Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-25 / 96. szám
Négyszög — sokszög n n^rt XI* kongresszu|lul I sának határozatai között figyelemre méltó a következő: „Az üzemi demokrácia hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben tovább kell fejleszteni.. Mit tettek ebben megyénk üzemei? A mezökovácsházi BftKÖT- telepen úgy él az üzemi demokrácia, hogy a dolgozók — fizikaiak és szellemiek — a munkahely összes gondját, örömét megosztják. Mi lehet gond, feladat egy ilyen helyen? Sok minden, ami fejlődő életünkkel, növekvő igényeinkkel kapcsolatos. A legnagyobb ezek közül a falusi asszonyok munkássá válása útjának egyengetése. Ebben a községben és a környező településieken a nők társadalmi helyzetének megítélésében még gyakran a 35 évvel ezelőtti nézetek uralkodnak. Ezek szerint az asszony egyedüli feladata a férj kiszolgálása, a gyermek nevelése, a ház tisztántartása, főzés, mosás, vasalás. A tsz-ekben talán éppen ezért legkevesebb ebben a körzetben a nőtag. flz otthoni JKfE szabaduló, új feladatokat vállaló nő azonban mégsem csak úgy egyszerűen csöppen vele a közéletbe. A BÉKÖT-telep élete, működése tanúsítja, hogy a családi tűzhelytől munkába állt lányok és asszonyok mennyire jól ismerik a párt nő- és ifjúságpolitikai határozatait, menynyire keresik a gyakorlatban e nagy jelentőségű útmutatások szerinti életet De nemcsak keresik a nagyobb közösséghez vezető utat, hanem azt megtalálva következetesen haladnak rajta. Így volt ez évek óta, s így volt- a kongresszusi héten is, amikor a tegnap még odahaza serénykedő nők munka- versenyt kezdeményeztek. Valaki közülük így szólt: a kongresszus tiszteletére mi önszorgalomból adhatnánk valamit műszaknormán felül. És ez az adhatnánk valamit néhány perc alatt bejárta az üzemet, összeült az üzemi négyszög, amit itt nyugodtan lehetne sokszögnek is nevezni, mivel a négyszög tanácskozásán a szocialista brigádok vezetői, a dolgozók képviselői, a műszakvezeitők is részt vesznek. A feladatok meghatározásában így teljes a demokrácia, csakis így lehetséges, hogy a munkában mindez ugyanilyen magas fokon érvényesüljön. A BÉKÖT-telep belső irányítása így vált az ott dolgozók közügyévé. A munkássá válás útja ezzel a módszerrel mind eredményesebb. A dolgozok ugyanis tudják, mit kell tenniük a termelésben, a többtermelésben, de azt is felmérték, hogy ez a tett miként alakítja őket, önmagukat a munkásosztályhoz való tartozásban. Az utóbbi években mind több olyan kezdeményezés tanúi lehetünk, amelyek az üzemi demokrácia továbbfejlesztését célozzák. A mezökovácsházi példa kiemelkedő, figyelemre méltó, mert ide a mezőről vagy éppen a családi tűzhely mellől jöttek az emberek, főként nők, hogy községükben megváltoztassák az évszázados szokást, megítélésüknek új alapokat ráírjanak. Módszerében jói, okosan, Célravezetőén dolgoznak akárcsak több megyei vállalatunknál, ahol az egyszemélyi vezetés nem rivalizáló társakat, hanem partnereket, közös dolgaik megvalósításában odaadó, lelkes munkásokat lát bennük. FvpIfSfPl «előtt egyeLTCnnCI aek bizony nehezen képzelték el, hogy az üzemi demokrácia és a vezetésben az egyszemélyi felelősség hogyan is hangolható össze, miként is érvényesülhet a legjobban. Néhány jó példa futótűzként terjedt ed, s ma már tudjuk, a társadalmi termelés fejlesztésében mi jelenti a legnagyobb erőt. A párt XI. kongresszusán joggal fogalmazták meg: „A jelenlegi helyzetben az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrácia meglevő fórumaira. Teremtsük meg mindenütt a szükséges feltételeket, hogy a dolgozó közösségek megfelelően éljenek jogaikkal.” A megyében szép kezdeményezések tanúi lehetünk túl a kovácsházi BÉIÍÖT példáján. Ez a jó, ez ad erőt valamennyi helyen a további munkához. Dupsi Károly . . .akik nincsenek a lexikonban Az ELTE szavalókörének előadói estje Békéscsabán Egy újabb szép és gazdagító élménnyel lesznek többek azok, akik megyénk városaiban, községeiben meghallgatták és meghallgatják a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Balassi Bálint szavalóköre négy tagjának — Dibusz Éva, Gort- vai Katalin, Potornai Mária és Szabó András — tolmácsolásában az első kötetes költők estjét. Szerdán este Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban rendezték meg a Megyei Művelődési Központ irodalmi klubsorozatának idei évadi ez utolsó estjét. «■«■•••■■ac»Mac«tacfta£seasaasaaaaaaaaaa«ata*aaasaa«*M««ttaa — Nem csak kommunista párt van? — kérdezte Weivoda. — Természetes, hogy nem ... — mosolygott Bálint. — Nem is tudom hány párt működik... Az az érzésem, hogy több is mint amennyi kellene — mosolygott, aztán elindult kifelé. Simó egy kicsit lemaradt a többiektől. Feleségének egy kocka alakú kenyeret adott és megsimogatta: — Remélem most már nyugodt vagy... — Egyáltalán nem vagyok az! Miért nem maradsz itthon? Mikor lesz már olyan világ, hogy nem kell izgulnom érted ? — Nyugodj meg, szívem... Az elvtársak átvisznek majd á pesti oldalra. Ott már megalakult a párt... Megcsókolta a feleségét, majd Rózsihoz fordult: — Maga pedig megvár engem. Célunk van magával... — mondta és a szovjet katonák után rohant i.. A ház lakói megrohamozták a lépcsőfeljárót. Odakint hajnalodéit. Metszőén hideg volt a téli reggel, de senki sem fázott. Kitódultak a kapu elé. A ház előtt hosszú gépkocsioszlop haladt, majd félelmetes robajjal és csikorgással harckocsik rázták meg az úttestet. A menet mellett időnként kisebb-nagyobb csoportokban feltartott kezű németeket kísértek. Sokan civil kabátokat viseltek, valamennyien piszkosak, borotválatlanok és nagyon meggyötörtek voltak. Az emberek csodálkozva nézték a nemrég még oly félelmetes, legyózhetet- lenrték tartott katonákat. Arcukra kiült a fetalem és egyikük sem emelte fel tekintetét az út- ! testről ■ Eötvöseiket nem lehetett meg- • találni a bámészkodók között. • Eötvösné először is a pincéjükbe • rohant. Sírva állapította meg, : hogy a németek alapos pusztí- : tást végeztek készleteikben, i Igaz, hogy leginkább az italo- ■ kát dézsmálták meg, de több ! l'sztes zisákot bajonettel hasítottak fel, a sonkákba belevagdos- taik, majd a földre dobták a kiszűrődött liszt- és cukorhalmokra. Eötvösné bezárta a pincét, a ■ kulcsot gondosan elrejtette, ■ majd az urával együtt a lakás- ! ba siettek. — Először ennek a szemétnek \ a rongyait hajigólom ki. Ide ■ többé be nem teszi a lábát — ; kiáltotta, amikor feltépte az aj- » tót. Rózsi szobájának bejáraté- j nál ijedten torpant meg: — Hát ma^a ... Nicsak! A : Köves úr... Hát itt húzta meg ■ magát... Ennek örülök — kény- ■ szerített egv mosolyt az arcára. ! — Nehéz időiket éltünk meg, de S hála az Istennek túl vagyunk : rajta. És boldog vagyok, hogy | én segítettem hozzá az élethez i — mondta. — Engem Rózsiba hozott fal í ide... Ne tessék haragudni... j — Dehogy haragszom. Én tud- • tam róla ... Csak nem gondolja, * hogy a lány magától meg mer- • te volna engedni, hogy ide bs- í jöjjön? Köves azonnal észrevette, ; hogy Eötvösné belőle akar ér- • dem eket kovácsolni. De nem • szólt egy szót Gém. (Folytatjuk) \ Nyolc fiatal, ahogyan ezt mondani szokás: szárnyát bontogató költő két-két verse hangzott el. Köztudott, hogy ma, Magyarországon sok száz pályatárs próbálgat és bizonyít, jelentet meg versesköteteket. Talán ezért is bízhatták a véletlenre az előadók a kiválasztást. Ez a véletlen azonban szerencsésnek bizonyult, hiszen a klasszikus formákban alkotó, az új irányokat kereső költők széles skálájáról egy-egy bekerülhetett a rusztikusán, mégis a vers valamennyi finomságát, politikusségát, erejét bíró, jól szerkesztett műsorba. A pusztán versélvezet ez esetben mégis kevés, szegényes lenne, örültünk azonban annak, hogy meghallgattuk ezt az összeállítást négy olyan fiataltól, aki pár év múlva pedagógus, népművelő; közoktatásunk, közművelődésünk munkása lesz. Ha itt és így vállalják a művészetek magas színvonalú terjesztését, biztosak lehetünk abban, hogy jó, értő kezekbe kerül e misszió stafétabotja. Még egy ereje, gazdagító vonása van ennek a műsornak. Valljuk meg: az irodalom, s ezen belül a költészet iránt érdeklődők között is kevés olyan ember van; aki figyelemmel kíséri, figyelemmel tudja kísérni akárcsak a hazai fiatal alkotók próbálgatásait, egyre kiteljesedő, mindig változó művészetét, munkásságát. És egy ilyen, vagy ehhez hasonló tallózás nemcsak figyelemfelkeltő lehet, hanem eligazító is „kamasz-költészetünk” sokadalmában. Buda Ferenc, az erdélyi Farkas Árpád, a népművészet értékeiből táplálkozó Kiss Benedek, a gyulai születésű Kiss Anna vagy Petri György, Veress Miklós, az előadók iskolatársa Fábri Péter és Utassy József lírája izgalmasan, „tiszta szívvel" szólt a szavalókör tagjainak szájáról. Dibusz Éva saját megzenésítésében, gitáron kísérte Kiss Anna balladiszti- kus két vers-előadását; a költőkről rövid életút-ismertetés is elhangzott. A gyarapító Csabái irodalmi estnek volt azonban egy keserű íze is: az ifjúsági ház tanácstermében alig ötvenen ültünk. Megyénk pár ezer lélekszámú kisközségeiben nagyobb számú közönséget vonz egy irodalmi este. Akik ott voltunk, mi restelltük a többiek távolmaradását ,.. (Nemesi) Nekik sem könnyű! H ányszor hallani még ma is faluhelyen, a szövetkezeti majorban vagy kint a földeken, ha a tsz elnökéről beszélnek: Neki könnyű a dolga, ő csak dirigál... ! Aki ilyen véleményt hangoztat, bizonyára kevésbé gondolta át: Valóban milyen is a ma szövetkezete vezetőjének dolga? Vajon könnyű-e vitázni a termeltető vállalattal, átcsoportosítani a gépek, a munka sorrendjét, mert az időjárás mindent felborított, vezetőségi ülésre, közgyűlésre készülni, szakemberek által készített terveket felülbírálni, egyeztetni, ä háztáji földek dolgában rendet teremteni, öregekről, fiatalokról, nőkről gondoskodni, személyes panaszokat kivizsgálni és orvosolni? Bizony nem könnyű! Nagyon sok azoknak az elnököknek a száma, akik hajnalban elsőként jelennek meg a gazdaságban s este utolsókként térnek otthonukba. Közben gyakran elhűl az ebéd, olykor a vacsora is. De a legfontosabb: a közös gazdaság eredményes működéséhez éppen annyira nélkülözhetetlen az elnök munkája, mint a növénytermesztőé vagy az állattenyésztőé. Ezt többnyire elismerik a gáncsoskodók is. Aki nem próbálta, kevésbé tudja megérteni, hogy a közösségért való fáradozás mennyi fizikai és szellemi energiát, szüntelen figyelmet, körültekintést, anyagi és erkölcsi kockázatot, felelősséget és éberséget kíván