Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

Iányf,, aki sxS, 'VG,. Á mtmkásnők művelődése ’ Örökszép kőitől sorok gólnak a munkásnőfcrőL Ady „Csodavilágoknak” ne­vezi őket, József Attila ^szövőnőik omló álmairól” teszel, Tóth Árpádnál az ébredő map dob csőkot egy munkáslány kezére, Koszto­lányi az Ilona névvel ját­szogató versét kezdi így; „Lenge lány, aki sző, hold­világ mosolya”,. Juhász Gyula viszont magát a munkát náiesíiá: „én őt di­csérem csak ess éleit any­ját,:” Vajon ismerik-« maguk az érintettek e költői soro­kat? Vajon érzik-e hétköz­napjaik körforgásában mú­zsa-létüket? Tükörbe néz­ve föifesdezils-e ajkuk kö­rül a holdvilág-mosolyt? Az életnek e* az öröme, s a tudásból eredő sok más gyönyörűség is zárva ma­rad ma még a gyárfkapuk felé igyekvő hajnali soka­ság sok tagja előtt, merít nem végeztek él az általá­nos iskoláit sem. Hogy miért? Miért afaad Blinders évjáratban 16—18 százaléknyi gyermek, aki nem, feje® be időre a nyol­cadik osztályt hogy aztán egy részük „túlkorosán” se fejezze be, és nagy tömeg­gé torlódjék a segéd- és betanított munkások köré­ben? Pedagógiai értekezé­sek serege keresi erre a kérdésre a választ E cikk- ssek nemi ez a céftja. Csupán rövid beszámoló akar len­ni' a 'nőtanács országos köz­pontjában tartott ankétről, melynek témája a munkás- nők művelődési helyzetének felmérése volt Ä szakképzés és nehézségei A továbbképzés, főként a ezakm@i képzés érdekében áltáléivá® sokat tesznek az özemnek —1 állapították meg a vitában —, de eléggé vál­takozó eredménnyel. A ne­hézsége^ fo oka, hogy a dolgozók tekintélyes része (á ' fővárosba® is, de a vi­déki városokban úgyszin­tén) vidékről jár be. Az ok­tatás bármilyen formájába nehéz bevonni,azt a család­anyát, aki hajnalok hajna­lán kel, utazik, munkavég­zés után vásárol, vonathoz, buszhoz rohan, igyekszik hazajutná, vacsorát adni családjának, ébren kapni gyermekeit, elvégezni há­zi munkáját, s még valamit aludni is, mert másnap elölről kezdődik ugyanaz, így aztán, ha be is iratkoz- naik, hamarosan lemorzso­lódnak, s legfeljebb a ha- jadonok maradnak meg, míg nekik is be nem kötik a fejüket.'' Valóságos eredmény a fá­radozásokból cs ak akkor születik, ha az ügy fontos­ságát belátva, a vezetőség munka1 dő-kedvezmény t ad (még inkább, ha az oktatás egészében munkaidő alatt folyik), s ha helyileg is az üzemen belül történik, ha nem keE kijárni távolabbi iskolába. A szakosító tanfolyamok a® általános iskolai végzett­séget feltételesük, ez utób­binak megszerzése az az alap, amire a szakmai okta­tás épük Pótlékkal — vagy anélkül A szakmai képzés fontos­sága műiden ütt előtérbe ke­rül. Igaz, hogy gyakran, a betanított munkás Is ugyan­azt a munkafolyamatot vég­zi, ugyanazon a gépen, mint a szakmunkás. Ha véletle­nül ügyesebb és gyorsabb, a teljestítménye tán meg is haladja a szakmunkásét; ám ez utóbbi tudatosabban dolgozik, géphiba esetén jobban kiismeri magát, és ha az idők folyamán a gyártási technológia váltó­nk, nagyobb tudása révén könnyebben, vált át másféle munkamódszerre, mint ez, akit csak bizonyos mozdu­latokra tanítottak be. Ezért tartják fontosnak az üzemek a szakmai képzést és ezért dotálják sok he­lyütt pótlékkal azt a mun­kást, aki szakmunkásbiao- nyítvánnyal áll a gép mel­lé. Csakhogy ebből meglát feszültség keletkezik; éppen a «nők azok, akik körül­ményeik folytán nehezeb­be® szakítanak időt a ta­nulásra, ők dolgoznak na­gyobb tömegben szakmun­kás-képesítés nélkül, s így nem kapják meg a pótlé­kot, holott az övékkel egy­forma munkát végző férfi —■ nem lévén hátrányban a tanulás terén.- — megkap­ja, s így megint csak meg­sérül az „egyenlő munká­ért egyenlő bért”, elve, még akkor is, ha papírforma szerint erre adott a jog­alap. A megoldás módja persze kézenfekvő volna: tanulja­nak szaikmát a lányok, mi­előtt férjhez mennek, mi­előtt munkába állnak. Ez azonban „jámbor óhaj”, ha ilyen nagy arányban nesm végeznek általános iskolát, s ha oly korán kötnek há­zasságot, miként ez napja­inkban szokásos. Kivált az alacsony iskolázottsági! ré­tegek gyermekei házasod­nak korán, és minél kisebb a műveltség a családban, annál ritkább a munka­megosztás is, annál keve­sebb szabad ideje marad a dolgozó nőnek; így jutunk el a saját farkába harapó kígyóhoz, az ökok és oko­zatok bezáruló köréhez. (Érdekes világjelenség mutatkozik , a nemzetközi statisztikák tükrében, mely szerint annál több férj köz- ren^űködésére számíthat a nő a háztartásban, minél magasabb az iskolai vég­zettsége, és minél több pénzt hoz a házihoz.) Sokat tesznek azonban egv-egy tanulni vágyó tag­jukért a szocialista brigá­dok: elvállalják, hogy dol­goznak helyette — ha az oktatás munkaidőben folyik —-, s azt is, hogy aki tud­ja, segíti, korrepetálja a tanulót, ha az rászorul. A művelődés utjain Visszatérve azonban a „lenge lány” . holdvilág mosolyára; az általános műveltség növelése leg­alább olyan fontos, mint a szakmai képzés. A brigádok itt is nagy szerepet kapnak, ha vállalásaik nem formá­lisak; ha ltom érik be egy- egy krimi vagy' könnyű, lek­tűr olvasásival, esetleg egy estével az operettszínház­ban. Énről a kérdésről vita bontakozott ki: egyesek sze­rint az operett is adhat in.-- dítást annak, aki még soha­sem járt színházban, lehet, hogy az első élménytől ked­vet kap. Kevéssé valószínű azonban, hogy néhány teo­Hlyés Gyűl» Bűtorozatlan, májsz-szagű, huzatos még, szél-járta, még, —- se ablak'rajta, se zsalu — mily óriási távlatú — ha bele-beledörg az ég — ez a tavaszt-váró vidék, ez a gyalulás-, fölmosás- illatú világ, amely épp most szellőzi ki hidegét! Oh tágas, tiszta Épület, fogadj be, készülő iMkás! Még beföstetlen kikelet, kinyiló év, köszöntelek, fáradt és meghatott lakó — Mi működik már, mi a jó? Mutasd, hol van a kapcsoló, hadd csavarjam föl ragyogó napodat, tejszín holdadat, tündér csillag-csillárodat! Be ölég volt már a sötét, a jég, a hóvihar, a fagy ! Oh, központi fűtésű lég-, és meleg- és fényvezeték, , épülj fölénk, kék boltozat, te szabadság és menedék, — csúnyán kifagytunk az úton. S > Meddig lakom itt, nem tudom. De úgy kell már a nyugalom, ablak és festmény a falon, könyv és gyű fnölcs az asztalon s az az ártatlan kényelem, hogy itt ül s beszélget velem néhány barátom, őszülő és ifjú, akiket elért a förgeteg, áe földerít majd a főidői Se&atti aíatS könyv rfyasä- aa irodalomkedvelő, gondol­kodó olvasókat nevek Aki ilyen könyveket olvas, az megszokja, hogy csak a sztorit, a cselekményt fi­gyelje (ez nem több, mint a történeteket közlő beszél­getés írásbeli formája!), és sohasem jön rá az iroda­lom ízére: arra, hogs’- az adott kor tükrét, a jellem­ábrázolást, az emberi érzé­sek hitelét, a mély gondo­latot, a nyelv szépségeit fölfedezze önmaga számára. Sohasem jut el a „szövő­nők omló álmaihoz”, ahhoz a boldogságlioz, amit a fel­fedezés ad, hogy önmaguk teljességét megtaláljuk az íróiknál, akik ugyanazt ér­zik. amit mi, de ők ei is tudják mondani. A jő brigádvállafflás te­hát nem haladhat a „kömy- nyebb ellenállás” irányába, hanem meggondolt olvasó- terv fonalán közelít meg mind magasabb csúcsokat, segítve azokat, akik liheg­ve másszák a kultúra he­gyeik Itt, az általános művelt­ség terén már egyáltalában nem bizonyos, hogy az is­kolai végzettség és az is­meretbőség egybeesik; érettségizett szakbarbár bő­ven akad, de úgyszintén az ellentéte is: kevéssé isko­lázott ember is rendelkez­het a műalkotás befogadá­sához kellő finom érzékkel. A szép szó érdekében Amint valaki a megbe­szélésen hangsúlyozta: igé­nyesen olvasni, az egyéni­séghez illő ; írókat fölledni: erbe kelt megtanítani a munkásnőiket (és a férfia­kat is); és beszélni, tisztán, egyszerűen, azon a step ma­gyar nyelven, amit paraszti őseink még őriztek, de ame­lyet a városba szakadt em­ber már használni sem mer, mert azt hiszi, hogy a frá­zisokkal tűzdelt zsargon, a „szabványszöveg” —• „mű­veltebben” hangzik. Holott épp fordítva, a szabatos, képekben, fordulatokban, szólásókban. gazdag, tisztán ejtett, jól hangsúlyozott magyar nyelv jelzi a mű­veltséget Mindezek a célok csak jól felszerelt könyvtárak se­gítségével érhetők ei. Ilyen háttérrel válik igen hasznossá a terjedőben le­vő brigádkirándúSások szo­kása is: az országjárás csa­ládtagokkal együtt, mely a barátságot is kovácsolja, s közben megismertet hazánk szép tájaival, műemlékei­vel, ée érdeklődést kelt & megismert vidékekről szóló könyvek, s az onnan szár­mazó írók iránt Az ankéton igen helyesen az is elhangzott, hogy mind a szakmai, mind az általá­nos műveltség gyarapításá­nál nagyon rugalmasan kell célra törniük a művelődés irányítóinak. Hiszen korcso­portomként, tájegységenként mások az igényeik, a mód­szerek, a lehetőségek; eltér­nek mindezek a helyben- lakókmál és az ingázóknál, az üres formalizmust elke­rülni pedig csak & körül­mények figyelembevételével tehet Soteky ®va ^ I /' I V¥ * ozabo Lőrinc Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1900. március 31-én született az Ady utáni nemzedék egyik kiemelkedő lí­rikusa, Szabó Lőrinc. Tizenkilenc évesen, 1919 őszén gépészmérnöki karon jelenik meg a budapesti egyete­men, rövidesen átiratkozik a bölcsészkarra, de egyete­mi tanulmányait csak rövid ideig folytatta. Ebből az időből származnak első költői kísérletei, első szárny- próbálíozásai. Három évvel később, 1922-ben Föld, erdő, Isten cí­mű első verseskötetével jelentkezik a magyar iroda­lomban. A vándor elindul című versében így kiált fel: Bottal s öreg kutyámmal indultam hazulról. Dalolva mentem és torkom nem unta még az országút fáradságos énekét. — Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ö édesítette agyamat hajnali rétek szagával; aztán • minden csigát s kavicsot külön megmutatva ' látni, szeretni és csodálni tanított.,. Az első, idillikus hangulatú verseskönyvét lázadóbb kötetek követik, megszólal bennük az embertelen nagy­városi életforma tagadása. Gondolataiban felizzanak a Tanácsköztársaság emlékei; „Házak, paloták, palotasorok, szépek vagytok ti, de gonoszok, romokat látok, sújtó tüzeket, tornyaitokban az ítéletet” — írja egyik versében ekkor. \ Sajnos, lázadásának nincs „hová”-ja; talajtalansága főtémaképpen jelentkezik eme korszakában: bár lá­zadni kell, a férfi-lelkiismeret szerint, mégis el kell fo­gadni ezt a világot, törvényeit. A kiúttalanság és vi­lágnézeti kérdés megérik. Igazi valójában a Különbéke című versében rögzíti: v különbekét ezért kötöttem a semmivel, ezért van, hogy csinálom, amit csinálni kell... s a leprások közt fütyürészek és nevetek, í egyre jobban kezdem szeretni e gyerekeket. Lelkűiméretének szava nem védheti meg a „különbeké­től”. Kiábrándultsága a költő erkölcsi erejét is aláássa. Nem tisztázza önmagának a mérhetetlen különbséget a haladó és a reakciós mozgalmak között. Bár szeretne közeledni a népi írókhoz, nem tudja életét hozzájuk csatolni. Sőt, hisz átmenetileg a fasizmusban is, ettől reméli a züllött polgári világ megszüntetését. A Felvi­dék, majd Erdély Magyarországhoz csatolása újabb momentumot Indít Szabó Lőrincben; a nacionalizmust. 1936 és 1945 közötti világnézeti válságában nem fejlő­dik költészete. Csak a Tüésökzene ciklusa példázza a felszabadulás utáni új Szabó Lőrinc-utat, rátalál a köl­tő a világnézeti újjáformálódására. Majd a Huszonha­todik év című lírai rekviemjében összefoglaló nagy em­léket állít huszonöt év szerelmének. Az 1957-ben elhunyt költő mindvégig hatalmas vi­lágnézeti harcot folytatott önmagával; közvetlenül nem kapcsolódott be a szocializmus irodalmi életébe. Sok évi hallgatás után közelebb kerül szép új világunkhoz: mű­vekkel jelentkezik az irodalmi életben. Külön kell kiemelnünk gazdag műfordítói munkássá­gát: örök barátaink című gyűjteményes műfordítás-kö­tetében mind az európai líra, mind a keleti népek köl­tészete is megtalálható. Államunk elismerését tanúsítja Szabó Lőrinc költői és műfordítói munkásságáról az, hogy Majakovszkij- íordításaxért 1954-ben József Attila-díjat, életművéért pedig 1957-ben —- halála évében — Kossuth-díjat ka­pott. Kévés* Tibw

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents