Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

fMi mm i m ,m

I ooh tény jobb tény

9

Harminc esztendővel ezelőtt súlyos személyi és tárgyi veszteségek után nagy lendülettel kezdődött meg az újjáépítés, majd a kutatás és a gyártás az Egyesült Izzóban, A már korábban is világhírű gyárban újult erővel folytatódott a mo- libdén- és wolframgyártás problémáinak felderítése, valamint sok újabb elméleti és gyakorlati kérdés tisztázása. A kutatómunka egy részét 1950-től a Távközlési Kutató Intézet vállalta magára, több alapkutatási téma pedig az MTA Műszaki Kutató Intézetében talált otthonra, miközben a gyár kutatógárdája sem tétlenkedett.

Az izzólámpa forradalmi

Köztudomású, hogy a magas olvadásponté wolframból készített huzal annak idején forradalmasította az izzólámpa gyártást. Ám a tökéletesítés folyamata még több évtizedig tartott, a talán ma sem ért vó- get

Rájöttek arra, hogy a wolf- sam hasznos technológiai tulajdonságának jó részét a milliomod résznél is kisebb mennyiségű „szennyezőinek” a jelenléte szabja meg. Később az is kiderült, hogy a hatásos szennyezőknek nem kell idegen részecskék alakjában jelen lenniük a wolframfémben, hanem elegendő, ha a részecskék helyett csupán idegen atomfajtáik vannak jelen.

A kutatók felfigyeltek arra a jelenségre is, hogy a wolfram- oxidok 1000 C fok körül száraz gázkömyezetben gyakorlatilag nem illők, vízgőz jelenlétében azonban nagymértékben szubli- málódnak. Ezt az izzólámpák minőségét rontó ún. vízgőzkör- íólyamatot később csekély mennyiségű szilíciumtetrafluo- rid adagolásával gátolták meg^ E felismeréseknek, illetve kiküszöbölésük módjának a gyakorlatba való átültetése nagyban hozzásegítette az ipart az egyenletes minőségű wolfram- huzal, s ezen keresztül a nagy élettartamú izzólámpa előállításához.

Jódgőz az nveghúráhai

A semleges kriptán gázzal

töltött wolframszálas izzólámpáról jó ideig azt hitték, hogy nála tökéletesebbet már nem lehet előállítani. Egy hibája azért továbbra is megszüntetésre várt, az, hogy az izzás közben lassan elpárolgó wolfram fém az üvegbúra belső felületén lerakódott és ezzel csökkentette az égő fényteljesítményét

Kifejlesztették tehát az ön. halogén izzólámpákat, amelyeket nemes gáz és halogén gőz — jód- vagy brómgőz — keverékével töltöttek meg. így elérték, hogy az izzószálról eltávozó részecskéket egyfajta kémiai reakció „viszaszállítja” az izzószálra, amely így folyamatosan „újjászületik”, és természetesen elmarad az üvegfelületre való fémlerakódás is. A halogén izzóknak további előnyük még, hogy —azonos fényteljesítmény mellett — sokszorosan kisebb méretűek, mint elődeik voltak.

Az íij vefélylárs

A városi és közúti forgalom az utóbbi évtizedekben olyan nagymértékben nőtt, hogy a

Q bíkés merge r.

ara, március á

közvilágítás alig tud vele lépést tartani. Nagy teljesítményű mesterséges fényforrások kellettek tehát a közvilágításhoz. Ez az igény azzal a kívánsággal is egybeesett, hogy a belső téri világítás céljára is rendelkezésre álljon valamiféle fényforrás, amely gazdaságosan szolgáltat jóval nagyobb fény- mennyiséget

Intenzív kutatómunka eredményeként így születtek meg a fénycsövek. A fénycsőben higanygőz és argongáz keveréke van, az üvegcső belső felületét pedig olyan fényporral vonják be, amely a higanygőz atomjaitól származó ultraibolya-sugárzást látható fénnyé alakítja át A fénycső színét, illetve színárnyalatait a fényporbevo- nat határozza meg. Élettartamuk sokszorosa az izzólámpákénak — beleértve a halogén izzókat is —, fénysűrűségük kicsi, így az ember szemét nem kápráztatják, mint a koncentrált fényű izzók.

Fényözön az utakon

Közben már a fénycsövek is Mszorulnak a közvilágításból (a belső téri világításnál annál fontosabb szerepet kapnak!), s helyüket a nagy nyomású higanygőzlámpáknak adják át. Ezek sokkal intenzívebb fényt árasztanak a közterületekre, s alkalmazásuk előnyös, ha nem fontos, hogy milyen a színvisz- szaadás. A higanygőzlámpák fényénél ugyanis minden fakó, mint valami holdbéli tájon.

Az újabb „sztár”, a nagy nyomású xenonlámpa fénye viszont csaknem azonos a nappali fénnyel; ilyeneket használnak színházakban, stúdiókban, filmfelvételeknél és vetítőkben.

Az utóbbi három évtized sok szép eredményt hozott a mesterséges fényforrások fejlődésében, de bizonyos, hogy még számtalan meglepetés van a kutatók tarsolyában a jövő számára is.

BSashé István .

Szivbefegséiiel és a vérs7eiénjfség

Glasgow-i orvosok megállapították, hogy a szülőképes korban levő nők sokkal ritkábban szenvednek szívkoszorú- megbetegedésekben, mint a velük azonos életkorú férfiak. Rámutattak annak lehetőségére, hogy a nőknél gyakran kimutatható vérszegénységi hajlam biztosít számukra bizonyos védettséget. Az áramló vérben a lipoid-szint — amely a szívbetegeknél általában igen magas — a krónikus vérszegénységben „szenvedőknél” a normális érték alatt van.

Más kutatók arra jöttek rá, hogy azoknál a nőknél, akiknél mindkét petefészket vagy a méhet eltávolították, a szívkoszorúér-betegségek előfordulása magasan az átlag fölé emelkedett

Vérelemsés — másfél pere alatt

Meteorok látogatása a légkörben

A világűrből érkező meteoritok közül a kisebbek a légkörben a súrlódási hőfejlődés hatására elpárolognak, a nagyobbak pedig rendszerint lezuhannak a Föld felszínére és belefúródnak a talajba Kivételesen megtörténik, hogy egy nagy meteorit csak megközelíti a földfelszínt, de nem csapódik be, hanem a légkörön át tovább rohan és az ellenkező oldalon elhagyja bolygónk vonzáskörét Ez akkor következik be, ha a meteorit érintőleges irányban közeledik a Földhöz. Elméleti számítások szerint a nagyobb meteoritoknak csak két ezreléke keresztezi így a légkört a többi 998

ezrelékük lezuhan a Földre. A

gyakorlatban sokkal ritkábban sikerül ténylegesen kimutatni, hogy egy meteorit valóban nem ért földet. Ez történt az 1972. augusztus 10-én megfigyelt meteor esetében. Pályáját egy mesterséges holdról figyelték meg oly módon, hogy a mesterséges hold felvette a meteor infravörös sugárzását. Kitűnt hogy a meteor 58 kilométeres föld feletti magasságig hatolt be a légkörbe, azután pedig eltávozott a világűr felé. A becslések szerint a meteor tömege 1 tonna volt, tehát becsapódás esetén súlyos rombolásokra lett volna képes, valószínűleg S00— 300 méteres átmérőjű krátert hozott volna létre. Szerencsére ilyen nagy tömegű meteori tok aránylag ritkán fordulnak csak elő, a számítások szerint átlagosan csak egy-két évtizedes időközökben.

Á gyón orvosi beavatkozást nemegyszer hátráltatja, hogy viszonylag sokáig kell várni » laboratóriumi vizsgálatok ered" ménjeire. A technika fejlődésével újabban egyre gyorsul a* analízisek ‘ ideje is, amint azt az alábbi példa is tanúsítja.

Angol kutatók olyan vérgázelemző készüléket konstruáltak,, amely 90 másodperc alatt pontosan meghatározza a befecskendezett vérminta oxigén- és széndioxidtartalmát, az említett két gáz résznyomását, a vérplazma bikarbonát-tartalmát, a vér v egy hatását (pH-érfékét). A mért értékek számokban olvashatók le a készülék homlokfelületén levő kijelző-egységről. A világ kutatólaboratóriumaiban több más automatikus elemzőkészülék is kifejlesztés alatt van, így a következő évtizeden belül nagy előrelépés várható a laboratóriumi technikában.

„Vallatják” » halogén izzó lámpákat a kutatólaboratóirtasnb&ffis

A pintyek „belső naptára"

Érdekes kísérletet hajtott végre a nyugatnémet Max- Planck Társaság egyik kutató- intézetének munkacsoportja Vándormadarak — pintyek — fejbúbját fekete színű kollo- diumoldattal vonták be, a pintyek egy másik csoportjál ' pedig színezék nélküli, áttetsző kollodiumból való „sapkával*’ látták el. Meglepetten tapasztalták, hogy a ..feketesapkások” teljesen érzéketlenekké váltak azokkal a hatásokkal szemben, amelyek a nappali órák tartamának fokozatos meghosszabbodásával állnak kapcsolatban. A színtelen sapkás madarak ivarmirigyeinek működése a világos napszak meghosszabbodásával egyre fokozódott, s egyfajta vonulási nyugtalanság is erőt vett rajtuk. A .Jeketesapkásokon” viszont sem a szexuális „felébredés”, sem a vonulásra való készülődés jelei nem mutatkoztak, még 16 órás világosság mellett sem. Mindebből arra következtettek a kutatók, hogy lennie kell a madár koponyái részén egy olyan fényérzékeny szervnek, amely a naphosszúság alakulásáról valamiféle jelzést továbbít az agyba. A további kísérletek arra irányulnak, hogy a fekete festékréteg különböző helyeken való ki- lyuggafásával megtalálják azt a „fényablakot”, amely a fény- érzékelő elhelyezkedésére utalhat. Az mindenesetre máris bebizonyosodott, hogy a pinty és valószínűleg a többi vándormadár — „belső naptárát” nem azok az információk irányítják, amelyeket a szemükön át nyernek.