Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
Hinni mindig tettekkel kell A zzal kezdjük, hogy harminc éve nem tud öngyújtóval rágyújtani. Csekélység lenne, mégsem az. „Negyvennégyben ínségmunkán voltam, olajlent vágtunk, ehhez fentem a kaszát, ami beleszakadt egy rejtett vakondtúrásba és élvágta a jobb hüvelykujjam ínszalagját. A főbíró nem engedett orvoshoz, azt üzente, nem baj, ha ki is múlok, legalább egy kommunistával kevesebb lesz.” Mégsem kevesebbek, hanem többek lettünk egy harcos kommunistával, Kaluzsa Pállal. Ma a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa, nyugdíjas. Amikor a beszélgetésre készültem, azt mondták, csak akkor kezdjek hozzá, ha van né- 1 hány órám, mert rengetek emléke van. Igen; ezeket idős korban újraélik, az emlékek ilyenkor már elfoglaltsággá válnak, élesebbek lesznek mint valaha, és betöltik az életet ö az emlékek elfoglaltsággá vá'ásába majdnem belerokkant, amikor új történelmet formáló évtizedek után nyugdíjba ment Ma azt a történelmet tanítják, amit ő és ők csináltak. „Kilencszázhuszonkettőben 8 kezembe nyomtak egy illegális lapot, hogy adjam oda egy elvtársnak. Ügyetlen voltam még, az újságot elkobozták, de az abban írottak megmaradtak bennem. Attól kezdve tudtam, hol a helyem. Huszonhétben beléptem a szociáldemokrata pártba, négy évvel később Szegeden, a laktanyában többed- magammal kiállítottak a placcra és azt mondták a többieknek, jól nézzétek meg ezeket a szégyenteleneket, fel akarják forgatni a világot, legyen rajtuk a szemetek. Rajtunk is volt, hol csendőri felügyelet alatt, hol tömlöcben voltunk. Feleségeink hozták a napi egyszeri ételt, a kannafödő és a ruha közé tették a levelet, amiből az elolvasás után pa- pírgalacsint csináltunk — az volt a második fogásunk. Mégis sztrájkot szerveztünk, mozgósítottunk, készültünk az új életre.” Ülünk a munkásőrség pihenőjében, ő éli, én hallgatom a történelmet. Az ablakon benéz a tavasz, a felhők el-eltakarják a napot, az meg csak tűri, rég tudja, hogy ő a győztes. Az új élet megteremtése nem volt könnyű, az elején sokszor el kellett mondani: uraim, ma nem tegnap van, hanem már holnap!... Egyike volt annak a harminchárom kommunistának, akik Orosházán, néhány nappal a felszabadulás után megalakították a pártszervezetet. Negyvenkilencben járási párttitkár lett, nyolc községben szervezte meg a pártbizottságokat. Az idősebbek mellé jó szemmel választott fiatalokat, akik közül sokan ma is vezető beosztásban dolgoznak. Alig fejezte be ezt á munkát, űj feladat várta, az akkor létrehozott megyei földhivatal élére került. „Amikor ezt megtudtam, kérdeztem az illetékesektől, mi lesz a dolgom. Azt válaszolta: ne haragudj, Kaluzsa elvtárs, én se tudom, de te majd megtanulod. földosztás, tagosítás, tsz- szervezés. Tényleg akkor tanultuk és nem is mindig könnyen. Ügy kellett agitálni, hogy egyszerre védjük magunkat és azokat is, akiket magunk mellé akarunk állítani. Puszta- szőlősön az első tszcs-szerve- zésekor egy hangoskodó azt követelte, dobjanak ki az ablakon. Megkérdeztem, és kik dobjanak ki? Azok akikért ide jöttem, akiknek emberibb életet akarunk a cselédsors helyett, hiszen tudják milyen volt pz, velem együtt végig csináHák, igaz? Persze, hogy igaz, mondták, ne hallgassunk a lázítókra, akik tudják, hogy miért akarnak bennünket megtéveszteni.” Megállunk, pihenünk, tüzet adok, öngyújtóval. Erős Munkást szív, nem is tudtam, hogy még gyártják. Nem árt néha észrevennünk olyan dolgokat, amelyekről úgy sejtettük hogy már nincsenek, pedig csak jobban oda kellene figyelni. Két szippantás és ugyanennyi köhögés után (én köhögök a cigarettától) folytatjuk a beszélgetést. Gyorsan sorolja a főbb állomásokat: mezőgazdasági főelőadó a megyénél, azután munkaügyi vezető, végül 1951-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig a megyei tanács igazgatási osztályának egyik vezetője. Közben temérdek munka, tanulás, megtorpanás, újrakezdés. „Ötvenhatig azt hittük, most már csak dolgozni kell és minden megy magától.. Majdnem mindenünkkel fizettünk ezért. Azután újra el kellett mondani, uraim, nem tegnap van, hanem most már holnapután. Közben le akarták tépni a sapkarózsánkat, székekkel hadonásztak a fejünk fölött és lámpaoszlopot mutogattak. Végül azok a fiatalok álltak mellém, akiket én neveltem. Ez kárpótolt mindenért” Nézem az arcát, rajta a ráncok mintha a megpróbáltatás évszámai lennének. Sok évszám van rajta. Szerettem volna ösz- szeszámolni, hányszor volt életveszélyben. Azután rájöttem, hogy n^i ez a lényeg. A lényeg az, hogy aat tette, amire , a k k or szükség volt. Ma már eszménykép, ideál. Példája