Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-13 / 110. szám
Tudomány — Technika vjQMSaiayiyaiQQELl^BQmBasaBCaE 2S0:^QSOB0BQSD0BBOnBQt3Q0E)Q3CB0B0B0B0eBS0®ß)0BB ESŐBB Bi OítBfflfflBaBBBSaBBBEBSBSfflfflfflBBSSBBSBSBBBlBSBBBBafflBaB: Munkaerőtakarékos emelőgépek Ezt a hibát kerülik/ el az automatikus vagy vezérelt működésű sorritkító gépek, amelyeken a ritkítást, egyelést végző késszerkezetet mechanikus, elektronikus vagy optikai egységgel vezérlik. A kívánt tőtávolság beállítása után a gép tapogatója által érintett első növényt meghagyva, a többit eltávolítja, és így végzi folyamatosan tovább az egyelést. Kísérleteznek olyan megoldással is, amelynél vegyszerrel érik el a felesleges növények eltávolítását. Az egyik módszer szerint a gép, amely sűrű folyadékot permetez a növénysorra, a csúszó érzékelő és a haladási sebességre beállított távolságjelzőjével együttesen, a meghagyni kívánt növénynél leállítja a növénypusztító permetezést, és így a kívánt növény megmarad. Egy másik, még egyszerűbb elven alapuló megoldásnál az adott távolságra beállított érzékelő időnként a talajon keresztül zárja az áramkört, amivel leállítja a permetezést. Ha ott éppen nincs növény, az elektronikusan működő gép a következő növényig nyújtja a tőtávolságot. Egyszemélyes, hordozható kis motoros egyelőkészülék kialakí- . tásával is próbálkoznak, amely az ember munkáját annyiban könnyítené, hogy lehajlás és a föld érintése nélkül, csak a gép csőszerű végén forgó kerékkel ellátott művelőrészét kell az eltávolítani kívánt növényhez nyomni. Bármeívik válik is majd alkalmassá általános nagyüzemi használatra, várhatóan mindenképpen elengedhetetlen lesz a kifogástalan működéséhez a gépi egyelés már eddig is nagyon fontosnak megismert agrotechnikai feltételeit biztosítani. Ezek a sík talaj, pontos, egyenes sorú, megfelelő mélységű vetés jó és egyenletesen csírázó magvakkal. K. L 1975. MÁJUS IX A helyiig vetet! növények területe egyre nő, hiszen ma már olyan növények magvait is közvetlenül az állandó helyükre, a szántóföldbe vetik — palánták előnevelése és kiültetése helyett — amelyeknél korábban ez szinte elképzelhetetlen volt. Ezzel párhuzamosan nő a cukorrépánál már eddig is különösen nagy gondot okozó egyelési munka. Ugyanis bármennyire törekednek a pontos vetésre, rendszerint nem sikerül megoldani tökéletesen, hogy a kívánatos, egyenlő távolságra kerüljenek egymástól a kivetett magvak. Ez pedig azért fontos, mert a növények térállása szabja meg, hogy az egyes növényeknek mennyi jut a talaj termőré-, tegéből, a légtérből és ezzel az anyagcsereforrásokból, vagyis a tápanyagokból, a vízből, a hő és fény hatásából, amelyek együttesen döntik el a növények hozamát. Továbbá az így rendelkezésre álló tenyészterület a termés mennyiségén kívül a minőségét; a koraiságát, sőt érésének az egyöntetűségét is befolyásolhatja. A helybe vetésnél korábban általánosan követett kézi ritkítás ma már szinte megoldhatatlan, nemcsak azért, mert fárasztó, hanem a nagy munka- és időigényessége miatt is. Próbálják már gépesíteni nagyon régóta, és edAutomatizált „aranygyár" Az aranymosáis ősrégi művelete újjáéled a fejlett technika jegyében. A kezdetleges ké-. zi eszközöik — állatbőrölk, szűrők, sziták, vízmerők stb. — helyébe automatizált üzemeik lépnek, amelyek a régi elv alajpján, de modem technológiai berendezésekkel termelik ki a vizek hordalékából az aranyat. A szovjet Távol-Kelet igen gazdag aranylelőhelyekben. A képen látható „arahygyár” is ott van üzemben, sok más hasonló telepítésű társával együtt. A vízzel elárasztott völgy hordalékának „átválogatását” érdekes módon oldják meg A vízen úszó aranyimosó- műhoz csatlakozó serleges kotrószerkezet félkör alakban pásztázva gyűjti be az aranytartalmú hordalékot, amelynek értéktelen részét az ellenkező oldalon, hevederes szállítószalagon bocsátja ki és épít belőle „bogárhátú” feltöltést A két művedet között, az „aranygyáron” belül fiajsúly szerinti osztályozás — Qotálás — révén válnak el a jóval nehezebb aranyszemcsék a többi anyagtól. A feldolgozás művelete messzemenően automatizált, alig néhány emlber látja él az úszó „aranygyár” felügyeletét dig is számos működésükben eltérő gépet alakítottak ki erre a célra. Ezeknek az egyelő vagy sorritkító gépeknek két fő csoportja ismert, a vezérlés nélküli, úgynevezett vakon dolgozó gépek és a vezérelt gépek. Elsősorban az egyszerű és viszonylag üzembiztos egy-, kettő- és háromsoros forgókéses sorritkítók terjedtek el, amelyek forgókését a talajon gördülő járókerékkel vagy a vontató erőgép erőleadó tengelycsonkjáról áttételezéssel hajtják meg. A megmaradó növények távolsága 18—20 cm-ig a kések számával és a fordulatszámmal állítható be a kívánt értékre. A zöldségnövények gépi egyelésére elterjedtek még a lengőkéses gépek is. Valamennyi vakon dolgozó gép hibája, hogy nem kellő sűrűségű növényállomány esetén olyan növényeket is eltávolítanak, amelyre szükség lenne az éppen hiányzók helyett, | Korrózió mentes könyokcső A vegyipar követélményeinek nem mindig felelnek meg a fémből készült csövek, mivél a korrózió következtében gyorsan tönkremennek. Megpróbáltak akként védekezni a pusztító hatás ellen, hogy műanyag- réteggel vonták be a csövek belső felületét, de az eredmény nem volt kielégítő, mivel le-. pattogzott, felhólyagosodott m műanyag, s e „rések” továbbra is utat nyitottak a korróziónak. Csehszlovák (szakembereit úgy oldották meg a problémáit hogy a komxzfv heflye&re üvegszállal erősített műanyagból készítettek esőelemeket Ezek elkészítése persze nem volt könnyű dolog, különösen nem egy olyan 1200 milliméter átmérőjű, 90 fokos könyökelemé, amilyen a képen is látható. E tekintélyes méretű szerkezeti elemet és a hozzá kapcsolódó egyenes csodarabokat egy kén- savgyár légelszívó rendszere számára állították elő. Nagy előnyük még az isi hogy súlyuk csak töredéke a hagyományos anyagúakénak. Lebegő növények A parányi, csak mikroszkóppal látható egy- vagy többsejtű élőlények összessége, a fito- plankton rendkívül fontos szerepet játszik az édesvizek és a tengerek életében, mert — mint elsődleges, szerves anyagot termelő organizmus a tápláléklánc nélkülözhetetlen tagja a vízi élővilágban és anyagcserefolyamatai során jelentős részt vállal a vizek öntisztulásában. Angliában, a nordwalesi egyetem kutatói megállapították, hogy lebegő fitoplankton a tápanyagban szegény vízben is jelentős mennyiségű foszfát-, nitrát- és ammóniumionokat képes különböző szerves vegyüle- tekből. lebontani, felvenni és testében tárolni. A foszfortartalmú vegyületeket pl. nagy hatású enzim termelése útján bontja el és még 0,3 milliomod hígításban is megtalálja a maga számára szükséges foszformeny- nyiséget. Ha egy laboratóriumban foszfátmentes oldatra var szükség, azt legcélszerűbb úgy előállítani, hogy a vízben algákat (fitoplanktont) szaporítanak el. A fitoplankton számára szolgáló tápanyagok azonban a víz mélyebb rétegeiben, leülepedve helyezkednek el, a fotoszintézishez szükséges feltételek viszont a víz felszíni rétegeiben adottak. Ezért bizonyos, hogy a fitoplank- ton-szervezeteknek a víztérben meghatározott módon cirkulál- niuk kell. Ezt a kérdést tanulmányozva az angol kutatók kiderítették, hogy a kékeszöld algák léggömb-mechanizmussal változtatják víztérben elfoglalt helyüket: adott esetben az algasejtben gázbuborék képződhet, amely fajsúlycsökkentő funkciót végez és a sejt süllyedését megakadályozza. A sejt méretbeli növekedése során azonban a fajsúly is növekszik, az alga a víz mélyebb rétegébe süllyed, egy adott középszinten lebeg, ahol még fotoszintézis is lehetséges. Találtak az algákban egy túlfolyó-mechanizmust is, amely lehetővé teszi, hogy a sejt a felesleges termékeitől megszabadulhasson. Az ily módon felszabaduló szerves anyag részben baktériumok táplálékául szolgál (amiket azután az állati planktonszervezetek fogyasztanak el, s így halad tovább a szerves anyag a tápláléklánc magasabb tagjai felé, másik része feltehetően ismét az algák táplálékává válik, különösen fotószintézis szempontjából kedvezőtlen körülmények között I
