Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

T»A*i?*K mcÁ — ^5» A-«cJ°Ä»®"OaIt esgeBeseaffiBaBBsaGaosBaaoDaccca iaaoenonnrv^rin^<ry.nr^>?«--?.^g!aftnn,'ar^!aaas3B^gaoosgsgasa s*®»*»««»**®* ccsaasaasaa^caffiSEG^EESSDao acsísffloaEca: Felkészülés a komputerek sakk VB-jére Második VB-jére készül az el­ső magyar sakkjátékos számító­gép-program. Utódai születtek Kempelen Farkasnak, aki több mint két­száz évvel ezelőtt elkészítette az első sakkozógépet, mégpedig olyan sikerrel, hogy európai szenzáció lett belőle. Kempelen, aki egyébként magyar királyi udvari tanácsos volt és a büszke lovagi cím birtokosa, valóságos műszaki zseni volt. Ó vezette a budai várpalota építését, ő ren­dezte be Bécsben a schönbrunni kert szökőkútjait, sőt készített egy beszélőgépet is, amely a 3—4 éves gyermekek hangján szólalt meg. Nemzetközi hírne­vet azonban a sakkozógéppel szerzett, amelynek titkát máig sem sikerült megfejteni. Az két­ségtelen, hogy beutazta vele az egész kontinenst és ha igaz, a gép sehol sem talált legyőzőre. Volt annak idején olyan plety­ka, hogy egy remekül sakkozó törpét vagy kis termetű embert bújtatott el a gépben, de ezt so­ha nem sikerült bebizonyítani. Maga a gép több mint 120 éve elpusztult és csupán egy leírás maradt meg róla, amely azon­ban a nagy kérdésre nem adja meg a választ. Az a két fiatalember, Almási László systemdesinger és Rajna György fizikus — maga is első osztályú sakkozó —■, aki most nyomdokaiba akar lépni, termé­szetesen a XX. század eszközé­vel, a számítógéppel, illetve a számítógépre kidolgozott prog­rammal kívánja, ahogyan Kem­pelen gépe tette, „végigverni” Európát, sőt — evés közben jön meg az étvagy — az egész vilá­got. Í974 első felében mindössze hat hónap és egy viszonylag lassú, közepes teljesítményű számítógép állt rendelkezésükre, hogy a' feladatra felkészüljenek, mert augusztus elején már so­rompóba akartak állni a sakko­zó komputerek stockholmi világ- bajnokságán. Nem is annyira a felkészülési idő rövidsége, mint inkább a gép teljesítőképességé­nek korlátái okozták, hogy a várt siker elmaradt. Ahhoz ugyanis, hogy a játék során a gép kiválaszthassa a legkedve­zőbb lépést, legalább három lé­pésváltás összes lehetséges vál­tozatát és ezek következményeit kell áttekinteni, ami átlagosan hárommilliárd variációt jelent. Az itthon rendelkezésükre állt gép teljesítőképessége gyakorla­tilag még a kezdő lépések vezér­lésére sem lett volna elegendő, így valójában kipróbálatlan, el­lenőrizetlen programmal kellett Stockholmba „asztalhoz ülniük”. Az eredmény azt mutatta, hogy egyetlen hibától eltekintve a program egészen a végjáték kezdetéig jól megállta helyét, mérkőzésein anyagi fölényt és helyzeti előnyt tudott kiharcolni. A végjáték kezdetén azonban már jelentkeztek a kipróbálás hiányának következményei, és a gép már a nyerésre álló partikat elveszítette. Hogy a végjáték programjá­ban pontosan mi volt a hiba, azt a most következő elemzések­kel fogják megállapítani. Ha si­kerül a problémát megoldani — és ehhez remélhetőleg előbb- utóbb megfelelő sebességű szá­mítógépet is igénybe vehetnek •—, a program „képviseletében” vagy egy élő sakkmestert vagy egy másik sakkozó komputer­programot hívnak ki páros via­dalra. így volna mód a még szükséges további finomítások elvégzésére, és akkor — erősen bíznak benne — a következő világbajnokságon, Montrealban már az élen végezhetnek, vagy legalábbis alaposan megkeserít­hetik ellenfeleik életét * Csipetnyi bors \ Henry Murger-töl megkérdez“ le egy barátja: —■ Mit ettél és Utál ma, öre­gem? A nagy bohém író így felelt: ■— Saját testemet és véremet, — Te tréfálsz! — Legkevésbé, barátom, mert ma a — kiadómnál ebédeltem • * * Dumast egyszer öregkorában meglátogatta a fia. Az ifjabb Dumas így lépett be apja dolgo­zószobájába: — Hogy vagy? Az öreg Dumas legyintett — Fáradt vagyok, — Akkor pihenj. — Nem lehet. Az ifjabb Dumas kíváncsian kérdezte: — Miért? Erre az öreg Dumas kinyitot­ta a pénztárcáját, melyben két Lajos-arany volt és így panasz­kodott a fiának: — Mikor 1822-ben Párizsba érkeztem, volt 53 frankom. Lát­hatod, most, harmincnyolc év után, nincs több belőle negyven franknál. Addig, míg nem szer­zem meg hozzá a hiányzó tizen­három frankot, dolgoznom kéül... * * » Edmondo de Amicis olasz költő egyszer egy versecskót ka­pott egy ismeretlen költőtől. A vers azonban nélkülözte a vers­tan elemi szabályait. A vers szerzője levelet is mel­lékelt „remekművéhez”, mely­ben közölte, hogy ezt az alkotá­sát „egy éjszaka irta, gyorsan, két lábon, virrasztva”. De Amicis a következőiket vá­laszolta: „Két lábon? Rosszul számolt, uram! Négy lábon kellett, hogy írja!”» * • * George Sand francia regény- írónő, aki Gustave Planche kor­társ íróval igen jő barátságban volt, egyszer azt mondta írótár- sának, hogy ha nem vesz sür­gősen alapos fürdőt, nem fogja fogadni, , 1 Aznap este Planche jelentke­zett George Sand-nál. Az írónő dühösen kiáltott fel, amikor meglátta az írót: — Hogyan? Még mindig ilyen piszkos vagy? Planche nyugodtan felelte: — Dehogy. Most jövök a für­dőből. Fogd csak meg a haja­mat, még nedves. George Sand arca vörös lett a méregtől: — De a kezed, szerencsétlen! A kezed!... Planche a világ legtermésze­tesebb hangján magyarázta: — Oh, a kezem? ... Igen, iga­zad van, de érts meg: olvastam a fürdőben, és a könyvet tér­aaaaRsasBaasBaaaaaaBBaaiBaBaaaaa89Bas)BBaas» Az alkoholista (Kallus karikatúrája) mészetesen a víz felett tartot­tam.— * » • Mark Twain diák korában bi­zony rendetlenül járt az iskolá­ba. Apja ezért sokszor megver­te a nádpálcájával. — Hidd el — mondta egyszer a papa, — ha rossz vagy, és nekem kell téged megbüntetni, éz nekem é*>p úgy Éj, mint neked. A fiú megtörölte könnyes te­áiét, és így szólt atyjához: — Elhiszem, papa... De ne­ked máshol fáj, mint nékem... * * * Jack London egy borbélyüz­letben észrevette, hogy a segéd, aki borotválja, alig áll a lábán. — Mi van magával? — kér­dezte halkan a segédtől a neves író. — Talán nem aludt eleget? A segéd dadogva felelte: — Néhány napja fo-fio- folyton í-i-isaom, és ne-e-em is tudom, hogy fo-fo-fogok most bo-bo- borotválni. Jack Londoniban felébredt a férfiszolidaritás. Odasúgrta a se­gédnek, hogy csak csinálja, mintha borotválná. A részeg segéd megjátszotta a borotválást és Jack London olyan szőrösen jött ki a bor­bélyüzletből, mint ahogyan be­ment, • * * Friedrich Dürrenmatt neves svájci írónak levelet írt a szom­szédja, amelyben arról panasz­kodik, hogy az író kutyája túl hangosan ugat. t Dürrenmatt is írásban vála szolt: „Igen tisztelt Uram! Levelét szóról szóra félolvas­tam a kutyámnak — a többit most már az állat jobb belátá­sára bízom!” « s * G. B. Shaw egyszer Anatole Fínance-mál ebédelt. • Ebéd köz­ben a házigazda hosszadalmas előadást tartott Show-nak a zseniről. Mikor Anatole France végre befejezte az előadást, Shaw szerényen megszólalt: — Ez már mind rég ismere­tes előttem. Ugyanis miagam is zseni vagyok ... Révész Tibor ■ u Kép szöveg nélkül * (A Polish Weekly karikatúrája) S »aeasBffiSQeaeoaafflsossaQaQBasaöBosooffssaoasosssasaasaEaasaBBsssoBBSBssasEBSsaBBsasaB*®®«« Á NAGY MUZSIKUS (A Vecsernaja Moszkva karikatúrája) iiniHHimnmiHiiitiiai tről álmodik a lány? Erről énekeltek slá­gert a harmin­• cas években. Akkor me­■ sebeit vőlegényről ál- i modott a lány. ; Es most? [ A rádió külföldi tánc- ; dalénekesek slágereit • rögzítette. Ilonka be­■ hunyt szemmel hallgai- S ta Ben Holmes énekét. i Szerelmes volt az angol 5 énekes hangjába. Ben S Holmes volt az álma, • férfiideálja, az elérhetet- » len boldogság szimbólu- \ ma. Elérhetetlen? Hi­rn szén koncertet ad Bu- i dapesten! Ha találkoz- ; hatna vele... Aztán el­■ hessegette ezt az álmot. S Ilyen csoda nincsen. Lá­• zasan leste o Ben Hol- 5 mesről szóló híreket. S Már húszadikán Buda- ; pestre érkezik... Bizto- ; san az Intercontinental- ; ban fog lakni — vélte » Ilonka. Haditervet eszelt S ki. Mindennap elmegy ! a szálló halijába. Hátha i találkoznak, hátha ész- i reveszi őt a világhírű • táncdalénekes. De miért 5 venné őt észre, a szür­■ ke kis Ilonkát? ; Tizenkilencedikén a j Lenin körúton, egy ki­• rakat előtt, mintha Ben • Holmest pillantotta vol- ! na meg, A fényképre gondolt és újra meg új­ra megnézte a fiatalem­bert. Ó az! Ügy látszik, Holmesnek előbb volt kedve a magyar fővá­rosba utazni! Lehet, hogy idegen városba érkezve, szeret kóborol­ni az utcákon. Utána ment. A férfi a Duna-part felé tartott. Az Intercontinentalba megy — gondolta Ilon­ka és igaza volt. Most már eltűnt minden két­sége. Egy ideig tanács-i talanül álldogált a szál­ló előtt. És ekkor ész­revette, hogy Ben Hol­mes kijön. Ilonka gyor­san határozott. Papírt és golyóstollat vett elő táskájából és az énekes után kiáltott: „Mr. Hol­mes!” Az megállt, csodál­kozva nézett a lányra, azután elmosolyodott. — Haudujudu? — kérdezte és a lány a nagy boldogságtól nem tudott válaszolni. A lány feléje nyújtot­ta a papírt. Az bólin- &ássál válaszolt. — Eszpresszó? — ja­vasolta a fiatal férfi. Ezt a nemzetközi szót könnyű volt megérteni. Aztán ott ültek egy­más mellett. A férfi alá­írta a nevét és néhány angol szót mondott. Ilonka mosolygott, ez­után eszébe jutott Hol­mes néhány dalának cí­me és lecheszerüen el­mondta. A fiú hálából meg- paskolta a lány kezét. Ültek egymás mellett, a lány boldogan, part­nere kicsit zavartan. Aztán a férfi fizetett és az órájára mutatott. Az ötös számra. Azután az ujjúval körbement az óralapon és megállt re mutatott. így jelez­te, hogy holnap ötkor itt várja. A lány meg­értette és kipirult arc­cal igent intett. Másnap már fél ötkor ott volt. Az ablak mellé ült és látta, hogy a fiú a Galamb utca felöl ér­kezik, bemegy egy tra­fikba, amelynek kirakó. iából két Ben Holmes képet vesznek ki. Öt óra lett, a férfi belépett az eszpresszó ajtaján és üdvözölte a lányt, az­után átadta a boldog Ilonkának a két lapot. Némán ültek egymás mellett. Milyen jó len­ne, ha angolul tudnék — gondolta Ilonka —, akkor elmondhatná, hogy ő a legboldogabb lány a világon. A fagylalt elfogyott és ki tudja, meddig ültek volna szótlanul egymás mellett, ha nem lépett volna be az eszpresz- szóba egy vörös hajú fia­talember. — Szia, Feri — szólt oda Holmeshez — Mu­tass be a kislánynak. Ilonka megkövültén bámult az érkezőre, az­után bálványára, aki za­vartan integetett á vö­rös ha júnak. Az nevetve, búcsúzott: — Na szia, te Holmes. A lány még mindig nem jutott szóhoz. A fiú lassan a fénykép után nyúlt és halkan, magya­rul megszólalt: — Bocsásson meg, el­felejtettem dedikálni a fényképeket. Elővette golyóstotláá és erőteljes betűkkel rá­írta a nevét a fényké­pek aljára: „Szepezdi Ferenc Palásti László Haudujudu? az ötösön, majd a szék-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents