Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

/ ,,Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak, aki alkot, aki munkás l * ' (Juhász Gyula) Kétezer Kossuth-kíadvány egy esztendő alatt Hajnali riport a sütőüzemben Hajnali 5 óra van. Még szunnyad egyet a város. De a kapuk alól álmosan, kissé fá­zósan, dolgát tudva már kiszö­kött az új nap. A Kazinczy ut­cát a locsolókocsd széles vízsu­garai pásztázzák végig. Távolabb, a síneken az érkező vonatok csat­tognak ébresztőt a leoltott lám­pák alá. Az első autóbuszok harmonikái beszippantják a bo­rostás, törődött arcokat, csak a cigaretták fanyar illata illan a rohanó, félig begombolt kabá­tok körül. A Bartók Béla út még csendes. A benzinkút mögött az emeletes panelházak ölén lapo­san, szerényen húzódik meg a megyei tanács békéscsabai sü­tőipari vállalatának 2-es számú üzeme. Nedves, forró lehelet A műhelyben minden fehér. A hőmérséklet lehet úgy 30—35 fok. Az olajtüzelésű kemencék­ben eléri a 250—280 Celsius fo­kot is. Ott sül a kifli, a zsemle és a többi péksütemény. Ami­kor Szűcs Gyula lenyitja az egyik ajtaját, nehéz szagú gőz csap az arcába. Messziről fi­nom, ínycsiklandozó illat, közel­ről nedves, forró lehelet Köny- nyezik tőle a szem, kipirul, eg tőle a bőr. Homlokáról gyön­gyöző veritékcsöppek gördülnek alá. Nézem mezítelen felsőtes­tét, izmos karjait és kérdezem: vajon hányszor markolta kérges tenyere a péklapát nyelét, mennyi félbemaradt álom jelzi az éjszakai felkeléseket? Erre ő maga sem tud feleletet adni. Mi pedig megszoktuk, termé­szetes, hogy reggelire, tízóraira ott az asztalunkon a friss pék­sütemény, a kalács. Hogy kik, mennyi munkával milyen kö­rülmények között készítik, ki gondol vele? Szűcs Gyula csak mosolyog. — Mindenki dolgozik, te$z vala­mit. Én ezt csinálom, immár 22 éve. Megmondom őszintén, nem akartam pék lenni. De hát 53-ban nem volt sok pályavá­lasztási lehetősége az ember­nek. Megszerettem a szakmát és Itt ragadtam a kemence mellett. Nehéz, persze, hogy nehéz a • munkám, de nem csak az enyém, mindannyiunké. Nézzen körül, kicsi ez az üzem. Szinte min­dent kézzel, emberi erővel csi­nálunk. A termelésünk mégis évente 6-7 százalékkal emelke­dik. Nem panaszkodik, inkább ar­ról beszél, hogy a nyolc éve megalakult József Attila Szocia­lista brigád vezetője, amely az idén harmadszorra nyerte el az aranykoszorús jelvényt „Jó közösséggé kovácsolődtunk, ez a titka a dolognak. Visszamegy a kemencéhez, néhány perc és kiflihegyek tornyosulnak kö­rülötte a fonott kosarakban. Kissé lihegve mondja: „Az elébb kérdezte: politizálunk-e? Hát persze, a munkánkkal poli­tizálunk. A háziasszonyok mun­káján akarunk könnyíteni az­zal, hogy növeljük a választé­kot. Ha a boltban is lehet sok­féle és jó süteményt kapni, ak­kor a nőknek a második mű­szak után sem kell otthon ve­sződni a sütéssel. No, azéi . mást is teszünk. Képezzük magunkat ki így, ki úgy. KISZ-, párt- és szakszervezeti oktatás folyik a vállalatnál, a TIT-előadások- ról nem is beszélve.” Zsúrkenyér Az üzemben- 40-féle süte­ményt készítenek. A munkát 52-en végzik, ennek fele nő. Közülük négyen szak-, kilen­cen betanított, a többiek pedig segédmunkások. Konyecsnyi Irén hosszú, szőke hajú kislány, mindössze 18 éves. Tavaly vég­zett Szabadkígyóson, a sütőipari szakmunkásképzőben. Kondoro- si, a Kulich Gyula lakótelepen albérletben lakik, amelyért 500 forintót fizet havonta. Megiga­zítja fehér' kendőjét és szé­gyenlős-mosolygón rám néz. ,,A munkámra kíváncsi? Most zsúr­kenyeret préselek, illetve for­mázok, de szoktam mást is csi- csálni, ami sorba jön. Általá­ban három órára jövők be dol­gozni, bizony már kettőkor éb­resztőt fúvók magamnak. Nem vagyok álmos. Mint nagyon sok mindent az életben, ezt is meg lehet szokni. Meg vagyok elégedve, 2600 forintot is meg­keresek havonta.” Ha öröm a munka... Naponta 30 mázsa tésztát dol- goznajs fel’, amely köruioeiül 140 ezer sütemény elkészítését jelenti, Folyamatos muszanoan dolgoznak. Először a dagasztok, aztan a formázok és végül a kemencének jönnek De. Gratzer Bukacs 2o. éve dagasztó. Mun­káját azóta fél 1-kor kezdi. Cso­portvezető, 18 emoert irányit. Alacsony, mozgeKony emoer. Kikapcsolja a dugasz tógépét és felém fordul: „Mindig azt tar­tottam, az emoer ne raoja, ha­nem ura legyen a munKajanak, es ez örömet okozzon neki, így ér valamit. Én sem minden­áron pék akartam lenni. Mégis annyira megszerettem, hogy nem tudnám itthagyni. Büszae va­gyok rá, amit csinálok és ha az utcán eldobott kifli végeket látok, nagyon elszomorodok és felveszem a tőidről. Ezt az ér­zést nem ismerheti más, csak az, aki a tésztával dolgozik. Nézze, ez egy kis laboratórium, it(k körülöttem. Zsír, víz, tojás, só, cukor, élesztő... Ezekből lesz valami, amit tapinthatok, ízlelhetek és jóllakhatok ve­le.” A megbecsülésről kérde­zem, hogy aki ennyire lelke­sedik a munkájáért, vajon mennyit ér? Nem szeret dicse­kedni, szinte félve mondja ki a szavakat. Pedig nincs szégyen­keznivalója. hiszen kétszeres kiváló dolgozó, 58-ban pedig kormány ki tüntetést kapott, a Mpnka Érdemrend bronz foko­zatát. Nyolc évvel ezelőtt pedig vállalati segítséggel szövetkezeti lakáshoz jutott, „öregember let tem, nemsokára megszületik az unoka. Az lesz csak a nagy nap...” kicsit sirdoga.lt, aztán felállt ess vetkőzni kezdett. — És ekkor —■ folytatta Krisztina — Köves úr megszó­lalt az ágy alól és azt mondta: Bocsánatot kérek, de ne tessék folytatni, mert mind a ketten nagyon szégyellni fogjuk ma­gunkat. — Mert nem akartam kényel­metlen helyzetbe hozni ... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, köz­ben az a szerencsétlen fiú ke­res. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én fel­kutatom. Ebben már van gya­korlatom, — Igein, én is így látom he­lyesnek — mondta Köves. — Maga maradjon itt nyugodtan, én úgyis elmegyek. — Maga nem megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon 'e Ezt a né­hány napot már kibírhatja. Ezalatt a pince lakói retteg­ve hallgatták az Eötvösék pin­céiéből kihallatszó dáridót. Si- mó toporzékolt a tehetetlen dühtől. — Fegyver kellene — hajto­gatta, mint egy eszelős. Nemsokára kivágódott Eötvö­sök óvóhelyének nehéz vasajta­ja. — Na, mit mondtam? Pont egy óra telt el. Először csak a szeszre, most már a szerelem­re is szomjasak — szolalt meg a sarokban Erzsi. — Ügy döntöttünk — tántor­gott be a pincébe a német őr­mester —, hogy a hölgyeket rnegniyjuk egy kicsi pohárkára. Senki sem mozdult.„„ — Na rm iesz! Gyorsan...! Schnell! — Ott a sarokban az a lány ■ — mutatott Metlauie Kocsis « Erzsire. — Aztán meg keressék : Rózsit. A parancsnokot — ! mondta gúnyosan. — Nem keresse senki! Aki • itt van, jön be! Majd mutatok • rá és az feláll és jön... Először Erzsire, aztán Eötvös- S nére, majd Fábrynéra, Tárká- ; nyinéra mutatott géppisztolya ; csövével. Senki sem vette észre, ami- : kor Erzsi egy kést rejtett a blú- : zaba. • Miután a meghívott nőik még * mindig nem mozdultak, a három > német berontott a pincébe és ! lökdösni kezdte óikét az ajtó fe- i lé. Ekkor lépett be az ajtón 5 Krisztina. — Mi történik itt? — A, kisasszanyka! ö az én j vendégem megvan — mondta j az őrmester és magához rántot- : ta a lányt. — Segítség! Segítség! — sá- ■ költözött Krisztina. Rózsi a kapuban hallotta meg : a kiáltást. Kettesével rohant le ; a lépcsőkön. A folyosón álló őr • szeme felcsillant: — Rózsiké — mondta és meg • akarta fogni. Rózsi a folyosóról j belátott a pincébe és egy pilla- ! nat alatt megértette a hélyzetet. J Átkarolta a német nyakát és le- ■ rántotta a földre. Belekapasz- « kodott a hajába és eddig verte | a fejét a lépcső szögletéhez, á amíg a német nem mozdult. | Egyedül Sinió vette észre a je- s len etet, mert a többi német a • nőkkel volt elfoglalva. (Folytatjuk) I Anya és lánya Szemben a hosszú asztalnál asszonyok, lányok szorgos kéz­zel formálják a tésztát. Közü­lük az egyik betanított mun­kás Keller Jánosné. Kicsiny, törékeny asszony, csodálkozom is, hogyan bírta 18 éven át a hajnali keléseket a három gye­rek mellett. „Mindenütt dolgoz­ni kell, nem féltem soha a munkától. Még a régi parányi üzemben kezdtem a Jókai ut­cában. A gyerekeket a férjem hordta a bölcsődébe, óvodába. Később a nagyobbik lányom iS segített, közben eltelt az idő, már három unokám van. A kisebbik lányom meg itt dolgo­zik velem, ő most 20 éves. Egészségügyi pályára készült, mégis sütőipari szakmunkás lett belőle. De nem is bánom, itt jó helye van. Beiratkozott a közgazdasági szakközépiskolá­ba, most első éves. „Beszélge­tünk arról is, hogy azért nem kis áldozattal jár ez a munka. A kislánnyal este a „különszo- bába” vonulnak, a televíziót csak az apuka nézi, nekik alud­ni kell. „Elfáradtam egy kicsit. Tudja, otthon is csak kell ten- ni-venni valamit. De mi az a három év a 18-hoz képest?“' Utánanézek, nem is látszik rajta, hogy 52 éves, * * * Megélénkült az utca. A jár­dán az áprilisi széllel együtt végigszalad egy távoli mozdony harsány füttye is. A nyitott aj­tókon át bekúszik az üzembe és odasúgja a fáradt arcokra és vörös szemekre írt mennyi van még?-re a válaszát: még egy óra. Seres Sándor Szeghalmi eredmények a politikai irodalom terjesztésében Nyolcszáz politikai tárgyú ki­advány talált giazdára a község­ben 1970-ben és kétezer-két­száz az elmúlt esztendőben. — Ezek voltak a legfontosabb ada­tai a szeghalmi pár talapszerve­zetek ben tevékenykedő terjesz­tők legutóbbi tanácskozásának. Emellett az állami gazdaságban dolgozók vásárlási kedve is két­szeresére nőtt. Ez azt jelenti, hogy összességében keresőnként a megyei átlagnál többet, tizien- hét forintot fordítottak a köz­ségben politikai könyvek vá­sárlására. S ami e számadatok­ból hiányzik: az olvasók érdek­lődése mindinkább a tartalma­sabb könyvek — dokumentum- kötetek; lexikonok, történelmi tanulmányok — felé fordult. Kimagasló eredményt értek el a Vajda Péter Gimnáziumban, ahol a tanárok és diákok köny­vespolcára csupán az alapszer­vezeti terjesztőkön keresztül mintegy hétszáz kötet került. Élénk az érdeklődés az ÁFÉSZ- nél, a tűzoltóságnál, az általá­nos iskolai pártszervezetben, s az utóbbi időben javult az egyesített termelőszövetkezetben. Nagy különbség van azonban a legjobb és a leggyengébb alapszervezetek tagjainak olva­sási kedve — vagy legalábbis a terjesztés módszerei, haté­konysága között. Ez utóbbit kell javítani az idén, elsősorban a Fő­városi Ruhaipari Vállalat és a Csepel Autógyár részlegeiben — annyival is inkább, mert éppen ezekben az üzemekben dolgozik Szeghalom ipari munkásainak többsége. A Munka Érdemrendes tehenész Amikor Zsurzs László üejőgulyás iránt érdeklődtünk a Meaőfiegyesi Állami Gazda­ságban, a meg­szólított mun­kás visszakér­dezett: — Milyen nap van ma?— Az órájára nézett és határozottan felelt. — E pil­lanatban a szakiskolán ta­lálható benn a községben. Az ő kialakított életrendjét fel nem boríthatja semmi. Munka­idő alatt — és ha ügyeletes — csakis az elletőistállóban talál­ható, tanítás idején az iskolá­ban, máskor odahaza. Nagyon szereti a családját. Segít a fe­leségének a háztáji állatok gon­dozásában Kertészkedik is. Gyö­nyörű virágoskertjük van, ren­geteg rózsával. A fiaiért is min­dent megtesz. Ilyen ember... A tanfolyamról tiszta, sötét­kék munkaruhában, szakköny­vekkel és füzetekkel degeszre tömött táskával egyenesen az ómezőhegyasi kerületbe igyeke­zett A 39-es major elletőistál­lójában dolgozik. Amikor meg­tudta, hogy rá várunk, kerék­párját a kerítéshez támasztot­ta. Munkájáról szemmel látha­tóan örömmel beszél: — Én élethivatásnak válasz­tottam az állattenyésztési mun­kát. Nagyon szeretem a jószá­got. A legutóbbi években az elletőistállóban vagyok, de 11 évig tehenész voltam. Állan­dóan 16 tehenet gondoztam s kézzel fejtem. Meg sem tud­nám számolni, hogy hány száz­ezer liter tejet fejtem ki saját két kezemmel. A mai fiatal te­henészek szerencsére ezt már nem ismerik, ma már géppel fejnek. Azt mondja, általában szereti az állatokat. Mégis, voltak-e „kedvencei”? — Bizony ma is jőleső érzés­sel gondolok némelyikre. Sok élményben volt részem tehe­nész koromban. A 2338. Cápa nevű tehenet 8 lak­tációban gon­doztam. Az évi átlagos tejhoza­ma 7960 liter volt. Az orszá­gos mezőgazda- sági kiállításon i kétszeri nyert nagydíjat. A te­nyésztési nagy- díjjal kitünte­tett 5779. Regi­nát 10 évig fej­tem. Az arany­érmes 3157. Ki­csi a nemzet­közileg híres Planet ivadék tagja volt. Nagy öröm volt, ha emelkedett a tejhozam. Nem csak a pénz miatt örültünk: jólesett, ha megdicsértek a szakemberek bennünket A jelenlegi munkahelyén mit tart legfontosabbnak? — Azt, hogy minden bo élve jöjjön a világra. Ránk gyón drága teheneket bízna*. Nap mint nap megküzdünk egy- egy „életért”. Vannak könnyebb és nehezebb ellések. Mindig jó­zannak kell lenni és nagyon odafigyelni. Jeszenka Mihály- lyal és Sepsi Pállal 16 éve dol­gozunk együtt. Jól megértjük egymást. Ellés előtt kerülnek hozzánk a tehenek. Két hétig gondozzuk a frissfejősöket, az­tán más istállóba kerülnek. A kisborjakat Für Jánosaié és Szügyi Istvánná gondozza, ök is jő munkatársak. Talán ezért" is van, hogy bér nagy a fele­lősség, de ón soha nem fáradok eL — Ügy érzem, mintha része lennék ennek a gazdaságnak. Soha, semmilyen körülmények között nem hagynám el Mező­hegyest. Gondolom, a mi kis kol­lektívánk is hozzájárul ahhoz, hogy a Mezőhegyesi Állami Gazdaság évek óta komoly nye­reséggel zár. Még a szarvasmar- ha-ágiazat is milliókat hoz. En­nél nagyobb öröm nem kell. Zsurzs László korábban két­szer nyerte el a Kiváló Eolgo- zó kitüntetést. Hazánk felsza­badulásának 30 évfordulójára pedig megkapta a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. Nem hiába dolgozik lelkiismeretesen és gyarapítja szakmai tudását Air Résa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents