Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-03 / 102. szám
Ésszerű wmlt*® m tervezés? í Mint i Loca-széle? eaBBQsaoBaaettBaflaaassaoaafisafisMMMttaMMaMMMMíMnaMMMMMamraMtt» Válaszolt az élelmiszer kisker Ezt kérdezik mindazok, akik a Munkácsy téren laknak Békéscsabán. Szerkesztőségünkhöz 28 aláírással érkezett egy levél, melyben elismerik, hogy Békéscsabán a Munkácsy téren létesült díszpark, melyet április 4-e alkalmából avattak — szép pontja a városnak és a lakosság legnagyobb öröme telik benne. Viszont már az elkészítésekor sokan kifogásolták, hogy az összképet bontja a tér bal sarkába épített zárt foci-pálya. A gyakorlat bebizonyította azt is, ■hogy a téren lakókat rendkívül «avarja. Történt pedig a következő oem is egyszer: Előfordult, hogy éjjel egy sereg „lelkes ifjú” órákon át rugdosott egy kukából kiszedett műanyag palackot. S az is elő- fordult, hogy vasárnap a kora reggeli órákban ott termett egy másik csapat, sűrű szitkozóda- sok közepette rugdosta egymásnak a labdát. Bizonyára nem kell különö- rsebben magyarázni, hogy milyen épületes élményben lehet ■ részük a közelben lakóknak. Le- • vélíróink nem szólnak a játékok ; ellen, viszont azt szeretnék, ha • valóban gyermekjátszótér lenne 8 ez a terület, hiszen annak is készült. Azt már nem is merik kérni, hogy a kisebbeknek hintát vagy libikókát készítsenek, mert tudják, hogy a tér kialakítása igen sokba került. Homokozót azonban talán lehetne létrehozni. A munkából fáradtan hazatérők pihenésre és nyugalomra vágynak. Ez a „labdarúgópálya” csak bosszúságot és nyugtalanságot okoz sokaknak. Ügy hisszük e témáról lehetne vitát is indítani, sajnos azonban sokéves tapasztalat bizonyította, hogy ami a tervekben szépnek látszik, az a gyakorlatban nem mindig az. Ez esetben is falán jobb lett volna előbb kikérni a lakók véleményét. Kérdés ugyanis, hogy ésszerű volt-e ide — úgyszólván a város egyik központjába — labdarúgópályát, illetve úgynevezett „dühöngőt” létesíteni? Békésszeníandrásan már évek óta épül az új ABC-áruház. A határidő azonban mindig eltolódik, különböző okokra hivatkozva változik az átadás időpontja. Legutóbb április 4-re ígérték, most viszont már május 30-a az átadási határidő. A helybeliek jogosan kifogásolják, hogy máért nem fejezik be végre az építkezést, hiszen nagyon is szükség van a nagyközségben erre a korszerű, új üzletre, bevásárlóközpontra. Kíváncsian várják az ÁFÉSZ válaszát és a végleges határidőt. Lapunk április 19-i számában „Már nyitáskor” című írásunkban kifogásoltuk a gyulai új ABC megnyitásakor tapasztalt hiányosságokat. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat részéről Krizsán Miklós igazgató válaszolt. Közölte, hogy a vásárló panasza jogos volt. Sajnos a panasz valódi oka, hogy Pick szalámiból nem tudják kielégíteni a keresletet. A vállalat általában a boltok megnyitásakor kap bizonyos meny- nyiséget, amely gyorsan elfogy. A történtekért ezúttal is kérik a panasztevő elnézését és azt, hogy az előfodult egy esetből ne elmarasztalóan ítélje meg a vállalat, illetve a bolt munkáját. Szerezzenek be petróleumlámpát? Meddig lel nég várni? ütvén éve egymás mellett Papp Ilona Pusztaottlafcaf János az elmúlt év decemberében karambolozott Wartburg személygépkocsijával. 1975. január 2-án a roncsolt kocsit behozta a békéscsabai szervizbe. Azóta várja, hogy egy új Wartburg karosszériát kapjon, mindhiába. Közben, — mivel állítólag a szervizben nincs hely — gépkocsiját egy ismerősénél kellett elhelyeznie, ahol az idő viszontagságainak is ki van téve a már erősen rongált autó. Olvasónk hetente kétszer, háromszor érdeklődik telefonon, de Seres László anyagbeszerzőtől és Ámon Gyulától, a karosszéria részleg vezetőjétől mindig csak ígéreteket kap. Pedig a kocsira Papp Ilonának a munkájához is elengedhetetlen szüksége lenne. Vajon meddig kell még várnia? A választ talán hamar megkapja. „Levelem megírásáig csak olvasója voltam az önök lapjanak •— írja Riczler Kálmán, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozója —, most azonban elhatároztam, hogy csatlakozom a Szerkesszen velünk rovat levelezőihez, Sokszor olvastam, hogy a 8-as*számú Volán dolgozóival milyen komoly problémák fordulnak elő, ezért amikor április 20—25-ig kirándultunk Lengyelországba, úgy gondoltam, hogy ne csak a problémákat, hanem a dicséretre méltó cseleAzonnali belépéssel felveszünk 1 fő kicssklsérőt, 1 fő raktári segédmunkási (nőt is). AMFORA—ÜVÉRT. Békéscsaba. 7 BMES HlCíBSS£i * 1975, MÁJUS 3. kedetetket is ismerjék meg a lap olvasói. Ezért írtam a levelet. Április 20-án útitársaimimal együtt elindultunk hatnapos tanulmányútra Poznanba. Már az indulás perceiben kedves meglepetésbein volt résgünk. Hentes Mária, a Volán utaskísérője ajándékkal kedveskedett; cigarettával, jegyzettömbbel, Volán tasakkal. Ez értékben ugyan nem jelent nagy összeget, de a figyelmesség egy kedves epizódja. Ezzel is bizonyították, hogy a fennálló problémák ellenére a Volán Vállalat az utasokért van. Az élmény tovább folytatódott Gura Mihály és Molnár Sándor gépkocsivezetők figyelmes magatartásával. Magam és társaim nevében messzemenően szeretnénk megköszönni, hogy a vállalatnak ilyen kiváló dolgozói vannak, külön köszönettel tartozunk az utaskísérőnek, akinek figyelme olyan apróságra is kiterjedt, hogy hazatérve késő este fáradtan is vállalta, hogy részünkre biztosítsa az idehaza megszokott és- a külföldön any- nyira hiányolt feketekávét. Oldalakon keresztül sorolhatnám az apró figyelmességeket, melyek hozzájárultak, hogy utunk felejthetetlenné váljon. Mindezért köszönetét mondok magam és utastársaim nevében, s kívánunk a Volán 8-as Vállalat valamennyi dolgozója részére további jó munkát. Tegyenek meg mindent a jó hírnévért. Back Gyula tudósítónk írja a következőket: Arany nyomású betűkkel szedett meghívó invitált a napokban a békéscsabai Kovalcsik Pál és felesége 50 éves házassági évfordulójának megünneplésére. A házaspár 1925. április 22- én kötött házasságot. Élték az ifjú házasok akkori bizonytalan és keserű életét. Kovalcsikné a békéscsabai Rokkában kezdte egészen fiatalon, férje pedig gazdálkodott. De mindketten hittek egy jobb sorsban, amit a második világháború viharos időszakát átélve, 1944. után mindketten megértek. Pali bácsi elsőnek, lépett az alakuló termelőszövetkezetbe, most annak nyugdíjasa. Felesége pedig a Kötöttárugyárból ment nyugdíjba. Mindketten ma is ott vannak, ahol tenni kell, a közösségért dolgoznak. Mariska néni közel húsz éve a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ választott tisztviselője. Társadalmi tevékenységét, szorgalmát számtalan elismerő oklevél és emléklap fémjelzi. Az ÁFÉSZ az 50. házassági évforduló alkalmából ajándékkal és virággal kedveskedett az ünnepeiteknek^esa&ssaassissaoBasstteesatsaaesBBSQQasBasaasi^ | A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit Ctot eCiKUxer a társashoz átadásról Andő Géza békéscsabai olvasónk, a maga és mindazok nevében érdeklődött szerkesztősc- , günknél, akik Békéscsabán a Szigligeti úti 28 lakásos szövetkezeti társasház átadását várják. A% apró figyelmesség többet jelent Hankó Pál, Békéscsaba, Haj- nóczi utca 30. szám alatt lakó olvasónk a következőkkel fordult hozzánk: A kérdéses utcán családi házat építettek, s még 1974. október 31-el megkapták a lakhatási engedélyt. Szerették volna a villanyt is beköttetni, azonban az még a mai napig sincs meg. A MEGYE- VILL-bez fordultak, akire ez tartozik. Ott azt a választ kapták, amíg a tanács nem adja be a tervet, addig nem foglalkozhatnak az üggyeű. A tanácstól pedig olyan válasz érkezett: az igényt beadták. A labdázás október óta folyik tovább, mindegyik „illetékes” a másikra hárítja a felelősséget. Olvasónk felesége kisbabát vár. Rövidesen tehát nagyon is szüksége lesz s villanyra, a türelem elfogyott. Vajon meddig várjanak még? Talán szerezzenek be petróleumlámpát — kérdik, s velük együtt mi is. lóvá lelt a garancialevél? Mezőkovácsházáról érkezett szerkesztőségünkhöz a kifogás. Nemrég nyílt meg a nagyközségben az ABC-áruház, s ezt az eseményt nagy reklámozás előzte meg. Többek között arról is szólt a reklám, hogy gyors, pontos kiszolgálás — ez vár a vásárlókra. Mégis egy furcsa esetről tájékoztatnak levélíróink. Az egyik vásárló Sirius de Luxé táskarádiót vett az ABC-ben, sajnos azonban sem kezelési utasítást, sem garancialevelet nem kapott. Amikor ezzel kapcsolatban reklamált, csak ígérgették, hogy utólagosan megkapja. Levélíróink azt kérdezik mire való a garancialevél, ugyanis nemcsak egyszer, hanem többször is előfordult hasonló eset ilyen készülék vásárlásakor. Fűvos-űtfórők sikere „A tótkomlóst művelődési ház és általános iskola úttörő fúvószenekara április első hetében részt vett a váci országos zenekari fesztiválon. Ezen a seregszemlén hét vonós és 13 fúvós zenekar mutatta be tudását. A legjobbak a fesztivál záróestjén vehettek részt, köztük a tótkomlóst együttes is. Farkas Aytál zeneszerző, á zsűri tagja — akinek Magyar népdalrondo című művét is játszotta a zenekar — elismeréssel szólt a tótkomlósi úttörők munkájáról. Hét pajtás a Farkas Antal vezényelte egyesített zenekarban is játszott; a tókomlósiak szereplését a közönség nagy tapssal fogadta” — írja Laukó Pál né tanító. Mint levelében írja, 1974. május 31-én, a KEVIÉP befejezte az épület alapozását. Azóta nem történt semmi. Igaz, egyszer a kivitelező vállalat — a Tanácsi Építőipari Vállalat — dolgozói már felvonultak a földszinti keretek betonozására, ám nem sokat haladtak vele, mert a munkát abbahagyták. Azóta, már a gyom is belepte az alapot, s az építkezés jelenleg is áll. Mint olvasónk írja, az első befejezési határidő 1974. augusztus 30-a volt, amelyet később 1975. augusztus 15-re változtattak. A kérdés most az. végül Is mikor költözhetnek be a lakók, mert bizonyára erre a határidőre sem adják át az épületet. A kérdéssel Körösfalvi Pálhoz, a Tervező Intézet igazgatójához. a Tanácsi Építőipari Vállalat megbízott vezetőjéhez fordultunk. „A Tanácsi Építőipari Vállalat az elmúlt évben több munkát vállalt, mint amennyit a , kapacitása megengedett, volna. Jelenleg a már elkezdett építkezések befejezésén dolgoznak a vállalat dolgozói. Ezenkívül gondot jelent a Szigligeti úti szövetkezeti társasház építésében, hogy az épület tervezése sem megfelelő. Mindezek ellenére, előreláthatóan 1975 harmadik negyedének elején megkezdjük a kivitelezést és 1976 júliusában befejezzük a munkát, és átadjuk a lakásokat.” Eddig csaknem két évet csúszott az átadási határidő. Reméljük, a Szigligeti úti lakásokra váró családok valóban költözhetnek 1976-ban. * * • Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk az illetéke- ' sek válaszaival együtt.
