Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

%T_ látfa a hetet kommentátorunk, Réti Ervint Washington megpróbáltatásai Az amerikai kongresszus­ban elhangzó elnöki üzeneteket általában a kötelező derűlátás jellemzi. Különösen így van ez elnökválasztási esztendő küszö­bén. Ford most mégis szakítani kényszerült e hagyománnyal, s a „megpróbáltatások idejéről’- beszélt a törvényhozók előtt. A komor szavak jogosultságát aligha vitatná bárki, hiszen a nyugati lapok is szinte egy­másra licitálva írnak az Egye­sült Államok világpolitikai vesszőfutásáról. Mindenütt ugyanazok az országnevek sze­repelnek: Dél-Vietnam, Kam­bodzsa, Ciprus, Portugália, a közel-keleti térség, Törökország Görögország — s mindenki tud­ja, hogy mit fejeznek ki. A megpróbáltatások természe­tesen sokfélék lehetnek. Elő­fordulhat, hogy az egyén, vagy akár egy egész ország objektív tényezők miatt, jobbára saját hibáján kívül kerül nehéz hely­zetbe. Washington esetében azonban nem elemi csapás áll fenn, hanem saját politikája ütött vissza és nyújtotta be a számlát. így volt ez a ciprusi válság kirobbanásánál, a közel- keleti ingadiplomácia kudarcá­nál, s az indokínai egyezmény­sértésnél, amelynek következ­ményei napjainkban különös erővel jelentkeznek. Az elnöki üzenetre is minde­nekelőtt a délkelet-ázsiai fej- , lemények nyomták rá bélyegü­ket. A saigoní csapatok provo­kációira válaszoló DIFK-erők folytatják előrenyomulásukat, Dél-Vietnam 44 tartománya kö­zül 19-et teljes egészében fel­szabadítottak, s a főváros felé vezető utakat veszélyeztetik. A Thieu-hadsereg hat hadosztálya napok alatt összeomlott, s a szabadságharcos erők egymilli- árd dollár értékű, amerikai ha­dianyagot zsákmányoltak. Sai­gonban közben súlyosbodik a politikai válság, az elnöki palo­ta bombázása és két tábornok öngyilkossága ízelítőt adhatott a korántsem nyugodt felszín alatti forrongásról. A saigoni rezsim haláltáncával élesen szemben állnak a felszabadított városok­ból és falvakból érkező hírek: Huéban, Da Nangban, Qui Monti­ban és másutt az élet visszatér rendes kerékvágásába, megin­dult a konszolidáció és helyre- állítás folyamata, Saigon helyzete azonban még mindig viszonylag rózsás a Phnom Penh-i rendszer álla­potához képest. Már tavaly minden szárazföldi összekötte­tést elvágtak a kambodzsai fő­város és az ország többi része között. Üjév napjától a Me- kong-folyón a vízi utánpótlást is lehetetlenné tették. Azóta két légihíd tartja életben a puccsis­ta rendszert. Amerikai „ma­szek” légitársaságok biztosítják ezt a szolgáltatást a Pentagon­tól kapott, sebtében átfestett katonai gépekkel, és soron kí­vül „leszerelt” pilótákkal. Csak­hogy a hét péntekjén a szabad­ságharcosok újabb gyűrűt tör­tek át és három-négy kilomé­ternyire megközelítették a fő­város, Pochentong repülőterét. A Phnom Penh-ieket az sem lelkesíti, hogy az időközben a Hawaii szigetekre menekült Lón Nol marsall a fővárosban hagyott egy magnószalagot, a KÖZLEMÉNY & Hangol Népköztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról végsőkig történő kitartásra buz­dítva .., Ilyen körülmények között Ford nehéz dilemma elé került. Miután a kongresszus eddig há­romszázmillió dollárt sem volt hajlandó megszavazni Saigon­nak, most egymilliárdos össze­get kért Amerika védencei szá­mára. Sokan azt feltételezik, hogy Washington lassan leírja a két csatlósrendszert, de a Fe­hér Ház a felelősség súlyát sze­retné áthárítani a kongresszus­ra. Ha esetleg megszavaznák a segélyt, ugyancsak övék lenne a felelősség. Ugyanakkor nem szabad elsíklani az elnöki üze­net veszélyt jelző megállapí­tása felett: Washington nem zárja ki az amerikai fegyveres erők mozgósítását állampolgá­rainak esetleges eltávozásakor, tehát egy vékony ösvény még a beavatkozás irányában is meg­maradt. ,. Ford külpolitikai körképének legbiztatóbb fejezete — Ameri­kának is, a világnak is — a SALT-megállapodás említése, amelyet Brezsnyev esedékes washingtoni látogatása során fogadhatnának el. Az SZKP fő­titkára a héten Simon amerikai pénzügyminisztert fogadta Moszkvában, s a megbeszélés során nyomatékosan szóba ke­rültek a diszkriminációtól men­tes kereskedelmi kapcsolatok. (Fordnak keserűen, kellett el­ismerni, hogy a kereskedelmi törvény körüli huzavonát ala­posan kihasználták Amerika szövetségesei, közben sok milli­árdos gazdasági ügyleteket hoz­tak tető alá a Szovjetunióval.) A tárgyaié ok gépezete másutt is halad, hol gyorsabb, hol lassúbb ütemben. Még e hó­nap végén, Bácsben felújítják a két ciprusi népközösség megbe­széléseit. Az arab országok az egymás közti vitáit tisztázzák Genf előtt. Főként a Palesztinái képviselet kérdése ad okot né­zeteltérésekre. (Kairói bejelen­tés szerint a Szuezi-csatoma már május közepén készen áll­hat a hajózásra: ez is lendüle­tet adhat az előkészületeknek.) Folytatódik az európai bizton­sági konferencia előkészítő ta­nácskozássorozata is, s Wilson brit kormányfő felhívása egy NATO-csúcsra, az EBK magas szintű befejezésének közeledtét sejteti. Fontos bejegyzések kerültek a héten a magyar külpolitika krónikájába is. Fock Jenő veze­tésével magyar párt- és kor­mányküldöttség járt Moszkvá­ban. jubileumi felszabadulási kiállításunk megnyitója alkal­mából. Az ünnepségen elhang­zott kormányfői állásfoglalások nem protokoll megnyilatkozá­sok voltak, hanem kifejezték nagyszerű barátságunkat, gyü­mölcsöző kapcsolatainkat, szo­cialista együttműködésünket. A moszkvai kiállítás méltó névje­gye hazánknak a Szovjetunió­ban. A budauesti vendégkönyv­ben is újabb lapok teltek meg: tárgyalásokat folytatott hazánk­ban a mongol külügyminiszter, s Faggyejev, a KGST titkára is, ami szinte rárímel a moszk­vai hírekre, hiszen mindezek egyaránt a szocialista közösség | összmunkájának jegyében áll­nak. Púja FVígyesnék, a Magyar Népköztársaság külügyminiszte­rének a meghívására Lodomgijn Rincsin, a Mongol Népköztár­saság külügyminisztere 1975. április 9—13, között hivatalos baráti látogatást tett Magyaror­szágon. A mongol kül ügymin lisztért fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra és Focik Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke —• hangzik töb­bek között a közlemény. A magyar és a mongol kül­ügyminiszter véleményt cserélt a két ország kapcsolatainak fej­lesztéséről és áttekintette az időszerű nemzetközi kérdéseiket. A magyar fél nagyra érté­kelte a mongol népnek a Mon­gol Népi Forradalmi Párt veze­tésével az elmúlt fél évszázad alatt elért történelmi jelentő­ségű eredményeit a szocialista építőmunikában. A mongol fél forrón üdvö­zölte Magyarország dolgozóinak — kipróbált élcsapata, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ve­zetésével az elmúlt 30 évben, a szocialista társadalom épí­tésében elért kiemelkedő sike­reit. A külügyminiszterek hangsú­lyozták a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban ara­tott győzelme világtörténelmi jelentőségét és tájékoztatták egy­mást e dicsőséges esemény 30. évfordulójának a Magyar Nép- köztársaságban és a Mongol Népköztársaságban történő meg­ünneplésével kapcsolatos ter­vekről. A külügyminiszterek kifejez­ték megelégedésüket, hogy a két ország kapcsolatai a mar­xizmus—leninizm us, a proletár internacionalizmus elvei alap­ján, az 1965-ben megkötött ba­rátsági és együttműködési szer­ződésnek megfelelően töretlenül fejlődnék és szélesednek a ma­gyar és a mongol nép, a szo­cialista közösség népei javára Aláhúzták a Jumzsagijn Co­den bal elvtárs vezette mongol párt- és kormányküldöttség 1974. évi magyarországi látoga­tásának nagy jelentőségét a ma­gyar és a mongol nép barát­ságának elmélyítésében. A külügyminiszterek megálla­pították, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség országai és a világ haladó erőinek közös erő­feszítése eredményeként az eny­hülés a nemzetközi élet fő irány­zatává vált. Üjabb erőfeszítések­re van szükség ahhoz, hogy az enyhülés tovább erősödjék és visszafordíthatatlanná váljék. A felek egybehangzóan elítélték az agresszív imperialista köröknek a nemzetközi feszültség növelé­sére és a vitás kérdések békés rendezésének megakadályozásá­ra irányuló mesterkedéseit. A kínai vezetés jelenlegi politiká­ja is az enyhülés ellenségeinek a kezére játszik. Mindkét fél üdvözölte az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet eddigi munkájá­nak eredményeit. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az érte­kezlet második szakasza rövid időn belül sikeresen befejeződik és sor kerül a harmadik sza­kasznak a legmagasabb szinten történő összehívására. Jelentős­nek tartják a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökken­tésről folytatott tárgyalásokat, amelyeknek sikere hozzájárulna a nemzetközi enyhüléshez. A két külügyminiszter han­goztatta, hogy megkülönbözte­tett jelentőséget tulajdonítanak az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irá­nyuló kezdeményezéseknek. En­nek létrehozása mind fontosab­bá válik, s teljes mértékben megfelel a kontinens minden ál­lama és népe érdekeinek. Ma­gyar részről őszinte megelége­déssel üdvözölték azokat az eredményeket, amelyekkel a Mongol Népköztársaság cselek­vőén hozzájárul a térség béké­jének és biztonságának megszi­lárdításához. A miniszterek kifejezték, hogy országaik támogatják a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság­nak a szocialista vívmányok megvédésére és további megszi­lárdítására irányuló erőfeszíté­seit. Egyetértéssel fogadják a Dél-vietnami Köztársaság Ideig­lenes Forradalmi Kormányának a vietnami kérdés békés ren­dezését célzó lépéseit és javasla­tait. Megelégedéssel üdvözlik azokat a nagy eredményeket, amelyeket Vietnam hős népe a hazája függetlenségéért, szábad- ságáért, nemzeti egységéért, a párizsi egyezmény rendelkezé­seinek érvényre juttatásáért folytatott harcában elért. Elíté­lik a saigoni adminisztrációt, amely az imperialista erők tá­mogatásával akadályozza a dél­vietnami helyzet igazságos Ren­dezését és normalizálását. A felek üdvözlik a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés létrehozásáról szóló megállapodás teljesítése során elért eredményeket és teljes szo­lidaritásukat fejezik ki a kam­bodzsai nép igazságos harcával, amelyet a szabadságáért és füg­getlenségéért folytat. A felek kijelentik, hogy a jö- vőben is támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságnak az ország békés egyesí­tését szolgáló javaslatait. A külügyminiszterek követe­lik az izraeli agresszió követ­kezményeinek teljes felszámo­lását, a palesztinai arab nép tör­vényes jogainak érvényesítését és a közel-keleti kérdés átfogó rendezésere hivatott genfi béke­konferencia munkájának felújí­tását. A miniszterek hangsúlyozták a ciprusi kérdésnek a Biztonsági Tanács és az ENSZ közgyűlése határozatainak megfelelő, a Ciprusi Köztársaság független­ségének, szuverenitásának és területi egységének tiszteletben tartása alapján történő mielőb­bi rendezésének fontosságát. A felek a nemzetközi helyzet gyökeres megjavításának fon­tosságából kiindulva, nagy je­lentőséget tulajdonítanak a fegyverkezési hajsza beszünte­tésének, a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel történő általános és teljes leszerelés megvalósításá­nak. Mindkét fél megerősítette vál­tozatlan szolidaritását Ázsia, Afrika és Lat in-Amerika népei­nek a nemzeti függetlenség ki­vívásáért és a tarsadalmi-gaz- dasági haladásért, az imperia­lizmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen vívott igazságos harcával. Elítélték az emberi jogokat lábbal tipró chi­lei katonai junta barbár csele­kedeteit. A két külügyminiszter tár­gyalásai szívélyes elvtársi lég­körben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlottak le. Lodongijn Rincsin mongóliai hivatalos baráti látogatásra hív­ta meg Púja Frigyest, aki a meghívást köszönettel elfogad­ta. (MTI) •■■«9Maaacaassaiaaasiteaae.s*BBaasiSBaBEBBai PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Békéscsabai városi Tanács V. B. pénzügyi osztály pályázatot hirdet 1 fő pén%ügyi előadói munkakör betöltésére Pályázhat: közgazdasági érettségivel rendelkező férfi, aki sorkatonai szolgálatát letöltötte. Fizetés: a 15/1973. MüM számú utasításban foglaltak szerint. Jelentkezés: írásban, részletes önéletrajz csatolásával folyó év április 15-ig a pénzügyi osztály vezetőjénél. 266147 BaaaaasamaaeaaaaBa8aaaaaaaasaassaaa«seaBsaaaaBareaaaa8aacaa*aie*i •• ütvén éve történt A Magyarországi Szocialista Munkáspárt alakuió gyűlése 1919 augusztusa után a hazai munkásmozgalom forradalmi szárnya a legmélyebb illegiali- tásba szorult. Itthon tagjait a fizikai megsemmisítés veszé­lye fenyegette, az emigrációban pedig a tipikus kór, a frakció­zás betegsége támadta meg a kommunistáik sorait. Kemény vitákban mégis egyre inkább bebizonyosodott, hogy a párt­nak, illetve tagjainak legális működési lehetőséglet kell keres­ni és találni. Erre a célra leg­inkább a szakszervezetek lát­szottak alkalmasnak, de velük szorosan összefonódott szociál­demokrata párt is kezdetben le­hetőséget adott a forradalmi munkára. A Magyarorszagi Szociálde­mokrata Párt reformista, a Bethlen-kormányaat lepaktáló és a 19-es hagyományokat elvető vezetésével szemben egyre nö­vekedett a munkástömegek elé­gedetlensége. Ez lehetővé tette, hogy a párton belül ellenzéki mozgalom, induljon meg, sőt a. hivatalos pártpolitikával szem­behelyezkedő Intéző Bizottságot i* létrehozták. A Kommunisták Magyarországi Pártjától irányí­tott és Vágj. Istvántól vezetett mintegy 30 főnyi ellenzéki cso­port az 1923-as országos párt- gyűlésen már önálló program­mal lépett fel. Az SZDP veze­tői és az ellenzék közötti küz­delem az utóbbiak kizárásával és a Bethlen.—Beyer paktum kényszerű nyilvánosságra hoza­talával — ez óriási nemzetközi felháborodást akozott! — zá­rult. Mivel az SZDP-n belül így mindenfajta forradalmi munka lehetetlenné vált, a baloldali szocialisták, a kommunisták és a szimpatizánsok úgy döntöttek, hogy önálló és legális pártot alapítanak. A külföldi KMP-ve- zetők beleegyezésével tehát 1925. április 14-én Vági István, Hajdú Henrik, Hámón Kató és mások vezetésével megalakult a Magyarországi Szocialista Mun­káspárt, az ellen forradalmi kor­szak első és egyetlen legál-'s marxista—leninista parija ■— a kommunisták hazai fedőszarve. Éppen a konspirációé követel­mények miatt a vezetőik több­sége nem volt „bejegyzett” vagy ismert kommunista, s a program a közvetlen és a straté­giai célokban több kompromisz- szumot tartalmazott. Az új munkáspárt — a nehéz körülmények ellenére — az év közepére már háromezer tagot számlálhatott, a Szocialista In- temacianálé pedig (a Komin- temhez való csatlakozás egyér­telmű lett volna a betiltással) meghívta a Marseille-1 kong­resszusra. Azonban még a meg­alakulás évében a KM P-vezetők perével (az úgynevezett Rákosi- perrel) együtt az MSZMP veze­tői ellen is pert indítottak a hírhedt 1921: 3. te. alapján. (Ez volt az ún, Vági-per.) A tárgyaláson követett taktika, mely szerint a legalitás érdeké­ben az MSZMP-tagok elhatárol­ták magukat a KMP-től, bevált s az ítélet is lényeges különb­ségeket hangsúlyozott. A legális munkáspárt fennmaradt, sőt Huber István vezetésével újjá­szerveződött. S hogy ez mennyi­re sikeresnek bizonyult, ezt mu­tatja 1926-ban a 9648-as taglét­szám. Ugyanakkor azonban a párton belül kijegecesedték az egymással szembenálló véiemé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents