny- nyi. „Rákapcsolunk”, megcsináljuk. Ellenvetés nélkül.

Bodzás Karcsi vagy 10 évvel ezelőtt néha-néha felöntött a garatra. Előfordult, hogy munkakezdés előtt is és hiába érezÖntödei szikrák

te magát roppant erősnek, nem engedték be az öntödébe.

Józan állapotban dolgos, fiatal legény volt* ezért Jász József magkészítő brigádja türelmi időt kért az öntöde vezetőjétől és ígéretet tett arra, hogy embert formál Karcsiból.

Sikerült is.

Karcsi, aki azóta a rámoló és a magkészítő munkakört is jól elsajáította, példamutatóan dolgozik. Olykor tréfásan emlékezetébe idézik azokat az „apró” botlásokat, amelyeken ma már csak derül mindenki. Ö is. Mert közben nagyon megkomolyodott.

— Enyhe szigorral hozzászoktattak az öntödei rendhez — mondja tréfásan.

— Leszokott az italozásról? — kérdezem.

— Nem egészen. Csak nem viszem túlzásba. A család miatt sem. Mert azóta meg is nősültem.

— És jól érzi magát?

— Nagyon. Jó a „meló” és jók a munkatársaim. Nálunk nincs veszekedés. Becsüljük egymást. Mindenki kiszámíthatja: ennyi kereset jár és azt meg is kapja. Igazság, biztonság van. Akinek kételye támad, megmondhatja Jász Józsefnek. Megvitatja velünk és nincs harag utána.

Azt pedig Molnár Zoltántól, az öntöde vezetőjétől tudom meg, hogy Karcsi már családi házat is épített. Igaz, csak egyszobásat, de jövőre még egy szobát épít hozzá. Természetesen a brigád segítségével, mert egy öntödei munkás nem „milliomos”.

De az Eróműjavítö és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéje milliós értéket állít elő. Pontosabban, évente 17—18 milliót, ami súlyra 130—140 vagon. Ám az öntvény értéke akkor mutatkozik csak meg igazán, amikor a termelésben felhasználják. Enélkül sok helyen megállna a munka és például az erőművek nem termelnének áramot.

A békéscsabai öntödének elsősorban az ország erőműveit kell kiszolgálnia különböző öntvényekkel. ami súlyra évente 90—100 vagon. És jönnek sorban a megye vállalatai, üzemei, szövetkezetei is ... Ha azonban „betelik a pohár”, akkor ..hiába döngetnek kaput, falat.” S az évi 130—140 vagon öntvény mintegy 100 dolgozó munkája nyomán jön létre. Öntők, mintakészítők. rámolok, öntvénytisztítók, magkészílők, ku- polókezelők, homokelőkészítők és a tmk-hoz tartozó különböző vasipari szakmunkások naponta megküzdenek azért, hogv teljesítsék a ráiuk háruló feladatot. A helyzetüket • megnehezíti,

hogy kicsi és elavult is már az öntöde, amiről Erdős Antal művezető így beszél:

— Régen kinőttük már ezt az üzemet. A szociális körülmények sem megfelelőek. Hely sincs arra például, hogy fehér-fekete öltözőt létesítsenek, az étkezőhelyiség is szűk. Ilyen mostoha körülmények között 130—140 vagon öntvényt készíteni szinte emberfeletti dolog. Csak ez a kitűnő gárda képes rá.

Hogy miben kitűnő? Véleménye szerint munkában és emberségben, amiről a következőket mondja:

— Ha érkezik mondjuk két

vagon homok, azt szállítószalag segítségével „bunkerbe” kell rakni. A 10 méteres szalagot a két udvaros nem bírja felállítani. Szólnak az öntvénytisztítóknak, akik darabbérben dolgoznak: gyertek segíteni!

Egy szó ellenvetés sincs. Ez természetes. Mint ahogy az is, hogy ha valaki költözködik — mert kaptak már néhányan lakást —, mennek a többiek is. Ezt kívánja a becsület.

És mindenki becsületbeli kötelességének tartja azt is, hogy ha például a megye valamelyik üzemében tönkremegy egy alkatrész, aminek a beszerzésére esetleg hónapokig kellene várni, itt mielőbb elkészüljön. Ne álljon a termelés egy öntvény hiánya miatt! Pedig sokszor rendkívüli feladatot jelent a mintakészítőknek és az öntőknek egyaránt.

Érdemes lenne a békéscsabai öntödét fejleszteni? Minden bizonnyal.

Már évekkel előbb szó volt arról, hogy az öntödét a város északi ipartelepére helyezik át. A Népújságban két cikk is megjelent a fejlesztés, a korszerűsítés szükségességéről és hasznosságáról. Vajon mi ma a helyzet?

A kérdésre Molnár Zoltán válaszol:

— A terv kész. Az északi ipartelepen mintegy 3—3 és fél hektár területet jelöltek ki. A terv megvalósításának költsége mintegy 90—100 millió forint.

— Mi várható?

— Engem úgy 'tájékoztattak, hogy a Magyar Villamosművek Tröszt ez év közepén dönt, amikor az V. ötéves terv feladatait megkapja.

Nem vitatható, hogy a dolgozók kiváló munkájukkal, becsületes emberi magatartásukkal, nehéz körülmények között is jelentősen hozzájárultak az új öntöde anyagi alapjainak megteremtéséhez. Joggal várják tehát, hogy a tröszt végre intézkedjék a több év óta tartó bizonytalanság megszüntetésére.

Ök a jövőben is becsülettel teljesítik a kötelességüket.

Pásztor Béla

Egerben, a geológiai feltérképezés során, mintegy 110 km hosszúságú pincerendszerre bukkantak. Egy részük már az 1100-as években is megvolt.

1969-ben megkezdődött a mind több problémát — beomlásl. házrepedést, csatomaszakadást — okozó pincék feltárása. Napjainkban évi 10 millió forintot fordítanak a közvetlenül veszélyeztetett házak, közművek megmentfjére és a pincék betömésére.

Képünkön: az egercsehi banya dolgozói végzik a pincéket megerősítő falazat építését.

(MTl-fotó — Danis Barna felvétele — KS)

Kutatás

a föld mélyében

A modem geofizikai, geokémiai eljárások és segédeszközök ellenére a földkéregben rejlő kőolaj- és földgázkészletek feltárásához még mindig a fúróku- tak alkalmazása a legelőnyösebb. A Német Demokratikus Köztársaságiban ezért már évék óta folytatnak fúrásokat nagy mélységekben. Tavaly például a Rostock megyei Lossinben egészen 7100 méterig jutottak le, felülmúlva a Parocihimban (Schwerin megye) elért 7030 méteres rekordmélységet. Ezekben az eredményekben nagy szerepe van a Szovjetunióval folytatott tudományos-műszaki együttműködésnek és a szovjet szakemberek közreműködésének.

Az intenzív geológiai kutatások gyakorlati sikerrel is jártak: Magdeburg környékén nep- gazdaságilag számottevő föld- gáztartalékokra bukkantak a kutatók. Az itt feltárt földgázból távvezetéken keresztül 20—25 millió köbméter jut el ez üzemekbe és — kisebb részben — g háztartásokba. A nyersanyag- szükséglet fedezésére azonban még további lelőhelyek feltárására lenne szükség.

A szovjetunióbéli Orenburgból a Szovjetunió nyugati határáig vezető földgáz-távvezeték,

amelynek építésében hét szocialista ország is részt vesz, közös megoldását jelenti majd az NDK energia- és fűtőanyagproblémájának is. A demokratikus német államnak szállítandó földgázmennyiség 20 millió tonna barnaszénből készült energiamennyiségnek felel meg. (BU- DAPR ESS—PANORAMA)