a szövetkezeti vezetőktől. S ki ne tudna példát arra is majd’ minden faluban, hogy amikor esténként a szövetkezeti gazdák többsége már rég a háztáji jószággal van elfoglalva, televízió mellett ül vagy rádiót hallgat, az elnökük még otthonában is a másnapi tervegyeztetésre, esetleg más, kiadós tanácskozásra készül. Egy-egy ember munkájának bonyolultságát és értékét csak a munka eredményén, a közösség anyagi és kulturális javainak gyarapodásához való hozzájárulásán mérhetjük le. S ezzel arányban kell állnia a munkát végző ember megbecsülésének, tiszteletének is, akár vezető az illető, akár tisztséget nem viselő tsz-tag. A múltkoriban az egyik szövetkezet elnöke mondotta: „A tsz-tagok általában elismerik, hogy a közösségnek szüksége van vezetőre, de közülük néhányan csak a jogaikat tartják számon és néha megfeledkeznek a közösséggel szembeni kötelezettségeikről. Gyakran nem látják az összefüggést a saját és a vezetők munkája között. Ha a szövetkezetben jól mennek a dolgok, azt sokszor a saját munkásságuk eredményének tekintik, de ha akadozik a fogaskerék, akkor azért azonnal a vezetőséget vagy az elnököt okolják.” Félreértés ne essék: nem arról van szó, mintha nem lenne még ma is a maga feje után menő, senkire nem támaszkodó, a közösség bizalmával olykor visszaélő tsz-elnök. Akad ilyen is. De előre meg lehet mondani: az ilyen elnök nem jut ma már messzire, mert az öntudatában növekvő tsz-tagság előbb- utóbb tilos jelzőt állít elé. Tilos jelzőt, mert termelőszövetkezeti mozgalmunkat egyre inkább a demokratizmus fejlődése jellemzi. A tsz-elnö- kök többsége derekasan megállta a helyét, s megyénk szövetkezeti mezőgazdaságának elért sikereiben jócskán van részük. Éppen azért, hogy a szövetkezetek gazdálkodása, a munkafegyelem további szi- lárdulása s általában az egész üzem elérje a kívánt mértéket és a gazdálkodás még sikeresebb legyen, egy-egy szövetkezet tagságának még jobban össze kell forrnia és segíteni a maga választotta vezetőket. Különösen fontos ez azokon a helyeken, ahol egyesülésre szánták el magukat a szövetkezetek. Nos, miben álljon ez a segítés? Elsősorban abban, hogy ki-ki — bármilyen munkakörben is dolgozzék — lelki- ismeretesen, pontosan, odaadással lássa el feladatát. A szövetkezeti demokratizmus kiteljesedése végett pedig nagyon fontos, hogy a szövetkezeten belül a tagok ne tűrjenek semmiféle intrikát, védjék meg a vezetőiket a bajkeverőkkel szemben. Aki már valaha is állt vezető poszton — ha csak néhány ember vezetését is bízták rá —, az igazán tudja, milyen nagy gond, ha nemcsak magunkért, hanem mások munkájáért, boldogulásáért is felelősséggel tartozunk. Egy-egy szövetkezeti vezető vállára pedig olykor több száz család gondja, baja, ezer holdakon való gazdálkodás áttekintése, megszervezése nehezül. H ogy olykor még a leg- odaadóbb munkába is becsúsznak hibák, tévedések? Ez így igaz. Ezért is ott a helye a tagságnak a vezető mellett. Jóban, rosszban, hogy az eredmények sokasodjanak és a bajok soha ne nőjenek nagyra. És ha a tsz-tagok időnként alaposan mérlegelik a vezetők tevékenységét, rájönnek; nekik sem könnyű. —k —a A Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai Üzemigazgatóságának szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy Gyulán a Henyei úton az Erdőgazdaság részére épített 20 kV-os leágazást és transzformátor-állomást 1975. április 26-án feszültség alá helyezi A létesítményen elhelyezett tárgyak érintésé életveszélyes és tilos!
