Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-25 / 71. szám
a&Baea&saiSKBttaBeifösssisasiB!» 3 Külonvonattal Csehszlovákiában © \ Évforduló Iz e!s3 legális Szabad Máp • Harminc évvel ezelőtt, m S 1945. már cint 25-én jelent £ meg a Szabad Nép első le- £ gális száma, I A második világháború | harmadik évében, 1942. feb- 5 ni ár 1-én jelent meg előli szőr a Szabad Nép, a Kom- £ munisták Magyarországi • Pártjának illegális központi \ lapja. Megjelenésének idő- : szaka a magyar kommunis- £ ta sajtó harcokban gazdag ■ történetének kiemelkedő fe• jezete. Harminchárom év- : vei ezelőtt, amikor a fa■ siszta háborús kalandorok ! a nemzet létét vetették koc■ kára, az illegális kommu■ nista párt a Szabad Néppel £ magasra emelte a tömegek £ előtt a független, szabad, £ demokratikus Magyarország • zászlaját. A háború körúl- S ményei között még hét al- | kálómmal jelent meg és | szólt « legaktuálisabb, a torn megeket leginkább érintő j kérdésekről, közvetítve a | párt álláspontját. m 1 Budapest felszabadulása | után, 1945. március 25-én S kerülhetett a Szabad Nép [ először legálisan az utcára, £ mint az MKP központi lapig ja. Az újság a felszabadulás I után fontos szerepet töltött ■ be az újjáépítés, a földosz- £ tás végrehajtásában, a re- £ akciós erők támadásainak S szétzúzásában, a proletárm S diktatúráért folytatott harc £ győzelemre segítésében, az £ új társadalmi rend építésé- % ben. Forradalmi hagyomá- | nyalt utóda, pártunk közit ponti lapja, a Népszabadság Iránytű az élethez folytatja. •sawsmBBssasKMB* keü, hegy legyen a patakban béka. Legalábbis Magyarországon az ilyen patak tele van békával. Hideg lehet még nékik a víz, azért nem kuruttyolnak. Vagy a frontot érzik ők is, mint minden állat; meghallották az ágyúzást, s attól némultak el. „Tényleg... van a békának •iile?” Mindegy, hallani kell a békának is valahogy. Akkor minek kuruttyolna az egyik, ha nem hallhatja a másik. El ne felejtődjék: megnézi majd otthon a pataknál legközelebb, milyen a béka füle. Érezte a szomjúságot, pedig lötyögött a hasában a víz. Jó volna bizony az a borosüveg, itt a fronton még a sötétben sem akármikor mászkálhat el víz után. Eszébe jutott erről, hogy van néki üvegje az oldalzsákban. A kis lapos pálinkás flaska. Egy hajtásra kiinná, az igaz, de több a semminél. Nehezen fért hozzá, majd fenékig ki kellett pakolnia az oldalzsákot. Azután jó szorosan, ahogy volt, vissza. Körül-kö- rültapogatózva a lucskos földön, nehogy itt felejtődjék valami Megtöltötte a kis flaskát Ivott belőle — jobban esett így, az üvegből, mint szürcsölve, hason —, s teletcátötte megint Nehezen csillapodott a szomjúságérzete. Lehúzódott egy fűz- bokör tövéhez, s magára kanya- rította a takarót. —. Gyeride, kiskutyám... Nem jött a kutya. Lehet nem végzett még a zsákmányával. Mégis jó, hogy itt van vele A hegyekben — pásztorok, favágók között — látni néha ilyen szálfaegyenes idős embereket Mintha a szarvasi arborétum sudár fenyőivel állná a versenyt Mintha az évtizedek alágördülő emlékeit torlaszolva, egy tanulságtevő kor alá feszítené a vállát Közel 70 éves lenne? Szarvason, a munkásőrség egyik raktárhelyiségében dolgozik. Itt beszélgettünk. | Tolnai Antal nem a saját érverését számolja, hanem az ország szívdobogását hallgatja. A galambősz hajú, 30 év alatt tenni akaró, tenni tudó még örül, ellágyul, felháborodik. „Hogy mire emlékszem legjobban az életemből? Mindenre! Mostanában újra átélem mindazt, ami volt... Mezőtúron születtem 1907-ben. Édesapám vasúti pályamunkásként dolgozott Az első világháborúból nem jött haza. Még ebben az évben meghalt az édesanyám is. Utánament. így mondták akkor az ismerősök. A két nagymama nevelt fel bennünket 9 testvéremmel.” Az ablak felé néz, ahonnan a világosság jön. Tizenkilencről mesél, 12 éves akkori önmagát látja. „Jóképű, barna ember volt Szamuely elvtárs, beragadt a gépkocsija a sárba, mi, gyerekek segítettük ki a kátyúból, mintha most történne, úgy emlékszem rá. Nehéz volt az élet™ Sokáig nyomorogtunk. Részes arató, napszámos, cseléd voltam, öt gyereket tartottunk el a feleségemmel. Negyvenkettőben költöztünk Szarvasra. Két évre rá megkaptam a SAS-behívőt, Debrecenbe kellett volna bevonulnom. Nem entern eL f Negyvenöt februárjában lépett be a pártba. Akkor már azt is sejtette, tudta: az igazabb, a jobb világért sokat kell küzdeni. A part felhívására jelentkezett az őrszakaszba, amelyet a szovjet csapatok megsegítésére Hoztak létre. Vezetőségi tagja lett az UFOSZ-nak, ő maga is kapott öt hold földet. „Harcos világ volt az. Rengeteget mentünk, agitáltunk, szerveztünk, tettük amit kellett. Negyvennyolcban pártiskolára küldtek. Egy év múlva a DÉFOSZ járási titkára, 1950-ben pedig a megyei titkárságon gazdaságfelelős lettem.” A nehéz, felelősségteljes posztokról, a tanulásról beszél. A munkáról, ja. munkáról és megint csak arról. És a városról, az emberekről. Akik segítették, egyengették az útját és akiknek ő adott hitet, bizalmat, lehetőséget a boldoguláshoz. Az 50-es évek elején a járási tanács mezőgazdasági osztályán személyzeti és oktatási előadó, később az ÖRKI személyzetise. Közben társadalmi munkában ellátja az alapszervi párttitkári teendőket is. Az egykori vasúti pályamunkás fia ötvenötben komoly megbízatást kap. Kinevezik a Tolna megyei Alsótengelici Állami Tangazdaság személyzeti vezetőjének. „Tudja, ötvenhatban talán még nehezebb volt, mint a legelején. Éjszakákat nem aludtunk. Vigyáztuk a közöst, nehogy széthordják. Fenyegettek, megaláztak. Az egyik hangadó azt mondta: ne mondjam neki azt, hogy elvtárs. Aztán mégis visz- szajött munkáért, természetesen alkalmaztuk, de én többé tényleg nem szólítottam elvtársnak. Álmatlan éjszakáimon mindig arra gondoltam: nem szabad feladni. Mert a kényszerű kitérők is a cél felé vezetnek, csak meg kell velük birkózni. Iránytűvel a kézben kell járni, az idő és a feladatok iránytűjével, s akkor nem lehet letérni a megkezdett útról.” ^ ötvenhétben ott van a párt újjászervezésénél, a munkásőrség bölcsőjénél. Tagja a járási pártbizottság mellett tevékenykedő revíziós bizottságnak. Járja a falvakat, községeket, segíti az alapszervezetek megerősödését. Tizenkét éven át tanácstag és vezetőségi tag a pártszervezetben. Hatvannyolcban nyugdíjba megy és hazaköltözik Szarvasra. „Először nagyon furcsa volt, jöttek az idegen és mégis ismerős arcok az utcán. Nem ismersz...? Emlékszel...? Szóval, most már jobb. Az a lényeg, hogy dolgozhatom. És itt az elvtársaim között. No, meg a MEDOSZ-ban, ahol elnök vágyóit. A 2-es számú területi pártalapszervezetbe is beválasztottak vezetőségi tagnak. A folyosón jönnek, mennek. Gyakorlatra készülnek a munkásőrök. Az elismerésről, a kitüntetésről kérdezem. A szemüveg elhomályosul. Leveszi. Szabad folyást enged érzéseméit. „Látja, mégiscsak öregember vagyok. De régen emlékeztem ennyit egyfolytában, Igen. A húszéves párttagságomért emléklapot, a huszonöt évesért pedig Jubileumi Emlékérmet kaptam. Háromszoros Kiváló Dolgozó vagyok és kétszer a miniszter is elismerte munkámat. Nyugdíjba vonulásomkor átvehettem a Munka Érdemrend bronz fokozatát.” • Itt megáll a beszédben. Érzem, valami bántja, nem, nem a szavakat keresi, inkább a kimondásukon töpreng. „Hatvannyolcban voltam tízéves munkásőr, meg is kaptam a Szolgálati Érdemérmet, nagyon jólesett. A 15 éveset már nem adták át, azt mondták: nyugdíjas vagyok... Hát ez bánt egy kicsit.” A második házasságából két 'kislány született. A nagyobbik két éve érettségizett és számviteli főiskolára készül, a kisebbik most harmadikos gimnazista és ápolónő szeretne lenni. | ez a csavargó kutya. Rögtön, f m^r messziről megérezné a £ar_ * kast vagy akármit. Ámbár, ha í volt is errefelé farkas — mert • idegen országban szokott a pa- • takparton lenni —, az régen i megpucolt a katonák miatt. A • puskás embereket messzire el- : kerüli a vad; annak: is megvan ; a miagához való esze. Méregette a patakot. Bizony, ■ közelről sokkal szélesebb volt, 5 mint amilyennek messziről lát- ! szott. Lehetséges, a medre nem; olyan széles, de már a parti fű- • ben bokáig érő a víz. Meghíz- ! nak tavasszal a patakok. Akár- i hogy nekiszaladna, nem bírná: átugomd. Mondjuk levetné a bakancsot, • s mezítláb szaladna neki. És a kutya sem tudná átugor- S ni. Ez az. Alihoz meg le kellene vetkőz, : nie, hogy átgázoljon. De pi- * szók hideg a víz, még aztán tü- ! tíőgyulladást kap. ; A közepe is, ki tudja, milyen • mély. j Ez az, ha hajnalban indulna ! útnak, akkor is csak át kell va- ■ lahogy keomeregnie a túlsó s partra. Erősen gondolkozott, hogyan ; juthatna át. Mert valamiképp ! át kell jutnia, istenuntáig nem : kusnyadhat itt. S arra hiába is várakoznék, ! hogy a víz majd csak leapad, j Nyárra leapad, persze. Akkor. 1 lehetséges, száraz lábbal is át- £ mehetne rajta; itt sem igen * másformák a patakok, mint Ma- ■ gyarországon. De hol van még ] a nyári : Tegnap reggel nagy őröm érte. Az utcában, a kert előtt virágba borultak a mandulafák.. Seres Sándor Kirándulás a Vág-völgyben Szép ajándék volt Együtt a 8-as csoport Pöstyén- fürdő bejáratánál. A szobor a fürdő gyógyító erejét szimbolizálja: a bottal érkező betegeknek a kúra után nincs többé szükségük támaszra Fotó: Somogyi Mártonná — Irány Pöstyén-fűrdő, és | Trencsóny!— indítja el másnapi reggel az autóbuszt jókedvű pilótánk, aki — mint a visszafelé .úton kiderült,— jól ismeri a miagyar népdalokat, nótákat, amiért nagy tapsot kapott búcsúzóul utasaitól. A Vág völgyében tett kirándulás szép élményt jelent annak is, aki már járt erre, hát még aimak, aki most látja először ezt a tájat, a takaros falvakat, városokat, öntözött földeket. Mint például Oláh Istvám- né, akit a mezőberényi Aranykalász Tsz jutalmazott ezzel a pozsonyi úttal. ■— Nyolcam jöttünk Serényből. Én még sohasem voltam külföldön, de most rászántam magam. — A család mit szólt ehhez? — Hát bizony nem olyan egyszerű eljönni otthonról. A kisfiam ötéves. De az uram egy szóval sem mondta, hogy ne menj, még inkább biztatott. Főztem nekik több napra valót: bablevest, paprikást, töltött káposztát, betettem a hűtőbe, legyen mit enni. — Nem bánta meg, hogy eljött? Megütközve néz rám. — Ugyan! De azért esténként az otthoniakra gondolok... Piesteny nagyon kedves, hangulatos fürdőhely, ahol a gyógyforrások kellemetlen szagú, ám i annál hatásosabb vize ízületi, j reumatikus betegségeket gyógyít Üdítő a séta a régi szállók között, és a nagy parkban, melynek csendje, tiszta levegője — azt hiszem — ugyancsak gyó. gyító manapság. Annál nyüzsgőbb viszont a