Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-27 / 122. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS Ar MEGYEI TANÁCS LAPJA filág proletárját*, egyesüljetek!! m MÁJUS 27., KEDD Ara: 1,— forint XXX ÉVFOLYAM, 122. SZÁM Képességünk a jóra Ülést tartott az országos választási elnökség A 352 választókerületben 386 jelöltet állítottak Mindig mélységesen felhá­borítanak, megdöbbentenek bennünket az olyan esetek, amikor arról hallunk, olva­sunk vagy saját magunk ta­pasztaljuk, hogy már megint letaposták a füvet a park­ban, ketté törték a nemré­gen ültetett kis fát, leszag­gatták a padok léceit, a vo­naton felhasították a bőrülé­seket, kilopták a fülkéből a villanykörtét és így tovább. De ami még ennél is szomo­rúbb: nem látjuk, nem akar­juk észrevenni ezeket a pusz­tításokat. Elfordítjuk a fe­jünket és megnyugtatjuk lel­kiismeretünket: „Nem ránk tartozik.” Persze az igazság az, hogy szólni, figyelmez­tetni a vandálokat nem min­dig veszélytelen dolog. Így aztán kialakult egy sajátos vélemény: a köztulajdon-ká­rosítás valamiféle bocsánatos bűn. De, amiért tollat fog­tam, nem a kedélyeket bor­zoló példák kedvéért tettem, hanem éppen ellenkezőleg, azt szeretném érzékeltetni: ez a mélységesen elítélendő magatartás nem jellemző az emberekre: Hadd hívjam segítségül Brechtet, aki azt írta vala­hol, hogy iszonyú az embe­rekben a kísértés a jóra. Igen, nem a rosszra, hanem a jóra. Nemrégiben levelet hozott a posta Csorvásról, Gubény Istvánnétól. A koc­kás papíron szálkásan felrótt betűk arról tanúsítottak, hogy az idős asszony tíz éve nevel két állami gondozott kislányt. Az Orosházi Üveg­gyár egyik szocialista bri­gádjának tagjai meghívták a kultúrházba az összes álla­mi gondozott gyerekeket, azt ígérve: . ezután patronálják őket. Értékes könyveket, édességet ajándékoztak né­kik, a tavaszi szünetben pe­dig kirándulást szerveztek részükre. Egyik békési ri­portom alkalmával, alig egy óra leforgása alatt ketten is bekopogtak a hétgyermekes családanya ajtaján használ­ható ruhadarabokkal. Az édesanya meshatottan csak ennyit mondott: látta, mi­lyen jók az emberek. A pél­dákat nagyon sokáig sorol­hatnám, hiszen alig van az országban olyan szocialista közösség, amelyik ne istá- polna szeretetre vágyó gyer- . mekeket, segítségre szoruló, elesett idős embereket. Éve­kig anélkül, hogy dicseked­nének vele. Van tehát sze­münk meglátni a szükséget, van szívünk az együttérzés­re és képességünk a jó cse­lekvésre. Tíz- és százezrek nevében merem kimondani: nem va­gyunk közönyösek, és n«m csak az egyéni fájdalmakra, nehéz sorsokra reagálunk. Gondoljunk a szabolcsi és éppen a mi megyénkben pusztító árvízre vagy az őszi betakarításra. Itt már nem arról volt szó, hogy adok 50 vagy 100 forintot, és ezzel elintézem a dolgot, megtet­tem kötelességemet. Itt csak a kétkezi munka segített. Még most is élénken élnek bennem a televízióban pörgő képsorok: a kukorica töré­se, a répa szedése, a szőlő szüretelése — a sárdagasz- tás, a fáradtság, a verítékes munka. Miért csinálták sok­szor többen is, mint ameny- nyire szükség lett volna? Lelkiismeret, emberség bel­ső kényszer? És a kommu­nista szombatok, vasárnapok, az óvodák, iskolák támoga­tására fordított milliók? A saját haszon, a közvetlen érdekeltség a meghatározó — mondják most sokan. Részben igen, de hány mil­lióval kevesebb gyűlt volna össze, ha az önkéntes mun­kában csak a fiatal házasok, a bölcsődére, óvodára áhító szülők vesznek részt? Nem szabad megrekednünk a közvetlen érdek önző szintjén. Mert milyen „köz­vetlen” haszna lehet egy vi­etnami műszakban dol­gozó fiatalembernek? Ami­kor egyik megyei üzemünk­ben járva, megkérdeztem tő­le: miért csinálja? Ingerül­ten válaszolt. Neki egyálta­lán eszébe sem jutott, hogy kimaradjon ebből a munká­ból, hogy neki nem köteles­sége ennyit segíteni. A tár­sadalmi megmozdulások, a segítőkészség saját dolgaink és más népek iránt csak a szocialista közösségekre, a szocializmust építő emberre jellemző. Az emberek többsé­ge tudatosan ad többet a kö­telezőnél és nem elégszik meg a látványossággal. Egyetlen példa: a termelő- szövetkezetben, ahol leg­utóbb jártam, arról tájékoz­tattak, hogy náluk is meg­szervezték a kommunista műszakot, a megkeresett pénzt a vietnami szolidaritási számlára fizették be. Külön hangsúlyozták: ez már „va­lóságos” társadalmi munka volt. Eddig ugyanis itt a ve­zetőség megszavazott bizo­nyos összeget erre vagy ar­ra a célra. Aztán a mostani eredményekről kiderült, így jobban érzik a segítségnyúj­tást az emberek, mint ami­kor a közös kasszából „vál­tották” meg a támogatást. Értékesebbet, többet akarnak adni a pénznél. A személyes munkát, a személyes segítsé­get. Személyes ügyünk, hogy a parányi kisebbség ma csú­folja meg mindennapi se- Ténykedésünket, jobbra vá­gyásunkat elítélendő tettei­vel. Hétfőn ülést tartott az orszá­gos választási elnökség. A vá­lasztási törvény értelmében megvizsgálta az országgyűlési képviselőjelöltek névsorát, ame­lyet a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnöksége nyújtott be, s megállapította: va­lamennyi jelölt megfelel a tör­vényes követelményeknek. A 352 országgyűlési választókerü­letben a jelölő gyűléseken 386 jelöltet állítottak, a kettős jelö­lések száma 34, a 872 jelölő gyű­lésen 330 ezer választójogosult jelent meg, a részt vevők majd­nem fele nő, s körülbelül egy­Magyar igazságügyi delegáció utazott Jugoszláviába Dr. Korom Mihály igazság- ügyminiszter vezetésével rhétfőn igazságügyi küldöttség utazott Belgrádba. A delegáció Ivan Frankónak, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság szö­vetségi igazságügyi és általános közigazgatási titkárának meghí­vására tesz hivatalos, baráti lá­togatást Jugoszláviában. A kül­döttség tárgyalásokat folytat a két ország jogi és igazságügyi kapcsolatairól, az együttműkö­dés további fejlesztésének lehe­tőségeiről, valamint a jugoszláv igazságügyi szervezet tevékeny­ségével ismerkedik. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Markoja Imre, igazságügyi államtitkár búcsúz­tatta. Jelen volt az elutazáson dr. Ziga Vodusek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. (MTI) harmada fiatal volt. A nagy ér­deklődésre jellemző: sokan szó­laltak fel, elsősorban a jelöltek személyével foglalkozva — a hozzászólások többsége azon­ban közérdeklődésre számot- tartó javaslatokat, észrevétele­ket is tartalmazott. Az országos választási elnök­ség az országgyűlési képviselő- jelöltek nevét és foglalkozását a sajtó útján teszi közzé június 5- én. Az illetékes választási elnök­ségek július 5-én falragaszokon hozzák a választók tudomására a képviselőjelöltek nevét. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen több elő­terjesztést, jelentést és javasla­tot vitattak meg. Megtárgyalta a társadalombiztosításról szóló, 1975. évi II. törvény végrehaj­tási jogszabályainak tervezetét, amelyet majd a kormány elé terjesztenek. Az elnökség megtárgyalta a szakszervezeti tagkönyvcsere végrehajtásáról készített jelen­tést. Megállapította, hogy már­cius végéig mindenütt befeje­ződött a tagkönyvcsere, s így mintegy négymillióan kapták meg új tagkönyvüket. Azoknak, ■ akik betegség, szabadság vagy I egyéb ok miatt távol voltak FDl-kiildöttség érkezeit Budapestre A Miagyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizott­ságának meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett a Szabad Né­met Ifjúsági Szövetség (FDJ) küldöttsége. A delegációt Egon Kremz, az FDJ Központi Taná­csának első titkára vezeti. Fo­gadásukra a Ferihegyi repülőté­ren megjelent dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára* az. ifjúsági szövetség számos más vezetője, valamint Gerhard Rei- nert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykö­vete. A KISZ és az FDJ dele­gációi között megkezdődtek a tárgyalások. munkahelyüktől, pótlólag adj ált át az új tagikönyvet. Az elnökség határozatot ho­zott az évenként megismétlődő tagdíj besorolás 1976. évi irány­elveiről. A szakmai szakszerve­zetek általában egységesen ér­vényesítik a besorolás szabá­lyait, de a tartós külföldi szol­gálatot teljesítő dolgozók tagdí­jainak megállapításánál nem volt ilyen egyöntetűség. Ezért az 1976. évi tagdíjbesorolás irány­elvei részletes felvilágosítást ad­nak e teendőkről. A besorolás általános szabályai nem változ­tak. Az elnökség felkérte a szak­mai szakszervezeteket, hogy a tagdíjtoesorolás irányelvét a szakmai sajátosságokkal kiegé­szítve elnökségi ülésen határoz­zák meg. laaasaeBseaafiBaaasassaaaazaBBsessssBssassfESBaaeaasKSs&asieaBBaaMscaaaBaaaBaaaBiBaBecs .-aaaKsvapBavBaaaBaaeiraaKaccaaaasaaaaaeccaaa^ A művelődés folytonossága sose szakadjon meg... A SZOT elnöksége a társadalombiztosításról, tagkönyvcseréről, tagdíjbesorolásról Seres Sándor (Képes tudósítás a harmadik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents