Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-30 / 125. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MÉGYEI TANÁCS LAPJA 11975. MÄJUS 30., PÉNTEK Ara: 80 fillér XXX. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek? Munkaszervezés az irodákban Egy éve, hogy a kormány határozott az alkalmazotti lét­szám egészségtelen növekedésé­vel kapcsolatos tennivalókról. S egy év múltán — a kormány legutóbbi ülésén — szinte pont­ról pontra ugyanazokat kellett megállapítani, mert a határo­zat végrehajtása érdekében egyenlőre nem sok történt. Leg­jobb esetben is azt mondhat­nánk, amit egy hivatalos do­kumentum, a téma kapcsán ekként rögzített: „Az eddigi tapasztalatok — bár ellent­mondásosan — kedvező folya­matok elindulására utalnak.” Ez magyarul körülbelül annyit je­lent, hogy az alkalmazotti lét­szám gyors — a munkáslét­számnál jóval gyorsabb — nö­vekedési ütemét a népgazda­ság néhány területén ugyan mérsékelték, de általában nem sikerült megállítani; többek között azért sem, mert a fel­adat végrehajtása korántsem csak az elhatározáson múlik. Az alkalmazottak létszámvál­tozását az elmúlt másfél évti­zedben három — különösen fontosnak ítélhető '— tényező befolyásolta. Egyrészt: erősö­dött az iparban a centralizá­ció, másrészt erőteljesen nö­vekedett a vállalatok önállósá­ga és felelőssége, érdekeltsé­gük a gazdaságos terhelésben. Harmadszor: a hatvanas évek végén kialakuló demográfiai csúcs következtében nagy­számú. munkaképes korú fiatal munkába állításáról is gon­doskodni kellett. Az első két tényezőnek a munkaerővel va­ló takarékosságra kellett volna inspirálnia; sok munkakört meg lehetett volna szüntetni vagy összevonni, ellensúlyoz­va ezzel a harmadik tényezőt a fiatalok munkába állításával együtt járó létszámnövekedést Elvileg ennek kellett volna bekövetkeznie, ehelyett azon­ban az alkalmazottak száma eleinte csak a munkáslétszám- mal arányosan, később már azt meghaladó mértékben — évről évre növekedett. Eljutot­tunk oda, hogy például a gép­iparban, ahol 1973-ban 2,2 szá­zalékkal emelkedett az alkal­mazottak száma, a tavalyi 1,7 százalékot örvendetes ered­ményként kell elkönyvelni, jól­lehet: ez még mindig maga­sabb, mint a fizikai dolgozók létszámnövekedési üteme. A téma kapcsán a szakkö­rökben is viták dúlnak. Elvi­leg mindenki elismeri, hogy valamit termi kellene, a nagy kérdés csak az. ■ hogy mit és hogyan? Mert igaz, hogy a tu­dományos-technikai fejlődés el­kerülhetetlenül a műszaki al­kalmazottak és a kisegítő sze­mélyzet létszámarányának nö­vekedéséhez vezet. De az is igaz, hogy az alkotó-fejlesztő munkát meg lehetne szabadí­tani az ésszerűtlen adminiszt­rációtól. Igaz, hogy a vállala­tok önállósága és felelőssége együtt jár a körültekintőbb döntésekkel, a döntésekhez vi­szont hatalmas mennyiségű in­formáció szükséges. A vállalati önállóság ugyanakkor azt is jelenti, hogy manapság a vál­lalatoknak kell elvégezniük rengeteg, korábban kizárólag az ilyen-olyan, hivatalokra, fő­hatóságokra tartozó munkát. De az is igaz. hogy a megnö­vekedett feladatokat a vállala­tok régi, ésszerűtlen módsze­rekkel és szervezetlenül pró­bálják elvégezni. Az ügyvitel világszerte terjedő racionalizá­lását s ennek sokféle technikai eszközét, szervezési módszereit nálunk inkább csak hírből is­merik, mert — akárcsak a termelőműhelyekben — az irodákban is még mindig egy­szerűbb és kényelmesebb újabb és újabb embereket al­kalmazni, mint a munkát ész- szerűsítve, kevesebb alkalma­zottal, többet és jobban pro­dukálni. Egyelőre a számítógépek sem segítenek; vásárolják ugyan, egyre nagyobb számban, de nem tudják kellő hatásfokkal alkalmazni. Igaz: a számító­gépek, a nagy 'teljesítményű ! irodagépek nagyszámú és jól képzett személyzetet követel­nek, de ez esetben viszonyla­gos létszámtöbbletről kell be­szélni. Kellene... ha például a számítógépeket nem a hagyo­mányos ügyvitel elvei, szabá­lyai szerint alkalmaznák, ha a számítógép-kapacitás körülbe­lül 70 százalékát nem olyan adatfeldolgozásra használnák, ami egyszerűbb, olcsóbb és ke­vesebb emberrel működtethető berendezésekkel is elvégezhe­tő lenne. Lenne... ha lenné­nek ilyen praktikus kisgépek, ám ezek beszerzéséről a ha­zai vállalatoknál megfeledkez­tek. pénzüket inkább a számí­tógép-monstrumok — ma még többnyire vállalati státusszim­bólumok — megvásárlására fordították. A vállalatok és intézmények — feltehetően mindezek elis­merése mellett is — okkal kérdezhetik: mit tegyenek, ho­gyan csökkentsék az alkalma­zotti munkakörökre háruló ter­heket, ha a felügyeleti ható­ságok és egyéb intézmények információéhsége egyszerűen csillapíthatatlan, s ha honi szervező intézeteinktől nem kapnak elegendő naprakész se­gítséget a belső ügyvitel éssze­rűsítéséhez, egyszerűsítéséhez. Mert pusztán annak az óhaj:, nak a megfogalmazásától, hogy felül kell vizsgálni és a lehe­tőség szerint csökkenteni kell az alkalmazottak számának nö­vekedését, a helyzet még nem változik. A feladat a legkü­lönbözőbb szakterületek jól szervezett, átgondolt — s főleg, nem a látszatintézkedésekkel operáló — együttműködését kö­vetelné meg. Konkrét segítséget és végrehajtható intézkedése­ket, amelyek hatására feltehe­tően a sokat emlegetett válla­lati „gondolkodásmód” is vál­tozik. V. Cfc Bezárta kapuit a BNV Csütörtökön bezárta kapuit í a Büdapesti Nemzetközi Vásár, i amelynek szerda estig 615 ezer látogatója volt. A látogatók szá- ■ ma a csütörtök esti zárásig túlhaladta a 700 ezret. A kül­földi kiállítók befejezték tár­gyalásaikat, a termékek jelen­tős része Budapesten marad, mert azokat megvásárolták ma­gyar partnereik. (MTI) A BNV befejezése alkalmá­ból dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter nyilatkozatot adott. Többek között kijelen­tette: — A hazai és külföldi vál­lalatok a beruházási javaknak eddigi legnagyobb választékát mutatták be a BNV-n. A kül­földi kiállítók 11 százalékkal nagyobb területen állították ki termékeiket, mint tavaly, ami egyben azt is jelzi, hogy nagy az . érdeklődés országunk, mint kereskedelmi partner iránt. Legfőbb partnereink természe­tesen a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, áruforgalmunk ezekkel az álla­mokkal egészében véve, ki­egyensúlyozottan fejlődik. — A vásár egész tartama alatt igen élénk volt a kölcsö­nös szakmai tájékozódás, szin­te szünet nélkül folytak üzleti tárgyalások. Ezeknek a meg­beszéléseknek is különösen a KGST-országok együttműködése Szerdán este érkezett meg Bé­késcsabára a 85 tagú penzai ének-, zene- és táncegyüttes. A nyolcnapos vendégszereplés első napján, csütörtökön dél­előtt Béikésosaba nevezetességei­vel ismerkedtek az együttes tag­jai. Dér László, a Békés megyei Múzeumok igazgatója kalauzolta a vendégeket a' Munkácsy Mi­hály Múzeumban és a Szlovák Táj házban. Ebéd után az együttes első Békés megyei fellépésének szín­helyére, Békésre utazott. Ünne­pélyes fogadásuk után az együt­szempontjából nagy a jelentő­ségük, mert a vállalatok közötti együttműködés, a részletkérdé­sek tisztázása jól egészíti ki az 1976—1980-as évekre szóló ál­lamközi tervegyeztető munkát. — A BNV kilenc napiján egész sor — gyakran milliós nagyságrendű — import és ex­port szerződést írtak alá. A METALIMPEX és a szovjet PROMSZIRJOIMPORT például 45 millió rubel értékben szovjet hengerelt áruk, lemeztekercsek, bugák, a NIKEX és a lengyel KOPEX vállalat 23 millió ru­bel értékű lengyel bányagép szállításáról írt alá szerződést. A TECHNOIMPEX a román MASNOBXPORT—IMPORT vállalattal abban állapodott meg, hogy 1976—1980 között 10 millió rubel értékben szállít Romániába a Danuvia Gyár szerszámgépépítő elemeibőL Ugyanez a vállalat az NSZK- beli Langenstein és Schaemann cégtől 3,2 millió nyugatnémet márkáért kovácsolósort vásárolt a Győri Magyar Vagon- és Gép­gyár részére. — Exportunk erősítése szem­pontjából elsősorban azokat a magyar termékeket értékelhet­jük a fokozatosan kibontakozó pozitív tendeciák jeleként, ame­lyek a kiélezett világpiaci ver­senyben is képesek helytállni. tes taggal megtekintették az Áradj, napsugár! című gyermek- operát, majd a Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár békési üzem­egységében gyárlátogatáson vet­tek részt. Fellépésük este 7 órakor kez­dődött a békési művelődési köz­pont nagytermében. A penzai művészegyüttes előadásáról rész­letesen szombati lapunkban szá­molunk be. Ma, pénteken Gyulával is­merkednek vendégeink; este az Erkel Művelődési Központban lépnek a közönség elé. Magyar—vietnami barátsági nap, békegyűlés Kőrosladányban A vietnami nép győzelme tiszteletére csütörtökön Körös- ladányban magyar—vietnami barátsági találkozót, békegyű­lést rendeztek. Ebből az ajka­lomból hattagú vietnami dele­gáció érkezett Körösladányba, élén Nguyen Manh Cam, a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság budapesti nagykövetségé­nek rendkívüli meghatalmazott nagykövetével és Nguyen Phu Soai, a Dél-vietnami Köztár­saság budapesti nagykövetségé­nek rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetével. A vendége­ket Dorogi József, a körösladányi Magyar—Vietnami Barátsági Tsz elnöke köszöntötte. Ott volt többek között Varga Ist­ván, az MSZMP szeghalmi já­rási bizottságának első titká­ra, Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára is. A több órán át tartó baráti beszélgetés után vietnami béke­nagygyűlést tartottak Körösla- dánybam a művelődési házban. A Himnusz elhangzása után Balogh László, az MSZMP kö­rösladányi nagyközségi bizott­ságának titkára köszöntötte a békegyűlés résztvevőit. Ezután dr. Vándor Péter, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csa külügyi tanácsosa tartott ünnepi beszédet. Méltatta a vietnami nép történelmi jelen­tőségű győzelmét a fasizmus felett. Beszélt a magyar—viet­nami nép megbonthatatlan ba- rátságáróL Elmondotta, hogy segítettünk a harcoló vietnami népnek, de segítünk a békés építő munkában is. Ezután Nguyen Phu Soai, a DVK nagy­követe emelkedett szólásra, majd Dorogi József, a tsz el­nöke — aki 1975. április l-től 16-ig a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartózkodott — élménybeszámolót tartott viet­nami tapasztalatairól. Végül felszólalt Nguyen Manh Cam, a VDK nagykövete. A körös­ladányi békenagygyűlés az In- ternacionáléval zárult. Békéscsabára érkezett a penzai ének-, zene- és táncegyüttes Ismerkedés a Munkácsy Mihály Muzeum gyűjteményeivel. Középén G. G. Ivanova, a vendégek vezetője tFotó: Gál Edit)

Next

/
Thumbnails
Contents