Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

I Méreims 17—24» Kongresszusi műszak a mezőhegyes! tasátl csomóponton A kulturális utazás feltéte­leinek biztosítására kongresz- szusi műszakot tartottak vasár­nap délelőtt a mezőhegyesi va­sutasok. A csomópont KISZ- szervezetének kezdeményezésé­re több mint százan dolgoztak az állomáson és a vontatási fő­nökségen. Az ünnepi műszak során rendbe tették az állomá­son álló személygépkocsikat, csinosították az állomást és környékét. A vontatási dolgo­zók több vontatójármű soron kívüli időszakos karbantartását, javítását végezték el- Hasonló munka folyt a gazdasági vasút­nál is. A jól sikerült műszakért 9700 forintot kaptak & fiatalok, melynek egy részét a mezőhe­gyesi tanyasi iskola kollégiu­mának támogatására ajánlották feL ★ A vasárnapi munkát köve­tően, ^ Mezőhegyes csomópont dolgozói elhatározták, hogy a XI. pártkongresszus tiszteletére 1975. március 17—24. között egyhetes ünnepi műszakot tar­tanak. A már korábbi vállalá­saikon felül felajánlották, hogy a kongresszus időtartama alatt állomásukról valamennyi sze­mély- és tehervonatot menetrend szerint indítanak útnak, a vo­natközlekedési tervükben elő­írt mennyiségi, minőségi és me- netrendszerűségi mutatókat to­vábbi 4 százalékkal megjavítják, vagyis 100 százalékra teljesítik. Elhatározták az is, hogy az ál­lomásukhoz tartotó személyko­csik tisztaságára, műszaki álla­potára fokozottabban ügyelnek, ezzel is hozzájárulnak a sze­mélyszállítás minőségi színvo­nalának további emeléséhez. Vasárnap estig befejezik a vetést Hidasháton A Hidasháti Állami Gazdaság pártbizottságának kezdeménye­zésére a gazdaság tavaszi mun­káinak meggyorsítására — a kongresszusi napok tiszteletére — március 19-től 23-ie külön műszakot indítottak. A hétközi nyújtott és a vasárnapi mű­szakban részt vevő traktorosok, munkagépkezelők és -szerelők vállalták, hogy a tervezett ha­táridő előtt, vasárnap, március 23-án estig befejezik a gazda­ság tavaszi vetési munkáit. A kongresszusi műszakban nem kis feladatot tűztek maguk elé, ugyanis a műszak kezdetéig a 297 hektárra tervezett fajta­borsónak csak a negyven, a 364 hektárra tervezett lucernának pedig alig negyven százalékát vetették el- A kongresszusi mű­szakkal kezdődött a gazdaság­ban a cukorrépa vetése is. A tervezett 570 hektárnak mint­egy háromnegyed részét sze­retnék a műszak- végéig be­vetni­A tavaszi vetések befejezésén kívül a gazdaság dolgozói vál­lalták azt is, hogy vasárnap estig 1470 hektáron a már meg­kezdett talajelőkészítéssel és vegyszerezéssel is elkészülnek, annak ellenére, hogy ezeknek a munkáknak még csak a 30—40 százalékát végezték el eddig. c4 két Békéscsabán Vraci város közelében emel­kedik egy hatalmas, szürke kő­fallal körülzárt épület. A múlt­ban itt tartották fogva a poli­tikai foglyokat, az ellenállási mozgalom harcosait. A végső szó című bolgár film ebben az épületben, a börtön zárkáiban játszódik. A film hősei az el­lenállási mozgalom halálra ítélt nőtagjai. Az utolsó órákban felelevenednek a régi képek, az élet képei. Egy fiatal tanítónő­nek ezekben az órákban gyer­meke születik a cellában: a pi­ciny gyermek lesz a szimbólu­ma a nők élniafcarásának, küz­delmüknek. A közel háromszáz szereplőt felvonultató filmbal­ladát Binka Zseljazkova ren­dezte. A megbilincseltek, az Ítélet Nümbergben világhírű rende­zője, Stanley Kramer Oklaho­ma olaja című új filmjében mondanivalóját a western for­májába öntötte. A cselekmény középpontjában a („fekete arany”, az olaj áll, ezért folyik az ér- j telmetlennek tűnő, kegyetlen I küzdelem. Amerikában az „aranyláz” után az olaj volt a másik, amely a legalantasabb emberi . indulatokat felkorbá­csolhatta. Egy nő olajat rejtő dombocskája a küzdelmek szín­tere; az ő életén keresztül mu­tatja meg Kramer a pénz, a profit, az olaj embert gyalázó történelmét. Stanley Kramer rendező új filmje, az Oklahoma olaja című amerikai film, Ä főszerepben Faye Dunaway Nevezetes március Ifjúsági vezetők kitüntetése Tegnap délelőtt Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban ren­dezték meg a KISZ Békés me­gyei Bizottságának hagyomá­nyos, tavaszi kitüntetési ünnep­ségét Az ünnepségen, mely ré­sze a Forradalmi Ifjúsági Na­pok programjának, megjelent Várai Mihályné, az MSZMP megyei bizottságának osztályve­zetője. Először Kárpáti József, a KISZ MB osztályvezetője tartott a három tavaszi évfordulóról ünnepi megemlékezést, majd Lo.vász Matild, a KISZ KB tag­ja és Pataki József, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés me­gyei Tanácsának elnöke adta át a kitüntetéseket. A KISZ Központi Bizottsá­gának Vörös Vándorzászlaját kapta a mezőkovácsházi ÁFÉSZ KISZ-szervezete, az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár KISZ csúcsszervezete és a kétegyházi területi KISZ- alapszervezet. Az Ifjúságért Érdemrenddel tüntették ki Bé­ke Jánost, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ párttitkárát és ár. Lo­vász Györgyöt, a szarvasi Óvó­nőképző Intézet tanárát. KISZ Érdemrendet vett át Szabó Gé­za, (Orosháza) és Szodorai Sán­dor (Sarkad). Űttörővezető Ér­demrendet adtak át Zsilák Györgynénék (Békéscsaba), To­pái Zoltánnak (Orosháza), Tóth Zoltánnak (Mezőkovácsháza) és Kiss Józsefnének (Vésztő). Tizen­öt fiatal Kiváló Ifjúsági Vezető, hét Kiváló Űttörővezető és tíz Kiváló Ifjúvezető kitüntetésben részesült. A z út, ha nem is mindig si­ma, nem is mindig bukta­tók nélküli, de egyenes. A tempó az útviszonyoiknak meg­felelő és egyenletes: hirtelen előretörések és' váratlan visz- szaesések nélkül. Hosszú távon ez a legfőbb záloga a biztos célbaérésnek. A hosszú úton — érthetően — szinte ünnepélyes pillanatnak számít egy-egy olyan nevezetes mérföldkőhöz érni, amelyik a 100., az 50Ó. ljdlométert jelöli. Az ilyen pillanat alkalom lehet egy elégedett sóhajra, rövid pi­henőre, erőgyűjtésre, a megtett úton szerzett tapasztalatok, él­mények felidézésére, de ugyan­ilyen jó alkalom az előttünk levő kilométerek — amelyek, úgy lehet, többszörösei a már megtettnek —, az előttünk álló út felméréséhez. Az utat azonban mindenkép­pen folytatni kell. A mérföldkő nem megállóhely. 1975 márciusa — ez a már­cius is, miként az 1848-as vagy az 1919-es — a történelmi úton, amelyen országunk a munkás- osztály pártjának vezetésével halad: nevezetes mérföldkő. Szabadságunk harmincadik' évé­ben a XI. kongresszus teszi nevezetessé. Szocializmust épí­tő múltunk értékelése, a fejlett szocialista társadalmat létreho­zó jövőnk meghatározása emeli jelentőségteljessé. Nemcsak mérföldkő tehát — iránymutató jelzőtábla is. a célhoz vezető, követendő útra irányít Nyíltan és közérthetően. Munkára, továbbhaladásra ösztönöz. Nem csábít önelégült elernyedésre. S hogy ez mennyire így van, azt legjobban éppen a kongresszus tiszteletére kibontakozott szocia­lista munkaverseny valós ered­ményei bizonyítják. Igazolják tetteikkel dolgozik ezrei, akik — míg a kongresszus a jövőt szerkeszti a múlt s a jelen épí­tő köveiből —a kötelező és az (kiként vállalt feladatok vég­rehajtásán túl, pótvállalások teljesítésével tesznek hitet a párt politikája mellett. Vagy mi másért igyekeznek a Békéscsabai Kötöttáru gyár munkásnői, a békéscsabai cse­répgyár munkásai 25, illetve 10 százalékkal többért termelni már­cius 17-től 22-ig — a kongresz- szus ideje alatt — az e hétre tervezettnél? Miért vállaltak a 8. számú Volán vagy a Hidas­háti Állami Gazdaság dolgozói külön műszakot a kongresszus tiszteletére? Van-e valami a termelőmunkáin kívül, ami méltóbb kiállás a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikája, gazdaságpolitikája, országépítő határozatai és irányeívei, prog­ramnyilatkozat-tervezete mel­lett? A mérföldkő az úton a meg­tett kilométereket jelzi. Jelzése alapján kiszámítható azonban az is, ami csak ezután következik. A számítás helyességéből pedig csak akikor győződhetünk meg, ha tovább haladunk az úton, ha nem állunk meg. így van ez a XI. kongresszus esetében is, amely a most fogalmazódó határozataiban számításait az ország építőinek — a munká­soknak, a parasztoknak, a szo­cialista értelmiségnek, társadal­munk minden rétegének — ed­digi lendületére építi. H ogy nem alaptalanul, azt a kongresszusi hét mun-- kaverseny-rnozgalma iga­zolja, amely egyben arra is kö­vetkeztetni enged, hogy a kö­vetkező nevezetes mérföldkőig — a tizenkettedikig — az utat minden szempontból — politi­kailag is, gazdaságilag is — megfelelőiképpen megalapoztuk? És ilyen szempontból is mér­földkő ez a március. Kőváry E. Péter Harminc évvel ezelőtt nagy ese­mény színhelye volt Békéscsabán a Vigadó nagy­terme Itt tartot­ták meg nagy­gyűlésüket az újonnan földhöz juttatott gazdák. Hatszázan gyűltek össze, hogy megvédjék az ősi just, a frissen kapott pár hold földet. — Soha nem feledem el azt a napot — mondja erről Bagyin- ka András, a Békéscsabai Kon­zervgyár dolgozója. — Apám, idős Bagyinka Pál a földigénylő bizottság elnöke volt. Szólt ne­kem, hogy menjek vele, nagy harcra készülnek, legyek a vé­dője. Jól megtermett legény vol­tam, a verekedéstől sem féltem. Apám különben is mozgalmi ember volt mindig, s minket is arra nevelt Kalapáccsal és egyéb ütőszerszámmal érkezteic az emberek. Nagy volt bennük az elszántság arra, hogy meg­védjék földjüket, s néni engédik leváltani a földigénylő bizottság elnökét és tagjait Békéscsabán ugyanis nem vol­tak nagybirtokok. így a pár száz holdas törpebirtokok ke­rültek felosztásra. Kevés volt a föld, nem jutott mindenkinek. Jó néhány családot Elekre tele­pítettek, akik pedig maradtak, hiába volt a sok gyermek, nem valami nagy területet kaptak. Ennek ellenére többen vissza­követelték a kiosztott földjüket. Egyik-másik nagygazdának iga­zat is adtak a felsőbb szervek. A földigénylő bizottság a föld­művelésügyi miniszterhez for­dult írásban. A miniszter a he­lyi döntésre bízta az ügyet. Igen ám, de az Országos Földbirtok­rendező Tanácstól írtak a me­1945. március 21. 6 gg&JSSBSs £975. MÁKC3US Sík „Földet vissza nem adunk!” A (SldhSz juttatott gazdák nagygyűlés* Békéscsabán gyei Földbirtokrendező Tanács­hoz, hogy Békéscsabán le kell váltani a földigénylő bizottság elnökét és tagjait — E levél hallatára szervez­ték meg a gyulai felvonulást — emlékszik vissza Bagyinka And­rás. — Gyalog, lovaskocsin — ki hogy tudott — több százan átmentek Gyulára a törvény­szék elé. Kijelentették, hogy ők földet vissza nem adnak, s nem engedik leváltani a földigénylő bizottság elnökét és tagjait. Nagy Károly elvtárs, a megyei Földbirtokrendező Tanács elnö­ke megígérte, ha megszerveznek egy nagygyűlést, átjönnek és rendet teremtenek. Az izzó hangulatú nagygyű­lésre igy emlékszik vissza Kre- kács András, a békéscsabai föld­igénylő bizottság egykori tagja, a Május 1. Tsz nyugdíjasa: Megfogadtuk, hogy tűzön-ví­zen át megvédjük a földünket, de megvédjük a földigénylő bi­zottságot is. Alelnök a bátyám volt. ö és idős Bagyinka Pál az I. világháború idején orosz ha­difogságba került. Mindketten részt vettek odakinn földosztás­ban. Sokat olvastak, tanultak, nekünk is folyton magyaráztak egy szebb, jobb jövőről. Mi rendkívül megbíztunk bennük. Követtük volna őket bárhová. Tudtuk, hogy a szegényparaszt­ságnak jót akarnak. Elhatároz­tuk, hogy megverjük a kikül­dötteket, ha nem értenek a szép szóból. De Nagy elvtárs .látta az emberek elszánt arcát, a vihar előtti csendből is sok mindenre következtetett =— Héma csend volt, amikor Nagy elvtárs szó­lásra emelkedett. Köhécselt, gon­dolkodott, majd így szólt: — Emberek? Nekünk le kell váltani a földigénylő bizottság elnökét és tagjait. De maguknak mindjárt újat kell választani Azt választanak, akit akarnak. Ebbe nem szólunk bele, majd továbbítjuk a felsőbb szervek­nek... — A kedélyek egy-kettőre megnyugodtak. Engedtük őket hazamenni, hisz a régi bizott­ságot választottuk újjá. Tudtuk, hogy nyert ügyünk van... Ezzel persze nem zárult le a földért való harc Békéscsabán. A földigénylő bizottság tagjai éjfélekig dolgoztak. Bagyinka Pál 8 gyermekes édesapa a fé­nyes! tanyasoron lakott, a vá­rostól hat kilométerre. Kétszer megtámadták, alaposan elverték, még az oldalbordáit is eltörték; A fiai persze nem maradtak adósok a verekedésben. Később ők kísérték apjukat estéről es­tére a tanyára. Idős Bagyinka Pál és társa: nem maradtak hűtlenek elveik­hez. ök voltak a helyi földmű- vesszövetkezet alapítói, ők kez­deményezték a termelőszövetke­zetek létrehozását, elsőnek vit­ték be földjeiket. Ott voltak a tagosításnál és minden komoly megmozdulásnál. Idős Bagyinka Pál két éve távozott az élők so­rából. De harcostársai — az egykori új gazdák, ma már zömmel termelőszövetkezeti nyugdíjasok — gyermekei és mindazok, akik munkásságát is­merték, emlékét örökké megőr­zik. Asy Mám

Next

/
Thumbnails
Contents