Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

A legnagyobb boldogság osztozni mások örömében Alacsony, törékeny asszony Pribeüszky And- rásné, a szarvasi OTP- fiók helyettes vezetője. Arcán látszanak az élet­adta megpróbáltatások nyomai. E rövid kis írásban nem lenne il­domos a múltról, a ré­gi nehéz időkről írni. Bár jól emlékszik még arra az időszakra, ami­kor a kis család szán­té egyik napról a má­sikra élt a város pere­mén, az úgynevezet. szegény negyedben, ök sem jutottak feljebb, mint sok­sok hasonló sorsú család azon a részen. Élték szomorú, vi­gasztalan, egyhangú életüket. A felszabadulást követő évek emlékeiről sokkal szívesebben beszól és a munkájáról is. Fia­tal lányként, az elsők között lépett be a pártba 1945-ben, hogy a többiekkel együtt a szebb, boldogabb életért száll­jon síkra. Meg is tett mindent, ami erejéből tellett, kezdve a kultúrcsoportban végzett mun­kától, az oktató-nevelő tevé­kenységig. Most is aktívan dol­gozik, négy pénzügyi szerv párttitkára Szarvason. S hozzá­tehetjük, hogy munkaköri be­osztása is egész embert kíván. Azt hihetnénk, hogy az OTP- ügyintézés — Pribelszkyné a hitelügyeknát van — merő adminisztratív munka. Egyálta­lán nem az. Ellenkezőleg; na- «■gyon is közel van az emberek­hez. Erről az a beszélgetés győz meg, /amit látogatásunk­kor folytatunk, s az a hivatás- tudat, ahogyan munkájáról be­szélt. — Huszonhárom éve vagyok az OTP dolgozója, és a hitel­ügyek előadója, illetve most már csoportvezető, valamint helyettes fiókvezető, de soha­sem éreztem, hogy ez a mun­ka száraz, rideg lett volna. Sok­sok embert ismerhetünk meg gondjaival, örömeivel együtt. Jól­eső érzés, hogy bíznak bennünk, fel dM&fek :vb:... elmondják gondjaikat, tanácsot kémek és se­gítséget is. Így aztán könnyebb megítélni a kiadandó kölcsön mér­tékét. Nálunk főleg la­kásra, családi ház épí­tésre igénylik a nagyobb összegeket. Egyébként igen sokan takarékos­kodnak, ezt az évről évre növekvő betétállo­mány bizonyítja. Jó tudni, hogy ma már igy élnek az embe­rek, van miből építkez­ni, telik bútorra, gépkocsira, egyéb berendezés­re. Szarvason az utóbbi évek­ben különösen szép családi ott­hon épült. Nekünk sajnos nem volt. Édesapám négy gyerme­kes család tagjaként hogyan is vásárolhatott volna házat? Ta­lán fezért is nagy boldogság számomra, hogyha elkészül egy családi ház, ott lehetek a beköltözésnél, osztozhatok má­sok örömében. Pribelszkyné mindig a leg­nagyobb megértéssel intézi a hozzá fordulók ügyeit. Amióta csoportvezető és fiókhelyettes, kevesebbet foglalkozik hitel­ügyekkel, de még most is so­kan felkeresik, bizalommal van­nak iránta, s őt kérik meg egyes ügyek intézésére. Munkáját fémjelzi a minisz­teri dicséret, aimit évekkel ez­előtt kapott, s most legutóbb, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Mun­ka Érdemrend bronz fokozata. Nem várt ilyen) magas elis­merést. Mindig úgy dolgozott, úgy törődött az emberekkel, ahogy lelkiismerete diktálta. M;ágis határtalan most az örö­me, s bár a kitüntetést néhány héttel ezelőtt kapta meg, sok­szor kivesd a szekrényből, mert még az élmény, friss. Ilyenkor hosszan elnézi, s azt kérdi magától; tényleg az enyém? én kaptam? S meg­nyugodva teszi vissza, igen. A jó munka elismerése ez. Kasnyik Judit A szocialista társadalom takarékos társadalom Alapvető igazság, mint az egy­szeregy. A szocialista társada­lom lényegéből, a termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonából kö­vetkező teendő a takarékosság. Am az egyszeregyet is tanulni kell, s addig ismételni, míg ki­törölhetetlenül be r n vésődik a nebulók agyába. Ügy tűnik, takarékossági ismereteink fris­sen tartását is segítheti a rend- | szeres ismétlés. „Gazdaságunk belső tartalé­kainak feltárása és hasznosítá­sa tekintetében rendkívül nagy a jelentősége az ésszerű takaré­kosságnak; a munkaerővel, az energiával, az anyaggal, a pénz­zel és az idővel” — állapította meg a párt Központi Bizottsága beszámolója a XI. kongresszu­son. A takarékosság nem más, mint az ésszerűség érvényesíté­se a gazdálkodás, az élet vala­mennyi területén. Nem egyenlő tehát -— nem fejeződik be — a pazarlás fölszámolásával, meg­akadályozásával. Hanem örökös kutatás a jobb, a célravezetőbb, a társadalmilag hasznosabb megoldások után. S ez elvben azért egyszerű, mert a termelő- eszközök társadalmi tulajdoná­ból következően nem kereszte­zik, nem húzzák át e törekvése­ket semmiféle profitérdekek. A gyakorlatban azonban lassítják, késleltetik, sőt, olykor lehetet­lenné teszik mindennapos érvé­nyesítését a szervezésbeli hibák, a rosszul értelmezett csoportér­dekek, az egyéni mulasztások. Tegyük v hozzá gyorsan: több Harminc év politikai plakátjai Békéscsabán Három szabad évtizedünk tör­ténetének, fejlődésének sajátos tükröződései az „utca művésze- I tének” alkotásai — ezekből, harminc esztendő politikai pia-, j kátjaiből nyílik ma, szerdán ] délután. 3 órakor kiállítás Bé- késcsabán, az MSZMP VI. ke­rületi szákházában. A tárlatot Várai Mihályné, a megyei párt- bizottság osztályvezetője nyitja meg. összetétel korszerűsítésire, az olcsó, gazdaságos munkára — a jövő megalapozására — össz­pontosíthatnak. ' Hogy még biztosabb és szélesebb alapok­ra kerüljön a szocialista nem­zetközi munkamegosztás, hogy növekedjék a Valamennyi piacón előnyösen értékesíthető termékek aránya, hogy javul­jon a’ népgazdaság egyensúlyi helyzete. A szocialista integráció ki­bontakoztatásának időszakában élünk. Erőfeszítéseink, ered­ményeink napról napra erősí­tik az egyes iparágak, vállala­tok helyét, növelik szerepét, le­hetőségeit az intenzív nemzet­közi munkamegosztás rendsze­rében. A fejlesztési erők és az anyagi eszközök olyan célsze­rű összpontosítása szükséges, amely lehetővé teszi a már el­ért pozíciók megszilárdítását, kiszélesítését és az új terüle­tek feltárását. A Nemzetközi gazdasági káp- csolatok elmélyítésében meg­határozóak a kormányszintű döntések, a két- és sokoldalú államközi megállapodások. A közös beruházások a szovjet nyersanyagkincsek kiaknázá­sában, az azbeszt, a cellulóz, a foszfát, a földgázellátás javí­tását szolgálva. A nemzetközi­leg összehangolt központi fej­lesztési programok, amelyek optimális nagyságú kapacitá­sokat hoznak létre nagyszabá­sú kooperációkkal a vegy­ipari termékek, vagy a szá­mítógepek gyártásában. Hama­rosan hosszú lejáratú állam­közi megállapodások rögzítik majd azt is, hogy mennyi al­mát, baromfit, konzervet, ru­hát, cipőt, alkatrészt, szerelési egységet, gépet, berendezést, felszerelést szállíthatunk a ba­ráti országoknak 1980-ig több milliárd rubel értékbén, M ndez nagy biztonságot teremt, megalapozza a jövőt, de nem szülhet kényelmet. A vásárlók, a partnerek bizalmát újból és újból lelkiismeretes, gondos munkával, előrelátó fejlesztéssel ki kell érdemel­ni. Csak így tudunk helyt­állni, új, kedvezőbb pozíciókat teremteni az egyre szigorúbbá váló versenyben, a tőkés üz­leti világ előnyös aján’ataival, kedvező szállítási és hitelfel­tételeivel szemben. így szűkít­hetjük a milliónyiféle termék­ből álló hazai gyártmány- választékot elsősorban a gép- és finommechanikai iparban, hogy a magyar márka tömeg- szérűsége, minősége, eredeti­sége, műszaki mego’dása és gazdaságossága közelebb ke­rüljön a világszínvonalhoz, következésképpen a „konver­tálható” piaci lehetőségekhez. A „jobb munka, hazai erő­ink és lehetőségeink jobb ki­használása” megannyi szállal kötődik tehát külgazdasági kapcsolataink fejlesztéséhez, elmélyítéséhez, á szociahsta integráció kibontakoztatásá­hoz. A magyar népgazdaság töretlen, dmamikub fejlődése, a hatékonyság fokozásának mind határozottabb követelménye feltételezi, hogy munkán­kat a termelés, a fejlesztés, az irányítás valamennyi szintjén és*posztján az igényes nemzet­közi mércéhez igazitsuk. A so­rozatnagyságban, a gyártás tömegszerűségébén, az alkal- mozott technológiában és a termék műszaki jellemzőiben. A világpiac nem igazodik a kis országok sajátosságaihoz. Szerencsére nem vagyunk ma­gunkra utalva, a KGST nagy­szerű lehetőségeket kínál szá­munkra. dZ Ú] kei6.il világgazdasá­gi változások hatosára a ha­talmas és gazdag tőkés orszá­gok fejlődésükben megtorpan­tak, s új utak és módok ke- j rasésére kényszerülnek, hogy kilábaljanak a stagnálás, a visszaesés, az infláció és a munkanélküliség zsákutcájából. S ebben a korban, rövid és hosszabb távon egyaránt a Szocialista nemzetközi összefo­gásra építve tette közzé az MSZMP programnyilatkozatát, amely szerint hazánk a követ­kező 15—20 évben „a fejlett szocialista társadalom műszaki j és gazdasági bázisának meg­teremtésével gazdaságilag fej­lett országgá válik.” És Tnin- den nap értelmes, eredményes munkája, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítése közelebb hozza e lelkesítő, sokat ígérő távlatokat. Kovács József más mellett. Mert nézzük csak; az üzemi, a lakó- és a közin­tézményi épületek fűtésére ■— amint ezt hivatalos vizsgálatok megállapították — legkevesebb 10—15 százalékkal több energiát használnak fel a szükségesnél. Kívánatos a változtatás? Ám eh­hez jobb szigetelőanyagokra éppúgy szert kell tenni, mint kedvezőbb hatásfokú kazánokra, egészen odáig, hogy a fűtőteste­ken ne csak díszelegjenek, ha­nem használhatóak is legyenek a szabályozó csapok ... Rosszul értelmezik tehát a takarékossá­got ott, ahol ideig-óráig tartó kampányt látnak benne, s nem a gazdálkodás állandó részeként, a fejlesztési elképzelések lénye­ges tényezőjeként kezelik. Megosztott feladatok A házgyári lakások viszony­lag magas költségeinek mérsék­lése — amit fontos feladatként jelölt meg a miniszter a tárca vállalatvezetőinek márciusi ér­tekezletén — nem sorolható a munkások lehetséges felajánlá­sai közé. Ezért ők keveset tud­nak tenni. Azért már többet, amit a konzerviparban határoz­tak el: idén az ésszerűbb, fi­gyelmesebb gőzfelhasználással 7,5 millió forintot takarítanak meg. Azután: 1,2 millió köbmé­ter vízzel kevesebbet használ­nak fel. S’’mma summarum: 4,5 százalékkal mérséklik az ener­giaköltségeket. Ebben a veze­tésnek és a műszakiaknak is, a munkásoknak is megvan a ma­guk része. így szól' a XI. kongresszus határozatának egyik mondata: „Az ország természeti kincsei­nek, valamint nyersanyagainak hasznosítása átfogó intézkedése­ket kíván.” Vannak tehát köz­ponti, mások által meg nem te­hető lépések, s ezek lényegesen befolyásolhatják, mennyire ta­karékos a szocialista társada­lom. Hibásan okoskod­nak azonban azok, akik úgy vélik, majd ha a kor­mányzati szervek megtették az intézkedéseket, akkor kerül rá­juk a sor. Nem csekély az így gondolkodók száma! A Minisz­tertanács* határozata alánján ugyanis mindenütt —• vállala­toknál, szövetkezeteknél, intéz­ményeknél — takarékossági ter­vet kellett készíteni.* Ezek felül­vizsgálata nemcsak örvendetes, hanem elszomorító tapasztala­tokkal Is szolgált. Formális és látszatintézkedések halmazával, amiknek semmi köze ^ tényle­ges takarékossághoz. Annál in­kább ahhoz, hogy „letudjanak" egy feladatot. SoWe a’kotfelem Dologi javaink, munkaerő- és »ánzügyi forrásaink társadalmi méretű takarékos felhasználá­sa nem cél, hanem eszköz, nél­külözhetetlen ahhoz, hogy tö­retlen legyen a gazdasági növe­kedés. Ez az eszköz, a takaré­kosság éppen ezért -sokféle al­kotóelemet sűríthet, kell, hogy sűrítsen. Benne van a szocialis­ta brigádok szervezte takarékos- sági őrjárat éppúgy, mint az, hogy például a híradástechnikai iparban hárommilliót költöttek — licencvásárlással együtt — az addig importált vasoxid hazai előállítására, s nyertek ezen a módon évente húszmillió forin­tot! Alkotóeleme ennek a ter­mékszerkezet* változása, mert a gazdaságtalan áru előállításának megszüntetése egyszerre anyag-, energia és élőmunka-takarékos­ság! Lehet olmíIIJá dda! több? Érdemes mindezekért; fáradoz­ni, hiszen társadalmunk takaré­kossági törekvései nem pusztán eszmei indíttatásúak, sürgetik azokat anyagi érdekek is. 1974- ben az állam 10 milliárd forin­tot költött az egészségügyi ellá­tásra, s 5,2 milliárdot fizettek ki családi pótlékként. Ez utób­bi összeg éppen annyi, amennyit a népgazdaságban megtakarít­hatnánk tizenkét hónap alatt, ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni az anyagköltségeket! Tegyük fel: a megtakarítást tel­jes egészében a családi pótlékok emelésére fordítanák. Egy csa­pásra megkétszereződnék a ha­vi járandóság! Vagy: ekkora összegből 25 százalékkal lehetne emelni a nyugdíjakat! Tulajdo­nosi becsületünk s anyagi érde­künk egybevág, a nélkülözhetet­len eszköz, a takarékosság alkal­mazására sarkall. 'Ám úgy, hogy mindenki a maga területén, a maga eszközével szorgoskodjék, s ne azt lesse tétlenül vagy ím- mel-ámmal piszmogva, mit csi­nál a szomszéd. Csakis így, nem reszort-, ha­nem társadalmi feladatként, nem kampány céljaként, hanem gazdálkodásunk állandó eleme­ként szabad felfogni, értelmez­ni a takarékosságot. Ezt hang­súlyozta Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, ami­kor a XI. kongresszus megálla­pította: „Igazi és tartós ered­ményt csak az hozhat, ha a tu­dományos kutatás és a műsza­ki fejlesztés műhelyeiben, a ter­vezőintézetekben, valamint a közvetlen termelésben dolgozók tevékenységében egyaránt ve­zérlő elvvé válik, hogy a lehető legkisebb ráfordítással érjük el a legkedvezőbb gazdasági ered­ményt.” M O. A Volán 8. számú Vállalat az alábbi munkakörök betöltésére kereg érettségizett férli és női dolgozókat — forgalmi gyakornok — forgalmi szolgálattevő — menetirányitó ■— raktárnok — anyagraktáros — könyve!^ — pénzügyi előadó — általános adminisztrátort Jelentkezhetnek azok a fiatalok is, akik ez évben szerzik meg az érettségi vizsgát, vagy rendelkeznek a középiskolák 4 osztályával. Felvételre keresünk tehergépkocsi-vezetőket, rakodógép-kezelőket, női rakodókat, autóbusz-vezetőket, kalauzokat, gyors- és gépírónőket. Jelentkezni lehet: Volán 8. sz. Vállalat Békéscsaba, Szarvasi út 87. Munkaügyi, önálló osztály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents