Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-14 / 111. szám

fl Szovjetunió következetesen támogatja az agresszió áldozataivá vált arab országokat Koszigin beszéde Líbiában Abdusszalam Pzsallúd, a Lí­biai Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja, a Líbiai Arab Köztársaság miniszterelnöke hét­főn este Tripoliban vacsorát adott a hivatalos látogatáson Lí­biában tartózkodó Alekszej Ko- szigin, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács elnöke tiszte­letére. A vacsorán részt vettek a Ko­szigin kíséretében levő hivata­los személyiségek, líbiai állami vezetők, a Tripoliban akkreditált diplomáciai testületek vezetői. A vacsorán Alekszej Koszigin és Abdusszalam Dzsallúd beszédet mondott. Koszigin egyebek között ki­fejtette: — A szovjet—líbiai kapcsola­tok „szilárdak és barátiak, fej­lesztésük, feltételei rendkívül kedvezőek. — A Szovjetunióban a két or­szág kapcsolatainak megszilár­dulását úgy tekintik, mint amely fontos eleme a szocialista és a fejlődő országok közös frontja megerősítésének az imperializ­mus és a gyarmatosítás elleni harcban — Határozottan támogatjuk a líbiai vezetés amtiimperialista, gyarmatositáseilenee politikai irányvonalát. — A Közel-Kelettel kapcsola­tos szovjet álláspont változatlan. Eszerint ki kell vonni az izra­eli csapatokat valamennyi 1967-ben megszállt arab terü­letről, érvényt kell szerezni a Palesztinái arab nép törvényes jogainak, beleértve az önálló állam meg­teremtésére való jogot, biztosí­tani kell a térség valamennyi államának független létét és fejlődését. — A helyzet parancsolőan kö­veteli, hogy átfogóan vizsgáljuk és oldjuk meg a közel-keleti kér­dést, méghozzá nem egyes ré­szeit, hanem lényegét. Csak ily módon állítható helyre a béke és igazságosság a Közel-Kele­ten _ — A helyzet megköveteli, hogy a Közel-Kelettel foglalkozó gen­fi konferencia felújítsa munká­ját. Természetesen ezt a konfe­renciát gondosan elő kell készí­teni, mivel ezen a fórumon a világpolitika egyik legfontosabb kérdését kell megoldani. — A Szovjetunió továbbra Is határozottan és következetesen támogatja az agresszió áldoza­tává vált arab országokat, az imperializmussal szemben ál­ló valamennyi arab erőt, aktí­van hozzájárul a tartós közel- keleti béke megtermtéséhez. — A közel-keleti béke el­érése közvetlenül függ az arab országoknak — az imperializ­mus és agresszió elleni harc­ban való egységétől. Ügy vél­jük hogy az arab országok kö­zött a közel-keleti rendezés megközelítésében felmerült el­lentétek átmeneti jellegűek. Vientiane Laoszban a Vientiane! tél fegyveres erői tudomásul vet­ték, hogy lelepleződött a szél­sőjobboldali reakciósak puccs­kísérlete és • Souvanna Phouma, az ideiglenes nemzeti egység- kormány vezetője a közihangu­lat nyomására menesztette a kormányból legkompromittál- tabb képviselőit, Mint jelentet­tük, Kham Ouanenboupha La­osz új ügyvezető hadügyminisz­tere a kormány mellett! hűség- nyilatkozatra szólította fel a vientíanei fél fegyveres erőit, továbbá' utasítást adott nekik, Meggyőződésünk, hogy ezek az államok át tudják hidalni eze­ket az ellentéteket, alá tud­ják rendelni cselekedeteit az antiimperialista harci egység megteremtésének, képesek egyesülni a haladáshoz és bé­kéhez vezető úton. — Az egységre nemcsak a közös ellenség elleni harcban van szükség. Nem kevésbé szükséges ez a közös problé­mák — a gazdasági és társa­dalmi fejlődés — megoldása szempontjából. Egyetlen nép sem élhet csupán a mának. Az embereknek gondolniuk kell a távlatokra, az új feladatokra, amelyek akkor mutatkoznak majd meg teljes . nagyságúk­ban, amikor a közel-keleti probléma már a múlté lesz. — Hallatszanak olyan han­gok, amelyek szerint az impe­rializmus alóli felszabadul legjobb útja az általános hábo­rú, bármilyen áldozatokat is követeljen a népektől. A leg­hangosabban azok kardoskod­nak emellett, akik most, né­Keddesn délután Apró Antal­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, az ország- gyűlés elnökének vezetésével az országigyűlés képviseletében kül­döttség utazott a lengyel fővá­rosba, alhol a Vansói Szerződés Szervezete megalakulásának 20. évfordulója alkalmából részt vesz a szerződés tagállamai parlamentjei képviselőinek má­jus 14—15-én sorra kerülő ta­lálkozóján. Washington Az Egyesült Államok hétfőn éjszaka a Sziámi-öböl térségé­be rendelte a Coral Sea repü­lőgép-anyahajét és néhány más hadihajót — jelentik az ameri­kai hadügyminisztériumban szerzett értesüléseiket ismertet­ve a nyugati hírügynökségek. Az utasítást egyértelműen ösz- szefüggésbe hozzák azzal a hét­fői fehér házi bejelentéssel, amely szerint .a kambodzsai hatóságok elfogták az amerikai zászló alatt közlekedő Maya- gűez kereskedelmi hajót”. A Fehér Ház közleményét ismer­hogy engedély nélkül ne hagy­ják el körletüket, és hadianyag­mozgatással se próbál!! tozaanak. Az ügyvezető hadügyminisz­ter felhívásának eleget téve a vientianei fél újabb egységei lázadtak fel jobboldali tisztjeik ellen, és nyilvánították ki hű­ségüket az ideiglenes nemzeti egységikormány és az országos politikai konzultációs ^tanács iránt. A hűségnyilatkozatot te­vők hangsúlyozták, hogy együttműködnek a laoszi haza­fias erőkkel a békés, független és semleges Laosz felépítése ér­dekében, hány év elteltével bármilyen elvtelen alkura Ítészek az im­perializmussal és reakcióival, a NATO agresszív köreivel és a chilei fasiszta juntával. Vi­lágos, hogy ez az út nemzetközi kalan­dorsághoz vezet, amelyért — bármilyen legyen is a vég­kifejlet — a népeknek túl­ságosan nagy árat kellene fizetniük. — Van azonban egy másik út is — a nemzetközi enyhülés, a különböző társadalmi beren­dezkedésű államok közti bé­kés egymás mellett élés útja. Ez az út annak köszönhetően nyílt meg, hogy az általános erőviszonyok a világon a szo­cializmus. valamennyi haladó, békeszerető erő javára változ­tak. — Emlékezve arra, milyen mérhetetlen szenvedést hozott a második világháború népünk­nek és más népeknek, nem en­gedjük, hogy új világméretű konfliktus keletkezzék. (TASZSZ) A küldöttség a Ferihegyi re­pülőtéren Péter János, az or­szággyűlés alelnoke, Marjad Jó­zsef külügyiminisztériumi ál­lamtitkár, dr Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi osztá­sának helyettes vezetője bú­csúztatta. Jelen volt a búcsúz­tatásnál Jerzy Zielinski, a Len­gyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. <MTI) tetve Ron Nessen szóvivő — mint jelentettük — azt állítot­ta, hogy a Muyaguez „nem kémhajó, és nem volt felíegy- , verezve”. Közben kitudódott, hogy a hajó 241 tonnás rako­mányának egy része fegyver volt* A Mayaguez Hongkongból Thaiföld felé tartott, amikor hétfőn megközelített egy kam­bodzsai szigetet. Ennek tényét a Fehér Ház nem hajlandó el­ismerni, és változatlanul ra­gaszkodik ahhoz a- verzióhoz, j amely szerint elfogása pilla­natában a hajó nemzetközi vi­zeken tartózkodott. A Mayaguez-ügyből az ame­rikai törvényhozás „nemzeti becsüleíkérdést” igyekszik csi­nálni. James Buckley köztár- I saság párti szenátor arra szó­lította fel az elnököt, hogy „rendeljen el azonnali légi és haditengerészeti támadást Kam­bodzsa ellen". Jolin Sparkman, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke „minden rendelke­zésre álló eszközt, akár erő­szak alkalmazását is” szüksé­gesnek mondott a hajó vissza­szerzésére. James Allen de­mokrata párti szenátor szintén amellett foglalt állást, hogy az amerikai hajó elfogása „ne maradjon büntetlenül”. Ford elnök a nemzetbiztonsági ta- ! nács hétfő este megtarott Mayaguez-tanáeskozása. után kijelentette: „Ha a hajót az Egvesült Államok haladéktala­nul vissza nem kapja, annak a legsúlyosabb következményei lesznek”. Laoszi fegyveres erők az egységkormány mellett Elutazott a magyar küldöttség a Varsái Szerződés tagállamai parlamentjei képviselőinek találkozójára Amerikai fegyverszállíté hajót fogtak el Kambodzsa felségvizein Számvetés Vietnamról Történelmi szakasz zárult le április M-án, Saigon.« idő szerint 11.30-kor, amikor a DIFK aranycsillagos zászlóját kitűzték az elnöki palotára. Befejeződött a második világháború utáni Időszak legsúlyosabb- és leg­pusztítóbb háborús konfliktusa, ütvén nappal azután, hogy az első lövések eldördültek Ban Me Thout tarto­mányi székhelyre, egész Dél-Vietnam felszabadult, • salgoni rendszer maradványai kártyavárként omlottak össze. Természetesen hosszú idő telik el még addig, amíg a világnak teljes képe lesz arról, milyen hatással volt is a háború Viet­namra, az Egyesült Államokra és a nemzetközi politikai életre. Tény. hogy Vietnamon szörnyű sebeket ütött az amerikaiak há­borús kalandja. Az Indokínával foglalkozó amerikai kutatóin­tézet adatai szerint 1961. és 1975. között hétmillió-három-1 százezer vietnami halt meg, il- letve sebesült meg. (Mintegy há­rommillióra becsülik a halálos áldozatok számát!) A laoszi há­ború 1961 és 1974 között 80 000 polgári és katonai személy éle­tébe került, 140 000 a sebesült. A kambodzsai háború öt esztendeje alatt mintegy 700 000 ember vesztette életét. A Vietnam körül dúló ameri­kai politikai vitákban nem egy olyan „vád” hangzik el a Fehér Házzal szemben, amely szerint nem tett meg minden lehetsé­ges erőfeszítést a saigoni báb­rendszer megmentéséért. Min­den ilyen vád képtelenség! Washington emberéletek és anyagi értékek tömegét áldozta fel talajtalan indokínai bábrend­szerek felszínen tartására. Attól ■kezdve, hogy 1961 decemberé­ben partra szálltak az első ame­rikai egységek Vietnam földjén, 56 000 amerikai halt meg, 303 000 sebesült meg. Az Egye­sült Államok csillagászati üsz- szeget, több mint 140 milliárd dollárt fektetett tragikus végű kalandjába. Csak az amerikaiak távozása után visszamaradt fegyverek értéke több, mint öt- milliárd dollár. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetségének katonai atta­séi hivatala előtt (külön város­negyedet alkotott) Thieu uralma alatt hatalmas transzparens hir­dette: „Nem felejtjük el soha a Szövetséges csapatok nemes ál­dozatát”. Mármint az amerikai­ak és néhány délkelet-ázsiai csatlós állam intervencióját: fegyverrel, túzzel-vassal próbál­tak alapot teremteni a népsze­rűtlen saigoni rendszernek. A kormányzattal szemben ál­ló amerikai kongresszusi körök fényt akarnak deríteni arra, mi­lyen okok idézték elő az ame­rikai politika kudarcát, a saigoni rendszer szégyenletesen gyors összeomlását. Az ugyanis min­denki számára nyilvánvaló volt, hogy amerikai támogatás nélkül Thieu rendszere eleve halálra ítéltetett. Mégis, Washingtonban nem kevesen tápláltak illúziókat a saigoni rezsim „viszonylagos állóképességét” illetően. Hisz végül is, amikor 1973 elején az amerikai inváziós egységek utol­só csoportja is összecsomagolt, Thieu hadserege nem kevesebb, mint 600 ultramodern vadász­bombázóval, 900 helikopterrel, tankok és tüzérségi egységek ez­reivel, jól kiképzett és felfegy­verzett 700 ezer katonával ren­delkezett. És ráadásul a saigoni ármádia mögött — párizsi egyezmény ide, párizsi egyez­mény oda —mindvégig ott áll­tak az amerikai katonai és rend­őri tanácsadók, a CIA egész ha­talmas gépezete. Természetesen zavaró és rop­pant kínos feladat most magya­rázatot adni arra, miként omol­hatott össze kártyavárként ez az éveken át felépített, „vietnami- zált” rendszer az első olyan pil­lanatban, amikor az Egyesült Államok nem tudott többé a ha­gyományos módon, tehát nyílt beavatkozással védence segítsé­gére sietni. A washingtoni hivatalos mér­legkészítésnek számolnia kell a vietnami vereség belső, trauma- tikus hatásával is. „A háború az amerikai történelem múlt száza­dának legszomorúbb fejezete — állapította meg a Newsweek cí­mű politikai hetilap — és még évekbe telik, amíg világosan fel- mérhetővé válik, mit jelentett Vietnamnak és Vietnam mit je­lentett Amerika számára. Gya­korlatilag szertefoszlott az ame­rikaiak hite vezetőiben, és sökan most meg vannak győződve ar­ról, hogy kormányuk félrevezet­te és becsapta őket. „Aligha vé­letlen, hogy nyilvános állásfogla­lásaiban Ford elnök és Kissin­ger külügyminiszter is igyekszik kerülni a vereség kifejezést, s a kudarc súlyának kisebbítésére törekszik. Kétségtelen azonban, hogy a valóságos kiutat kizárólag az amerikai politika átértékelése jelentheti. Erre az említetteken túl más nyomós okai is vannak a Fehér Háznak. A vietnami há­ború egykori kiszolgálóbázisa, Thaiföld az amerikai támaszpon­tok felszámolását követeli. Ugyanerre szólította föl az ame­rikaiakat Malik indonéz külügy­miniszter is. Győri Sándor A szabadságharcosok a polgári lakosság támogatásával márci­us 39-án teljesen elfoglalták Dél-Vietnam második legna gyobb városát. Da Nangot. A lakosok kitörő örömmel fogad­ták a népi felszabadító fegyveres erők harcosait (VNA-felvételek — MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents