Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-30 / 125. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MÉGYEI TANÁCS LAPJA 11975. MÄJUS 30., PÉNTEK Ara: 80 fillér XXX. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek? Munkaszervezés az irodákban Egy éve, hogy a kormány határozott az alkalmazotti létszám egészségtelen növekedésével kapcsolatos tennivalókról. S egy év múltán — a kormány legutóbbi ülésén — szinte pontról pontra ugyanazokat kellett megállapítani, mert a határozat végrehajtása érdekében egyenlőre nem sok történt. Legjobb esetben is azt mondhatnánk, amit egy hivatalos dokumentum, a téma kapcsán ekként rögzített: „Az eddigi tapasztalatok — bár ellentmondásosan — kedvező folyamatok elindulására utalnak.” Ez magyarul körülbelül annyit jelent, hogy az alkalmazotti létszám gyors — a munkáslétszámnál jóval gyorsabb — növekedési ütemét a népgazdaság néhány területén ugyan mérsékelték, de általában nem sikerült megállítani; többek között azért sem, mert a feladat végrehajtása korántsem csak az elhatározáson múlik. Az alkalmazottak létszámváltozását az elmúlt másfél évtizedben három — különösen fontosnak ítélhető '— tényező befolyásolta. Egyrészt: erősödött az iparban a centralizáció, másrészt erőteljesen növekedett a vállalatok önállósága és felelőssége, érdekeltségük a gazdaságos terhelésben. Harmadszor: a hatvanas évek végén kialakuló demográfiai csúcs következtében nagyszámú. munkaképes korú fiatal munkába állításáról is gondoskodni kellett. Az első két tényezőnek a munkaerővel való takarékosságra kellett volna inspirálnia; sok munkakört meg lehetett volna szüntetni vagy összevonni, ellensúlyozva ezzel a harmadik tényezőt a fiatalok munkába állításával együtt járó létszámnövekedést Elvileg ennek kellett volna bekövetkeznie, ehelyett azonban az alkalmazottak száma eleinte csak a munkáslétszám- mal arányosan, később már azt meghaladó mértékben — évről évre növekedett. Eljutottunk oda, hogy például a gépiparban, ahol 1973-ban 2,2 százalékkal emelkedett az alkalmazottak száma, a tavalyi 1,7 százalékot örvendetes eredményként kell elkönyvelni, jóllehet: ez még mindig magasabb, mint a fizikai dolgozók létszámnövekedési üteme. A téma kapcsán a szakkörökben is viták dúlnak. Elvileg mindenki elismeri, hogy valamit termi kellene, a nagy kérdés csak az. ■ hogy mit és hogyan? Mert igaz, hogy a tudományos-technikai fejlődés elkerülhetetlenül a műszaki alkalmazottak és a kisegítő személyzet létszámarányának növekedéséhez vezet. De az is igaz, hogy az alkotó-fejlesztő munkát meg lehetne szabadítani az ésszerűtlen adminisztrációtól. Igaz, hogy a vállalatok önállósága és felelőssége együtt jár a körültekintőbb döntésekkel, a döntésekhez viszont hatalmas mennyiségű információ szükséges. A vállalati önállóság ugyanakkor azt is jelenti, hogy manapság a vállalatoknak kell elvégezniük rengeteg, korábban kizárólag az ilyen-olyan, hivatalokra, főhatóságokra tartozó munkát. De az is igaz. hogy a megnövekedett feladatokat a vállalatok régi, ésszerűtlen módszerekkel és szervezetlenül próbálják elvégezni. Az ügyvitel világszerte terjedő racionalizálását s ennek sokféle technikai eszközét, szervezési módszereit nálunk inkább csak hírből ismerik, mert — akárcsak a termelőműhelyekben — az irodákban is még mindig egyszerűbb és kényelmesebb újabb és újabb embereket alkalmazni, mint a munkát ész- szerűsítve, kevesebb alkalmazottal, többet és jobban produkálni. Egyelőre a számítógépek sem segítenek; vásárolják ugyan, egyre nagyobb számban, de nem tudják kellő hatásfokkal alkalmazni. Igaz: a számítógépek, a nagy 'teljesítményű ! irodagépek nagyszámú és jól képzett személyzetet követelnek, de ez esetben viszonylagos létszámtöbbletről kell beszélni. Kellene... ha például a számítógépeket nem a hagyományos ügyvitel elvei, szabályai szerint alkalmaznák, ha a számítógép-kapacitás körülbelül 70 százalékát nem olyan adatfeldolgozásra használnák, ami egyszerűbb, olcsóbb és kevesebb emberrel működtethető berendezésekkel is elvégezhető lenne. Lenne... ha lennének ilyen praktikus kisgépek, ám ezek beszerzéséről a hazai vállalatoknál megfeledkeztek. pénzüket inkább a számítógép-monstrumok — ma még többnyire vállalati státusszimbólumok — megvásárlására fordították. A vállalatok és intézmények — feltehetően mindezek elismerése mellett is — okkal kérdezhetik: mit tegyenek, hogyan csökkentsék az alkalmazotti munkakörökre háruló terheket, ha a felügyeleti hatóságok és egyéb intézmények információéhsége egyszerűen csillapíthatatlan, s ha honi szervező intézeteinktől nem kapnak elegendő naprakész segítséget a belső ügyvitel ésszerűsítéséhez, egyszerűsítéséhez. Mert pusztán annak az óhaj:, nak a megfogalmazásától, hogy felül kell vizsgálni és a lehetőség szerint csökkenteni kell az alkalmazottak számának növekedését, a helyzet még nem változik. A feladat a legkülönbözőbb szakterületek jól szervezett, átgondolt — s főleg, nem a látszatintézkedésekkel operáló — együttműködését követelné meg. Konkrét segítséget és végrehajtható intézkedéseket, amelyek hatására feltehetően a sokat emlegetett vállalati „gondolkodásmód” is változik. V. Cfc Bezárta kapuit a BNV Csütörtökön bezárta kapuit í a Büdapesti Nemzetközi Vásár, i amelynek szerda estig 615 ezer látogatója volt. A látogatók szá- ■ ma a csütörtök esti zárásig túlhaladta a 700 ezret. A külföldi kiállítók befejezték tárgyalásaikat, a termékek jelentős része Budapesten marad, mert azokat megvásárolták magyar partnereik. (MTI) A BNV befejezése alkalmából dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter nyilatkozatot adott. Többek között kijelentette: — A hazai és külföldi vállalatok a beruházási javaknak eddigi legnagyobb választékát mutatták be a BNV-n. A külföldi kiállítók 11 százalékkal nagyobb területen állították ki termékeiket, mint tavaly, ami egyben azt is jelzi, hogy nagy az . érdeklődés országunk, mint kereskedelmi partner iránt. Legfőbb partnereink természetesen a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, áruforgalmunk ezekkel az államokkal egészében véve, kiegyensúlyozottan fejlődik. — A vásár egész tartama alatt igen élénk volt a kölcsönös szakmai tájékozódás, szinte szünet nélkül folytak üzleti tárgyalások. Ezeknek a megbeszéléseknek is különösen a KGST-országok együttműködése Szerdán este érkezett meg Békéscsabára a 85 tagú penzai ének-, zene- és táncegyüttes. A nyolcnapos vendégszereplés első napján, csütörtökön délelőtt Béikésosaba nevezetességeivel ismerkedtek az együttes tagjai. Dér László, a Békés megyei Múzeumok igazgatója kalauzolta a vendégeket a' Munkácsy Mihály Múzeumban és a Szlovák Táj házban. Ebéd után az együttes első Békés megyei fellépésének színhelyére, Békésre utazott. Ünnepélyes fogadásuk után az együtszempontjából nagy a jelentőségük, mert a vállalatok közötti együttműködés, a részletkérdések tisztázása jól egészíti ki az 1976—1980-as évekre szóló államközi tervegyeztető munkát. — A BNV kilenc napiján egész sor — gyakran milliós nagyságrendű — import és export szerződést írtak alá. A METALIMPEX és a szovjet PROMSZIRJOIMPORT például 45 millió rubel értékben szovjet hengerelt áruk, lemeztekercsek, bugák, a NIKEX és a lengyel KOPEX vállalat 23 millió rubel értékű lengyel bányagép szállításáról írt alá szerződést. A TECHNOIMPEX a román MASNOBXPORT—IMPORT vállalattal abban állapodott meg, hogy 1976—1980 között 10 millió rubel értékben szállít Romániába a Danuvia Gyár szerszámgépépítő elemeibőL Ugyanez a vállalat az NSZK- beli Langenstein és Schaemann cégtől 3,2 millió nyugatnémet márkáért kovácsolósort vásárolt a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár részére. — Exportunk erősítése szempontjából elsősorban azokat a magyar termékeket értékelhetjük a fokozatosan kibontakozó pozitív tendeciák jeleként, amelyek a kiélezett világpiaci versenyben is képesek helytállni. tes taggal megtekintették az Áradj, napsugár! című gyermek- operát, majd a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár békési üzemegységében gyárlátogatáson vettek részt. Fellépésük este 7 órakor kezdődött a békési művelődési központ nagytermében. A penzai művészegyüttes előadásáról részletesen szombati lapunkban számolunk be. Ma, pénteken Gyulával ismerkednek vendégeink; este az Erkel Művelődési Központban lépnek a közönség elé. Magyar—vietnami barátsági nap, békegyűlés Kőrosladányban A vietnami nép győzelme tiszteletére csütörtökön Körös- ladányban magyar—vietnami barátsági találkozót, békegyűlést rendeztek. Ebből az ajkalomból hattagú vietnami delegáció érkezett Körösladányba, élén Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének rendkívüli meghatalmazott nagykövetével és Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével. A vendégeket Dorogi József, a körösladányi Magyar—Vietnami Barátsági Tsz elnöke köszöntötte. Ott volt többek között Varga István, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának első titkára, Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára is. A több órán át tartó baráti beszélgetés után vietnami békenagygyűlést tartottak Körösla- dánybam a művelődési házban. A Himnusz elhangzása után Balogh László, az MSZMP körösladányi nagyközségi bizottságának titkára köszöntötte a békegyűlés résztvevőit. Ezután dr. Vándor Péter, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa külügyi tanácsosa tartott ünnepi beszédet. Méltatta a vietnami nép történelmi jelentőségű győzelmét a fasizmus felett. Beszélt a magyar—vietnami nép megbonthatatlan ba- rátságáróL Elmondotta, hogy segítettünk a harcoló vietnami népnek, de segítünk a békés építő munkában is. Ezután Nguyen Phu Soai, a DVK nagykövete emelkedett szólásra, majd Dorogi József, a tsz elnöke — aki 1975. április l-től 16-ig a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartózkodott — élménybeszámolót tartott vietnami tapasztalatairól. Végül felszólalt Nguyen Manh Cam, a VDK nagykövete. A körösladányi békenagygyűlés az In- ternacionáléval zárult. Békéscsabára érkezett a penzai ének-, zene- és táncegyüttes Ismerkedés a Munkácsy Mihály Muzeum gyűjteményeivel. Középén G. G. Ivanova, a vendégek vezetője tFotó: Gál Edit)
