Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
Károlyi Mihály emlékezete érwrt «»lőtt, 18T5, március 4-én született —. s húsz éve, 1955. március 19-én halt meg — századunk magyar történelmének kiemelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, aiz első magyar népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még -korunk annyi szabálytalanságot és meglepetést termő valóságában is rendkívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott, aki előtt nyitva állt a politikai karrier is. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnökeként eleinte híven képviselte a Károlyi-család 48-as függetlenségi, ám gazdaságilag és társadalmilag konzervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világháború szörnyű tapasztalataival hozzásegítette, hogy mindinkább felismerje népe és az emberiség igazi érdekeit. Az egykor konzervatív főúr harcos demokratává és bátor békepolitifcussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német militairizmustól való elszakadást A háború végére az ország egyedüli politikusa maradt, akitől az elgyötört nép a békét, az Ausztriáitól való elszakadást és a demokratikus átalakulást remélhette. Karolj-i élére állt az 1918 októberi polgári-demokratikus forradalomnak, s mint a kónmány, majd a köztársaság elnöke, fél even át heroikus küzdelmet folytatott a lerongyolódott és feldarabolt ország talpraállításáért. Felosztotta a nincstelen párasaitok között saját birtokait, de- ' mofcraitikus reformot léptetett életbe, politikájában mind határozottabban a szocialista erőkre támaszkodott. Az élesedő belső társadalmi ellentétek és a győztes antantimpérializmus különösen könyörtelen politikája azonban tarthatatlanná tették a polgári kormányzat helyzetét. Ekkor mutatkozott meg igazán Károlyi emberi és politikai nagysága: felismerve az addigi bel- és külpolitikai orientáció csődjét, a forradalmi S2ovjet- Oroszországgal való szövetkezés reményében a szocialista proletariátusnak engedte át a hatalmat. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellen forradalom felülkere- kedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Miközben Európában országról országra vándorolt családjával, a Horthy-rendszer bírósága „hazaárulónak” nyilvánította, s elkobzásra ítélte minden vagyonát. De sem a rágalom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés netm törte meg. Miközben mindvégig megmaradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó magyar demokrácia zászlajának, jelentős szerepet töltött be az európai szocialista, majd antifasiszta mozgalmiakban is. A húszas évektől kezdve — mint a kiváló marxista történész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunistákkal, közös akciókban vett részt velük a fasizmus ellen és az üldözött kommunisták védelmében. ... Károlyi Mihály határozottan kiállott a Szovjetunió mellett is, amelyről azt tartotta, hogy a szocialista munkásmozgalom nélkülözhetetlen bázisa Európában. De annak ellenére, hogy Károlyi az ak- cori kommunista politikát hívein 1 As 1946-ban hazatérő Károlyi támogatta, mégsem lett elméleti nézeteiben. 100 százalékosan kommunistává. Bár azt írja önmagáról, hogy logikai úton eljutott a kommunizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy pártfegyelem által nem kötött, baloldali szocialista lett, aki rokonszenvezett a kommunista párttal.” Hozzátehetjük, hogy igen korán, jóval annak hivatalos meghirdetése előtt, megértette az antifasiszta népfront- gondolat jelentőségét, és széles körű, sokrétű nemzetközi kapcsolataival Európa és Amerika számos országában igen sokat is tett a hatékony összefogás 'megvalósításáért A második világháború idején — ékkor már Angliáiban élt — őt tekintette vezérének a nyugat-európai és amerikai antifasiszta magyar emigráció. Körülötte bontakozott ki az Űj Demokratikus Magyarország mozgalma, s jött létre az Angliai Magyar Tanács, azzal a céllal, hogy segítsen megmenteni a fasiszták által ismét háborús szakadékba taszított országot. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvénybe iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. „Köszönet és hála az egész magyar nép nevében és pártom nevében7 azért a munkáért, amellyel megmentette Ön 26 esztendőn át a külföld előtt a magyar nép becsületét. Az ön munkájának köszönhető igen nagy mértékben, hogy a Horthy- rendszer ideje alatt, majd a háború legszörnyűbb évei alatt sem fordult a miagyar néppel szembe a világ közvéleménye” — mondta üdvözlő beszédében a Magyar Kommunista Párt szónoka, Rajk László. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna menti népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vállalt, Magyarország párizsi követe lett, s e tisztségéről csak 1949-ben mondott le, amikor a Rajk-per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltorzító Rákosd- féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. Még az elsőnél te keserűbb, második emigrációjában Károlyi teljesen és végleg visszavonult a közszerepléstől, elutasított minMihály és felesége (MTI—fotó—KS) den olyan kísérletet, amellyel hazája és a szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel elfoglalhatok” — írta késői emlékirataiban. E könyv végszavában fogalmazta meg ezt a vallomását is: „A szocializmusba vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem. Mert minden alkati pesszimizmusom ellenéire soha nem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egyszer megvalósul, s hogy a mi küzdelmünkre szükség van az előrehaladáshoz. A szocializmusban láttam és látom ma is társadalmunk betegségeinek. egyetlen gyógymódját, mert a manapság oly divatos megtérések ellenére megrögzött szocialista maradtam.” Ezt a meggyőződést sugározza a közvetlenül halála után megjelent angol nyelvű emlékiratainak már a címe is: „Faith without Illusion” — „Hit illúzió nélkül.” Hamvait 1962-ben hazaszállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Eriről teszünk tanúságot most is, születése centenáriumán. Litván György történész Koszorúzás Károlyi Mihály síremlékénél Születésének 100. évfordulója alkalmából Károlyi Mihály síremlékénél koszorúzási ünnepség volt hétfőn délelőtt a Kerepesi temetőben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Péter János, a KB tagja, az országgyűlés alelnöke és dr. Kornidesz Mihály, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében dr. Molnár Béla és dr. S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkárai helyeztek el koszorút. A megemlékezés és a kegyelet virágait elhelyezte a síremléken Károlyi Mihály özvegye és leánya is. (MTI) Lengyel villanyautó-modell A poznani Akkumulátor- és Elemgyárban megszerkesztették a villamos meghajtású Polski Fiat 126 P-t. A karosszériába — hasonlóképpen, mint például a szerszámgépekbe — akkumulátorokat és közönséges váltóáramú villanymotort szereltek. A nesztelenül haladó jármű maximális sebessége 70 km óránként. Ez újabb lépés a lengyel villanyautó-modell kialakításának útján. A konstrukció természetesen; még korántsem ideális. Tömeg- gyártásra nem alkalmas. A Fiat 126P-electric csupán kísérlet a leendő sorozatgyártású villanyautó megtervezésében. A jelenlegi változatnak még több hiányossága van: például túl gyorsan „kifárad” — ilyenkor bizonyos időre a hálózatba kell kap- 'csolni, csak így lehet folytatni az utazást. Az akkumulátorok ugyanis csak 40 kilométeres úthoz szolgáltatnak energiát. Lengyel szakemberek most behatóan kutatják annak a lehetőségét, hogy a kiskocsival 80—100 kilométeres távra emeljék az utazási hatósugarat. Ez esetben a kis elektromos Fiat eleget tesz a városi közlekedés támasztotta követelményeknek és egyenrangú partnere lesz a benzinmotoros személykocsinak. (BUDAPRESS—INTERPRESS) 194-5 óta alakult ink A városok a települések kö-1 zül nemcsak lélekszámúk nagy- 1 ságával tűnnek ki, hanem a környező településekre gyakorolt hatásukkal, társadalmi, gazdasági szerepkörükkel és funkciójukkal is^ A felszabadulás után az új városok alakulása összefüggött a vidék iparosításával. A nép- gazdasági tervek az ipar állandó fejlesztése mellett, annak nemcsak szerkezeti, hanem területi elhelyezkedésének átalakítását is eredményezték. Fontos feladat volt Budapest magas ipari részesedésének fokozatos csökkentése és az iparral nem rendelkező területek gazdasági elmaradottságának a felszámolása. A vidéki iparosítás számos terüléten kapcsolódott a földrajzi környezet által biztosított energia-, nyersanyag- és ipari víznyerési lehetőségekhez. Az energiahordozók és a nyersanyagok termelése, valamint az alapanyaggyártás szükségessége új bányák, erőművek és üzemek építését tette szükségessé, ami viszont nagymértékű új munkaerő foglalkoztatását vonta maga után. Ennek következtében részben egészen új, részben, kistelepülésekből új szocialista iparvárosok jöttek létre (pl. Tatabánya, Oroszlány). Üj városok alakultak nyersanyagbázistól távol a kedvező szállítási lehetőségeket és a nagymértékű vízszükségletet kihasználó ipari üzemek mellett. (Százhalombatta, Lenin- város stb.). A népességvándorlás fő gócai az iparilag fejlett területek, különösen a főváros és környéke. Az iparilag lassan fejlődő agrárkörzetekben —r a Dél-Du- nántúlon és az Alföldör — a mezőgazdaságban, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel egy időben az ott felszabaduló munkaerő az ipari körzetekben keresett munkát. Budapestről a mezőgazdasági területekre áttelepített üzemek más létesítményekkel együtt hozzájárultak ahhoz, hogy a helyi munkaerő a körzet határain belül került a gazdaság más ágazataiban foglalkoztatásra. Hazánk 10 és fél millió lakosságának ma már több mint 50 százaléka városokban él, s közel 20 százaléka a fővárosban. A felszabadulás után alakult új városainkban az összes városi lakos közel 14 százaléka lakik. A városiasodás korunk nagy társadalmi-gazdasági folyamatának egyik fő jellemzőjévé vált. 19«, MÁRCIUS 4.
