Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

Kubikosok a javából Valamikor vándor kubikosok voltak. Csatornát építettek a Duna—Tisza közén és eljártak utakat javítani. Ha valahol a munkát befejezték, odébb álltak. Nyáron csépléshez sze­gődtek. Öten együtt, sohasem hagyták el egymást. A vándoréletet csak 1956-ban fejezték be. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz kerültek. Meghatározott időre. A következő év nyarán aztán ismét cséplőgéphez mentek dol­gozni. De már utoljára, mert 1958-ban a vállalat végleges munkára visszahívta őket. Azóta az öt kubikos építő­munkássá vált. Igaz, a kubikos is épít, de az anyag, amit for­mál, a föld. Ök azonban már máshoz is értenek. Tudnak viz­es gázvezetékeket lefektetni, gázcsöveket szigetelni, út-, vasút alatti átfúrásokat végre­hajtani, betonozni, sőt még szintezni is. Elsajátították ezt a sokféle munkát, mégpedig — ahogy Apáti Gábor, a brigád vezetője fogalmazza — ilyen módon: — Mint a patak vizében a kövek, úgy csiszolódtunk, for­málódtunk. A földmunkát gépek vették át. Nekik csak ott kell be­avatkozni, ahol kábelek, csö­vek vannak a mélyben. ök aztán ezek között — mint a régészek az ásatásoknál — szé­nen, óvatosan kimélyítik az ár­kot. Azt is meg kell említeni, hogy a régi kubikosok közül Szalontai Gábor és Guti Lász­ló nyugdíjba ment. Helyükbe előbb Lipcsei Sándor került, majd két fiatallal egészítették ki a brigádot, Lavrinyecz Györggyel és Kocsor Sándorral. Ilyen „összeállításban” a hat­tagú csapat szinte megszámlál­hatatlan esetben bebizonyította szakértelmét, a sokféle munká­hoz való hozzáértését. Az Apáti brigád nevéhez fűződik a Víz és a gáz bevezetése a Békés­csabai Konzervgyárba, a cse­répgyárba. a forgácsolóba, a békéscsabai szakmunkásképző- intézetbe, valamint a megye sok más nagy létesítményébe és lakóépületébe. Eg'y-egy építkezésnél néha együtt, néha csak egy-ketten dolgoznak. Ha például árok­ásó géphez, szivattyú kezelésé­hez kell valaki, akkor Lipcsei Sándor megy. Szintezéshez vagy más bonyolultabb munkához Fábián. Lajost küldi a brigád­vezető. A csövek szerelésének Lavrinyecz György a szakér­tője. S akár egyedül, akár cso­portban dolgoznak, mindig fe­Kulcsmásolás! Minden típusú ajtózárhoz, gépkocsikhoz: Zsiguli, Fiat, Volga, • Moszkvics, Trabant, Wartburg, Zaporozsec. Rövid határidőre. Gyula, Városház u. 23. lelősséget éreznek a munkáju­kért. Becsületbeli kérdésnek tartják, hogy amit megcsinál­nak, az kifogástalan legyen. Máskülönben a kívülállók jog­gal kérdezhetnék: „Hát ez az a híres November 7. brigád?” Hírnevet pedig úgy szerez­tek, hogy 11 év óta újra és újra elnyerték a szocialista cím valamilyen fokozatát, majd 1972-ben először, nemrég pe­dig másodszor a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Az utóbbival együtt az MSZMP Békés megyei bizottságának kongresszusi ok­levelét is. S hadd tegyük még hozzá, hogy a brigád alapító tagjai egykori sztahanovisták és majd mindannyian kiváló dolgozók, Apáti Gábor pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatának a tulajdonosa. Ezenkívül Apá­ti Gábor a vállalati pártbizott­ság, Lavrinyecz György pedig az alapszervezet vezetőségi tag­ja és munkásőr is. A kongresiszusi vállalásuk egyik sarkallak« pontja: taka­rékosság az anyaggal és ener­giával. Ök ez alatt az emberi erővel való takarékosságot is értik, mégpedig egyszerűen úgy, hogy a munkában nem ragaszkodnak a megszokotthoz, hanem a legjobb megoldásokat keresik. Apáti Gábor mond is egy példát: — Csőpréselésnél kőágyba üt­köztünk. Felbontsuk az utat? Öriási munka. Kitaláltunk egy megoldást. A cső végére vas­kúpot hegesztettünk és sikerült az út alatt átpréselni a csövet. Fábián Lajos egy másik esetre így gondol vissza: — Nyomáspróbát tartottak és az újfajta etemitcső kötésé­nél folyt ki a víz, ami az árok­ban hamarosan derékig ért. Mit tegyünk? Felszedjük a több száz méter hosszban lefektetett vezetéket? Addig-addig pró­bálgattuk a kötés összeilleszté­sét, .míg egyszer csak rájöttünk a titkára. Nem kellett felszed­ni a vezetéket. Sok időt, taka­rítottunk meg. Másokat is meg­tanítottunk erre a munkára. — Van itt kínlódás néha, de elővesszük az eszünket és se­gítünk magunkon. Nem vá­runk másra — folytatja Szabó István. A kubikosok lélektanáról w Lipcsei Sándor tart egy kis ■ magyarázatot: — Egyikünk lenn van az É árok mélyén, a sárban. Aki | fent van. vele érez és igyekszik j a keze alá dolgozni. Egy idő ■ után ő szól: „Most gyere fel, • eleged van, majd lemegyek én.” : Nem vár biztatásra. Régebben hallgatag emberek : voltak a kubikosok. A nehéz ; munka és a kis darab kenyér ■ tette őket azzá. Távol házul- l ról sokat gondoltak a családra. ■ Mi van az asszonnyal, a gyere- ■ kekkel, van-e mit enniük? Ma más. Nem kell naponta ■ kimerülniük a munkában. A : kenyérhez van szalonna és kol- ; bász is. Ha úgy adódik, jó- ! ízű ebédet ehetnek néhány fo- j rintért. Otthon tv. rádió, újság, : könyv várja őket. Az egykor • hallgatag kubikosok szé'esebb ; látókörű, józanul politizáló em- j berekké váltak, amiről Lipcsei Sándor így beszél: — Lehet és kell is politizál­ni. Kit nem érdekel az, ami a világon az országban és sző­kébb hazájában történik? Most például a szakszervezeti ve­zetőség- és a képviselőválasz­tás. Arra adjuk a szavazatun­kat, aki — mint eddig is — a mi érdekeinket képviseli. Fábián Lajos a termeléssel kapcsolatban mond néhány szót: — Az is politika, ha azt mondjuk: annak lehet csak kö- vetelnivalója, aki becsülete­sen dolgozik. Ne' éljen senki mások rovására. Hogy jobban megértsék a világ dolgait, deresedő hajjal ugyan, de elvégezték az álta­lános iskola hetedik-nyolcadik osztályát. Volt egy kis ellen­állás, mert valamikor a sze­génység idején így beszélték’ le őket a tanulásról: „Mit akarsz, úgysem leszel fiskális! Nekem két elemim van, még­is megvagyok.” Sokáig azt gon­dolták, hogy ez így igaz. Kocsor Sándor a brigád leg- fiatalabbja már többre is gon­dol. Igaz, jól érzi magát társai között, de a vágya az, hogy egyszer vízvezetékszerelő le­gyen. Csak a házépítésből szár- mozó adóssága tartja vissza at­tól, hogy a vízvezetéksierelő- brigádba menjen dolgozni, mert jóval kevesebb lenne a kerese­te, mint itt. Az pedig biztos, hogy a fia nem kubikosként fogja kezdeni az életét. Szak­munkás lesz, vagy ha akar, továbbtanul. A November 7. brigád nem állít -különösebb célokat maga elé. Igyekszik az eddigiekhez hasonlóan dolgozni. Apáti Gá­bor úgy véli, hogy egy kicsit jobban szét kell majd nézni a vállalat „háza táján”. Óvják jobban mások is a társadalmi tulajdont képező'anyagokat. A munkaszervezésen is lehet ja­vítani. Már nem hallgatag ku­bikosok, de a jövőben talán még határozottabban fellépnek, ha hanyagságot, nemtörődöm séget, lustaságot tapaszta'nak. A megyei pártbizottság kong resszusi oklevele egyebek közt erre is kötelezi őket. Pásztor Béla Képviseiőjeliilő gyűlések vasárnap és hétfőn VASÁRNAP, 18-An : Az 5-ös számú országgyűlési választókerületben Kétegyházán, délelőtt 10 órakor a rúúvelö- dési házban. HÉTFŐN, 19-ÉN: A 4-es számú választókerü­letben. Mezőgyán—Geszt, este 7 órakor, mindkét település együttesen a pártházban. Az 5-ös számú választóke­rületben. Újkígyós—Szabadkí­gyós, együttesen este 7 órakor, a művelődési házban. A 6-os számú választókerü­letben. • IVledgycsbodzáson, este 7 órakor, a művelődési ház­ban.. A 7-es számú választókerü­letben, Mezőhegyesen este 7 órakor, a művelődési házban. A 8-as számú választókerü­letben, Orosházán, este 7 óra­kor, Rákóezitelepen. A 9-es számú választókerü­letben, Csorváson, este 7 óra­kor, a művelődési házban. A 10-es választókerületben, Szarvason, este 6 órakor, a ta­lajjavító vállalat központjában és a városi tanács nagytermé­ben. A Xl-es számú választókerü­letben. Kardoson este 7 órakor, a tanácsháza nagytermében. A 13-as számú választókerü­letben, Biharugrán, este 7 óra­kor. az állami gazdaság köz­pontjában. A 14-es választókerületben, Békésén, délután 2 órakor, a gépgyár üzemi tantermében és Tarhoson, este 7 órakor, az if­júsági házban. Békés megyei tanulók sikere Budapesten A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum 1969 óta minden tanév kezdetén meghirdeti a „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” cí­mű pályázatát. A tanév elején meghirdetett pályázaton az általános iskolák alsó és felső osztályos tanulói rajzokkal, textíliákkal, maket­tekkel és kerámiákkal vettek részt, míg a felsőtagozatosak mezőgazdasággal kapcsolatos, megadott témára írhattak, küld­hették be egyéni és kollektíván készített dolgozataikat. Az általános iskolások pályá­zatának eredményhirdetését és díjkiosztó ünnepségét, valamint a pályamunkák kiállításának megnyitóját május 11-én délelőtt tartották a Magyar Mezőgazda- sági Múzeumban. Dr. Szabó Lóránd MÉM fő­osztály-vezető megnyitó beszé­dében többek között elmondta, hogy a pályázatra 3500 munka érkezett, amelynek tekintélyes részét általános iskolások küld­ték. A beérkezett pályamunkák­ból megállapítható, hogy a fel­növekvő nemzedék nyitott szem­mel járja a világot, egybevet és összehasonlít. A rajzok, festmé­nyek, textíliák a gyermekfantá­zia csodálatos világát tükrözik. A felszabadulás lehetővé tette a mezőgazdaságban is a fejlő­dést, a korszerű, zárt rendszerű, iparszerű termelést. Azok a gye­rekek, akik a mezőgazdaságot választják élethivatásul ugyan­úgy a fejlődésünket szolgálják, Az első szabad esztendő (Emlékezések) II. A Békés megyei Tanács orosházi Járási Hivatala pályázatot hirdet terv- és munkaügyi csoportvezető) munkakor betöltésére Feltétel; pénzügyi számviteli főiskola vagy jogtudományi egyetemi végzettség. Fizetés a 15/1973. (XIX. 27.) MüM sz. rendelet szerint. Jelentkezés írásban, részletes önéletrajz csatolásával, a Járási Hivatal, 5901 Orosháza. Dózsa Gy. u. 7. címen. „Mi, akik most hetven éven felüliek vagyunk, nagyon is jól emlékszünk az első szabad esz­tendőre” — így kezdi levelét K. Győri Etelka Köröstarcsáról. Aztán emlékeit sorolja; „Én özvegyen két gyermeket neveltem, akiknek a szülei máshol éltek. Egy tizenhárom éves kislányt és egy tizenkét éves fiút. .. . Ástunk a ház kertjében, a szőlő között, egy bunkert, befedtük akác-cölö­pökkel, oda menekültünk, ami­kor október 6-án megkezdődött a lövöldözés. Reggelre csend lett, én fel­mentem a lakásba, megnézni, mi történt. Az ablakból láttam, hogy az utcán katonák vonul­nak — akik észrevették, inte­gettek, mosolyogtak. Teher­autók is álltak ott, tele ember­rel. ‘Közben a kislány utánam lőtt, kezében egy zsoltár, amit magunkkal vittünk a bunkerbe, imádkozni. Ezalatt az adtóról a katonák leszálltak, az udvar­ra jöttek, beszéltek hozzánk, de nem értettük. A kislány meg­ijedt. egy tiszt kezébe nyomta a könyvet, aztán elszaladt a szőlőbe. A tiszt az ég felé lőtt egy sorozatot A zajra többen is az udvar­ra futottak, meglátták, hogy fényképészmű termem van. Mindjárt mondták: „Mama, fotográf!” Leültek sorban, én meg addig csináltam a képeket, amíg az anyagból tartott... Negyvenöt februárjában el­fogyott az élelmünk. Panasz­kodtam a katonáknak, hogy itt vagyok a két gyerekkel és nincs mit enni. Akkor az egyik — a malmot őrizte — küldött egy zsák barna lisztet. Sose fe­lejtem el, milyen jó volt ez akkor.” Megrendítő sorokkal ír az életerői — még mielőtt a há­ború végéhez érne — egy gyulai olvasónk: „Én, Koller János, 1914. október 25-én szü­lettem, Nagyszalontán. Az apám napszámosember volt, az anyám bejárónő, urak szolgá­ja. Az apám az első világhá­borúban elvesztette az egyik lábát, öten voltunk testvérek — én voltam a legfiatalabb —, mind az ötünknek el kellett menni cselédnek, hogy kosztol, ruhát kaphassunk.” Ezek után különösen érthető, hogy mit jelentett Koller Jánosnak a fel- szabadulás : „Amatőr-rádión fogtuk a moszkvai magyar adást, így tudtuk, hogy a szovjet csapa­tok egyre közelednek. Október mintha a népgazdaságunk bár­mely. más posztján helyezkedné­nek el. A megnyitó beszédet követően adta át dr. Szabó Loránd a pá­lyadíjakat. összesen 126 általá­nos iskolai tanulót 53 ezer fo­rinttal jutalmazott. Megyénkből az általános iskolák alsó tago­zatos rajz kategóriában első dí­jat kapott Perkás Gabriella, a felső tagozatos korosztályban Mucsi Katalin pedig harmadik díjat. Mindketten békéscsabaiak. Az orosházi Kutich Gyula álta­lános iskola 8. osztályának ma­kettje második díjat nyert. A dolgozatok kategóriájában az orosházi Kulich Gyula általá­nos iskola kollektívája -— Far­kas Ferenc, Csiszár Ferenc, Dé- zsi János, Szupkégel Emil és Horváth Antal — első díjas. Má­sodik díjas Horváth Attila és Ficzere Zoltán, a gyulai 3-as számú általános iskola, Pét ne - házi Enikő, Gyula, Béke sugár­úti általános iskola tanulója, va­lamint az endrődi napközi ott­hon kollektívája. A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum munkatársai kérdésünkre elmondták, hogy a Békés megyei középiskolások is eredményesen szerepeltek a pályázaton. Á he­lyezetteket, jutalmazottakat ' az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztó ünnepségre május 25-én várják a Magyar Mező- gazdasági Múzeumba. Tóth György • »IMIIM 6.-án értek Gyulára, ahol ak­kor a kórházban dolgoztam. A munkatársammal néhány órá­val a felszabadulás után neki­láttunk, összeszedtük a szana­szét heverő villanydrótokat, te- leforihuzalokat, igyekeztünk megjavítani, amit tudtunk. Nemsokára egy orosz tiszt jött autón, kezet fogott ve­lünk, tolmácsot hívott. Hozzá­láttunk, hogy berendezzük a sebesült-kórházat, amelyikben tovább dolgoztam. Amikor újra a városi betegek foglalták el az ágyakat, az oroszok még ak­kor is sokat segítették a mun­kánkat, sokat köszönhetnek ne­kik a magyarok is.” Medgyesegyházáról kaptuk Moldován János levelét: „A felszabadulás József fő­herceg Kisjózsi-majorjában ért. Apám urasági cseléd volt, én borbélyinas. Állomásozott a kö­zelben egy negyvenfős kom­mandó, annak a katonáit bo­rotváltam — kedves, gyereke­ket szerető emberek voltak, örültem, hogy orosz beszédre tanítottak, cserébe én a ma­gyarral ismertettem meg őket. A végén egészen jól megértet­tük egymást. .Jól emlékszem a felszaba­dulást követő első május else­jére is. A Hprthyek alatti má­jus elsejék meg sem közelítet­ték ennek a gyönyörű majális­nak a hangulatát. Arra az időre visszaemlékez­ni nemcsak azért tudunk úgy, hogy szép és jó volt, mert ak­kor a tizenéves korunkba® jár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents