Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
1975. MÁRCIUS 4., KEDD Ara; S.2s) forint XXX. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁjCS LAPJA M Ä 5 felavatták a tiszai VEGYI KOMBINÁT OLEFINMÜVÉT — KÁDÁR JÁNOS ÉS LEONYID BREZSNYEV ÜZENETE A LENIN- VÁROSI ÉS KALUSI ÉPÍTŐKHÖZ (3. oldal) Szocialista szakmunkásképzésünk Ä SZOT elnökségének ülése: Szociálpolitikai terv a vállalatoknál — NSvekszik a szakmaközi szervezetek szerepe „A tanoncügy még mindig ötöd-hatodrangúan kezelt kérdése közéletünknek. Sem a ta- noncok nagy száma, sem e számottevő ifjúsági tömeg műve- Icdésbemi elmaradottsága, se szociális helyzetének rendezetlensége, se testi gondozásának égető szüksége... nem tudta eddig megértetni nemzeti társadalmunkkal a tanoncügy rendkívüli fontosságát.” Ezek a mondatok egy 1944- Tben megjelent könyvből valók; a könyv címe; „A magyar iparosnevelés időszerű kérdései” és — magyarázatként még csak annyit — az ellenzékinek éppen nem mondható Baross Szövetség Gyáripari Csoportjának kiadványa volt. Az idézetből az is kiderül, hogy mi volt a mai szakmunkásképzés öröksége a háború előtti évekből, hogy honnan kellett kezdeni — pontosabban újrakezdeni — ennek az iskolatípusnak a megteremtését, a szakmunkásképzésnek, mint oktatási fonnának a létrehozását. A fordulópont — és innen számíthatjuk a szocialista szakmunkásképzés történetét — az 1949. évi IV. törvénycikk volt, az iparos- és kereskedőtanulók képzéséről. Ezt követően gyors ütemben indult meg a munka, hogy megteremtsék a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeit. 1950-ben megalakult a Műszaki Tanárképző Főiskola és innen kerültek ki a szakmunkásképző-intézetek pedagógusai. Egymás után épültek az új tantermek, tanműhelyek, kollégiumok és 1953 végére az oktatás tárgyi feltételei lényegében elérték az akkor kívánatos színvonalat. Túlzás lenne persze azt mondani, hogy minden hibátlanul snent, hogy a szakmunkásképzés vargabetűk nélkül, töretlenül fejlődött. Eleinte gyakran változott a képzési idő; hol három év volt, hol csak két év. A pedagógiai munka, az oktatás tartalmi színvonala sem volt mindig tökéletes, sőt: alkalmanként az átgondolatlan kapkodás jelei is felbukkantak. A legnagyobb gond az volt, hogy a szakmunkásképzés — minden fejlődés, minden korszerűsítés ellenére is — megmaradt „zsákutca” jellegű oktatásnak. vagyis: a szakmunkásképző-iskola bizonyítványával gyakorlatilag lehetetlen volt a magasabb fokú továbbtanulás, mert a szakmunkás- képzés végeredményben nem volt az általános oktatási rendszer szerves része. Ezen változtatott az 1969. évi VI. törvény, amikor kimondta, hogy „a szakmunkásképző-iskola középfokú oktatási intézmény”, amely továbbtanulásra jogosító iskolai végzettséget is nyújt. Az új helyzet persze új követelményeket támasztott: nagyobb figyelmet kellett fordítani az általános műveltséget adó tantárgyak oktatására, s ugyanakkor észre kellett venni, hogy a gazdaságnak egyre inkább az univerzális tudású szakmunkásokra van szüksége. E kettős követélmény kielégítse érdekében született meg a szakmunkásképzés általános reformjának terve, amely egyrészt — a modem gazdaság követelményeinek megfelelően — átrendezte a tanítható szakmák listáját, elhagyva a feleslegeket, összevonva a rokon szakmákat és kibővítve néhány új szakmával. Másrészt: lényeges módosításokkal emelték az oktatás tartalmi színvonalát, hogy a szakmunkásképzőkből kikerült fiatalok — ha tovább akarnak tanulni — lehetőleg ne legyenek lényegesen hátrányosabb helyzetben, mint a hagyományos középiskolákban tanuló társaik: Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan — mintegy azok feltételeként — tovább javultak a tárgyi feltételek, tovább korszerűsítették a technikai felszerelést. A jelenlegi tervidőszakban 450 tanterem, több mint 7400 kollégiumi férőhely és körülbelül 3100 tanműhelyi munkahely épül. S mert az állami költségvetésből nem lehet fedezni ezt a nagyarányú építkezést, létrehozták a vállalatok által befizetendő szakmunkás- képzési alapot, amely évenként 250—300 millió forinttal szolgálja a vállalatoknál történő szakmunkásképzés fejlesztését. Az eddig végzett munka értékének — és a szakmunkásképzés mai rangjának — egyik mércéje, hogy a felsőfokú oktatási intézmények egyre több magas képzettségű pedagógust adnak a szakmunkásképző-intézetek számára, s hogy a pedagógusok körében sem „büntetőhelyként” tartják már számon a szakmunkásképzőket. Sőt: azt kell mondani, hogy a szakiskolában tanító pedagógusok anyagi megbecsülése általában, munkafeltételeik pedig többnyire lényegesen jobbak, mint a más iskolákban tanító kollégáiké. A rövid és csak vázlatos áttekintésből is következik, hogy mindazok, akik a szocialista szakmunkásképzés megteremtésén és szüntelen korszerűsítésén fáradoztak, jó érzéssel ünnepelhetik a negyedszázados évfordulót. További tennivalóikat ők tudják a legjobban. S ezek közül talán a legfontosabb: az oktatás eszközeivel, módszereivel, lehetőségeivel is hozzájárulni, hogy a szakmunkáspálya a jelenleginél is nagyobb társadalmi megbecsülésnek örvendjen. A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott. Megvitatta a társadalombiztosítási törvény megalkotásáról, ezenkívül az alacsony összegű nyugellátások felemeléséről szóló előterjesztést. Az elnökség foglalkozott a szociálpolitika vállalati tervezésének irányelveivel is. Megállapította, hogy a dolgozók szociális, kulturális, egészségügyi ellátása folyamatosan javul, a továbbfejlesztést azonban még tervszerűbbé kell tenni. Sok vállalat kellő körültekintéssel és alapossággal kidolgozta munka- védelmi tervét. A SZOT elnöksége elengedhetetlennek tartja, hogy hosszabb távra szóló, átfogó szociálpolitikai tervet is készítsenek a vállalatok. E terv foglalná magába - a vállalati dolgozók szociális, egészségügyi, kulturális ellátásának, a sport fejlesztésének koncepcióit. , Az elnökség a szakmaközi szervezetek működési szabályzatát is megvitatta és módosította. Megállapította, hogy az új .Tanácstörvény megjelenése, az államigazgatási, gazdaságpolitikai hatáskörök decentralizálása nyomán megnőtt a szakszervezetek tevékenységének jelentősége a területpolitilcai munkában. A lakosság életkörülményeit befolyásoló kérdések nagy többségében most már megyei, városi, (kerületi, nagyközségi szinten döntenek, intézkednek, szükséges tehát, hogy a szákszervezetek e döntések kialakításához közvetítsék a dolgozók véleményét, javaslatait, szervezzék a dolgozók részvételét az intézkedések végrehajtásában. Ezért városokban (megyeszékhelyen nem szükséges), kerületekben, nagyközségekben meg kell erősíteni, illetve létre kell hozni a szakmaközi szervezeteket. Alkalmassá kell tenni őket arra, hogy megfelelő keretet biztosítsanak az úgynevezett szórványtagság, a bejáró dolgozók, a nyugdíjasak számára, másrészt hatékony javas- lattevő, tanácsadó szerepet töltsenek be az illetékes tanácsok mellett, ellássák a szórványtag- ság érdekvédelmét, mégpedig a Szakszervezetek Megyei Tanácsának, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának irányításával. A szakmaközi bizottságok eddigi működését a SZOT elnöksége 1968 júniusában szabályozta. A városi és nagyközségi szakmaközi bizottságok nagy része általában betöltötte feladatát, kisebb része azonban személyi vagy tárgyi feltételek hiányában nem tudott megfelelőképpen dolgozni. Hatáskörüket viszont sok esetben különböző szakszervezeti szervek túlzottan kibővítették. Olyan feladatokra is felkértók őket, ami nem tartozott hatáskörükbe, például üzemekben a munkaversenyről, a szocialista brigádmozgalomról adatokat gyűjtöttek, anyagi eszGyertek, ismerkedjetek meg a 30 esztendeje szabad Magyar- ország eredményeivel, ifjúságunk életével — hívta a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség' Központi Bizottsága a szocialista országok taxtvér- szervezeteinek képviselőit. A szíves invitálásra Budapestre érkeztek Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió 3—3 közöket szereztek társadalmi összefogással építendő létesítményekhez, társadalmi ünnepségeket szerveztek. A mosit módosított működési szabályzat egyértelműen kimondja, hogy « szakmaközi szervezetek működése nem terjed ki a szakszervezeti alapszervezebtel rendelkező üzemekre, intézményekre. Az alapszervezet aktivistái viszont választhatók, és részt vehetnek a szervezet munkájában. Az új szabályzat szerint a városokban (megyei székhely kivételével, de ahol jelenleg jól működik, megszüntetni nem. kell), kerületekben és nagyközségekben lehet csak létrehozni szakmaközi szervezetet. Kisebb községekben a szórványtagság' kis száma miatt felesleges e szervezetek létrehozása, e helységek területpolitikai kérdéseit magasabb szintű szakszervezeti, szervek segítik majd megoldani. A szakmaközi bizottság helyett a szakmaközi szervezet elnevezést használják a jövőben, mert ez jobban megfelel működésük tartalmának. (MTI) tagú ifjúsági delegációi, fiatal újságírók, rádióriporterek. A küldöttségek számára — Barátság-kőrút elnevezéssel — a KISZ Központi Bizottsága gazdag programot állított ösz- sze: egy hét alatt találkoznak magyar fiatalokkal, bejárják az ország nevezetes tájait, ismerkednek történelmünkkel, hagyományainkkal, szocialista társadalmunk vívmányaival. Szőnyegszövő diákok A szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában az 1974—75-ös oktatási évben szőnyeg- és gobelin-szövő tagozatot létesítettek. A diákok heti kilenc órában sajátítják el a gyakorlati és a textil-szakágazatok alapvető elméleti ismereteit (MTI fotó; Tótb Béla felvétele—KS) Barátság-körűt Magyarországon V- Cfc
