Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-24 / 95. szám

Hü folytatói, megvalósítói vagyunk hazánkban Lenin eszméinek As űj, impozáns Oktatási Igazgatóság épülete • (Fotytatás az 1. oldalról) lemző forradalmi demokratikus törekvések családjában is élő hagyományai — mindezekkel párosultak azok a rendkívüli képességek, amelyek az 6 sze­mélyes adottságai voltak. Forradalmárként lépett ki a proletariátus nemzetközi harci színterére, s a nyugati országok munkásmozgalmának sok össze­ütközésében tovább edződve vált képessé arra, hogy élete végéig, s azóta Is az ő szemé­lyével jellemezzék a világ for­radalmi folyamatait, A proletariátus nemzetközi harcát, feladatait a feltárt tör­vényszerűségek birtokában Marx és Engels alapozta meg. Ugyanezt az ideológiát ma marxizmus—leninizmusnak ne­vezzük, * a megnevezéssel a vi­lágproletariátus hódol a nagy teoretikusnak, Leninnek alkotó elméleti munkásságáért. Csak néhány témakört villantanék itt fel, melynek kidolgozása Le­nin nevéhez fűződik. Kiemelkedő szerepet játszik * mai forradalmi mozgalmakban is a pártról szóló lenini taní­tás. Elsőként ismerte fel a szá­zadforduló idején, hogy a mun­kásosztály sikere® harcai felté­tele az új típusú forradalmi párt megteremtése. Szükséges­nek látta elkülöníteni a mun­kásmozgalom egyes irányzatai­tól és a különböző haladó moz­galmaktól a forradalmi élcsa­patot, melynek harcaiban meg kell küzdenie nerhcsak a szem­ben álló, reakciós osztályokkal, hanem a saját osztályon belül megjelenő és tevékenykedő csoportok' szemben állásával is. „Mi meredek és nehéz úton haladunk zárt Sorokban, erő­sen fogva egymás kezét Min­denfelől ellenség vesz körül bennünket és majdnem állan­dóan ellenséges tűzben kell menetelnünk. Szabad elhatáro­zásból éppen azért egyesültünk, hogy harcoljunk ellenségeink ellen, és ne térjünk le a szom­szédos mocsárba, amelynek la­kói kezdettől fogva elítéltek bennünket azért, hogy külön csoportot alakítottunk és nem a megbékülés, hanem a harc út­ját választottuk” —■ írta Lenin a „Mi a teendő?” című köny­vében. Olyan erős és egységes for­radalmi párt szükségességéről beszélt Lenin — majd meg is valósult vezetése alatt —, amely képes a forradalmi töpiegek harcának irányítására, amely­nek szervezeti jellege bizto® fél­tétele a szocialista forradalom­ban a társadalom minden olda­lát érintő változások vezetésé­nek. ' A párt tevékenységét meg­határozza ideológiai, elméleti alapja. „Az élenjáró harcos sze­repét csak az a párt tudja be­tölteni amelyet élenjáró elmé­let vezet.” Ez viszont megköve­teli a párttól az elméleti és gyakorlati eredményekre épülő tudományos vizsgálódást, a va­lóságos viszonyoknak megfele­lő helyzetelemzést, a munkás- osztály ideológiája továbbfej­lesztését. Az ideológiában fe­jeződik ki nemcsak az osztá­lyok helyzetéről, érdekeiből fa­kadó helyzetelemzés, hanem Ugyanezen osztályok társadal­mi ééljai és törekvései is. Ezért mondja Lenin — idézem, —. hogy „A kérdés csakis így te­hető fel: burzsoá vagy szocia­lista ideológia. Itt nincs közép­út. Ezért a szocialista ideoló­gia mindennemű lekicsinylése,' mindennemű mellőzése egy­szersmind a burzsoá ideológia erősítését jelenti.” Lenin, amikor a párt Ideoló­giai munkájáról, beszélt, min­dig hangsúlyozta az ideológiá­nak a gyakorlati, napi élettel való szoros kapcsolata szük­ségességét. A gyakorlati kér­dések megválaszolása, a leg­jobb álláspont és tevékenység kialakítása sók töprengés, a különböző lehetőségek mérle­gelése, s az ezzel együtt járó viták eredményeként jön létre. A