Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

Valóság — nem frázis Három' nagyon kedved, húsz és harminc év közötti csehszlovák újságíróval, Marie Rubesovával, a csehszlovákiai Népszava, Dana Kalusovával, a Magyar Mező- gazdaság című hetilap csehszlo­vákiai testvérszerkesztőségének, a Zemedelske Noviny és Josef Ditével, a Pochoden című me­gyei lap újságírójával ülünk a békéscsabai hűtőház igazgatójá­nak, Márton Pálnak az irodájá­ban. Késő délután van. A hűtő­házi látogatás végén egy kis csabai kolbászos uzsonnát fo­gyasztunk. A terített asztal mel­lett otthonosan szövődnek a gondolatok. Közel az egynapos program vége, s ilyenkor bizony néha keresetlen, fésületlen sza­vak buggyannak ki az ember­ből. A látottak értékelése, mér­legelése, az élmények elraktá- rozódása az értelemben nem könnyű és nem egyszerű folya­mát. Nem az, különösen annak, aki a mi századunk nagy ado­mányával, a szocialista mező- gazdaság és az élelmiszeripar újszerű kapcsolatával, eredmé­nyeivel itt náldnk ismerkedik. Josef Dite értékelő szavaiból arra lehetett következtetni, hogy északi barátaink nem ismerik kellően munkánkat, erőfeszíté­seink hatékonyságát. Nem tu­dom, hogy a csehszlovák nyelv­ben milyen tartalmat takar a frázis szó, ő ugyanis ezt hasz­nálta abban a mondatában, amely így hangzott: „Az elmon­dottak után arra gondoltam, hogy a megye eredményei nem többek frázisnál. A látottak másról, a valóságról győztek meg.” Barátainknak hihetetlen­nek tűnt, hogy 1974-ben 11 mil­lió mázsa szemes termény ter­mett a megyében, hogy búzából 36—37 mázsa, szemes kukoricá­ból pedig 53,5 mázsa a megyei hozam hektáronként. Hihetet­len, hogy vágósertésből megha­ladta a háromnegyed milliót az 1974. évi értékesítés, hogy Békés megye az ország 19 megyéje kö­zül a hazai termelés 10 százalé­kát adja kenyérgabonából, 14— 15 százalékát sertéshúsból és 18—20 százalékát baromfiból, baromfitermékből. Egy külföldi, még a baráti államból is, hosszasan töpreng azon: elhigyje-e, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás üzemi mére­teinek kialakulásával szinte egy időben nagyon fontos a me­gye élelmiszergazdaságához ma ®a*5sss**ass®*£í.fies.-s-»e*eis:aa**sA3í»tt#ae«w télikabátja ujjára vörös karsza­lagot húzott, mglyen egy kala­pácsos ember — a szociálde­mokraták jelképe — feketél- lett. Végigjárta a házat és ta­gokat toborzott pártjának, de mindenhonnan kiküldték. Híre ment, hogy Itozgonyi az egyik új pártban kapott valami na­gyobb tisztséget, állítólag or­szággyűlési képviselő lesz. Fábri — a tisztiorvos — a szovjet csapatok bevonulása után három nappal tért haza. Nem szólt senkihez. Lefeküdt az ágyába és negyvennyolc órán -át aludt. Aztán újra jöttek érte a ^kórházból és et­től kezdve, legfeljebb félórákra jött haza Eötvösék eltűntek. Egyik es­te egy lovas kocsi- állt meg a ház előtt. Két ember ült rajta, ezek segítették fel a kocsira a háziúrék hatalmas bőröndjeit, ládáit. Simónak eszébe jutott, hogy Eötvösék rengeteg élelmi­szert tároltak a pincében. Simó este felment Weívodá- hoz. ’ — AdjS Isten, szomszéd ... —- Simó elvtárs! — örvende­zett Weivoda. — Már aggódtunk magáért. — Köszönöm, igazán jólesik.' Egy közös akciót ajánlanék. — Eötvösék, mint Önök is tudják, ellógtak, illetve eltávoz­tak. Hatalmas mennyiségű élelmiszerük maradt a pincé­ben. Nem hagyhatjuk megro­molni. A pincét feltörjük és az ott levő élelmiszert szétosztjuk a ház lakói között. —- Nem ártana, ha valami hi- -vatalos papírt hozna ■— bizony* már szervesen tartozó új ága­zatok létrejöttét? Az ilyen irányban folytatott politikai fel- világosító és nagyon alapos, köz­gazdasági elemző munka gyors hatását? A friss fogyasztású zöldség mellett a konzervgyári és a hű­tőházi alapanyagot is itt hely­ben, Békésben, a feldolgozó gyárak közelében kellett meg­termeszteni. A sok egyéb, néha az ágazat fejlődésére blokkolóan ható, központi szabályozók ér­vényesítése következtében ez nem volt zökkenőmentes. A ter­melés és értékesítés körülmé­nyeinek alapos elemzése, kriti­kája azonban sohasem maradt el. A legnagyobb hullámvölgy­ben, sem az volt a téma, hogy az üzemekben felszámolják a ker­tészeti ágazatot, hanem a terme­lés, mert kellett a zöldség, a bogyós és a piros húsú gyümölcs frissen, hidegen és melegen tar­tósítva, mert az országnak ez az egyik leghatékonyabb valuta­termelő forrása. És a fejlődés: az 1964. évi 5 ezer tonna hűtő­házi termelés 1975-ben eléri a 17 ezer tonnát! Bravúros felfe­lé emelkedés. Hihetetlen, mégis hihető, hiszen igaz. Az „öreg” 500 vagonos hűtőház 10 évvel ezelőtt üzembe helyezett komp­resszorai még csak 200 ezer kilo­kalória hideget leheltek, az új, ezervagonos hűtőházban pedig egy-egy gépegység 1 millió kilo­kalória hideget bocsát á tartó­sítási célok elérésére. Hihetet­len? Az, pedig mindez a való­ság, mint ahogyan az is kezd az­zá válni, hogy az objektív gyen­ge, mostoha természeti adottságú szövetkezetekben a gazdálkodás alacsony színvonala* szubjektív okokból tart ott, ahol áll. A szeghalmi járásban szerzett ta­pasztalatok mindjobban erről géznek meg, s új értékítélet megvonására késztetnek megyei és országos vezetőket. A termékkóstoló: a konyha­kész levesek, a halászlé, a lek­város derelye és a szilvásgom­bóc, a sok-soHéle gyorsfagyasz­tott áru, az áruval tömött 5x200 vagonos új tárolóbér valamit mégiscsak megsejtetett cseh­szlovák kollégáinkkal a hazai és szűkebb hazánk, Békés megye gazdasági életéről, az ország élelmiszergazdaságában betöl­tött helyéről, szerepéről. Megyénk, állami gazdaságai­nak és termelőszövetkezeteinek KSiveiiaiiiiroiaffraaaaBerasamasveBaMtcsftCMWiMait: talankodott Weivoda is, de könnyen hagyta magát meg­győzni. Tárkányiné is velük ment, de többször hangoztatta, hogy a felelősséget nem vállalja. Kocsis segítségével — aki cso­dálatos módon józan volt — ki- fo'-zítették az ajtót. Az élelmi­szerek pontosan úgy maradtak, ahogy a németek hagyták őket. De az egész pincét megtöltötte a petróleumszag. Valaki bőven megöntözte a liszteszsákokat, húsokat és zsírosbödönöket pet-- róleummal. ~ Utolsó gengszterek. De megálljatok, felkutatlak én még benneteket vidéki rezidenciátok­ban — sziszegte Simó. ■— Biztos a németek tették — mondta Weivoda. — Az nem valószínű. Eötvös- né néhány nappal az oroszok be­jövetele után lehívott a pincébe és megengedte, hogy a földre ki­szóródott lisztet összeseperjem... Akkor még nem volt itt petró­leum. A házban természetesen fel­tűnt Simó szervezkedése. Ami­kor látták, hogy a pincébe men­tek, többen utánuk mentek. Ko­sarakat, zsákokat hoztak maguk­kal, nehogy kimaradjanak az osztozkodásból. — Aljasság — mondta Rozgo- nyiné. Melanie, aki természetesen szintén jelen volt, kissé csaló­dottan dugta maga mögé a ko­sarát és félhangosan megszólalt: —• Ja, kérem, ez a haditör­vény. Semmit nem szabad az ellenség kezére juttatni. (Folytatjuk) vezetői, a párt- és a tanácsi szervekben dolgozó okos, össze­hangolt munkájának, a társada­lompolitikai célok tudatosításá­nak, megértésének és az ennek szellemében folyó közösségi munkának nagyszerű eredmé­nyei ezek. Nekünk'mindez ter­mészetes, hiszen nap mint nap találkozunk, s tudatjuk egymás­sal hol, mekkorát léptünk előbb­re. az életnek mely területét kellene egy kicsivel több, na­gyobb figyelmességgel kezel­nünk. önállóan dolgozunk közö­sen elfogadott terveinken, s az ügyekben ott döntenek, ahol azok születnek. S ez a döntés nem holnap vagy holnapután születik meg, hanem rögvest, amilyen gyorsan csak lehet, hogy a termelés, az emberről való gondoskodás egy pillanatra se rekedjen meg. A gond talán éppen ezért oszlik el gyorsan. Valóság a hűtőházban, de máshol is, hogy a munkás el­mondja véleményét, s erre az észrevételre figyelnek, hallgat­nak, visszakérdeznek és mind gyakrabban elismernek. Való­ság, hogy hétköznapjaink ke­mény munkával telnek... De mi­lyen sok még a tartalékunk. Mennyi lehet még abban az ágazatban, amely 1971—74. kö­zött 25—27 százalékkal növelte termelését 1966—1970-hez ké­pest. Sok, nagyon sok munka van ebben a 25—27 százalékban, és még milyen sokat kell dol­goznunk, hogy a következő terv­időszakban ugyanennyit lépjünk előbbre. Ha legközelebb ismét hozzánk látogatnak csehszlovák kollégá­ink, ezekről is ugyanolyan őszinteséggel beszélünk, mint 1975. április 23-án a békéscsabai hűtőházban. Ekkor egyszerűen és nagyon szigorúan az adatok­ra támaszkodtunk, mert a sza­vak lehetnek szépek, frázi,s- szerűek, frázisok, de a tények, a mindennapi élet soha. Dupsi Károly Tv-jegyzel a riportgrkeresésröl Egy valóban ritka találkozá­son hangzott el ismét a televí­zió képernyőjéről: riporter ke­restetik. Csütörtökön este ti- sennégy rádió- és tv-riporter találkozott a hármas stúdióban. Valamennyien ismerősök, talán oarátaink is. Talán ezért is válthatott ki belőlünk, a „má­sik oldalon”, a képernyő előtt ülő közönségből kicsit furcsa érzést, amikor a feldobott vil- lámkérdósré kényszeredetten adták sorra a választ: mit vár­iak a Riporter kerestetik- :e jelentkező fiataloktól, pályá­zóktól? A régi szólás jutott eszünkbe: amikor a hóhért akasztják... A „tantusz” a stúdióban is le­esett, kiJki a maga módján igyekezett e kenyszeredettségen tompítani. Mert kétségtelen, hogy tudás, készség, bizonyos adottság éppúgy szükséges eh­hez a szakmához vagy hivatás­hoz, mint a tájékozottság, a pillanatra kész ismeret. De — ahogyan azt bár a korábbi Ri­porter kerestetik-ben láthattuk, legalább annyi szerencse is. Így tehát a receptadásnak még az igénye sem merülhet fel. S hogy kérdés nélkül is válaszol­tak riportereink? Tudjuk ezt be jószándékuknak, segíteni aika- rásuknak. A jelentkezni szándékozóknak pedig emlékeztetőül a késő este elhangzott felhívást hadd ismé­teljük meg. Rövid életrajzot, fényképet, három gépelt oldal­nál nem hosszabb riportot kell május 15-ig elküldeni a Magyar Televízió címére, ajánlott levél­ben. Reméljük, hogy a selejte­zők után több Békés megyei fiatallal is találkozhatunk a televízió képernyője előtt. Űjabb lehetőség, élni kell vele. <N. L.) Színházi próba Sarkadi Imre drámája a Jókai Színházban Lukács József, Szentirmay Éva, Márton vidám beszélgetése Gálfy László és Karinthy a próba szünetében (Fotó: Demény Gyula< Asítóan üres nézőtér, fehér vászonnal letakart széksorok. A nyitott színpadon néhány kel­lék: asztal, székek, telefon. A díszletek helyén még csak ide­iglenes falak találhatók. A békéscsabai Jókai Színház pró­bájának vagyunk vendégei. A társulat művészei május 2-án mutatják be Sarkadi Imre: Ház a város mellett című drámáját. Sarkadi Imre kegyetlenül őszinté darabjai alaposan meg­dolgoztatják a nézőket. A ma­gas feszültségű drámákban egy pillanatra sem flehet kikap­csolni a színpad ék a nézőtér között vibráló áramkört. A pró­bák idején természetesen hiány­zik még a közönség reagálása, de a rendező és a színészek munkájának eredményeként lassan kibontakozik az előadás képe. A színpadon levő művé­szek — Szentirmay Éva, Gálfy László, Áts Gyula, Lukács Jó­zsef, Kovács Lajos — a darab utolsó felvonását próbálják. Megszakítás nélkül folyik a játék, a rendező, Karinthy Márton a nézőtérről figyeli a munkát. A dráma főszereplője Simon József, a vidéki „káder”, aki látszólag kiegyensúlyozott há­zasságban él feleségével, Klá­rival. Ám berobban az életük­be Bátori, a körorvos, aki min­den pillanatban készen van ar­ra, hogy a körülötte levő vilá­got szétzúzza. Jelenlétével ka­talizátorként fölerősíti a há­zaspár • életét feszítő energiá­kat. Tulajdonképpen mindhár­mójukban él a tisztaság utáni vágy, de a hazugságokat nem könnyű félretenni. Becsapják önmagukat, hazudnak egymás­nak is csak azért, hogy az el­ért jólétet, a karriert nehogy elveszítsék. Sebzett, furcsa, tört életű figurák. A próba utáni beszélgetés idején lejegyeztük Karinthy Márton néhány gondolatát: — Harmadik hete már, hogy feszes litereiben haladnak az előadás próbái —• mondta a fiatal rendező. — Sokszor éj­szakáig dolgozunk, hiszen a közreműködő színészek nagy része más darabban, tájelőadá­sokon is játszik. Közös mun­kánk eredménye, hogy ma már kialakul az előadás ritmusa, a bemutatóig még apróbb csiszo­lásokat kell végezni csupán. — A Ház a város mellett Sarkadi Imre torzóban maradt alkotása. Olyan drámai anyag, amelynek lazán összefércelt szövetében remek részek talál­hatók. Ezt a laza szerkezetet igyekeztem kifejezni a szín- padra-vitelkor. A gondolati ív felépítése mellett a dráma há­rom rétegét próbáltam bemu­tatni: — A felszínen egy házasság felbomlása látható. Szokványos szerelmi háromszög, ahol a ha­talmi pozíciójáért reszkető férj és a cinikus orvos között a fe­leség magára maradva tisztán akar kikerülni az összecsapás­ból. — A féltékartységi jelenetek­nél sokkal izgatóbb az a korle­let, amelyet a dráma elénk tár. A cselekmény 1954-ben játszó­dik, abban a korszakban, ami­kor bizonytalanná váltak az emberi kapcsolatok. Amikor új hit, új erő kellett, amely össze­kapcsolja a meglazult kötéseket. Az eltorzult társadalmi viszo­nyok közt az emberek a ma­gánéletükben is döntésre kény­szerültek. Sarkadi Imre drá­májának hősei nagyon sok al­kalmat találnak a menekülés­re önmaguk elől. Olyan emberi sorsok, amelyek nem találkoz­hatnak, mert az együttlétnck mindig robbanás a vége. Ezek a társadalmi összefüggések, amelyek legjobban foglalkoztat­nák, — Nagyon megkapott engem az a furcsa, misztikus légkör, amely a dráma mélyén körül­veszi a figurákat Ebből a szempontból kulcsfontosságú alak Gerzson, a vak művész, aki világtalan ‘létére tisztábban látja az embereket, mint azok, akik bent topognak .a minden­napok forgatagában. Egy ki­csit Sarkadi Imre személyét is felfedezni vélem Gerzson alak­jában. Érzésem szerint ez a figura hasonlít Thornton Wil­der: A mi kis városunk című darabjának kántor-énekeséhez, örülnék, ha Sarkadi Imre drá­májával is olyan sikerünk len­ne, mint amilyen kedvezően fogadták az elmúlt évben a Mi kis városunk előadásait. Azért mondom mindezt, mert a Ház a város mellett című darab lesz az utolsó békéscsabai rendezé­sem. A jövő évadtól Pécsre szerződtem. Jó szívvel gondo­lok a Békéscsabán eltöltött két évre, de úgy érzem, hogy itt én már megtettem azt, amit tenni lehetett. Megpróbáltam a színpadra varázsolni a 'átékos humort, az igaz költészetet. Ha­bár ez nem divatos, de val­lom, hogy a színház a néző ér­zelmeire hatva töltheti be fel­adatát. Bs ha a közönségnek szép élményeket szereztünk a Boldog nyárfalevél, a Mi > ki® városunk, a Telihold és — re­mélem — most a Ház a város mellett előadásain, akkor ta­lán én se hiába dolgoztam itt, Békéscsabán. A próbák még folytatódnak. A munka izgalma most min­dennél fontosabb, de ha majd az utolsó előadás után is lemegy a függöny, akkor egy kicsit mindnyájan szegényebbek le­szünk. Hiányozni fog a színház­ból Karinthy 1w'4rton fiatalos lobogása. Andódy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents