Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-29 / 99. szám
i A XVIILAlföldi Tárlat Iái _ képzőművészetünk, mint ®z közismert, sokszólamú. Ez, lényegét tekintve, rendjén is van, mert a szocialista tartalom — való igaz — különböző stílus-irányzatokban is kifejezhető. Korántsem tekinthető azonDan azonosan rendjén válónak művészeti kritikánk sokszólam ósága. Nemegyszer előfordul, hogy ugyanazt a jelenséget teljesen ellentétes alapállásból közelítik meg. Tény ugyan, hogy a marxista esztétika egy-egy té- ,tele nyitott és vitatott napjainkban, mégsem lehet ma már a társadalmi iránymutatás hiányára hivatkozni a művészeti alkotások megítélésével kapcsolatban. Tulajdonképpen eddig sem nagyon lehetett, hiszen már a X. kongresszus kimondta a szocialista realista tendenciák erősödésének szükségességét. Ez azonban nem következett be a kellő mértékben. Éppen ezért kapott a XI. kongresszuson a művészetek iránti társadalmi igény az eddiginél határozottabb, egyértelműbb megfogalmazást. Csak egy mondat ennek igazolására Kádár elvtárs kongresszusi beszámolójából: „;.. a pártnak, a munkásállamnak jogában áll, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson”. Ugyancsak a beszámolóból egy további mondat: „Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művészeti alkotások érthetően és valóban a népről, a néphez szóljanak, a szocializmust építő magyar nép életét, munkáját, harcát fejezzék ki.” Ugyanez a következetesség érvényesül a határozatban és a feladatainkat nagyobb távlatra meghatározó programnyilatkozatban is. E gondolatok jegyében természetesen egyáltalán nem a számonkérés alapállásából, sokkal inkább a hol tartunk eligazodás igényével vizsgálva a XVIII. Alföldi Tárlatot, a kép, a helyzet, a művészi magatartást és szemléletét illetően megnyugtató. A kiállító művészek a valóság talaján állnak, művészetük emberközpontú, részben az ! ember közvetlen megjelenítésével, részben a szűkebb- tágabb emberi környezet tolmácsolása útján. Ebből a szemléleti egységből a maga teljes elvontságával egyetlen mű (Gáyör Tibor; „Négyzet lebontása” című munkája) különül el. Igaz, találkozunk olyan művekkel is, amelyekben azonos elemek más színben történő felhasználása teljesen eltérő tartalmat, vagy legalábbis címet eredményez (Velényi Rudolf: „A csűr”, „A csillagok a házban laknak”), Orvos András mozgalmas, élénk dekorati- vitása, „Virág” című művében konkrét mondanivalót is szolgál, ugyanígy, mint Szabó László „Részlet városomból" című szerves, szervetlen világot egyesítő linói. • Mindez azt bizonyítja, hogy az alföldi tárlaton szereplő művészek magatartásukban és szakmai felkészültség szerint is képesek a kongresszusi határozatban foglalt társadalmi elvárás, a szocialista eszmeiségű, közéleti elkötelezettségű művek alkotására. általános szokás, hogy a kiállítási ismertetőket a díjazottak műveinek értékelésével kezdjük. Ebből feszültség akkor támad, ha a hivatalos 4 iímjsÁeé ISIS, ÁPRILIS döntés és az érték nem esik egybe. A XVIII. Alföldi Tárlaton mind a Munkácsy Emlékérem, mind Békéscsaba város és az SZMT különdíja megérdemelten került, a díjak sorrendjében Csohány Kálmán grafikusművész, Schéner Mihály festőművész és Bajnok Béla szobrászművész kezeibe. Csohány Kálmán négy lapja szeretettel, humorral teljes tömör fogalmazás szülőföldje, Pásztó népszokásairól. Külön hangsúlyt kapott a lapok egy részén az ismert szép műemlék, a pásztói templom. Fantázia-gazdag, de világos mondanivaló szól hozzánk a jellegzetes csohányi, ha kell, dinamikus, máskor pedig kedvesen aprólékos vonalvezetéssel. Schéner Mihály is a népművészetből merít, elsősorban nem motívumot, hanem gondolkodás- módot, szellemi irányulást, pasztellszínű, karcolt feliratos festményein. Schéner munkásságának fő vonala nem nélkülözheti a humort» Most is az „Évődés” és „A kedves vendég érkezése” igazi remek telitalálatok. Bajnok Béla plasztikai vénájában mindenekelőtt a sokoldalúságot kell értékelnünk. Bazalt Lánykafeje a tömör szűkszavúság zárt kompozíciójával nyújt élményt. „Fehér Anná”-ján a népi faragás indokolt felhasználása, az „Üj élet születéséiben az organikus formák fegyelmezett anyag- és életszerű, de egyben jelkép', plasztikai átírása érdemel figyelmet. „A zsarnok sorsa” című művénél a fatuskó talapzat és a mészkő együttélése azonban nem problémamentes. * ÍSStéSJ?6fl anyagban Németh József három műve nemcsak komoly méreteivel, de jelentőségével is magára hívja figyelmünket. Summázott vona- -’ai, meleg, harmonikus egymást erősítő sárgái és barnái mély humánumot, az ember iránti tiszteletadást sugározzák. Kosz- ta Rozália ismert erényei (határozott, lényegkiemelő rajz, síkba terített, mély, tiszta színek) e kiállításban is jól érvényesülnek. Feszültség, dinamizmus, erőteljes, plasztikus formák munkálnak Baranyó Sándor mezőgazdasági és ipari j munkát megformáló olajfestmé- J nyeiben („Munkások”, „Munka S után”). Hézső Ferencet viszont, S kevéssé érdekli a tér, annál i erőteljesebben juttatja kifeje- § ■ zésre színei expresszivitását. I Míg Hézső Ferencnél a színek I pontosan lehatárolt formákból 1 lépnek elénk, Pataki Ferenc S „Forgás”-án, mondanivalójának 1 megfelelően a forma és á szín I együttes felszabadultságban él- j nek. Gaburek Károly formái | viszont szigorúan zártak, hang- S súlyosan körülírtak. Lipták Pál 1 egyéni látás- és megjelenítés- | módja most is kissé groteszk, de ■ lényegre törő. Líra és csendes ■ szemlélődés érzékelhető Fodor ■ József festményein. Csikós And- ■ rás ugyancsak lírai hangvétellel, | de az árnyalatok útján és a jj szántás rögeinek plasztikus, § „anyagszerű” felrakásával gaz- ; dagítja a tárlatot, melynek vál- : tbzatosságát, ellenpontozásként, S Tenk László függőleges-tektoni- 1 kus megoldása és színdinamiká- S ja is mutatja. Saját világának! szeretetéről vall hitelesen, ben- • sőségesen Pál Gyula. Jelképi ér- | tékű gondolatiság és igényes fes. | tőiség él és hat Novák András | munkáin. Lóránt János palettája f szint váltott ugyan, de festői új- 8 játeremtésének egyéni értéke | változatlan. 9 grafikában csohány 1 Kálmán utárí Gácsi Mihály kü- l lönbejáratú, de azért számunkra 5 is otthonos világa itt két mun- ■ kájában („Az ördög malma”, | „Jónás és Ninive”) nyújt szá- ! munkra igaz örömet, gondolkod- : tató derűt. Fábián Rózsa színes i linóin a dekoratív felületek egy- S bekapcsolódása, Engel Tevan Istvánnál pedig a fantázia és rajzi gazdagság mutatja a realizmuson belüli lehetséges megjelenítési módok széles ívét A népi faragások ihletését érezzük Papp György munkáin, Alexin Andor pedig kevés eszközzel teremt atmoszférát. A grafika „Benjáminját”, Dohnál Tibor ötletes ex librisei képviselik, nem „Benjámin”-szinten. Mladonyiczky Béla erőteljessége érem-sorozatában, ősi egyszerűségű, tiszta formálása a „Női fej”-ben jól’ érvényesül. Tóth Sándor érmei kifejezésteljesek és érzékletesen megmunkáltak. A szép női test szépen faragása ad szépség-élményt Simon Ferenc „Pannónia” márványában. A helyi művészet-politika irányítói, gyakorlói megnyugvással állapíthatják meg, hogy a törzsgárda már évek óta együtt van és hűséges. Talán az Orosházáról elszármazottak rendszeres kiállítókénti megnyerése érdekében lenne érdemes kezdeményezni. Megnyugtató az is, hogy ^ hazai pályás kiállítók sora a már érintetteken túl is tisztes, a doyen Miklós István, É. Kovács József, Molnár Antal, Pet- rovszki Pál, Poka György és a 39 év körüliek: V. Kiss Margit, Vollmuth Frigyes, Székelyhídi Attila tartoznak közéjük. A rendezés nem könnyű mím- káját Koszta Rozália és Lipták Pál végezte az adott nehézségek (korlátozott hely, az előtér egyenlőtlen világítása) mellett Munkájuk szinte megbldhatat- lan lett volna, ha ez alkalommal nem tudják használni a jó rálátásé grafikai installációt. 9 nspiiapsk művészeti írásainak, kiállítás-ismertetőinek elsősorban nem ítéletalkotás, hanem sokkal inkább a tájékoztatás és az orientáció a feladata. Ez az írás is akkor éri el célját, ha eredményesen serkenti arra az olvasókat, hogy minél többen kerüljenek közvetlen kapcsolatba az alkotásokkal. Érdemes. Dömötör János Országos A-ositalyy társastánc-bajnokság Békéscsabán Szombaton, a késő éjszakai órákban ért véget Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üt- törőházban megrendezett országos A-osztályú • társastánc-bajnokság. A verseny közönségét és a táncospárokat Babák György, a városi tanács elnök- helyettese köszöntötte, s nyitotta meg a bajnokságot. Megnyitójában elmondotta; Békéscsaba város szívesen ad otthont a társastánc-mozgalom versenyeinek, hagyományosnak tekintik a város vezetői ezeknek megrendezését. A versenyző párok standard és latin-amerikai táncokban mérték össze tudásukat. Tíz páros közül az elődöntőt követően a standardversenyt Halmai György és Halmai György- né, a budapesti József Attila IB'oíó: Demény) 1 Művelődési Ház párosa nyerte Második helyen végzett a szóm bathelyi művelődési ház párosé , Éenkő Miklós és Benkő Miklós né, harmadik Szalay Attila é; Váradi Éva budapesti verseny páros lett. A latin-amerikai táncok ver senyében hét páros indult A ", elődöntő után öt páros kerül; a döntőbe. Ezt a szombathely Benkő Miklós és Benkő Mik lósné nyerte, második a buda pesti Kovács István és Kováé > Istvánná páros lett, a dobogd harmadik helyét pedig Szalaj Attila és Váradi Éva foglalt, el. Képünkön: a dobogó legfel» fokán a standardverseny győztes párosa, a második helyen 1 latin-amerikai verseny győz tesei. iHffisasaaBBsaaaBsai Ósz Ferenci fí ó Z S 1 (KISREGÉNY) XVIII. Ezalatt dr. Fábry Elemér érdemes orvos, most már nyugdíjasként tudományos szakdolgozatot írt a kóros elhízás megakadályozásáról. — Egyre több lehetőségünk van az emberi élet meghosz- szabbítására — magyarázta a feleségének. És erre mit tesznek az emberek? Betegre eszik magukat, teletömik a bendőjü- ket nehéz, zsíros ételekkel, szinte zabáinak... Bocsánat a durva kifejezésért... — Mit mondtál, szívem? — emelte fel a fejét az asszony... — Semmit — hajolt kéziratai fölé az orvos. Ezalatt Tószegi Kálmán, aki 1957-ben belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg nevét, oldalkocsis motorkerékpárját szerelte. 1952-ig fogságban volt, aztán Sztálinvárosban dolgozott. Itt tanulta ki a gépkocsiszerelést és -vezetést. 1957 óta teherautó-sofőrként dolgozott a fővárosban. Megnősült, van egy kislánya, akit Krisztinának nevezett el. Két év múlva megy nyugdíjba, Krisztina pedig az idén érettségizik. Azt ígérte neki, hogy érettségi után elviszi a jugoszláv tengerpartra. Hát ezért kell a motor... Akikről nem esett szó, az évék során elköltöztek valamelyik csendes temetőbe. Weivoda úr még 1945 végén meghalt. Túl sokat vállalt pártjában, szíve pedig már nem bírta a megerőltetést. Kocsis Erzsi apja is átitta magát a másvilágra. Csokonai Melanie a kitelepítések idején rendkívül szégyellte. hogy nem vették fel a listára. Bement a rendőrségre és feljelentette magát, hogy ő is arisztokrata és követeli, hogy telepítsék ki. A rendőrtiszt gyengéden kituszkolta: — Menjen csak haza, mama ... Melanie hazament és magára nyitotta a gázt. Halálhírére megjelent a házban egy kopott kis öregember. Tőle tudták meg, hogy szegény Melanie apja váltóőr volt egy szabolcsi kis állomáson. Melaniet apácának adta, ott is nevelkedett a lány, aztán mégis meggondolta magát és Pestre költözött. Itt költötte magának meséjét, először csak azért, hogy mint zongoratanárnő, jobb tanítványokra tehessen szert. Később maga is elhitte nemesi származását. Családjával minden kapcsolatot megszakított. Amikoi testvére — a kopott kis öregember — apjuk halála utár egyszer meglátogatta, ma gázt; és kiküldte a lakásból... — Bolond volt szegény, iste! nyugosztalja! — mondta a ki öreg, majd eladogatta Melani* ócska bútorait, ruháinak ma radványait elégette a kályhá ban és nyomtalanul eltűnt Eltűnt, mint Eötvösék. A háború után vidéki birtokukr; mentek, de hamarosan megne szelték a földosztást és kül földre szöktek. 1956-ban üzen- tek, hogy hamarosan visszatér nek és visszaveszik tulajdonú kát. Ez az üzenet volt róluk a: utolsó éle+jel. Azóta senki nsr i hallott felőlük. Ezalatt Simóéknál még dúlt ; • családi viszály. Simó az eltel; huszonöt évben számtalan he lyen do1gozott. Volt függetlení tett funkcionárius, minisztériu ■ mi osztályvezető, vállalati igazgató. 1953-ban — ekkor má‘ közeledett a hetvenedik élet • évéhez — nyugdíjba helyeztek. Simó néni hangosan zokogott a:: ünnepélyen, ahol a miniszter tűzte férje mellére az egyik legnagyobb kitüntetést. Aztá 1 hazavittte őket egy nagy ko • esi. — Most végre az enyém leszel, papa — mondta Simoné. — Így lesz, mama — egye ■ zett bele Simó és néhány hétig valóban nyugton volt. Aztán hamarosan nyugdíjas klubot szervezett a kerületben. A hu ■ szonöt éves évfordulóra kiállí • tást rendezett, el'árt a környék iskoláiba és mesélt a fiataloknak. Mindenütt szívesen fogad • tők a fürge, friss észjárású kis öreget. Izgalmasan tudott me- sélni és különösen szépen he-