Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
Dombiratosi változások líSFOTJKWMWWH If® I «I « sv 1 I »SJ m ge Aki a tribünről köszönti a felvonulókat 'Bolondos Sprffls. Ttegnap még 1 szép, verőfényes nap volt, ma pedig hideg esőcseppek verdesik a gépkocsi szélvédő üvegét. A keskeny, sáros aszfaltút két oldalán a karcsú nyárfák borzon gy a hajladoznak. Zúg, búg a tavaszi szél, sípolva, fütyülve tovább rohan, esőszagú felhőket hajszolva maga előtt. Hirtelen feltűnik a helységnévtábla, rajta fekete betűkkel: DOMBIRATOS, Másképpen élülik — Hogy mi újság nálunk? — mér végig a kérdésen elgondolkodó Kalocsai Béla tanácselnök — Erre valahogy úgy lehetne röviden válászolni: gyümölcsözik a .szorgalom. Bizony az utóbbi években sok minden változott a mi kis falunkban is. Másképpen élünk. Csak végig kell menni a falun t.. Valóban, csak végig kell menni. Alig több mint 1200 | ember él itt Dombiratoson. 524 ház. Egy év alatt 4—5 új Is épül, de annál több amelyiket átalakítják, csinosítják. A tető- 1 kön televízióantennák. A takarékban 10 millió forint van, a gépkocsi-tulajdonosok száma 25. — Jól gazdálkodik a termelő- , szövetkezetünk, ahol a lakosság 1 95 százaléka dolgozik. Tavaly az egy főré eső átlagos évi jövedelem elérte a 34—35 ezer forintot. Főleg növénytermesztéssel foglalkoznak, az állattenyésztés inkább a háztájiban folyik. Tehenet tartanak, marhát, sertést hizlalnak. — A dombírafosfakkal lehet I dolgozni, eredményt elérni — hangsúlyozza Serfőző Sándor, a tanács vb-titkára — Az ember jobb kedvvel végzi a munkáját, ha látja, tudja az emberek többsége törődik a lakóhelyével és segít. Tavaly a társadalmi munka értéke elérte a 136 ezer forintot, ebben az évben 140 ezret tervezünk. — De nézzük, mit is csináltunk eddig? — Veszi át a szót újra a tanácselnök. — Ötven- hétben bővítettük az óvodát, minden utcában járdát építettünk. Hatvannyolcban 450 ezer forintért orvosi lakást, félmillióért pedig postát hoztunk létre, a sportpályára szintén 450 ezret költöttünk. Hetvenben játszóteret építettünk, korszerűsítettük a közvilágítást. A múlt évben felújítottuk a kultúrházat, presszót nyitottunk. Kutat furattunk, ahonnan az iskolákat, óvodát és a közintézményeket látjuk el jó ivóvízzel. Az idén pedig elkészült a tűzoltó-szertár. Az ötödik ötéves tervben — többek között — szeretnénk felépíteni egv könyvtárat és az öregek napközi otthonát. ElöregedeW a Me, húsz ház van,' amelyikben nem InVíi; senki. A fiatalok rffiß® maradnak meg a községben* Itt születtem „ — —i Erről szomorúság beszélni, j Nekem különösen ... — mondja j dr. Muhari Dezsőné, a fiatal iskolaigazgató, aki úgy kötődik a falujához, ahogy a szüleihez szer ; kott az ember. —■ Ebben a faluban születtem, | nőttem fel, ide tértem vissza. A ! főiskolát Szegeden végeztem, j most 10 éve már, hogy itt tani- I tok. Januárban neveztek ki igazgatónak. Igen. Elmennek a fiatalok. Hiszen mindegyikük továbbtanul, ki középiskolában, ki a szakmunkásképzőben. A köz- j Bégben nincs munkalehetőség, ; sajnos még a tsz-ben sem. Ke- ' vés a gyerek. Jövőre már a he- | fedik, nyolcadik osztályt is össze kell vonni. Pedig rengeteget segít a tanács, nézzen körül. | Most cserélik az ajtókat, abla- | kokat, festenek. Van elég szemléltetőeszközünk, új bútort kaptunk, a jövő tanévtől lesz tor- j natermünk is. Csupán két ké- | pesítés nélküli nevelőnk van. Finom mosolyú fiatalasszony, végtelen optimista, ez ad erőt, hitet a munkájához. — Dombiratos nem a világ közepe, de itt is lehet értelmesen, okosan élni. Jó a közieke- ; dés. Busszal megyünk Lököshá- | záig, onnan meg vonattal. Egy j nap alatt Pestet is megjárhatjuk, | Színházbérletünk van a csabai 1 Jókai Színházba, visszük a gye- j rekeket is... A munka? Sokat: dolgoznak a pedagógusok, társadalmi munkában is, az agrárér- j telmiségiek bizony nem segíte- ] nek, mintha ők nem is ebben a J faluban élnének. Már elállt az eső. Lehet, hogy a nap is kisüt még ma. Jöhetne már az igazi tavasz. Emlék és kalács Frissen vakolt ház a Hősök utcájában. Kristóf András nyugdíjas lakik itt a feleségével. A nyári konyha mellett lila színű orgonafürtök bólogatnak a szélben. A házigazda magas, robosztus ember. Basszusa öblös, zúgó, mintha pince mélyéről szólna: — Nem vagyok dombiratosi, Dombegyházán születtem és Bat- tonyán nevelkedtem. Az apám az első világháborúban halt meg... De nagyon hosszú történet ez, fiam. *— Mondja csak András bátyám — biztatom. — A harmincas évek elején elmentem Csabára inasnak. Kitanultam az ácsmesterséget, de mupkát nem kaptarp. Hiszen máit akkor feketelistán' voltam. — Miért? Az öregember rámpillant, majd az asztalra könyököl, tenyere közé veszi a fejét és csöndesen, elmélázva mondja: — Mert már inas koromban a szakszervezetbe jártam, később meg bekapcsolódtam az illegá- Ms pártmunkáfoa. Harminchét-. § 1OTS. MÁJUS Se ben kérvényt írtam „Nagyméltóságú” Purgli Emilnek Szegedre, hogy alkalmazzon pályamunkásnak. Itt edződtem igazán kommunistává. A kocsmában tartottunk előadást a béreseknek, ; Mezőhegyesen a 73-as majorban. Egyszer csak jönnek a csendőrök, éppenhogy meg tudtunk lépni. Volt olyan is, persze, amikor elfogtak, a lóhoz kötöttek, s úgy vittek be a laktanyába. Abban az időben minden vasárnap jelentkezni kellett a csendőrségen. Felmosatták a körletet, megpucoltatták a lovakat, sokszor megvertek, csak azután engedtek ki. — Hogyan emlékszik a felszabadulásra? — Negyvennégyben jöttem ha- ( za a frontról, a vasútnál dől- | goztam. Azon a napon éppen : otthon voltam. A szalmakazalba bújtunk el. Csattogott, menny- j dörgött minden, egyszer csak [ csend lett. Ahogy kiléptem a | kazalból, látom ám: jönnek, jönnek a szovjet katonák. A kislányom kétéves volt, egyikük felkapta, összecsókolta... Az öregségére is daliás, egye- j nes tartású ember figyel, hallgat, majd tovább tereli a szavak j nyáját: — Sokat dolgoztunk abban az időben. A sok felrobbantott, tönkretett hidakat rendbe kellett hozni. Negyvennégy október I 23-án már javában ment a mun- ! ka, éjjel-nappal, megállás nél- j kül, —> Mikor jött Dombiratosra J lakni? — ötvenhétben. A feleségem < miatt, ő idevalósi. Milyen volt l az élet akkoriban? Harcolni kel- j lett. Karhatalmista voltam, véd- I tem a munkáshatalmat... Utána meg jött a tsz-szervezés, hű de nehéz volt. Száznégy párttag i volt akkor a faluban, én voltam j a titkár, összehívtam őket, s mondom nekik: egy napirendi 1 pont van: a termelőszövetkezet szervezése. Varga Péter lépett ki először, és írta alá a belépési nyilatkozatot, utána a többi- j ek... Búcsúzóul friss kaláccsal ki- > nál, még meleg. Illatánál csak az íze jobb... Seres Sándor A munkásság nagy ünnepét megelőző napokban gyakran szóba kerültek Betkóéknál is a régi május elsejék, amikor lo- vascsendőrök vágtattak a felvonulók közé, kardlapokkal ütötték a nőket, férfiakat és gyermekeket egyaránt. — Engem — sok más társammal együtt — számtalan május elseje előtt csendőrök kísértek a vizsgálati fogságba — emlék" szik vissza a régi időkre Betkó Pál békéscsabai veterán. — Én főként a földmunkások szak- szervezetében fejtettem ki tevékenységet. A békéscsabai földmunkás szakszervezetet 1917- ben alapítottuk meg. Hogy elkerüljük a kopókat, Nagylaposon egy őrházban gyűltünk ősz- , sze mi, alapító tagok. Ott volt személyesen Nyisztor György, akit a történelemből mindenki ismer. Működtünk is 1922-ig. Akkor már ötezer tagunk volt Békéscsabán. Akadt köztük természetesen fecsegő is, így aztán feloszlatták a szakszervezetet. Jó ideig illegalitásban dolgoztunk. — De május elseje előtt rendszerint „odafigyeltek” a csendőrök. Anyám már tudta, össze1» készítette — ha volt miből — a pár napi- élelmet. Ha Gyulára vittek, akkor pár nap múlva szabadultam. De egyszer Szegeden a Csillag börtönben három hónapig „ott felejtettek”. — Akadt persze olyan esztendő is, amikor szabadon maradtunk. Ilyenkor a Békéscsabától 4 kilométernyire levő Bandika- fánál jöttünk össze. Ma már emlékkő hirdeti az illegális pártós szakszervezeti munkások találkozóhelyét. A nevét is onnan kapta ez az élővíz-csatorna partján levő fa, hogy egyik társunkat itt verték halálra a csendőrök. Ketteséyel-hármasávai oandukoltunk ki a fához. A gomblyukba vörös szegfű volt, de ha gyanús egyénnel találkoz tunk, azonnal zsebrevágtuk a drága virágot. Kinn aztán be izélgettünk, tervezgettünk, fi hogy eltereljük az illetéktelenek, figyelmét, labdáztunk, futballoztunk, daloltunk, táncoltunk. — Több mint negyed százada minden évben Békéscsabán a tribünről nézem végig a szín oompás felvonulást. Ilyenkor jóleső érzés fog el. Milyen jó, hogy nzabadon ünnepelhetünk. — Nekem a május elseje a legnagyobb ünnep — avatkozik .1 beszélgetésbe Betkó Pálné. —• Én még tavaly is vonultam a?; ÁFÉSZ dolgozóival. Amíg a lábaim bírnak, nem maradok idehaza. Mindig integetek a papáriak, aki a tribünön ül. Jóformán gyerek voltam még, amikor Budapesten a felnőttekkel vonultam. Csak a véletlenen mű lőtt, hogy nem taposott agyon a lovascsendör. Most, hogy szabadon mehetek, öregen, fájós lábbal is ott vagyok a felvonu lók között. A Munka Érdemrend aram fokozatával kitüntetett Betkó ?ál viharsarki veterán és neje Békéscsabán, az élővíz-csatorna partján szépen gondozott tar nyán él. Csend, nyugalom, békesség és sok-sok nyíló virág veszi őket körül. Az előestén mégis izgatottak, készülnek ismét május elsejére. Meg akarják tapsolni az élenjáró vállalatok dolgozóit, a kiváló szocialista brigádokat, a vidám ifjúságot, a népi táncosokat, a sportolókat és mindenkit, aki részese lesz a május elsejei seregszemlének Békéscsabán. Ary *ősa Színes és változatos programokkal vári öt megye diákjait Gyula városi Erkel Diákünnepek: 1975«, május 11—14 Tegnap délelőtt az utolsó munkaértekezletét tartotta meg az Erkel Diákünnepek szervező-előkészítő bizottsága a fesztivál színhelyén. Gyulán. Kiss Anikó, az EDÜ titkára részletesen ismertette a május 11. és 14. között megrendezésre kerülő diáknapok színes és | változatos programját a négy gyulai rendező-iskola — az Erkel és a román tannyelvű gimnáziumok, a kertészeti szakközépiskola és a szakmunkásképző-intézet —, valamint a három résztvevő megye — Bács- Kiskun, Csongrád, Békés — és a két város — Szeged és Budapest — megjelent képviselői előtt. A csoportok május 11-én délelőtt érkeznek Gyulára. A fiatalok délután fél négykW gyülekeznek a Lenin-szobor előtt. A tótkomlósi úttörő fúvószenekar felhívójele után felvonják az EDÜ zászlaját és megkoszorúzzák a Lenin-szobrot. Ezután Nagy sikerű hangverseny Szarvason fTudósítónktól) , Április 25-én, az Országos Filharmónia bérletsorozatának utolsó hangversenyeként nagy sikerű koncertet tartott Szarvason a helyi kamarazenekar. A város zeneértő közönsége szeretettel, ünnepléssel fogadta a vezénylő, és zongoraszólót játszó Lang Gusztávot és a zenekart. A vendég Onczay Csaba csellóművész játékát is nagy tapssal ismerte el a kö- sönséfr Lang Gusztáv egy Mozart- versenymű zongoraszólóját játszotta. Ilyen minőségben ez volt a legjelentősebb eddigi szereplése. Szép zenei megformálások. tiszta hang jellemezték előadását. Fasang Árpád összekötő szövege közvetlen hangjával, érdekes mondanivalójával járult hozzá a jól sikerült hargverseny sikeréhez. Regős Imre a résztvevők az Erkel-szoboe hoz vonulnak. A Himnusz elhangzása és az Er kel-láng meggyújtása után a várhoz vezet ■az út; itt hangzik el Szabó Miklósnak, a KISZ Békés megyei bizottsága első titkárának megnyitó beszéde. Érdeke® éi már hagyományos színfoltja a megnyitó ünnepségnek a vár«, diákvárossá való nyilvánítása A hétfő a vetélkedések nap ja. A rendezvények színhelyein, a két művelődési házban, az ifjúsági ég úttörőházban. a városi tanács nagytermében és klubjában és a zeneiskolában lépnek a színpadi» és pódiumra az EDÜ-ig eljutott művészeti csoportok, szólisták. Este 9 órától a színhelyeken a vendég megyék és városok klubestjei jelentenek izgalmas programot. A keddi nap a szerkesztett műsoroké, találkozásoké. Az ifjúsági házban Diákok, diákklubok és a közművelődés1 címmel, a városi tanács nagytermében pedig az Eszmékért, célokért küzdünk című vitákat, rendezik meg. A délutánt filmvetítéssel egybekötött vita és a sakk verseny zárása színesíti Este 7 órakor az Erkel Művelődési Házban nyújtja át Szabó Miklós, a KISZ MB első titkára a fesztivál díjait Az ünnepséget a gálaest követi. A nap utolsó programja a vár körüli, karnevál hangulatú tábortüzek műsoros „körítéssel’“. A fesztivál résztvevői szerdán, 14-én búcsúznak el a Körös-parti kisvárostóL Délelőtt ők birtokolhatják a várfürdőt, majd a régi idők egy játéka lesz a program: a Lenin-szobor előtt élő sakkban Erkel Ferenc egyik korabeli játszmáját ismétlik meg,
