Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-10 / 108. szám
TV-JEGYZET «se!»Bi*iíiis£s*aaísstíta»i*s!íMg!is*assit*«jsií»»Mi*isíss!ss* A győzelem napján A B'öld eddigi történetét huszonnégy órának tekintve, az emberi történelem csak pár másodperc; az ember sok tízezer éves történelmében harminc esztendő pediig elenyészően kevés. Mégis: a béliét, a haladást. óhajtó világ ezekben a napokban egy pillanatra megállt emlékezni egy harminc évvel ezelőtti éjszakára. Az ember, a homo sapiens aratott győzelmet az elállatiaso- dáson, a világot gyilkolásba, öldöklésbe rántó birodalmon, az esztelenségen, amit fasizmusnál« nevezünk. E napon ünnepelt és a hősi hallóit haltakra, a koncentrációs táborok milliónyi ártatlan áldozatára emlékezett a világ Erről számolt be csütörtökön este híradásaiban a televízió is. A főműsorban, a Vígszínháziban megrendezett ünnepséget láthatta az ország. Az ünnepi beszédet és az ezt követő irodalmi-zenei műsort hallgatva a ma már szimbólummá vált archív felvétel jutott az eszünkbe: két szovjet katona kitűzi a Reichstag tornyára a sarlós- kalapácscs vörös lobogót. Két szovjet katona a zászlóval: a szabadságért a legnagyobb vér- áldozatot — 20 millió ember életét — áldozó hős nép képviseletében. És miértünk • is, Magyarország szabadságáért is kitűzték a győzelem, a boldogulás, a • haladás zászlaját. De másra is figyelmeztet és emlékeztet e fénykép: arra, hogy soha többé ne lehessen háború, soha többé ne ébredhessen fel a pusztítás, az esztelen öldöklés irtóztató réme. Békénkért, fejlődésünkért, a ma és a holnap életéért, boldogulásunkért. (N. I. ) Fiatalok a mezőgazdaságban B izonyára másoknak is feltűnt, hogy az utóbbi években alig hallunk a termelőszövetkezetek elöregedésének társadalmi kérdéseiről. Mintha tegnap történt volna: a hatvanas évek derekán arról panaszkodott több szövetkezeti vezető, hogy ha a fiatalok felcseperednek, elvágyódnak a faluból a városba. Ebben az időben a munkaképes, a jiavako- rabeii férfiak egy része is hivatást változtatott. Akkoriban a tsz-ekben dolgozók átlagos életkora 55-56 év volt. A falusi szülők' eltanácsolták gyermeküket a mezőgazdasági pályáról. Az általános iskolában nemigen ajánlották a mezőgazdasági hivatást. Miért? Jól emlékszem, a kőtegyáni általános iskola igazgatója ezért annak idején meg is rótt. Mint később megtudtuk, az ' ő ' irányítása alatt álló iskola nyolcadik osztályából mindössze egy tanuló akadt, akit. sikerült a mezőgazdasági sza km u nkásképző- iskolába beíratni. Amikor Szabadkígyóson megszervezték a mezőgazdasági szakmunkásképzést, egy-egy tanuiótoborzás idején Timkó B^la igazgató lehangol tan panaszolta: csak a gyenge tanulmányi eredményű fiatalokból tudtak összeszedni egy fél osztályra valót A mezőgazdasági pályát akkoriban afféle mumusnak tartottál«, Azzal ijesztgették a gyereket: „Ha nem tanulsz, mész kapálni a tsz-be”. Az állami gazdaságokban sem Igen volt jobb-a helyzet. Ide mégis jobban vágyódtak á fiatalok, mint apáik mellé, azok őröltébe. Több év telt el azóta, «mindegyik hozott valami jót a falun élő ifjúságnak. Közben felnőtt egy új nemzedék, amely erkölcsi-politikai arculatán Szocialista jegyeket visel. Ez az ifjúság magáénak érzi és vallja a falut, tenni akar az ott honos életkörülmények javítására. A falusi fiatalok egy része és mind nagyobb része vállalja a tanulást, a mezőgazda- sági pályával járó általános és speciális ismeretek elsajátítását. Ezek a fiatalok szorgalmasan tanulnak és tanulmányaik befejezése után a mezőgazdaság valamelyik szektorában helyezkednek el. Az állami gazdaságokban mind több a- tanult fiatal, de a tsz-ekben is állandóan gyarapszik a számuk. A mezőgazdasági pálya a maga szakmáival, a jó kereseti lehetőséggel, emberi, családi kapcsolataival, egyáltalán nem olyan idegen, mint 10 évvel ezelőtt volt. fejlett szocialista társadalom építése sok munkát követel* s e feladat- tengerben ntind több helytál-1 tájam alkalmas terület várja a fiatalokat. És a mi ifjúságunk nagyon komolyan készül erre az életre, a tettek mezejét látja a tegnap még elöregedőben levő mezőgazdaságban, mely ma buzog a fiatalos hévtől, erőtől, lendülettől. , Sok, szinte megszámlálhatatlan központi és helyi határozat. megfontolt, ’ alaposan át-, gondolt üzemi intézkedés következetes megvalósítása vezetett idáig. A t&rsadalom feltárta az ifjúság előtt a lehetőséget és az ifjúság elindult a népgazdaság e fontos ágazatába. Más ez az ifjúság, mint a 10—15 évvel ezelőtti. Politikai értelemben érett, azonosul a párt által kitűzött feladatok teljesítésével, s azért marad falun, mert érzi, hogy az itteni elmaradás gyors ütemű pótlásától is függ az egész társadalom további fejlesztése. Ifjúságunk tehát ott van a munka élvonalában. Keményen tanuly és dolgozik. Helytállásával naponta adja tanújelét: magáénak vallja a mezőgazda- sági pályát, a szövetkezeti munkát. így azután mind gyakrabban előfordul, hogy egyik zárszámadástól a másikig 2-3 évet is csökken a dolgozó tagok átlagos életkora. Több állami gazdaságban és tsz-ben már 40 év alá szorult az átlagos életkor. És van mér KISZ-korú tsz is a megyében! Ezeken a helyeken a korábbinál lényegesen nagyobb termelési értéket állítanak elő. Persze ez nem lehet lebecsülése annak a nemzedéknek, melyet a munkában Elváltottak. Egyáltalán nem, hiszen a mai korszerű gépek megvásárlásának lehetőségét valakinek mégis csak meg kellett teremtenie. S ennek a valakinél«, keményen kellett dolgoznia azért, hogy a termelésben a mai fejlett színvonalat elérhessük. Az az erőfeszítés tehát nem volt átlagon aluli, ami az iparszerű termelési módokat hozta. A televíziós vetőgépek, a szakosított állattenyésztő telepek sora csak nagyon nagy munkával gyarapodhatott. S ma kicsit büszkék is csak meg kellett teremtenie, tésgondozók fehér köpenyt, viselnek, s olyan a munkahelyük, mint egy nagy laboratórium. alarm tehát történt az elmúlt években. A falun élő családok gyermekeiket mind nagyobb számban küldik a mezőgazdasági pályára, de szép számmal vállalják a városon élő 'fiatalok is a munkát a mai, mind korszerűbb mezőgazdaságban. Az ifjúság között folytatott sokrétű nevelőmunka meghozta a kívánt eredményt. _ . ... . Dupsl Karoly Mezőhegyes — Moszkva - Mezőhegyes „Szép volt az út, felejthetet-1 lenül szép — ezzel kezdte a1 Mezőhegyest Állami Gazdaság pártbizottságának titkára, amikor az MSZBT küldöttségének áprilisi szovjetunióbeli' prog- , ram járói kérdeztem. — Az1 egész megyének szólt a meghí- j vás, hogy — a hivatalos déle-; gáció tagjaként — valaki Békésből is részt vehet a félsza- j badulásunk 30. évfordulójia | tiszteletére rendezett moszkvai ünnepségeken. Nagyon -nagy on örültem, hogy rám esett a választás.” Megilletödötten, hangját meg- meghalkítva mondja mindezt Lapusnyik Lajos — úgy ismerem, ez nem túl gyakran fordul vele elő, sokkal inkább jellemzi az állandó aktivitás, derű. De hát érthető a szokatlan hangulat — nem mindennap történik meg az emberrel, hogy magas rangú szovjet vezetőkkel beszélgethessen munkahelye, ■nevezetesen a mezőhegy esi gazdaság életéről. — Mi volt a küldöttség feladata? „Részt vettünk a moszkvai, volgogi-ádi, togliatti ünnepségeken, küldöttségünk vezetője, Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés és az M-SZBT elnöke pedig átadta a szovjet testvérszervezetnek az Elnöki Tanács által adományozott Béke és Barátság Érdemrendet.” — Személyes élményei közül melyiket tartja a legmaradandóbbnak? „Nem tűdnél« kiválasztani egyetlenegyet. Bizonyos azonban, hogy nem felejtem el azt a szívélyességet, amellyel a vendéglátók körüli vettek bennünket. Rendkívül meleg szavakkal méltatták \ XI kongresszus munkáját s jó néhányszor emlegették annak a százezer magyar internacionalistának a segítségét, akik a forradalom győzelme után fegyvert fogtál« a .szovjethatalom oldalán ... Az internacionalisták egyikével, Szigyorszki Ignáocaü találkoztunk is. Ügy tuditam meg, hogy magyar, mert láttam a méllén egy magyar ki tűn. tetést. Kérdeztem, miért kapta és magyarul mondta, hogy a hazánk felszabadításában való részvételéért. Ma már nyugdíjas, köztiszteletben álló veterán, csaknem fél évszázada tagja az SZKP-nak. És beszélgettünk Mihail Szuszlowal, az SZKP Politikai Bizottságának tagjával, Pjotr Gyemicsev kulturális miniszterrel, a PB póttagjával, Alekszej Sityikowal, a Legfelsőbb * Tanács Szövetségi Tanácsának elnökével. Érdeklődtek többek között gazdaságunk eredményeiről is — büszkén mondhatom, hogy dLtsmeréssel bólogattak, amikor arról beUnlverzál Kiskereskedelmi Vállalat szakképzett eladókat segédmunkásokat keres felvételre. Jelentkezni lehet a vállalat központjában: Békéscsaba, Szabadság tér 2. Munkaügy. 5 sMims " 1975, MÁJUS 10. szeltem, mennyit hoz nálunk a Bezosztája, az Avróra meg a Kavkáz.” Aztán könyvet tesz az asztalra Lapusnyik Lajos — Vol- gográdot ábrázolja harminc éve és ma. Megrendítő adatokat sorol: „A város minden négyzetméterére több mint ötszáz lövedék vagy lövedékrepesz hullott a sztálingrádi csata idején. Nem maradt ép fal, tíz- meg tízezrek lelték halálukat, amíg épületről épületre, aztán már csak romról romra folyt' a harc. A leghíresebb mind között a Pavlov-ház, amelyet egyetlen percre sem tudtak elfoglalni a németek — a védők úgy mondták, ez volt akkor a haza jelképe. A másik nevezetesség egy szétlőtt mattom — romos állapotában emléknek hagyták meg. Körülötte most sié- tányt építenek. Volgográdba nem mehet úgy az ember, hogy ne zarándokoljon el a Mamajev-kurgánhoz. Innen indult a Vörös Hadsereg ellentámadása s itt van most a csata hőseinek tiszteletére emelt, sok-sok szoborból álló komplexuma. A harc kőbe vésett jelenetei szegélyezik a dombtetőn magasodó nőalakihoz az utat, a figurák között feliratok — ugyanazok, amelyeket Sztálingrád hősei írtak utolsó üzenetül a házaik falára. Rejtett hangszórókból csatazaj árad, lövöldözés, fémcsikorgás, jajiki- ál tások. Aztán fáklyát tartó hatalmas kéz készteti megállásra az embert. Kőrisen végeláthatatlan sorban az elesettek neve. Amelyeket ismernek. Mert sok volt, nagyon sok a névtelen halott... Az ország legtávolabbi tájairól is állandóan jönnék ide az idősebbek és a fiatalok: legtöbbjük maroknyi földet hoz magával, a közös sírra teszi, nyugodjanak otthoni rötg alatt a három évtizeddel ezelőtti harcosok.” Becsukódik a könyv, másik kerül a helyébe, aztán egy hlar- madik, negyedik. Vidámabbak az elsőnél. Moszkvai, togliatti gyárak jelenének epizódjait mutatják. Persze ezekhez is tartozik valamilyen magyarázat: „A moszkvai elektromos készülékek gyárára, a volgai vízi erőműre s a togliatti Zsiguli- gyáma egyaránt jellemző volt az üzem magas fokú szervezettsége. S ez nemcsak a gépek elhelyezésére, komputer irányítására vonatkozik, hanem a munkások foglalkoztatására, a szociális körülmények nagyszerű biztosítására is. Két műhely között például olyan pihenő- helyiség található, ahol teázni, dominózni lehet, névnapokon meg 'születésnapoloon pedig köszönteni a kollégákat. Az ebédidő egy óra, de a remek önkiszolgáló-rendszerben negyedóra alatt ie végezhet valaki s a hátralevő időben koncerteket, tájékoztató előadásokat hallgathat. Ugyancsak a szalagmunka egyhangúságának ellensúlyozására szolgál az úgynevezett „tartalékimúnkás” * beállítása, aki, ha szükség van rá, a magát fáradtnak érző társa helyébe lép. S még egy példa az ember- központú gondolkodásra: a gyár építi a munkáslakásokat, az iskoláikat, óvodákat — mégpedig úgy, hogy a gyermekintézmények az épületeik közé kerüljenek Ennék előnye: a kicsiknek nem kell nagy forgalmú útkereszteződéseken áthaladniuk.” Ezzel ér véget beszélgetésünk. Búcsúzunk. Üt közben aztán többször is eszembe jut, amit a mezöhegyesi párttitkár már elmenőben mondott: „Leihét, hogy amiket említettem, apróságnak tűnné!«. Én azonban azt hiszem, valójában nagyon nagy dolgokról — az emberről — volt szó.” (d-ő) Hz Alföldi Kőolaj’ ős Gázipari Gépgyár felvételre keres 2—3 műszakra esztergályos szakmunkásokat 3 műszak vállalása esetén 20 százalék élszakai pótlékot + 192,— Ft/hó műszakpótlékot fizetünk. Utazási költséget és albérleti hozzájárulást biztosítunk — kollektív szerződésünk előírása szerint, Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi előadójánál, Orosháza, Bajcsy-Zs. u, 41—43
