Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-29 / 75. szám
'»agyunk. Á lucematermesztést az értékelésnél azonban ketté kell vennünk. Így: a hagyományos termesztésre és a speciális magtermesztésre. A lucemaüzemünk egész évi kiszolgálását saját alapanyaggal tudtuk biztosítani, hiszen az egy hektárra eső 39,1 mázsás átlagtermés jónak mondható. Ezt az eredményt még csak növeli, ha figyelembe vesszük, hogy a zárt rendszerű lucernáról egyáltalán nem takarítottunk be szénát. Ott már az első növedékbői is magtermesztésre törekszünk. Saját gesztorságunk alatt működik az úgynevezett iparszerű lucemamag-termesz- tési rendszer. A helyi tapasztalataink megmutatták, hogy a magtermesztésben a hagyományos módszerek ideje lejárt Bebizonyosodott, hogy sikeresen lehet ma már az első éves telepítésen is a „szűzmagfo- gással’’ foglalkozni. Bebizonyosodott még: hektáronként hathét kilogramm vetőmag bőven elegendő — ez lényeges —, főleg a magassza pori iás fokú telepítéseken, továbbá az új fajták elszaporításának meggyorsításánál. Lucernatermésünket a legkorszerűbb gépsorokkal takarítjuk be. Mindezek ellenére a betakarító kapacitást bizonyos rátartással biztosítjuk, mert csak így kerülhető el a lábon álló vagy renden jelentkező, számottevő magveszteség. Napraforgót a bácsalmási napraforgó-termesztési rendszer tagjaként, gépesített technológiával termesztünk, g mintegy 550 hektárról az elmúlt évben is bő és jó minőségű termést takarítottunk be. A ss lókukorica termésterüle- tén belvízkárok jelentkeztek. A csapadékos időjárás kedvező hatására az átlagtermésünk mégis emelkedett a korábbi évekhez képest, a növénytermesztési önköltsége csökkent. Ez kedvezően érintette az állattenyésztést is. Az állattenyésztés megkívánt még egyéb szálas takarmányokat is, ez az ágazat a füves keverék termesztését jelenti, a gazdaság legrosszabb minőségű földjein. A jövőben is arra törekszünk, hogy egész termelési, szervezési és betakarítási rendszerünk a magas fokú gépesítéssel minél eredményesebb legyen. Növény- termesztési ágazatunk végső célja az, hogy az állattenyésztés növekvő igényeit minél jobban, minél magasabb színvonalon kielégítse. A Szeghalmi Állami Gazdaság állattenyésztése a kormány tej- és húsprogramjának szellemében tevékenykedik. Két ágazat, a szarvasmarha- és a juhte- , nyésztés dominál. A nagy kiterjedésű ősgyepek, legelők fűhozamát ezekkel az állatokkal értékesítjük. A szarvasmarha-tenyésztést hosszú időn át akadályozta, hogy a fejlődő állományt számtalan apró, korszerűtlen istállóban helyeztük el. A modern tenyésztési, takarmányozási módszereket nem alkalmaztuk. A 80-as évek végén jobban odafigyeltünk a tenyésztői munkára. A tehénállományt fejlesztettük é3 korszerűen felszerelt szakosított telepre vittük. Az elmúlt esztendőben a szakosított szarvasmarhatelepünk elérte a törzstenyészeti szintet Nálunk, legjobban bevált fajta a magyar tarka, de próbálkoztunk a magyar szürke tartásával és tenyésztésével is. Szeghalom környékén a természeti és a közgazdasági adottságok kedvezőek az állattartásra. Szarvasmarha-állományunk 1967-től tbc- és brucetyfeismen- tes. Az ágazat nagyobb gazdasági eredményének elérésére 283-ra csökkentettük az ellések közötti napok számát, okszerűen takarmányozzuk az állatállományt. Az elmúlt esztendőben 862 tehén átlagában háromezer 634 liter tejtermelést ért el gazdaságunk. A húsprogram megvalósításában is részt yeszünk. Tavaly háromezer 600 mázsa marhahúst értékesítettünk, s ezzel egy időben csökkentettük a tej és a hús önköltségét is. Állami gazdaságunk elfogadott fejlesztési tervében szerepel, hogy 1960-ra 1500-ra bővül a hús típusú állatok száma. Erre a célra az igénytelen, amerikai Hereford fajtát tenyésztjük, öt év múlva a tej • típusú tehenek száma is eléri az 1500-at. Juhásza tünkről sok jő mondható, az ország második legnagyobb tenyészete. A birkatartásra az extenzivitás a jellemző. Az állomány fajtája fésűs nrce- rinói vegyes; gyapjú-, hús- és tejhasznosításra alkalmas. Az ágazat hozama jónak mondható, hiszen a hét—nyolc hónapig tartó legeltetés nem nagyon költséges. A piaci igények változtak, így a juhtartás is hozzá igazodott. Elsősorban a húsértékesítés a fő célunk. A hizó bárányok a hazai és a külföldi piacokon egyaránt keresettek és biztos árbevételi forrásunk. Az elmúlt esztendőben 1750 mázsa juhhúst, 6550 mázsa csirkehúst és 2260 mázsa gyöngyöst adtunk a fogyasztóknak, s mintegy 550 mázsa gyapjút értékesítettünk. Állattenyésztésünkben a fejlesztési és a tenyésztési munkát siker koronázta. Az elfogadott fejlesztési tervünket folyamatosan valósítjuk meg és 1980-ra az ország egyik legnagyobb tej- és hústermelő „iparvállalata” lesz a Szeghalmi Állami Gazdaság. ( A lucernafeldolgozó üzemet a gazdaság saját termesztésű „nyersanyaggal” látja ®S A hajdani Wencheim és Vekerle család kétezer holdas szeghalmi birtokain 1945-ben — a földosztási követően — sok kisparaszti gazdaság alakult, amelyek 1952-ig működtek. 1953. január 1-én az Akasztói és a Károlyderéki Állami Gazdaságok összevonásával, a töviskesi kisparaszti gazdaságok földterületeinek tagosításával megalakult a Töviskesi Állami Gazdaság. Az erdőgazdaság, a dévaványai kis- és középbirtokok kisajátított földjein 1952— 53-ban létrehozták a Gyapjútermelő Vállalat cél gazdaságát. Az említett célgazdaságot 1960-ban a Töviskesi Áilafni Gazdasághoz csatolták, s ekkor alakult ki az állami gazdaság mai töviskesi kerülete. Az akkori helyzetben szükség volt a gazdaságok összevonására. A rizstermesztő, Halaspusztai Állami Gazdaság és a Vésztői Állámi Gazdaság összevonására is' sor került 1959-ben, s még abban az évben kiegészült a Gyapjútermelő Vállalat csórói üzemrészével. A tanyai jellegű állatférőhelyek, a rossz talajerőben levő parcellák sok tagban szétszórva álltak a gazdaság rendelkezésére. Az anyagi, műszaki adottságok csak az igaerőre alapozott művelési lehetőséget biztosították. Erre az időszakra — mind a két gazdaságban — a heterogén állatállomány és az állandó takarmányhiány a jellemző. A korszerű, nagyüzemi termelésre való áttérés és az akkori rossz anyagi és pénzügyi feltételek miatt lassú ütemű volt, ezért látszott célszerű megoldásnak az 1970-es ösz- szevonás, amikor a Töviskesi és Halaspusztai Állami Gazdaságot egyesítették. Az összevonás a gazdasági fejlődésben jelshtős állomás volt. A min*egy 14 ezer hektáron kialakítottuk a nagyüzemi táblákat, szakosítottuk az állat- tenyésztési telepeket, az újonnan beszerzett nehézgépek a talajmunkák minőségét javították és a többlettermelést biztosították. a tömegtakarmányok termesztése az állat*envésztés fejlesztését tette lehetővé. A modem nagyüzemi termelés alapvető feltétele volt az optimális mértékű, speciális at gépesítés. Gazdaságunk összes- ™ ségében ma már jól gépesített Rendelkezünk nagy teljesítmé- íít nyű erőgépekkel, betakarító ^ gépsorokkal, növényvédő repülőgéppel és egyéb talajművelő eszközökkel. Gépesítettségünkre jellemző, hogy az elmúlt nehéz őszön is valamennyi mezőgazdasági munkát időben befejeztünk és ezután a társ- gazdaságoknak segítettünk a feladatuk megoldásában. A gépek folyamatos főjavítását a központi főműhely jól képzett szakembergárdája látja el. A munkaközi kisebb hibákat a kerületi műhelyek, javítják. A nyári és őszi betakarítás idején a gépek biztonságos üzemeltetését gyors hibaelhárító műhelykocsi szolgálja. Szántóföldi növénytermesztésünk szerkezete nem mindig úgy alakult, ahogy azt a talaj — időjárási — és egyéb viszonyaink engedték. Ez a helyzet az összevonás után gyökeresen megváltozott. Növénytermesztési rendszerünk egyszerűsödött, fő célja az állatállomány tömeg-, szálas, abraktakarmánnyal való ellátása és a kenyérgabona termesztése. Az egyszerűbb termelési szerkezeteknek törvényszerű követelménye volt az egységnyi termékre jutó önköltség csökkentése, így nyereségesebb lett termelésünk. Növénytermesztési ágazatunk az állatállomány függvénye Az ágazaton belül - az őszi búza termesztése jelenti a legnagyobb volument. Eredménye döntően érinti a gazdaság egész évi árbevételének . alakulását. Tavaly 70 ezer 800 mázsa búzát értékesítettünk. A lucernatermesztés komoly lehetőségeket kínál, mivel a szeghalmi lucemamag-termesz- tési rendszer gesztorgazdasága Jól képzett szakemberek javítják az állami gazdaság gépeit Az extenzív tartási viszonyokat jól bírja az amerikai Hereford fajta. Jelenleg 500 tisztavérű te- nyészüsző adja a húshasznosítás gerincét. Ebből a fajtából 1980-ban már 1500 tenyészállata lesz az állami gazdaságnak Mind több tejet és húst ad a fogyasztóknak a Szeghalmi Állami Gazdaság I in, ii nr itnniswwsmMiiim i p Yiwnfi wwwMamaaasDflaBBisniiniHmnnifniffffiiiiii iiiiiiiniflMnwieumeiwMBmemmmmmnMmmwB