a töretlen hűségnek, a minden körülmények közötti helytállásnak. „Sokan kérdezik t&em, hogyan lehet ma valaki forradalmár? Talán nagy szavakat várnak, de ilyeneket nem tudok mondani, mert nekünk sem csak beszélni kellett, hanem cselekedni. Mindig azt tegyük, amit az adott időszak követel tőlünk. Akkor harcolni kellett, most dolgozni.” Közbevágok: Ez kényelmesebb! Felcsattan: „Na, látja, ezt nem szabad. Kényelmesen nem lehet sem harcolni, sem dolgozni, És .számi lóan sem. Kérdem, mi lett volna, ha ötven- hétben, amikor ezerhúsz forint volt a fizetésem, csak azt néztem volna, hogy ennyiért megéri-e? Az, ami ehhez kellett, és kell ma is, az a forradalmiság.” úcsúzóul Munkással kiB nál. Elfogadom, és eszembe jut, hogy jobban oda kell figyelni arra, ami magától értetődik... Seleszt Ferenc ,0QOaaDO0OO00OOQ0OBOaaOOOOOaBOO00Q«fflBQDOOaOOOa8BOOQBQOQDt3aaOOOOQPOaBe000E)OBQB0OBQBB megyei vasutas fiatalok kitüntetése A Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából a MÁV Szegedi Igazgatóisága területéin dolgozó fiatalok közül többet kiváli szakmai munkájúik és a KISZ- ben végzett tevékenységük elismeréseiként kitüntetésben részesítettek. Március 21-én, tegnap Budapesten a közlekedés- és posta- ügyi miniszter „Kiváló Vasutas” kitüntetésben részesítette Pus-! kás Sándort, a békéscsabai Von-1 tatási Főnökség mozdonyfelvigyázóját. Szegeden a Vasútigazgatőság székházéban Kiss Károly vas- útigazgató tizenegy fiatalt „Igazgatói Dicséret” elismerésben ré_ szesített, köztük Békés megyéből Nagy Ilonát, a békéscsabai Szertárfőnökség raktárkezelőjét, Varga Annát, a mezőhegyes! vasútállomás kocsitakarítóját és Szatmári Sándort, a vésztői Vontatási Főnökség motorlaka- tosát Fiatal népművelők és pedagógusok kitüntetése a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján Pénteken Békéscsabán, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 56. évfordulója napján a megyei tanács székházában fiatal népművelőket és pedagógusokat tüntettek ki. A kitüntetéseket dr. Gácsér József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője adta át, jelen volt az ^adásnál Nagy János tanácselhök-helyettes, Oláh József né, az MSZMP Békés megyei Bizottságának munkatársa, Dankó Pál, a megyei tanács ifjúsági referense és Pataki József, a Magyar Üttörők Szövetsége Békés megyei Tanácsának elnöke. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett Hangyási Lajos (Újkígyós, általános iskola) és Liker Katalin (Békéscsaba, 11. sz. általános iskola). Miniszteri dicséretben részesült Hajnal Lajosné (Békéscsaba, közgazdasági szakközépiskola), Koszorús Márta (Gyulavári, általános iskola), Szabó Zsófia nevelő (Békéscsaba, leány kol’égium), Széli Ferencné (Okány, általános iskola) és Tóth János kollégiumvezető (Békéscsaba, 61,1. sz. Ipari Szakmunkásképző-Intézet) . A Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta Papp Bálintné, a körösladányi művelődési ház és Jároli József, a gyulai Megyei Levéltár munkatársa. Megyénk fiatal népművelői közül négyen részesültek miniszteri dicséretben: Ambrus Zo'.tánné (békéscsabai Városi Tanács), Hevesi József klubvezető (Békés megyei Tanács), Pál Miklósné (Megyei Művelődési Központ) és Szűcs Etelka (mezőkovácsházi művelődési központ). Találkozó Gyulaváriban Az MSZMP gyulavári Községi Pártbizottsága hazáink felszabadulásának jubileumi ünnepség-sorozata keretében március 29-én találkozót rendez, melyre azokat a gyulaváriakat hívták j meg, akik a II. világháború idején a fasizmus elleni harcra önként jelentkeztek és azokat, akik valamilyen funkcióba máshová kerültek. A program a községi művelődési házban délután 3 órakor kezdődik. OQB8aO0Q«.0BBSBBaaOB!BBBDBG!HDDSBDGlia0ClB®0BBKí-Pa I á n t aült e t k Társadalmi összefogással »égt új tanterem és két szertár épül Kondoroson rét nap az iskoláért” moz- eredményeként összegyűlt z Kondoroson, így meg7 §gÉsMS£ ® 1975. MÁRCIUS 22. kezdhetik az űj tantermek építését. A nagyközség szocialista brigádjai, lakói társadalmi munkában bontják már a régi, elavult tantermeket, melyek helyére új, korszerű termeket építenek. Várható, hogy november 7-én már az új helyen tanulhatnak a gyermekek, akik maguk is részt vállaltak a társadalmi munkából. Szántóföldi korai primőrtermesztésre készülnek jó lehetőségeik kihasználásával az újkígyóst Aranykalász Tsz-ben. Korai káposztát palántáz- nak nyolc hektáron. A munkát géppel végzik. A traktort kúszó sebességgel Varga Fái vezeti. hogy a mögötte ülőknek legyen idejük a palánta elhelyezésére. A munkagépen Skoperda Anna, Varga Józsefné, Békési Józsefné és Kovalcsik Istvánná dolgozik (Fotó; Gál)
