Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

B tsz földter«!«jénait áfm^rijs 28 kilométer A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezete Füzesgyarmat: Vörös Csillag Tsz LEMNCRÁDI MÁRCIUS Autóbusszal a történelemben A március 27-ét valószínű­leg történelmi napként tart­ják számon Fü zesgy armaton. Ugyanis ezen a napon három —* a Vörös Csillag Tsz, az Aranykalász Tsz és a kertész- szigeti Győzelem Tsz — tagjai úgy határoztak, hogy egyesítik anyagi, szellemi erőiket és ter­mészetesen vagyonukat is, és ezután közösen folytatják a több mint két évtizeddel ez­előtt elkezdett utat. A Vörös Csillag Termelő­szövetkezet hűtőházának előte­rében megtartott közgyűlésein ott volt Varga István, az MSZMP szeghalmi járási bi­zottságának titkára, Nagy Mi­hály, a Körösök Vidéke Tsz- szövetség titkára és a három termelőszövetkezet több mint másEél ezer tagja. Az új alapszabály megvitatá­sa és elfogadása után megvá­lasztották a vezetőséget. Az egyesített szövetkezet elnöke: C sírik Imre, helyettese: Földi' Lajos. Termelési főagnonómus- nak Lehóczki Mihályt, főköny­Ax OFOTÉRT a központi ke­reskedelmi célok végrehajtása érdekében egyebek között a fo­gyasztói árak stabilitására tö­rekszik azzal, hogy s1 különféle cikkek beszerzési árának ked­vező alakulását is figyelembe veszi, érvényesíti fogyasztói áraiban, s kockázati alapjának felhasználásával kedvezmények­kel igyekszik ellensúlyozni az egyes cikkek áremelkedését. Ennek megfelelően januárban véglegesen leszállították az Ag- faeolor szuper-nyolcas mozifilm, februárban pedig 14-féie bőr szemüvegtűk árát 'Most újabb — X vajat fiogy mondják? — A sót» A sót!.»; ­—- A csokoládét?.!; •— Nyuahgss&tok már! «— in­tette le őket az öregasszony, mert még csak a szalonnánál tartott az írással. — Egyszóval a száló. az a szalonna? — Engem nem * szalonna érdekel — csipogott a szőke. — Azt hogy mondják oroszul: ad­jál nekem kolbászt.. „ Mindnyájan vihogtak, még az öregasszony is; hályogos szeméből ievedzett a könny. Nem tudott azért nekik min­den szót megmondani, igene­ket, hogy: szórakozzunk meg aranygyűrű, meg bunda. Meri azután ilyeneket is-kérdeztek. Felírt minden szót az öreg­asszony a regény tiszta lapjára, és elsorolta azt is. trnket tudnak már, mintegy ellenőrizve; he­lyesen ejti-e a szót Bafisnya jeszí. tavarte, dasz- vidánya, szahár tabák, szpicíki, dsváj. — Ó, ki tudja ezt mind meg­tanulni. az embernek a nyelve beletörik — mondta az öre- geeske nő. — Dumálhattok, amit akartok, a sárga irigység beszél belőletek. Marinak volt a legtöbb esze. Ezen megint összevesztek. Mivel jobb az Marin ah fcogy ha Németországban érik utoL — Más káposzta az — szúrta közbe az öregasszony, — Mari se vágott volna neki egyedül az útnak.,. De akármerre is csavarog az- jta, biztos, hogy honvédségi kocsi hurcolja őt, még a cók- mókját Is* Mindig volt egy-két Ügztie, futóvendégbe ő nem­velőnek Tőkés Imrét választot­ták. A gyűlésen egyhangú volt a választás, ami nemeseik azt je­lenti, hogy as előkészítő mun­ka alapos es megfontolt volt, hanem azt is, hogy a jelölő bi­zottság véleménye teljes mér­tékben megegyezett a tagság el­képzelésével. Az egyesülést kimondó köz­gyűlés után a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet lett a megye egyik legnagyobb kollektív gazdasága Földterüle­tük 12 ezer 727 hektárra nőtt és az összefüggő földterület két legtávolabbi pontja között 28 kilométer a távolság. A dolgo­zó tagok száma meghaladja az 1600-at. A szövetkezet vezető­sége az idei gazdasági évre 331 millió forint termelési értéket és 318 millió forint árbevételt tervez. A két legfontosabb ipáid növényből, a cukorrépából 2572 vagonnal, kukoricából 1000 va­gonnal termelnek előrelátható­an, Béla Ottó árleszállítást hajtott, végre & vállalat Ezentúl a Corina fény­képezőgépeiket — tokkal és tok nélkül — 35—40 forinttal, a Oerto SL 110 típusú készüléke­ket 70 forinttal adják olcsób­ban; a háromféle gépből éven­te mintegy 25 ezret adnak el. Ugyancsak véglegesen, 1190 fo­rintról 1000 forintra csökken­tették az St, 4 típusú telepes villanólámpa árát Az árintézkedés országos ér­vényű, nemcsak az OFOTÉRT hálózatára, hanem az említett cikkeket forgalmazó vaiaimeny- ssyi üzletre kitérj ed ige1» kapaszkodott Válogatós lány volt, de hát könnyű an­nak, akinek van miben válogat­ni. Majd lejjebb adja ő is. — És én talán nem válogat­nék? — fintorgott a kis szőke. — Én nem szerezhettem volna egy-két tisztet? ... Majd hülye vagyok! Mikor tízet is szerezhet­tem..: Csak egymás közt beszélték ezeket, nemigen törődtek vele. És ő sem annyira a beszé­det figyelte, hanem azt, hogy a »egfi'*+<,1abbn!>k. a Vf* *rőv'4- nek,' milyen szét» csipkés lila hálóinge van, biztosan selyem. Ecvik nénidnek sipcs ilyen szép csipkés hálóinge. Már azoknak, akik otthon maradtak. Marinak biztosan van. Hiába, ez a lánv volt köztük a legszebb. Formára íe a leg­szebb. Jól kiadtg a vékony há­lókig az alakját. Azon vette éswe magát, hogy mindnyájan rajta nevetnek. Nem mert azután odanézni. — Hát, ha biztos volnék ben­ne — mondta megemelt han­gon az öregasszony , hogy azok a... Grisáék tudják, mi a tisztesség, hogy nekünk is élni kell... Akkor azt mondanám, ellőhetnek egy kicsit szórakoz­ni. Igaz-e lányok? — Az a baj, hogy nem tud­nak azok magyarul — mondta ő. Mire kitört a nagy kacagás, még az öregasszony is úgy ful­doklóit, megint könnybe lá­badt az a hályogos szeme. — Tudunk mi oroszul! — Perfekt! — rikkantott a hálólnges lány. (Folytatjuk) O Ott állunk a Dekabristák te­rén, a Szenátus előtt, a fák mögött az Izsák Székesegyház aranykupolája csillog, sárgára foncsoroaott domború tükör; előttünk a Néva hömpölyög a Finn-öböl felé, túlnon a Kunszt- karrwra, 1734-ből, a város első múzeuma, ahová úgy csalo­gatták a látogatókat, hogy a férfiak vodkát, a nők pedig tokaji bort kaptak; és néhány karnyújtásnyira Nagy Péter lo­vasszobra, hullámozni látszó gránittömbön, ezekkel a sorok­kal: Péternek, az Elsőnek, Ka­talin, a Második. , A Bronzlovas. Puskin versét kell fel lapoznom, ha hazauta­zom, határozom el a korán ér­kezett napsütésben, melynek már másnap böjtje érkezett, mínusz 5 fokkal, havazással, jégtáblákkal telitorlódott Névá- val, metsző széllel & Ladoga-tó felől. De akkor, leningrádi utazásunk első napján észak verőfényes márciusa fogad ben­nünket. Előző nap kelt útra har­minc Békés megyei tanár, taní­tó, könyvtáros és kultúrház- ígazgató, hogy találkozzon az orosz történelem világvárosával, hogy találkozzon a három for­radalom városával, és megérez­ze I«nin városának emberi su­gárzásait. Már senki sem gondol a há­rom és fél órás repülőút izgal­maira, a MALÉV IL—18-gsá- nak előzékeny és felettébb ked­ve* mosolyú stewardeseira, itt már, a Dekabristák terén, ahol fegyverek dörögtek tés vér folyt 1825. december 13-án, csak a történelem intő és példákat so­rakoztató eseményeit jegyezzük fel. Arra gondolunk, hogy mi­lyen különös az élet: Nagy Péter szobra, a Bíwnzlovas ifi volt a téren akkor is, amikor hadi négyszögben sora­kozott fel, szemben a Szenátus­sal 3000 forradalmár katona és matróz, amikor az új cár, I. Miklós (Engels írta róla: „ön­telt közepesség, egy századpa­rancsnok látókörével, aki min­dennél többre becsülte a hata­lom külső látszatát”) lovas­rohamot és kartácstüzet zúdít- tatott a felkelőkre, amikor a legelszántabb dekabrista tiszt. Kahovszkij lelőtte Miloradpvlcs grófot, a szentpétervári tőkor- rnányzót. . És a felkelők el­vesztését is látta ez a szobor, és mindent, ami azután követke­zett A Branzlovas, Nagy Péter, akinek márvány szarkofágjára ma i* virágot visz az emléke­zés, más jövőt jelölt, az orosz népnek. Puskin versét keresem, J g miközben hallani vélem a kar-f táestüzet, a lázító szónoklato- I kát, és már a huszadik század I Petrogradj ónak üzeneteit is. 1 „Ott állt a hullámverte part Szélében Ö, nagyot akart, Messzi jövőt. Nyargalt előtte A zord folyó; bukdosva rajt Hitvány ladik nyomult előre. Mohos part, csupa süppedék Elvétve kunyhók, feketék, Csuhonyecek hajléka; árva Erdő, fölötte ködös ég...” Ha jól megszámoljuk, alig háromszáz éves ez a város, és nincs talán még egy a világon, mely háromszáz év alatt ilyen történelmet élt meg. Városnéző autóbuszunkon csendesen hall­gatjuk az idegenvezető szavát, és ahogy telnek a félórák, úgy erősödik meg bennünk a bizo­nyosság: ezt a várost megismer­ni hosszú, nagyon hosszú idő kellene.,. A Eossia Hotelben van a fő­hadiszállásunk, innen a három metró-vonal közül a középsőn utazhatunk a város szívébe, a Nyevszkij Proszpektre, mely- ■ nek végén az Admiralitás arany­tű-hegyű tornya látszik, majd másfél kilométer után kérész- téri a Fomtanka-csatorna, a hí­res Anyioskov-híddal, négy sar­kán a tajtékzó lovat megfékező fiatal férfi bronzszobrával. Vi-_ lágváros lüktetése a Nyevszkij Proszpekt, színházak, áruházak, klasszicista és barokk paloták, és a „Dom Knyigi”, Lenin?’rád több emeletes könyvesháza, ahol percekig várhat az ember, amíg a pultokhoz kerül, ezrek jön- nek-mennek, olvasnak, vásárol­ják a valósrinűtlenül olcsó könyveket... Körbejár velünk az autó­busz, már a Szuvorov-emlék- mflnél járunk, aztán a Palota­tér lenyűgöző panorámája tű­nik fel. közepén a 600 tonnás vörös-gránit Sándor-oesrioppal és a mellbevágó nagy pillanat megelevenedő varázsával: 1917. október 25-e, éjszaka, Auróra, forradalom, győzelem.,. Amikor újra kiszállunk e buszból, már a Palota-térrel szembeni Vasziljevszkij-szigeten vagyunk, mellettünk a Haditen­gerészeti Múzeum, előttünk két hatalmas oszlop, az évszázadok­kal előbbi kikötő két jelzó­tornya, és felettünk az alko­nyodé ég. A Téli Palota kör­vonalai csillogva vibrálnak a Névában, balra a Péter-Pál erőd komor bástyáinak vonula­ta, mögöttük a város egyik leg­magasabb pontja, az ugyancsak aranytű-hegyű, 122 méter ma­gas Féter-Pál székesegyház tor­nya. Kattognak a fényképezőgépek, a látvány felejthetetlen. Be­látjuk az egész Néva-partot: a Palota-teret, a Kis-Ermitázst, a színházat a Kirov-hídig. Azt hiszem, lehetetlen min­dent visszaadni, amit az uta­zó átélt, így van ez most ia 'A történelem és a ma Lerún- grádjának millió arca tekint ráftk, valamennyit szinte fel­fogni !s képtelenség. Erre gon­dolunk. ahogy a . kényelmes Ikarus a Kosa a Hotel felé ro­bog velünk, végig a Moszkvai sugárúton, a Moszkvai diadal­kapu oszlopsora mellett, az es­tébe hajló délutánon. ­Másnap a Téli Palota, az Ermitázs várja csapatunkat, és sokan már ezen a estén dia­képeket vásárolnak, hogy isme­rősként köszönthessék az újko­ri történelem legnevezetesebb színhelyét Ssss Ervin (Folytatjuk) Az idei harmadik árleszállítás az OFOTÉRT-nál A Bronzlovas, Nagy Péter szobra a Név* partján. Fenti ké­pünk: a Rossia Hotel előtt, városnézésre gyülekezünk /

Next

/
Thumbnails
Contents