Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

fFol hone szabadulni már!...**

Széljegyzetek egy dokumentumkötethez

Üj kötettel, a 11. számmal gazdagodott az 1967-ben sokak örömére megindult Bibliotheca Bekesáensis sorozat. Ez az új könyv Battonyáról beszél. Címe: „Föl kéne szabadulni már!...”

A címadó, szép József Attila sor rímpárja a könyv. Köszönti a 30 éve szabad Battonyát, s fejet hajt a felszabadulás három évtizedes jubileuma előtt s bizonyítja; a három nemzetiségű nagyközség népe nemcsak áhítattal, de tetteivel elő is készítette a szabadságot.

Dokumentumgyűjtemény. Az anyagot a battonyai kiadványok ,.profilgazdája”. Takács László válogatta és rendezte sajtó alá a tőle megszokott módon, azaz tudományos pontossággal és belső érzékenységgel. A kötet kiadója ez esetben a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközép- iskola mellett a battonyai tanács. Az iskola nyomdásztagozata munkája most is a sorozatra jellemző magas színvonalon áll.

Belivő érzékenységről beszéltem az előbb. Azt értem ezen: ez a kötet úgy szól az olvasóhoz, hogy az a történelem iránt kevésbé érdeklődőket is megfogja, az ember egyszerűen kénytelen végiglapozni és állást is kell foglalnia. Ez a szerkesztés érdeme, amely mert lemondani a teljességről, s mert ritkán fellelhető dokumentum közlése mellett olyan írást is szerepeltetni, amelyet a közelmúltban is olvadhattunk, ha az a téma ismertetésénél jellemző. A dokumentumok tehát nem az anyag bőségével hatnak ránk, hanem az egymásutániság sorrendjével, ebből következtetéseket kellett levonni, meg kellett értenünk az események logikáját, a történés törvényszerűségeit.

Az anyag három fejezetre oszlik. Az alaphangot minden esetben József Attila sorok adják

meg:

7. „Nem elegendő, hogy kifessék ...”

77. „Cicáinak a -szép csend- őrtollak...”

III. „Föl kéne szabadulni már!..

Az időrendben felsorakozó írásos dokumentumok, visszaemlékezések 1446-tól 1945-ig

nyújtanak bepillantást Battonya történetébe. Ez a tény is természetessé teszi, hogy a kis kötet nem tárgyalhatott mindent részletesen, nem derített fényt minden problémára. Ilyen kérdés például a helység neve. Bo- rovszky Samu 1867-ben Bato- nyának, holott ifj. Palugyai Imre 1855-ben úgy, mint mi Bat- tonyának mondja. Felmerül bennünk a kérdés: vajon hány neve volt? A terjedelmi korlátok azonban gátat vetnek a névváltozatok ismertetésének, bár e nagyközség első neve Györffy György művében: az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című könyvben fellelhető. Hasonlóan szükségszerű, hogy ezúttal nem áldoztak több teret az 1966-ban, 75. évfordulón oly sokat emlegetett, s rendkívüli jelentőségű népzendülés iratanyagának sem, holott e tárná szakírói, Höhn József, Olt- vai Ferenc (vagy épp a jelen kötet sajtó alá rendezője. Takács László) könyvespolcnyi dokumentumot adhatnának kezünkbe. A köteten belül megtervezett arányok szerint tájékozódunk az aratósztrá.ikxól is, azaz nem mehetünk végig az egész problematikán, bár erről Szabó Ferenc tollából sokat olvashatnánk, kalauzolása nyomán eljuthatnánk az 1872-es első Békés megyei nagy sztrájktól a Battonya^ térségeiben lezajlott strikek (sz.trájkok)-ig.

Az egymást kiegészítő vagy egymással feleselő dokumentumok olvastán azt tapasztaljuk; nemcsak értelmünkhöz szól a

többször száraz és hivatalos szöveg sem. de érzéseket Is kivált. Dühöt, csodálkozást, együtt- és ellenérzést. Érezni kell: Tiborc sir a takarmányínség miatt kérvényező hangjában. Mintha azt mondanák ők is: „nekünk / Kéményeinkről

elpusztulnak / a Gólyák, mivel magunk emésztjük el / A hulla, dékot is.” Történelemről szól ez a könyv, mégis irodalmi reflexiókat is kivált. Költők, nép- költők hangját idézi. Például: Az aratómunkások helyzetéről olvasva ezek a névtelen költőtől származó sorok csendülnek fel tudatunkban: „...Szomorú helyzetben vagyon minden munkás / Ügy a kisbirtokos valamint a taksás / . ■. nyomorúságban él kevés a kenyere / téíen nyáron krumpli minden eledele ...”

— Amikor pedig a lakosság egységes nemzetiséghez való tar. tozás megkülönböztetése nélkül formáló megmozdulásairól olvasunk — olyanról, mint ami például 1891. június 21-én is olyan szépen nyilvánult meg; úgy tűnik, hogy egy előrevetített Ady vagy József Attila szellem képe kísért. Mintha ott. akkor már tudták volna azt. hogy „Dunának, Oltnak egy a hangja”, meg azt „rendezni végre közös dolgainkat / ez a mi munkánk és nem is kevés.”

Századforduló. A XX. század főbb eseményeiről is tájékoztat a kötet. 1919 fényes 133 napjából Battonyának csak egy hónap jutott. Az akkori- tevékenységről, közgondolkodásról a Direktórium ellen kiadott vádindítvány ad képet. Aki a közölt dokumentumok nyomán még új adatok iránt is kíváncsiságot érez, fellapozhatja még a Tanácsköztársaság Békés megyében, 1919 című kötetet, melyben Takács László Battonya e kor- s'zakbeli történetéről részletesen beszámol.

Az 1944—45-ös időket a III. fejezet idézi fel. Púja Frigyes, aki az MKP battonyai járásának akkori titkára volt, szemtanúként számol be a 30 év előtti szeptembervégról. Kijelenti: .. „Vitathatatlan történelmi tény”, ; hogy Battonya volt az első köz- ■ ség, ahol szovjet katona ma- ! gyár földre lépett. 1944. szép- : tember 23-án délelőtt 10 óra 30 : perckor érkezett ide Brjuhov • hadnagy és kis félderítő egy- ■ sége. Három nap múlva pedig ! zárt alakzatban bevonultak a j felszabadító csapatok.

Ez a kötet e pillanat előtt ; tiszteleg. Méltón. Ünnepi könyv, * amely mégsem csupa^ egy gesz- ; tust fejez ki, hanem továbbgon. : doLkozásra, előző ismeretek fel- : elevenítésére, új adatok kere- : sésére ingerel, s azt a kérdést • is felveti, amit a könyvben kö- ■ zölt vázlatos monográfia szer- I zője, Szabados József füzetkéje j előszavában kérdez: ,ß ki tud- ! ja, hogy ez egy később meg- : írandó monográfiának nem fog-e : majd alapul szolgálni?” — Ezt ■ a kérdést 1891-ben .tetlél^ fel, • egv füzet aLapjan. Az azóta el- ; telt időszakban tudós kutatók • kiskönyvtámyi irodalmat gyűj- j töttek össze Battonyáról—Batto- ■ nyanak Régen megvan az alap : a majdani monográfiához. Re- ; mélem, nem mondottam újat. • Nyitott kapukat dönge- • tek, hiszen jól tudom: j Battonya nem áll. hanem j él és úgy, ahogyan felszabadu- : lási emlékműve mutatja. Há- ; rom vasoszlop tetején ragyog ; ott a vörös csillag. Hirdeti a | szocialista Battonya nemzetisé- ! geinek magasba törő energiáit, 5 hitét, amely röpíti a kandelá- I berek fényében szálló szabad-.; ságmadarat. Battonya halad, el- • indult 1944. szeptember 23-án j sí azon az úton megy, amely : 1945. április 4-re Nemesmedve- ; sig vezetett.

Szabad Olga :

NEB-vizsoálaí az orosházi és a mezőkovácsházi járásban

Csökken'ek a reprezentációs KöüséoeH

Brigád le vél

Társadalmi életünk kiemelke- dö személyiségével való találkozás mindig élményszámba megy. tgy történt ez május 21-én is, amikor Benke Valéria elvtársnő, pártunk Politikai Bizottságának tagja Békéscsabára látogatott, és a város iparát reprezentáló tértit-. nehéz- és építőanyag-ipari vállalatok munkáskollektíváinak vezetőivel baráti beszélgetést folytatott. A fő téma a KB

1974. december 5-i határozatának végrehajtása volt.

örömmel adhattunk számot, hogy vállalatunknál is szép eredmények születtek. 35 millióval több téglát állítunk elő. a termelékenység 1974. évi 12 százalékos növekedése után 1975-re ismét 6 százalékot vállaltunk. Űj exportlehetőséget teremtettünk anyagmegmunkáló gépek Olaszországba való szállításával. 13 millió Ft értékű import anyagot helyettesítünk belföldi anyaggal egy új technológiai eljárás során. A takarékosabb, jobb gazdálkodást sem tekintjük idény jellegű feladatnak, hanem állandó célkitűzése lett 132 szocialista brigádunk munkaversenyének. A mi brigádunk is részt vesz ebben a tevékenységben, melynek során többet teszünk az ország asztalára, de többet dolgozóink asztalára is.

A bérfejlesztéssel, lakásépítési kölcsönnel, gyermekintézmé- 'nyek üzemeltetésével, a munka- körülmények egészségesebbé tételével az életszínvonalat és a munkahelyi közérzetet egyaránt javítani kívánjuk.

örömünkre szolgál, hogy Benke Valéria elvtársnő mindezt megismerhette és továbbit'atia a Központi Bizottságnak.

Békés megyei Tégla és Cserépipari V. Kulich Gyula Szoc. Brigád

Vannak divatos kifejezéseink. Ilyen a reprezentálni szó is. A köznyelvben bizonyos vonatkozásban kétes kicsengése van. Ám nem a jelentése miatt. Hiszen egyszerűen annyit tesz. mint egy vállalatot, szövetkezetét vagy egyéb szervet hivatalosan képviselni. A szó „kicsengését” a költségek adják. Hiszen a képviselettel járó feladatokat nem csak szolidan lehet ellátni. Előfordult, hogy ilyen célra tetemes összeget használtak fel. 1973-ban ezért jelent meg a Pénzügyminisztériumnak a reprezentációs költségekre vonatkozó rendelete. Ugyanakkor a különböző főhatóságok irányelveket és ajánlásokat bocsátottak ki. Az orosházi és a mezőkovácsházi járási Népi Ellenőrzési Bizottság napirendre tűzte a vállalatoknál és a szövetkezeteknél a reprezentációs költségek vizsgálatát. Arra keresett választ, érvényesül-e ezen a téren az ésszerű takarékosság.

A népi ellenőrök nyolc termelőszövetkezetben/két állami vállalatnál, egy állami, gazdaságnál, négy ÁFÉSZ-nél, négy ipari szövetkezetben, valamint egy közös vállalkozásnál tartottak vizsgálatot. A tapasztalatok szerint a Pénzügyminisztérium rendeletének kedvező a hatása. 1973-ban az előző évhez képest a költségek még különösen a termelőszövetkezetekben emelkedtek. A múlt évben viszont már a reprezentációs keretet alacsonyabb összegben állapították meg. Sőt, nem egy ÁFÉSZ és termelőszövetkezet fel sem használta. Ellenkező folyamat Is tapasztalható. A rendelet ugyanis csak a felhasználható összeg keretét határozta meg. Van arra is példa, hogy az előző évek nagyon takarékos reprezentációs költsége ugrásszerűen megnövekedett. A rendelet megjelenése óta, néhány kivételtől eltekintve. a takarékosság a jellemző. Az orosházi járásban a vizsgált tíz gazdasági egység közül kilencben csökkentek a reprezentációs költségek.

A vizsgálat megállapította, hogy a Pénzügyminisztériumnak a reprezentációs keretre vonatkozó előírásait betartották. Az ilyen célra felhasználható összeget sehol Sem lépték túl. A reprezentációs keretek megbontásánál is betartják az irányelveket és az ajánlásokat. Nem mondható ez a felhasználásra. A személyi reprezentáció terhére szesz.es Italt is el lehet számolni, a vállalati és szövetkezeti közös reprezentációra viszont nem. Ennek ellenére több vizsgált egységben alkalomszerű belföldi vendéglátásokon is szeszes italt szolgáltak fel. Nyilván a közös reprezentációs alap terhére, mert hiszen a személyes reprezentációs keretből ‘ ezeket a költségeket nem lehetett fedezni. Nem égbekiáltó bűnről van szó. Ám az ilyen gyakorlat sem helyén való. Mert végső soron a közös reprezentáció, mely egészen más feladatot tölt be. mint a személyi, az utóbbit fogja szolgálni.

Sokkal nagyobb hiba, hogy a számlák nem rendelkeznek a szükséges alaki, tartalmi kellékekkel. A kiszolgált áru nincs tételesen felsorolva; sem a mennyisége, sem az egységára. Az almáskamarási Sallai Termelőszövetkezet egyik számlája így szól: 1483 forint édesség, kávé, hüsi. A battonyai Május 1. Termelőszövetkezet számlája pedig ezt tartalmazza: 2108 forint ital- fogyasztás. A vendégek számának a feltüntetéséről is több termelőszövetkezetben megfeledkeztek. Ez a nagyvonalúság nem a leghízelgőbb következtetésekre ad alkalmat. Tanulság: hatékonyabbá kell tenni a belső ellenőrzést! A rendellenességeknek, s az itt-ott — noha egyre ritkábban — előforduló öncélú vendéglátásnak csak így lehet elejét venni.

(Serédi)

Két választás között @

S bizottságok fórumán

Előfordul, hogy az ország- gyűlés plenáris ülésszakán előterjesztett törvényjavaslat vagy beszámoló felett nem alakul ki olyan ellenvita, amilyenre az előjelekből számítani lehetett. A felszólalók nagy része inkább csak méltatja az előterjesztés jelentőségét, időszerűségét. A karzaton vagy a páholyokban helyet foglaló vendégek ilyenkor azt gondolhatják: lám, milyen megalapozottak ezek a törvényjavaslatok, előterjesztések, sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet már belőlük. Valójában ilyen esetekben arról van szó, hogy az igazi vita a parlamenti bizottságokban zajlott le, és a legfontosabb képviselői javaslatokat, kiegészítéseket már tartalmazza az előterjesztés.

Az országgyűlés tizenegy állandó bizottságában 202 képviselő tevékenykedett az elmúlt négyéves ciklusban. A bizottságok feladata, hogy a maguk szakterü létén előkészítsék a parlamenti időszakokat, vizsgálják a törvények és a jogszabályok gyakorlati megvaló-í- tását, osszegyűjtsék a gazdasági és kulturális életben tapasztalható pozitív és negatív jelenségeket, hogy azokat elemezve. állásfoglalásaikkal, döntéseikkel megfelelően segíthessék a parlamenti és a kormányzati munkát. Működik ipari, kereskedelmi, mezőgazda- sági, szociális és egészségügyi, terv- és költségvetési, honvédelmi, külügyi, építés-közlekedési, kulturális, jogi és igazgatási, valamint mentelmi és ösz- szeférhetetlenségi bizottság.

Aki áttekinti a bizottságoknak az elmúlt ciklusban végzett tevékenységét, megállapíthatja, hogy munkamódszerük új vonásokkal gazdagodott, kapcsolatuk a minisztériumokkal javult, a reális helyzet- elemzés érdekében gyakran éltek az ügyek helyszíni tanulmányozásával. Gyakran két vagy három bizottság együttes ülést tartott, mert a téma úgy kívánta. Különös figyelemmel kísérték egyebek között a kiemelt ágazatok fejlődését, az anyag- és energiatakarékosságot, a külkereskedelmi mutatók alakulását, á bel- és külföldi ármozgások hatását, a.

szociálpolitikai intézkedések megvalósítását, valamint a lakásépítési tervek megvalósítását. A bizottságokban évente több száz javaslat, észrevétel hangzik el. amelyeket vagy a törvényelőkészítői vagy a kormányzati munkában lehet hasznosítani. Lényegében a bizottságok teremtik meg a lehetőséget arra, hogy minden egyes képviselő kifejthesse véleményét törvénytervezetekről, gazdasági és politikai döntésekről, egyszóval, hogy beleszólhasson az ország dolgaiba.

Sok-sok példát lehetne felhozni arra, hogy a bizottságokban elhangzó észrevételeknek foganatjuk van. A kereskedelmi bizottság javaslatára bővítették ki például az áruhitelakciót, az ipari, valamint az egészségügyi bizottság kezdeményezésére módosították a gyógyszergyártó vállalatok finanszírozásának rendszerét, a kulturális bizottság javaslatára tették hatékonyabbá a népművelési célokra fordított összegek felhasználását. Már az idén iSj de inkább a következő években érezteti majd hatását a képviselői állásfoglalás, amely szerint a népesedéspolitikai intézkedésekből következően növelni kell a szülészen ágyak számát és javítani kell a meglevő szülőotthonok felszereltségét.

A bizottságok munkája igen sokiTétű. Ennek érzékeltetésére csupán két bizottság által az elmúlt években megtárgyalt témákból sorolunk fel néhányat. A mezőgazdasági bizottság •—