Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
m A*(^°Á •/2>^sOcli ■■lUUHiuuiiuuuiniuuiiaianM Mert nevettünk harminc éve? „AZ IRTÖZAT még túlságosan közel van” — írfa Gábor Andor 1945 kora tavaszán egyik versében, amely a — nevetésről szólt. Kinek volt kedve a romok tövében nevetni? — ötlik föl az emberben a nagyon is mai észjárásra valló kérdés. Csöppet sem alaptalanul: Gábor Andor is arról írt, hogy meg kell tanulnunk újra nevetni. Mégpedig másként, mint azelőtt. Őszintén, nyíltan, okosan, sőt — ha kell — kíméletlenül. Azokon például, akik még a hírhedt berlini birodalmi bunker kifüstölése után is bíztak a „csodafegyverben” Róluk szólt az egyik korabeli újságban megjelent Beszélgetés a wílhelmstrassen című vicc: — Nem értem a szövetségeseket. — Mit nem ért rajtuk? — Na hallja! Ezek azt hiszik, hogy megnyerték a háborút. A párbeszéd fölött bekeretezett hirdetés ismétli meg az 1944-es nyilas hatalomátvétel napján a rádióból közismertté vált felhívást: Beregffy vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre! Ismételjük: Beregffy vezérezredes, akárhol van, azonnal jöjjön Budapestre! S a vastag betűs szöveg alatt a szerény aláírás: A Népbíróság... ANNAK IDEJÉN a hazai sajtót is bejárta a moszkvai Kro- kogyil című vicclap Berlin utolsó óráit idéző tréfája: “ Tégy ki egy fehér lepedőt, Paula — mondja egy vacogó náci a feleségének. — Nem lehet. Egy minszki szálloda pecsétje van rajta. — Hát akkor egy törülközőt! — Ukrán hímzéssel? — Megvan: tegyük ki Leó bácsit, ő ugyanis, falfehér! A háborús humort idővel lassan háttérbe szorította a feketepiac: — Van egy eladó ingem. Mit kaphatók érte? — Milyen színű? — Zöld. — Akkor két évet. Idestova ez a vicc lábjegyzetre szorul: ki emlékszik a nyilasok zöld ingére? Hasonlóképpen nem mindenki számára magától értetődő annak a viccnek a csattanója, amely a hírhedt fővárosi feketepiacon, az éppen „Telekiürített téren” játszódott le: — Kedves biztos úr, hallom, nagy razzia volt — mondja egy jókora batyuval érkező asszonyság a szokatlanul üres té- • ren álldogáló rendőrnek. — Hol van most a Teleki tér? — A Markó utcában, S íme az infláció egyik legelső rigmusa: Lánc, lánc, eszterlánc, Eszterlánci cérna, Ami tegnap húsz pengő volt, Negyven pengőt ér ma... Egy liter málnaszörp ára 600 pengő! — közli a csillagászati árat az egyik újság. A másik tüstént felel rá: — Rémes! Leöntöttem málnalével az abroszt. — Mit gondolsz, kijön a málnaiéból az abrosz? AKADNAK esetek, amelyek csak évek múltán válnak nevetségessé. A maguk idejében — teljesen érthető módon — még fölöttébb komoly indulatokat váltottak ki. Az egyik 1943- ös délutáni lap „békés szenzációként” közölte: eszpresszó nyílt az Andrássy útori, ahol „hat elsővonalbeli úriasszony” szolgálja ki a vendégeket. „Éljen az az újságíró, akinek ilyen elsővonalbeli képzetei vannak a demokráciáról. Elsővonalbeli úriember lehet” — háborodik fel a csakugyan nevetséges híradáson egy másik újság. Ugyancsak nem számított viccnek: Szentlőrincen a birtokaitól megfosztott Eszterházy herceg egy szamarat kért a tanácstól. Élelmiszert akart az éhező fővárosba szállítani rajta. Ezt — aligha alaptalanul — nem hitték el neki. Azt gyanították, hogy saját maga szeretne Budapestre menni. „Ma nem olyan időket élünk, hogy a szamár herceget szállítson! — irta a korabeli sajtó. — Kell az ma hasznosabbra.” A romos, szinte teljesen, kipusztult ÁUatkert csöppet sem volt szívderítő látvány. Csak a vízilovak élték túl a kíméletlen ostromot. Még ebből is tréfás vers született: Az állatkertben csak vízilovak vannak, Nyilvánvalóan ez az oka annak, Hogy az egyik így szólt, a vízből kiszállva: Végre én lettem az állatok királya! Favicc — húzza el á száját manapság az ember az alábbi párbeszéd olvastán: — Akar egy jó órát egészen olcsón? — De még mennyire! — Gyalogoljon ki Újpestre. Az egy jő óra. A vicc „mentségére” szolgál: amikor még nem járt a villamos, más mellékzöngéje volt. (Ámbár ki tudja: ma ugyan jár, de a szóban forgó óra — aktuális...) Az élet békésebbé válásának jele: már kilósruhát is vállalnak a mosodák — közölték az 1945 áprilisában megjelenő lapok. — Engem ez nem érdekel — vont vállat a kisember. — Otthon mosat? — Á, fél kiló ruhám van összesen. VÉGÜL egy humoros korabeli kommentár ahhoz a napihírhez, amely azt adta tudtul, hogy a kormány 50 ezer pengős kölcsönöket folyósít a nyomorgó művészeknek: — Jó, jó, de kiket tart a kormány művészeknek? — Akik vissza tudják fizetni a kölcsönt... V. M. Mai viccek — Nem gondolod, hogy Ma- l rinkának nagyon intelligens ar- ; ca van? — Lehet, de azt hiszem szi- » mutál! • *** ' — Kérem, Doktor úr, mondja i meg, mi bajom, de egyszerű sza- ; vakkal, hogy megértsem. * — Ember, magának tulajdon- ■ képpere semmi baja sincs, csak ! sokat iszik. S — Most kérem ' legyen szíves £ latin szavakkal is elmondani, ■ hogy a feleségemnek is elma- ; gyarázhassam! ; — Miért határoztad el ilyen * hirtelen, hogy nem veszed fele* ségül Angelinát? i ! — Tudod, néhány nappal ez- i S előtt egy bikinit kért tőlem, s : i az elvitte a fizetésem kétlxar- £ 5 madát. De gondold el, mi lett • ; volna, ha ruhát akar? • * * > — Ha nem leszel az enyém, £ £ a 8 órás vonat alá vetem ma- £ £ gam. i « — Hadd gondolkozzam a 11 • * órás vonatig! • m 5 ■ g — Miért mondta annak az | £ embernek, hogy az állomásig * 5 csak 5 perc van, mikor egész ! órát kell gyalogolnia, amíg oda- 5 ér? ; — Olyan szomorúan nézett £ rám, hogy nem volt szívem ; megmondani neki az igazságot! * * * £ — Gratulálok! Hallom, megS írtad az új regényedet. Milyen \ a vége? | — Tragikus. Senki sem akarja 5 kiadni! * * * ; — Hallom, a férje leszokott ■ a dohányzásról és az ivásról. : Biztos nagyon erős akaratú em- £ bér. j — Nem ő. Én! Kép, szöveg nélkül Aki a legtöbb „csukát” fogta.;, (Kallus László rajza) «iiuuiimniuuiiuiiiiitiiiiiiti»f*iu»iiiiiiiiiaiiiRisuiiii**i>i : M usza, a „Gyermekek öröme” nevű gyár játék üzemrészlegének dolgozója, kezében egy csomó limlommal benyitott a főtechnológus irodájába. — Mi újság? — kérdezte Atakisijev, a főtechnológus. —- Semmi különös, csupán lenne egy újítási javaslatom. — Éspedig? — Egyszerű. Látott már a főtechnológus elvtárs vízhatlan kabátot? Olyat, ami egyszerre kabát is, esőköpeny is. Bégebben nem gyártottak ilyet. — Igen — szóit Ata- kisijev. — Bégen a kabát csak kabát volt. az csököpeny csak esőköpeny. Ma viszont két- funkciójú: kabát is, köpeny is egy füst alatt. — Remek! Közeledünk a témához. Nos, ugyanez vonatkozik a bútorokra is. Mert manapság a bárszekrény ugye szekrényke és italtároló is egyszerre. No aztán a rekamié! Ággyá alakítható kerevet... — Igazad van — bólintott Atakisijev. — De mit akarsz tulajdonképpen? ' — Csak annyit: meddig porosodnak még gyermekjátékaink a pultokon? Mikor fogunk már végre valami újat, divatosat gyártani? — Mondasz valamit... De mi az elképzelésed? — Üjitási . javaslatom mindössze annyi: kombinatív módszerek alapján gyártsunk modern játékokat. — Ide nézzen — mutatott Musza a kezében levő limlomokra: ez itt egy elefánt törzse, a fej viszont kutyáé. A játékot nevezhetjük „Kuty- elefánt”-nak. Ez viszont az oroszlán és ló kombinációja alapján jött létre: „Leócsida”. És Musza elkezdte kirakosgatni a felemás játékokat. Sorolta elnevezésüket: „Szarvasiá” —- szarvas és szamár keveréke ... „Cocasicc” — macska és malac... .,Gyíkmókus”, „Mókusgyík” — mókus, gyík- farkincával... — Nem is rossz — szólt lelkesen a főtechnológus. — És mit gondolsz, megveszik ezeket a torzszülötteket? A gyerekek nem viseolyognak ezektől a felemás figuráktól? — Meglehet, hogy először nem lesz sikere. Az ember minden eshetőségre számítson. Csakhogy! Ezeket a játékokat én a sélejtből állítottam ösz- sze. Két rosszból kijön egy jó, és ezzel már csináltunk valamit... valami újat ugye ... — Vedd úgy, hogy a javaslatodat elfogadtam. Égy pillanat! Mennyit kérsz az újításodért? •— Már kiszámítottam: összesen négyszázhatvan- nyolc rubelt és hetvenkilenc kopejkát. Egy fillérrel se többet!... Mysza zsebrevágta az előleget és munkához látott. Macskák, medvék; elefántok, nyálak, lovak, kutyák, tigrisek törzsé re más állatok feje került — és fordítva. Fel- ismerlietetlen hibridál- lat-figurák „születtek”. A kreációt piacra dobták, de senki sem vásárolta. A gyerekek amint — Hallgatom .., — A főtechnológus elvtárs is tudja: az utóbbi időben gyárunk olyan játéktermékeket gyárt, amitől elijednek a gyerekek. De hát ez természetes is. Azok a hib- ridfiffurák, amit elődje engedélyezett — bagót sem érnek. Szerintem ami oroszlán, az legyen Szalam Kadirzadg; Újítási módszerek meglátták, ordítva menekültek. A kutyafejű elefántok, az elefántfejű kutyák — a kutyának se kellettek. A gyár minőségi és mennyiségi mutatója meredeken esett. Végül is Atakisijev kénytelen volt átadni főtechnológusi székét másnak. ... Az új főtechnológus módfelett törte a fejét: hogyan másszon ki ebből a slamasztikából? Egy reggelen beállított hozzá Musza. Kezében megszámlálhatatlan limlom. Vörös bajsza alatt mosolygott, megtörölte izzadt homlokát, majd így szólt: — Főtechnológus elvtárs, lenne egy remek javaslatom.,. oroszlán: Ha róka, akkor: róka. A gyermeknek csak az igazi utánzat, a természetes tetszhet. Az állat legyen olyan, mint az állatkertben. Ha a divat után megyünk, a második negyedévben sem kapunk prémiumot... — Igaza van — szólt az új főtechnológus. Vegye úgy, hogy a javaslatát elfogadom. Apropó! Mennyit kér érte? — En már előre kiszámítottam — mondta Musza. — Pontosan néyy_ százhatvannyolc rubel hetvenkilenc kopejkát. Egy fillérrel sem többet! ... (Baraté Rozália fordítása)
