Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-15 / 87. szám

5* Valamennyi cigánycsaládffi állandó munkát vállalt Körösnagyharsányban A cigány-lakosság élet- és munkakörülményeit vitatta egyebek között a Körösnagíy- harsányi Tanács V. B. legutób­bi ülése. Évszázadokon át külön kolóniában, cigányputrikban, a faluszélen laktak s ennek megfelelő volt az életkörül­ményük is. A férfiak nem vállaltak munkát, az asszo­nyok kéregettek a faluban, a gyermekeket nem járatták is­kolába. A községi tanács vb külön cigányügyi bizottságot hozott létre évekkel ezelőtt Szocioló­giai felméréseket végeztek, s a cigánycsaládokkal külön- külön elbeszélgettek a jövő­ről, a család sorsáról. Arra törekedtek, hogy állandó munkára sarkallják a család­főket és az asszonyokat le­szoktassák a kéregetésről, a gyerekek iskoláztatását előse­gítsék. Mindez nem ment máról holnapra. A cigánycsaládok nehezen mozdultak a megszo­kott környezetből. A helyi termelőszövetkezet sietett a tanács segítségére. Először jó­szágfelügyelettel bízták meg e cigányokat, később komo­lyabb munkára is bevonták őket 1965-ben a községi tanács clyian határozatot hozott. hogy felszámolják a cigányte­lepet. A családokat beköltöz­tetik a faluba, a putrikat pe­dig földig lerombolják. Ele­inte a község lakói tiltakoz­tak a cigánycsaládok beköl- töztetése ellen. Ök maguk sem szívesen hagyták ott a megszokott telepet, a putrit. Végül is győzött a józan ész. A cigánycsaládok sorra be­költöztek a faluba. A kör­nyezet jó hatással volt rájuk. Ma már valamennyi cigány­családfő állandó munkavál­laló. A gyerekek iskolába jár­nak, a koldulás pedig egye­nesen szégyen. A cigánygye­rekek elvégzik a 8 általános iskolát. A fiúk rendszerint mezőgazdasági szakmunkás- képzőt végeznek s a helyi termelőszövetkezetben vállal­nak munkát. Körösnagyharsányban ma már nincs különbség magyar és cigánycsaládok között. A házat a cigánycsaládok is OTP-hitelre vásárolták és a törlesztést pontosan fizetik. A helyi tanácsnak sok gondot okozott a cigánykérdés, amíg eljutottak idáig. De megérte a fáradságot — amint erről számot adtak a legutóbbi vb- ülésen. #o Tudósítónktól I clgáuylakosság helyzetérSI tárgyalt Békésen a koordinációs bizottság Április 10-én Békésen, a i .rigányügyi koordinációs bi­zottság megbeszélést tartott, I melyen a hasonló célzatú me­gyei bizottságot Hevesi Fe­renc képviselte. A tanácsko­záson Vámos László városi tanácselnök-helyettes az el­múlt időszak eredményeiről, * cigánylakosság életkörülmé­nyeinek javításáról, az ezzel kapcsolatos intézkedésekről edott tájékoztatást. Pócsai Antal, a városi művelődési központ igazgatója beszámolt a bázistevékenységről, Faragó Gábor és László Imréné a Dankó-klub munkájáróL A résztvevők őszintén beszél­I tek a különböző gondokról és arról, hogy nagyobb összefo- I gásra lenne szükség. Hiányol­ták, hogy több üzem, vállalat nem képviseltette magát a tanácskozáson, pedig igen fontos lenne, hogy a saját te­rületükön nagyobb munkale­hetőséget biztosítsanak a ci­gánylakosságnak. Többen sürgették a klubház megépí­tését, hiszen a Dankó-klub már országos hírnevet szer­zett, és szükséges lenne, hogy jobb körülmények között tudjon működni. Szó volt a további feladatokról, a cigány­lakosság tanulásának, szak­képzésének elősegítéséről is. TEXTE- ÉS PAPÍRGYŰJTŐ HETEK MÁJUS IMG A magánszemélyeknek a vételáron felül minden 10 forint értékű textil- vagy papírhulladékért ^-nm mrmsmi UÁnélSOtSffiCTCT U A lUsi A főnyeremény: ZSIGULI SZEHÉLTCÉPK0CS8 További nyeremények: IBUSZ külföldi utazások, SENSOSSOM televíziók, valamint több mint 3500 értékes nyeremény. „Van egy jó tippem,..'' Déielőff a békéscsabai tofózóban Piaci nap van. Az üvegkalit­ka előtt hosszú sor áll, az asz­talokat az alkalmi és a törzs­vendégek ülik körül. Megtalál­ható köztük a parasztasszony, a diák, a katonatiszt, s ki tudná felsorolni, hogy még ki. A sze­rencsekerék öt fémgolyója sza­porán ütődik a kerék küllőjé­hez, hogy azután valamelyik számon megpihenjen, szerencsét hozva forgatójának. Az egyik asztalnál két nénike remegő kezekkel húzza át a lot­tószelvényen a számokat. A 77 éves Lipták Pálné és a 66 éves Zsibrita Jánosné már 20 éve minden héten 5—6 szelvény­nyel lottózik, de ennek ellenére Fortuna szűkmarkú hozzájuk. Igaz, Lipták néni már kétszer nyert egy-egy ötezer forintos utalványt, s nagy ritkán volt egy-egy kettes találata. — Mit vennének, ha öttalála- tos szelvényük lenne? — Nevet­nek, s legyintenek. De ha még­is ... Mind a ketten a család­nak, a gyerekeknek adnák. Bol­doguljanak egy kicsit könnyeb­ben. A pénztárnál időközben új ügyfelek várakoznak. Totó- és lottószelvényt vásárolnál?, s a kisebb nyereményeket váltják ki. Az előttem álló fiatalember — feltehetően diák — egy ma­rék 10 és 20 filléressel fizet egy totószelvényért. Két társa mel­lé szegődik, segítenek a tippe- lésben. „Most biztosan nyerek!” — mondja sóvárogva. Tétova mozdulaté, töprengő arcú emberek vesznek körül. Vásárolok egy totószelvényt, majd az egyik asztalhoz letelep­szem. Végig sem olvasom a csa­patok párosítását, égi' középko­rú férfi recsegi a fülembe: „Uram, van egy jó tippem! A Juventus győzelmére tippeljen.” Kezefejével megdörzsöli boros­tás állát, majd öndicsérően mondja: „Jó tipp, ugye?” — rám kacsint, s imbolygó léptek­kel eltűnik a kijáratnál. A totőző majdnem szűknek bizonyul. A piacról hazatérőben egy-egy kosaras asszony ül az asztalok mellé. Látszik rajtuk, ..alkalmi beugrók”. A „szakér­tők”, vagyis a törzsvendégek hosszasan töprengenek egy-egy tippen. Nem kockáztatnak. A várható eredményeket megvi­tatják, értékelik, elvetik, majd mindent kezdenek elölről. A legbelső sarokban négyta­gú lottózó brigád készíti vari­ációit. Tagjai Dudás Mihály, a „főnök”, Korcsok Pál, a „helyet­tes”, Korcsok János, a „titkár* és Tóth János, az „ellenőr”. Va­lamennyien nyugdíjasok. Heten­te 90 szelvénnyel lottóznak. Többször volt már négyes talá­latuk. A szelvények árát min­den héten megnyerik. A na­gyobb nyereményt valamennyi­en a gyerekeknek adják, nekik csak a játék öröme marad. De attól aztán nem válnának meg semmi pénzért. Pénteken már kora reggel a törzsasztaluknál ülnek, s az esélyeket latolgat­ják, 11 órakor izgatottan hall­gatják a rádiót, hogy azután bol­dogan, vagy kicsit bánatosan valamelyik presszóban meg­igyanak együtt egy kávét. „A kocsma helyett inkább ide jö­vünk, s együtt játszunk” — fog­lalja össze Dudás bácsL Három középkorú férfi vitat­kozik a szonjiszédos asztalnál. Öltözetükről ítélve valamely kö­zeli munkahelyről „ugrottak.” be. Tizenöt szelvényt vásároltak a korábbi nyereményükből. A kijárat- melletti gyűjtőláda pedig egyre nyeli a kitöltött szelvényeket. A pénztárosok fi­zetik a nyereményeket, adják, illetve a hibás szelvényeket cse­rélik. Nincs megállós. Mindig újabb és újabb nyerni vágyók érkeznek, bízva abban, hogy Fortuna majdcsak kegyeibe fo-> gadja őket. A forgalomról: a békéscsabai totózóban hetente körülbelül 7— 8 ezer lottószelvényt, 13—14 ezer totószelvényt, s mintegy 4 ezer havi lottót értékesítenek. Szekeres András Tj Pörög a szerencsekerék A pénztárnál mindig nagy s forgalma (Fotó: Kesaéssiy GyesU) i Mekem ra £ v^eményessa

Next

/
Thumbnails
Contents