Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
tartósan jav ni ó gazdát kodás — tartósan javuló életszínvonal Benke Valéria látogatása Békéscsabán néhány olyan elvre hívta fél a jelenlevők figyelmét, amelyek meghatározzák a következő esztendők fejlődésének eredményességét, gyorsaságát. Ezek közül az egyik legfontosabb: az elért eredményekből nem szabad engedni, amit megteremtünk magunknak 1975 fokozott erőfeszítéseivel, azt meg kell őrizni, tovább kéül fejleszteni az új tervidőszak éveiben is. Mindez nem jelentheti, hogy a dolgozók jó munkából adódó tervtúlteljesítése a következő esztendőben automatikusan kötelező erejű tervvé váljék — mint ahogy erre akadtak rossz, példák a megelőző időszakokban. S nem jelentheti aat sem, hogy a munkaintenzitást a tőkés országokban kikónyszerített hajszával, embert rokkanté tempóval azonosítsuk — ebben a kérdésben nem akarjuk elérni a „világszínvonalat”. Gazdasági életünk meglevő gondjain azonban segíteni kell — a Központi Bizottság tavaly decemberi határozatának, a XI. kongresszus határozatának s a párt programiíyilatkozatáriiak szellemében. Jó munkával elérhetjük mindenki számara vonzó társadalmi céljainkat — mondta befejezésül a Politikai Bizottság tagja. — Shhez a jó munkához pedig egyebek mellett erősíteni kell a munkahelyi demokráciát, a termelőegységekben olyan hangulatot kell kialakítani, hogy a jól dolgozóiknak részük legyen az anyagi és erkölcsi megbecsülésben, hogy az átlagosnál több, gazdagabb eredményeket hozó tevékenység ne csak pénzben nyerje el jutalmát, hanem abban is, hogy a munkában élenjáróknak nagyobb szava legyen a közösségben. Hiszen a termelésiben a dolgozók agya, szíve, akarata, érzőim! elégedettsége a legfontosabb. * Békéscsabai látogatásának befejező mozzanataként a Kner Nyomdát kereste fel Bemke Valéria, ahol a kíséretében levő, Krajnyák Tiborral, a Központi Bizottság munkatársával. Csatári Bélával és dr. Fekete Antallal egyetemben Huszár Mihály igazgató és Varga András párt- vezetőségi titkár kalauzolta, s tájékoztatta a nyomda munkájáról. * ' »danissä Tegnap, május 21-én Békéscsabára látogatott Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Programja as MSZMP Békés megyei bizottságán kezdődött, ahol Csatári Béla titkár tájékoztatta a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozata végrehajtásának Békés megyei helyzetéről, tapasztalatairól, illetőleg a Viharsarkot érintő egyéb kérdésekről. A beszélgetésen jelen volt Nagy Jenő, a megyei párt- bizottság titkára, Nagy János, a megyei tanács einöíkhelyettese és dr. Fekete Antal, a párt békéscsabai bizottságának éiső titká* Kora délután a kötöttáru- yabban a város nehány nagyüzemének kiváló dolgozóival, párt-, gazdasági és tömegszer- veaeti vezetőivel találkozott Benke Valéria. Dr. Fekete Antalnak a decemberi KB-határo- sat békéscsabai megvalósulásáról mondott bevezetője után tolmácsolta a Központi Bizottság es a Politikai Bizottság üdvözletét — a megjelenteken keresztül — Békéscsaba dolgozóinak, a politikai munka valamennyi területén résztvevőknek Ezt követően elmondotta, hogy a Központi Bizottság említett határozatát —. amelyről a kongresszusi előkészületeik és a párt legfelső fórumának tanácskozása miatt eddig viszonylag kevés szó esett — a jó munkával lehet és kell teljesíteni. Az idei évnek kulcsszerepe van a kongresszus gondolatai val és j a párt programnyilatkozatával j összecsengő határozat végrehajtásában — eredményeit, kezdeményezéseit, új mozzanatait a továbbiakban, a következő tervidőszakban állandósítani szükséges. A tőkés világ gazdasági válsága okozta nehézségeket i ilyen módon tudjuk megfelelően j ellen súlyozni, így ' leszünk képesek népgazdaságunk Stabil helyzetét megőrizni. Ehhez nem elegendő a puszta többet-termelés — okos megfontolással, gazdaságosan kell többet termelnünk, versenyképes árukat piacra vinnünk. Oly módon, hogy a magyar dolgozók, előállította értékeket ne a tőkés kereskedő fölözze le, hanem az a magunk gazdagságát, erejét növelje. A termékszerkezet alakításaiban a belföldi szükségletek kielégítésén kívül az legyen a legfőbb szempont, hogy a szocialista és a nem szocialista országok által keresett cikkek váljanak kizárólagossá. Ennék megfelelően a gazdaságtalanul termelő vállalatok fejlesztése helyett a korszerű technikával bíró, a munka magasfokú szervezettségét megoldani képes gazdasági egységek erősítésére kell fordítani a rendelkezésünkre álló eszközöket. Ügy azonban, hogy a jelenleg rossz körülmények között működő, kis kapacitású üzemekben dolgozók ne kerüljenek semmiféle hátrányba. f A gazdasági fejlődés lehetőségeiről szólva a jelenleg is meglevő tartalékok jobb kihasználásáról szólt a Politikai Bizottság tagja. Például arról, hogy nagy teljesítményű és igen drága gépek kihasználtsága nagyon sokszor nem megfelelő. Feltétlenül emelni kell tehát — a dolgozók érdekeit soha nem tévesztve szám elől — a gépek működésének műszakszámát és teljesebben Iáhasználni a munkaidőt. Az eddiginél jobban kell támaszkodni a dolgozók tudására s támogatni kell azokat, akik a köz érdekében hasznos gondolatokat vetnek fél. Különben elkedvetlenednék s kedvetlenségük környezetükre is átragadhat. Említette Benke Valéria azt a már többször hallott) ám mindig meghökkentő adatot, hogy évente és külön-külön S—10 milliárd forintot jelentene a népgazdaságnak egy-egy százalékos anyag-, energia- és munkaerő-megtakarítás. Gondjaink nagy részét ezek a látszólag kis tételek is megoldanák. A felsoroltak, valamint a szocialista országok összefogásában rejlő erő okán — hangzott el befejezésként — a tőkés világ válságából eredő nehézségek ellenére sem lesz labilis népgazdaságunk, nem lesz munkanélküliség, nem fog csökkeni az életszínvonalunk. Az. életszínvonal további, tartós javulásához azonban elengedhetetlen a tartósan javuló gazdálkodás. * A találkozó második felében a város nagyüzemeinek képvi- ! selői sorolták eredményeiket, J számoltak be sürgős megoldásra i váró gondjaikról. A hozzászólásokra Benlte Valéria válaszolt, majd ismételten ' H ogy a címben foglalt kérdést megválaszoljuk, lapozzunk vissza kissé az egyénre és a társadalomra vonatkozó nézetekben, ismeretekben. A marxista filozófia szempontjából az egyén — történeti jellegű képződmény. A ma élő egyén tehát nem adott a világtörténelem „első pillanatában”. Ellenkezőleg, a történelem folyamán, hosszú fejlődés nyomán alakult ki, s e folyamat első nagy ikomszakának lezárulása a kapitalizmus:. Miért? Mert a történelembe* eSső ízben a kapitalista árutermelés talaján alakulhatott ki az egyes ember autonómiája közönségével szemben. Csak e kiszakadás, az elkülönülés árán válhatott az egyes ember — egyéniséggé. Csak a korábbi természetes közösségekkel (primitív társulások, városáHiayn, falu- közösség) fenntartott viszony radikális megváltoztatása útján jöhetett létre az ember — mint egyén, amely saját magáit célként és értékként, öncélként és önértékként szemléli. A z ember egyénné — indí- vidummá — válásának azonban, sajátos paradoxonként, megvolt a világtörténelmi „ára”. .Az egyén történelmi kialakulásának útja egy társadalmi osztály — a proletariátus — alávetésén és eünyo- morodásán keresztül vezetett. Létrejött továbbá a tőkés világpiac, amely társadalmi munka megosztásával behálózta csaknem az egész földgolyót. Ezzel az emberiség mint egész, kapcsolatba került önmagával. Ám ember és ember kapcsolata — éppen a munka megosztása jóvoltából — elvesztette személyes jellegét. Az emberi kapcsolatok árutermelők és árutulajdonosok kapcsolatává váltak. Ember és ember kapcsolatát az áru. s a benne testet öltő egvenérték: a pénz kezdte közvetíteni. Sajátos képet kapunk tehát, ha megvonjuk az egyenleget, ha összeszámoljuk azokat a történelmi pluszokat és mínuszokat, amelyeket tárgyunk szempontjából a kapitalizmus produkált. Az egyik oldalon ugyanis ott áll az emiber (mint egyén) elé állított szigorú és áthághatatlan rendi korlátok lebontása, s ezzel a szabadság és egyenlőség elvont lehetősége, ám ezzel szemben a másik oldalon olyan tényék soraikozmaik fel, mint az ember közösségi életének felbomlása, mint az emberi kapcsolatok eldologiasodása, mint az egyéniség kóros „túlfejlődése”, az egoizmus. Jellemző, hogy míg a társadalmi és egyéni élet polgári ihletésű diagnosztái egy-két évszázaddal ezelőtt elsősorban a pluszokra, a pozitívumokra helyezték a hangsúlyt, addig a mai polgári gondolkodók — legalábbis igényesebb részük — már a negatívumokat, a mínuszokat magyarázzák, mentegetik. A z előbb jelzett negatív jelenségeket, a mínuszokat szokás az elidegenedés megnyilvánulásaként számon tartani. Az elidegenedés — amely történelmileg legkifejlettebb formáját a kapitalizmusban éri el, s amelynek megszüntetése egyike a szocializmus gyakorlati teendőinek — kétarcú, ellentmondásos jelenség tehát. Jelentkezhet a gazdaság szférájában: a munkás „értéktöbbletet gyártó géppé” válik, munkája tárgya és terméke nem az övé, nem a sajátja. Jelentkezhet — szélesebben — a társadalmi viszonyok világában', mint a társadalmi élet szétesése, mint a tevékenykedő emberek kapcsolatainak elsivá- rosodása, elszemélytelenedése. És megnyilvánulhat a társadalmi tudatban, a közgondolkodásban, amennyiben az a valóságot hamis, fonák módon tükröző nézetek — (pl. vallás) —, befolyása alá kerül; s éppígy az elidegenedés következménye, hogy a szellemi és fizikai munka történetó szétválása, a köznapi gondolkodás gyakran mér- íöldnyi távolságokra választják el a valóság tudományos viszsza tükrözésé tői. Azonban éppen ezek az elidegenedés történeti kényszerűségeinek „kitett” egyéniek — és csoportjaik — teremtettél-: meg a társadalom anyagi és szellemi gazdagságát, teremtették új és új szükségleteket, létrehozták a valóság megértésének, elsajátításának olyan bonyolult formáit, mint a -tudomány, a művészet. Más szóval: az ember saját maga bizonyult történelme kovácsának, akkor is, ha ez a történelem — egészen a szocializmusig — milliós tömegeket ítélt egy kiszolgáltatott, embertelen eletre. Az ember miaga teremtette meg társadalmának — s ezzel saját magának — gazdagságát, ám ez a szocializmust megelőző korokban az egyénitől elválasztott, számára pusztán lehetőségként létező gazdagságnak bizonyult. M it jelent, mármost az elidegenedés meghaladása, leküzdése a szocializmusban? Jelenti, hogy ■ megszűnik az egyén elértéktelenedésének folyamata. Jelenti, hogy az egyének által létrehozott anyagi termékek és szellemi produktumok az egyének és közösségeik ellenőrzése és hatalma alá kerülnek. Azt jelenti, hogy az egyének munkája és kapcsolatrendszere nem válik él, nem függetlenedik többé az egyes emberektől. Másszóval, hogy a társadalom életét nem befolyásolják kiismerhetetlen törvények, áttekinthetetlen folyamatok. Ellenkezőleg, az egyének és közösségeik képesek urává lenni munkafolyamataiknak, társadalmi tevékenységüknek: befolyásolná tudják a társadalmi termelés, a csere, az elosztás különféle viszonylatrendszereit, amelyek — valamilyen formában — mind-mind az ő szükségleteik kielégítéseié hivatottak. Nem szabad azonban elfelejteni, . hogy ezek a feladatok, amelyek megoldása széles történelmi perspektívában lehetséges. Az örökölt mínuszok megszűnése, az önmagát és világéit uraló ember megjelenése még nem következik be a proletárforradalom másnapján. Az elidegenedés megszüntetése a szocializmusban történelmi lehetőség és szükségszsrűség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy Csapásra rendelkeznénk olyan gyakorlati és elvi adottságokkal. amelyekből mechanikusan lehetne vezetni teendőinket. Nincsenek kész megoldási sémák, amelyek már csupán alkalmazásira várnak. Ellenkezőleg: a szocializmus feladata a marxizmus—lenindzmus alapján ■kidolgozni azokat az elvi és praktikus eljárásokat, amelyek az egyént egy nevezőre hozzák saját történelmi folyamataival. N yilvánvaló, hogy ennek során saját reális életfolyamataink elemzéséből kell kiindulnunk. Papp Zsolt ura, MÁJ Lő 82, mmms. (tanke Valéria vitaindító)» a kötöttarugyaróan rendezett aktívr értekezleten (Fotó: Demeny Gyula) Érdek és társadalom