keskeny főutca, sok-sok kis üzlettel, szép kirakatokkal. S hogy j nem csupán kívülről gyönyörködtek ezekben az asszonyok, ■ lányok, azt á busz csomagtartójában halmozódó apró ajándék- csomagok jelzik. Trencsényig ki. ki megmutatja, mit vett a férjének, a gyerekeknek, szülőknek, no és a munkatársakról sem feledkeztek meg. A nemzetközi nőnapon Pozsony egyik patinás szállójában, a Hotel Devin-ben ünnepi ebéden fogadják a magyar vendégeket. Alexander Schügerl köszöntőjében meleg szavakkal beszél az élet sokféle terhét vállaló-viselő nőkről, a nők nemzetközi évéről. És a rövid köszöntőt azzal fejezi be, hogy erősítsük tovább a két nép barátságát, építsük együtt a jövőt. Ezt a szép gondolatot sugalmazza a 102 éves, hatalmas pozsonyi Dimitrov-gyár népi együttesének műsora is. A gyár színháztermében szlovák dalokat, táncokat mutat be a Dimitro- vec együttes, nőnapi ajándékul a magyaroknak. A látványos, színvonalas folklórműsort szűnni nem akaró tapssal jutalmazzák az ünnepeltek. Valameny-1 nyiünk, közel 400 nő nevében I mond köszönetét az együttesnek] és egyben & pozsonyiaknak > Szegvári Petemé dr., a különvonat vezetője. Együttérző jókívánságainkat tolmácsolja a szlovák nőknek, azután sorra gazdára találnak a delegáció szerény ajándékai; Békés megyei munkások keze nyomán, békési üzemekben készült tárgyak, melyek értékét az ajándékozók szeretető és megbecsülése adja. Lelkes hangulatban érkezik egyik este szállodánk éttermébe egy kis csoport. — A Szlovák Szakszervezeti Tanács vendégei votunk — újságolja Bocskai Mihályné, akinek a vezetésével a vonat utasait képviselő küldöttség eleget tett a tanács meghívásának. — A fogadáson találkoztunk többek között Flóris Pállal, a tanács szervezési káderosztályának vezetőjével, a titkárság tagjával, és Godányi Ferenccel, a nemzetközi osztály munkatársával Elmondtuk, kik vesznek részit ezen a jutalomkiránduláson, és beszéltünk arról, hogyan, készülünk felszabadulásunk 30. évfordulójára, pártunk XI. kongresszusára, és hogy milyen munkaverseny bontakozott ki nálunk, Magyarországon. Azután beszélgettünk. Sok izgalmas, közös témánk akadt! Nem fogynak ki a közös témából a lányok, asszonyok sem, bár a megye különböző pontjairól, a legkülönbözőbb munkaterületekről kerültek most „egy fedél alá”. Csomagolunk. „De kár, hogy ilyen gyorsan eltelt? Csak az a jó, hogy nemsokára otthon leszünk!” — sóhajt a liftre várva az egyik csabai fiatalasz- szony. Mindenki jót derül a nyakatokért fogalmazáson, s közben eszembe jut, amit Vasváriné Jutkától, a kedves, nagyszerű pedagógustól hallottam: „A gyerekeim így búcsúztattak: Anyukám, jó hogy te is elutazhatsz ezzel a különvoniait- tal, csak az a kár, hogy nem le. szel itthon!” Több százunk egyöntetű jő véleményét tolmácsolja Rózsiloa, azaz Szegvári Pétemé dr., amikor köszönetét mond a CSEDOK képviselőjének, vendéglátóinknak, és az utazás hazai szervezőinek, Sovány Jánosnónak és a többi IBUSZ-kí&érőnek. A vonaton, bár éjjel utazunk, alig egynéhányan alszanak. Zeng a szerelvény a népdaloktól, magyar nótáktól, hála az olyan jó „nótafáknak”, mint a békési Bondár Gáborné, a nagyszénás! Kovács Józsefné, a békéscsabai Banadics Antalné. A csehszlovák—magyar határon éppen egy másik szerelvénnyel párhuzamosan állunk meg. Az is nőnapi külön vonat, melyen lengyel és szlovák utasok igyekeznek haza Budapestről. A magyar népdalra lengyel, szlovák dal felél, azután együtt folytatjuk, dúdolva, tapsolva, így búcsúzunk, útközben egymásba, hazafelé. (Folytatjuk) Tóth Ibolya