Vitákban szemtől szembe ta­núsított nyíltság és őszinteség teremtheti meg a feladatok megvalósításához feltétlenül szükséges cselekvési egység alapját így írt erről Lenin: „Megvitatni egy kérdést, kü­lönböző véleményeket nyilvání­tani és meghallgatni, megismer­ni a szervezett marxisták több­ségének a nézetét, kifejezésre juttatni ezt a nézetet az összes tagok névében hozott határozat­ban, lelkiismeretesen végrehaj­tani ezt a határozatot — ez az, amit a világon mindenütt, az összes értelmes ember egység­nek nevez és az ilyen egység végtelenül drága, végtelenül fon­tos a munkásosztály számára. A szétforgácsolt munkásság — semrni. Az egyesült munkásság, minden.” E sorokból is kitűnik, hogy nincs és nem is lehet többféle marxizmus—leniniz- imis, csak egy, mert ez az egyetlen nyújtja rövidebb vagy hosszabb távú feladataink leg­jobb megoldását. Jelentősen elmélyítette Lenin a marxizmusnak az állam és forradalom társadalmi szerepé­ről szóló tanítását is. A társa­dalmi viszonyok fejlődésének egyenetlenségéiből leszűrt ta­pasztalatai, elvi állásfoglalásai lettek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalommal kezdődött űj kör ideológiai alapjai, a kommunista és munkáspártok stratégiájának és taktikájának megalapozói. Kimutatta, hogy a szocialista világi örradalmi folyamat időben elhúzódhat, nem fog egyszerre, vagy rövid időn belül lezajlani, hogy Szocializmus győzelme lehetséges eleinte egynéhány vagy akár egy, egymagában vett, kapitalista országban is’’, hogy szükségszerűen együtt, egy időben fognak létezni szocia­lista és nem szocialista, a tár­sadalmi fejlődés különböző szintjén1 álló országok, s en­nek következménye a békés egymás mellett élés ezen orszá­gok között Lenin megvédte a revizioniz- mussal szemben A proletárdik­tatúráról szóló marxi tanokat. Hangsúlyozta, hogy a burzsoá államot meg kell semmisíteni és ahhoz, hogy az véglegesen elpusztuljon, létre kell jönnie az állam új formájának a szo­cialista forradalomban; s ez az állam a proletariátus diktatú­rája. Szavai szerint „Ez a dik­tatúra feltételezi a kíméletlenül szigorú, gyors és határozott erő­szak alkalmazását a ki zsákmá­nyolok, a kapitalisták, a föld- birtokosok és lakájaik ellen­állásának elnyomása céljából. Aki ezt nem értette meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezé­relnek vagy tanácsadóinak so­rából”, majd így folytatja: „A proletárdiktatúra célja, hogy megteremtse a szocializmust.. Lenin, mint a munkásosztály kiemelkedő politikai vezére, el­méleti tudósa, abban a ritka pillanatban részesült, hogy mindannak, amit az emberisé­gért, az' emberiségről kigondolt, a gyakorlatban kezdhette el megvalósítását. Az első, végle­gesen szocialista ország első és legfőbb államférfija. A forra­dalom győzelme után más éö Újabb problémák kerültek fi­gyelme előterébe, a szocializ­mus építése során felvetődő kérdések. Az új társadalom megvalósítása, csakúgy mint a szocialista forradalom .megvívá­sa ismeretlen feladatok egész sorát vetette fel. Lenint mély és sokoldalú tudása segítette a bonyolult viszonyok között el­igazodni. Soha nem maradt felszínen, mindig a gyökerekig hatolt, az alapvető anyagi- gazdasági viszonyokig, azok teljes összefüggéseinek feltárá­sáig, mert szerinte: „A tények, ha egészükben, összefüggésük­ben nézzük azokat, nemcsak „makacs”, de kétségtelenül bi­zonyító erejű dolgok is. A té­nyek. ha kiragadjuk őket az. egészből, összefüggésükből, ha töredékesek és önkényesek, nerh tekinthetők többnek, mint pusz­ta játéknak, vagy még annál is rosszabbnak”. Az elmélyült, mindig és min­denben dialektikus gondolko­dásmód segítségévéi sikerült megvívnia kétfrontos harcát azokkal, akik egyik oldalról csak az újat látták és fogad­ták el a forradalmi átalakulás­ban és azokkal, akik a másik oldalról féltve őrizték minden meglevőt a változásoktól. ő tudta, hogy „Amikor az új ép­pen csak megszületett, a régi, bizonyos ideig, mindig erősebb az újnál, ez mindig így szokott lenni a természetben és a tár­sadalmi életben egyaránt”, és hogy ezeket az éppen megszü­letett új jelenségeket kell meg­különböztetetten ájxxlni, gon­dozni, hogy azok képezik a jö­vő társadalma általánosan jel­lemző tulajdonságait. Sok nagy feladata mellett gondosan tanulmányozta, élénk érdeklődéssel és figyelemmel kísérte a . szocialista—kommu­nista munka első jeleit, mint például a kommunista szomba­tokat Lenin á jövő képének körvonalait mindig a jelen va­lósága elemzése során bontotta ki. Így lehetett Lenin álma — amely reálisan megvalósítható vágyakból, akaratokból épült fel — a kortárs munkás, pa­raszt és értelmiség álma is, s ezért vállalta érte a harcot, a munka küzdelmeit a szovjet nép. Így lett Lenin népballa­dákban megörökített, a szovjet és világ proletárjai szívében élő népvezér. Kedves Elvtársnők’ Kedves Elvtársak! A lenini életmű tovább nő követői munkájában, & világ proletariátusának Lenin taní­tásai alapján folytatott harcai­ban, a szocialista forradalmat sikerrel^ megvívott országok munkásosztályának szocializ­must, kommunizmust építő munkájában. Él és terebélyesedik mindez a magyar munkásosztályban is. A magyar munkásosztály múlt­ja, jelene és jövője egyaránt kapcsolódik Lenin nevéhez. A Nagy OíTtóberi Szocialista For­radalomban részt vett magyar internacionalisták hozták hírét, szavait, s követték tettekkel is 1919-ben, amikor lérehozták a dicsőséges Magyar Tanácsköz­társaságot. Lenin és a kommunista moz­galom összeforrott, segítőkész­ségét a Horthy-ellenfórradalom időszakában ás érezték és ta­pasztalták az illegalitás nehéz körülményei között dolgozó kommunisták. Lenin tanításait követte, az internacionalizmus szellemében cselekedett a szov­jet nép, amikor felszabadította hazánkat — s egy sor más or­szágot — a fasiszta hitleri uralom igája alól. S igazán ak­kor tudtunk jól élni e lehető­séggel, amikor a lenini tanítá­sokat nemcsak betűi, hanem szelleme, tartalma szerint kö­vettük. Hazánk, s benne Békés me­gye fejlődésének gazdag ta­pasztalatokkal és eredmények­ben bővelkedő harminc eszten­deje is fényesen bizonyította a lenini tanítások igazát. S a harmincéves társadalmi fejlődés törései, visszaesései akkor következtek be, amikor távo­lodtunk harcunk vezérlő esz­méitől. Országunkban városok, intéz­mények, utcák, terek nevei, szobrok és emlékművek, művé­szeti alkotások sokasága hir­deti, hogy miként becsüli né­pünk Lenin életművét. A leg­nagyobb tett ’— mely az élet­mű nagyságát kifejezi —, hogy hazánkban a munkásosztály vezetésével sikeresen haladunk a lenini úton, hogy az üze­mekben, gyárakban, hivatalok­ban végbemenő munkában, az emberi élet változásaiban, az új emberi magatartási formák­ban magunkban hordjuk kitö­rölhetetlenül és egyre szélesebb körben a lenini gondolatoltat. Kedves Elvtársak! Pártunk XI. kongresszusa egy hónapja fejezte be munká­ját. A kongresszus határoza­tainak, közeli és távlati célki­tűzéseinek megismertetése, egy­ségei értelrúezése és végrehaj­tása nagy feladatokat ró min­den pártszervre és pártszerve­zetre. Sok tennivaló vár e kérdésekben a propaganda- munkára, ennek bázisát képe­ző Oktatási Igazgatóságunkra. A marxizmus—leninizmus alap­jainak, a párt politikájának, » kongresszus határozatainak ál­landó ismertetése, a káderek képzése és továbbképzése mind­mind olyan egységes feladat, amelynek megvalósításában igen jelentős szerepe van és lesz e politikai, intézményünk­nek, az Oktatási Igazgatóság­nak. Megyénkben az "skolai rend­szerű pártoktatas szinte egy­idős a felszabadulással létre­jövő kommunista pártszerveze­tekkel. Már 1945-ben szervez­tek — ha rövid Időszakra is *— pártiskolákat az MKP-alap- szervezeti titkároknak felkészí­tésére. Később a folyamatos konszolidáció, a kommunista mozgalom megyei erősödése és ezzel együtt a mozgalom előtt álló, egyre növekvő sÄdatok lehetővé, ugyanakkor szükség- szerűvé is tették a hosszabb időtartamú tanfolyamokat. A megyében folyó pártisko- lai oktatás fejlődését mutatja, hogy 1957-től Csongrád megyé­vel közösen indult pártiskola, függetlenített oktatókkal, a ko­rábbiakhoz viszonyítva, jobb feltételek között. Újabb fejlődés következett be 1967-ben, amikor pártunk Po­litikai Bizottságának határoza­ta értelmében létrejött me­gyénkben is az Okatási Igaz­gatóság, a megyei pártbizott­ság politikai* káderképző bá­zisa, amely egyesíti magában á pártiskolai és az esti egye­temi, valamint a politikai to­vábbképző oktatást. Javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei. A pártiskolai oktatás megyei jelentőségét mutatja, hogy csak 1957-től 5910 hallgató kapott szervezett politikai képzést, szinte alig van a megyében olyan vezető funkcionárius, aki ne merített volna tudást és erőt munkájához tanfolyamokon. Az esti egyetemi oktatás megyénkben 1958-ban kezdő­dött A társadalmi élet válto­zásai növelték a káderekkel szembeni követelmények szint­jét, fokozatosan bővíteni kel­lett a kereteket. Ma már nem­csak Békéscsabán, hanem va­lamennyi városban és járási székhelyen működik kihelyezett tagozat, s ezáltal a jelentkező igényeket, a marxizmus—leni­nizmus, pártunk politikája iránti érdeklődést nagyjából kj tud­juk elégíteni. Eddig 2191 hall­gató végezte el az esti egyete­met. 1969-től újabb feladattal bő­vült az Oktatási Igazgatóság tevékenységi köre a politikai továbbképzés megszervezésével, Ez a feladatkör terebélyesedik, az alapképzést korábban ka­pott káderek ismeretei bővítése és felfrissítése egyre nagyobb feladat, évről évre növekszik. Oktatási Igazgatóságunk — amely becsülettel teljesítette a vele szemben támasztott köve­telményeket, s ezért csak elis­merés és tisztelet illeti dolgozó kollektíváját — a tárgyi felté­telek hiányában, egyre nehe­zebben tudott a követelmények­nek megfelelni, az oktatás kor­szerűsödésével lépést tartani. Ez tette szükségessé — az ál­talános kultúra részeként — ennek az új épületnek létre­hozását, amely méreteivel és felszereltségével, a benne dol­gozó kollektíva felkészültségé­vel képes lesz arra, hogy a XX kongresszus határozataiból Bé­kés megyére háruló feladatok megvalósításában megfelelően részt vállaljon és valóra vált­son. A tudás, a társadalomtudo­mányi és természettudományi ismeretek elsajátítása és gya- koriati felhasználása fejlődé­sünk gyorsuló ütemének meg­határozó feltétele — a legszoro­sabban vett politikai érdekünk. Szolgálja hát Oktatási Igazga­tóságunk a marxizmus—len íniz­mus elvi alapjainak terjesztését és védelmét, a XI, kongresz- szus határozatainak sikeres megvalósítását. Amikor megköszönöm pár­tunk központi szerveinek, vala­mennyi közreműködő elvtárs­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents