Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

A /MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról) dálkodásban, a munkaidő ki­használásában és a munkafegye­lemben is van javítanivaló. A gazdasági hatékonyság nö­velésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1968 és 1973 között a népgazdaságban a termelés fajlagos költsége 2,5 százalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Nem lebecsülendő, de mégis­csak szerény eredmény ez. Az a feladat, hogy takarékoskod­junk az energiával, állítsunk elő a rendelkezésre álló anya­gokból több és jobb terméket, javítsuk a felhasználás fajla­gos mutatóit Például ma ta anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5—6 milliárd forinttal növelné a nemzéti jövedelmet. Németh Károly hangsúlyozta, hogy a hatékonyság növelése megköveteli az állóeszközök ed­diginél jobb kihasználását, va­lamint a beruházási tevékeny­ség lényeges javítását, majd arról beszólt, hogy népgazdasá­gunk további lendületes fej­lesztése mind sürgetőbben igényli a tudomány aktív köz­reműködését céljaink meghatá­rozásában és megvalósításuk előmozdításában. — A tudományos és a mű­szaki eredmények gyakorlati alkalmazása, a tudomány ter­melőerővé válásának folyama­ta lassúbb az indokoltnál és a lehetségesnél „ A Központi Bizottság titkára ezután a mezőgazdaság kérdé­seiről beszélt, s hangsúlyozta, hogy pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme meg­gyorsult. A második ötéves terv időszakában az évi átlagos nö­vekedés 1.2 százalék, a harma­dikban 2,8 százalék volt, a je­lenlegi ötéves tervben, pedig várhatóan 3,5 százalék lesz. — A mezőgazdasági termelés eredményeiben együtt fejeződik ki az állami gazdaságok dolgo­zóinak, szövetkezeti parasztsá­gunknak politikai és erkölcsi fejlődése, áldozatkész munkája, a munkásosztály és az állam sokoldalú támogatása. Agrárpo­litikánk érvényesítése hozzájá­rult a munkás-paraszt szövetség további erősítéséhez, a mezőgaz­dasági dolgozók, a parasztság élet- és munkakörülményeinek javulásához. Agrárpolitikánk fő elvein nem kell változtatni. Továbbra is a mezőgazdaság korszerű nagy­üzemi rendszerének fejlesztésé­re, szocialista vonásainak szün­telen erősítésére törekszünk. A mezőgazdasági nagyüzemek mindkét formáját, az állami gaz­daságokat és a termelőszövetke­zeteket tovább kell fejlesztem. Az állami gazdaságok a jövőben is legyenek kezdeményezői, be­vezetői és terjesztői a korszerű technikának és termelési eljárá­soknak, a tudományos eredmé­nyek gyakorlati alkalmazásának. A termelőszövetkezeteket, ame­lyek a mezőgazdasági termelés döntő többségét adják, úgy kell fejleszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemekké váljanak, gazdál­kodásukban erősödjenek a szo­cialista nagyüzemekre jellemző vonások. Ez összetett, bonyolult és hosszabb időt igénylő folya­mat, amely magában foglalja, hogy fokozatosan szövetkezeti tulajdonná váljék a szövetkeze­tek által hasznosított egész föld, hogy folytatódjék a gazdaságos termelési szerkezet kialakítása, a szakosítás, a komplex gépesí­tés, növekedjék a munka szerve­zettsége, emelkedjék az irányí­tás színvonala, jobban érvénye­süljön a munka szerinti elosztás és a szövetkezeti demokrácia. A termelőszövetkezetek egye­sülésével előrehaladt a termelő­erők koncentrálása. 1970-ben 2400 termelőszövetkezet átlago­san 2300 hektáron gazdálkodott, jelenleg 1620 termelőszövetkezet működik átlagosan 3500 hektár területen. A jövőben Is támogat­juk egyes termelőszövetkezetek indokolt, ésszerű egyesülését, de figyelembe kell venni, hogy már országosan kialakult a szövetke­zeti gazdaságoknak az a mére­te, amely mai viszonyaink kö­zött megfelelőnek tekinthető. A termelés bővülését, a hatéko­nyabb gazdálkodást a nagyüzem által biztosított lehetőségek ma­ximális kihasználásával kell el­érni. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó, forgalmazó szerve­zetek között terjednek az erők ésszerű egyesítését, a gazdasá­gosabb termelést segítő együtt­működési formák. A jövőben is támogatjuk a szövetkezetközi, a szövetkezetek és az állami gaz­daságok, a szövetkezetek és az állami vállalatok közötti társu­lások, közös vállalkozások, kö­zös vállalatok, agráripari egye­sülések létrehozását. Az ésszerű szakosítás mellett továbbra is fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú ter­melését. A mezőgazdaságnak is rugalmasan kell alkalmazkod­nia a népgazdaság igényeihez. Ennek elismerésre méltó pél­dája, hogy a mezőgazdasági üzemek a Központi Bizottság felhívására, devizakiadásaink csökkentése érdekében, ez év­ben 30 százalékkal növelik a cukorrépa vetésterületét & adottságaiknak megfelelő más ipari növények termelését. A zöldségtermesztést is úgy fej­lesszék, hogy az mind mennyi­ségben, mind minőségben job­ban elégítse ki az igényeket. A nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés fejlesztése mellett, mint eddig, ezután is számolunk a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésével. Németh Károly a továbbiak­ban az Ipari szövetkezetekről beszélt, elismerve munkájuk eredményeit, hangsúlyozta, hogy állítsák munkájuk előte­rébe a lakosság növekvő szol­gáltatási igényeinek kielégítését és tekintsék fontos feladatuknak j az állami vállalatok termelé­sének hasznos kiegészítését, az áruválaszték bővítését­Németh Károly ezután arról szólt, hogy az elmúlt években — a X. kongresszus határoza­tainak megfelelően — emelke­dett a gazdaság irányításának színvonala. Gazdaságirányítási rendszerünk, a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás szervezeti rendszere és a jogi szabályozás jól szolgálták gaz­daságpolitikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerün­ket, gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának eszközét, mint eddig, ezután is folyamatosan hozzáigazítjuk az élet változó követelményeihez, hogy egyre eredményesebben szolgálja szo­cialista gazdaságunk, társadal­munk fejlődését. A népgazdasá­gi tervezés tudományos meg­alapozásában fontos lépés volt az ötéves tervek szerepének növelése, az éves, a közép- és hosszú távú tervezés együttes alkalmazása. Ezen az úton kell továbbhaladni, tudományosan megalapozottabbá tenni a nép- gazdasági tervezést és biztosí­tani a hatékonyabb központi irányítást. A fejlett szocialista társada­lom építésének feladatai azt követelik, hogy dolgozzunk na­gyobb tervszerűséggel, erősít­sük és fejlesszük a tervgazdál­kodást. A szocialista tervgaz­dálkodás követelményeinek ér­vényesítése, nemzetközi gazda­sági kapcsolataink további el­mélyítése a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista or­szággal nélkülözhetetlen felté­tele népgazdaságunk töretlen fejlődésének. A centralizmus és a demok­ratizmus elvét érvényesítve, a gazdasági életben is erősíteni kell a központi irányítást és növelni a termelő, a gazdálkodó szervek önállóságát és felelős­ségét. A központi irányítás és ellenőrzés hatékonyságának nö­velése megköveteli, hogy te­gyük a jelenleginél egyértel­műbbé a központi gazdaság- irányító és tervező szervek fel­adatkörét és felelősségét, állít­suk a közgazdasági szabályozó eszközöket fokozottabban a nép- gazdasági érdekek szolgálatába. alkalmazzuk következetesebben az ellenőrzést, az utasítást és indokolt esetben a felelősségre vonást. A központi irányító szervek fejtsenek ki kezdemé­nyezőbb, következetesebb és határozottabb tevékenységet a vállalatok irányításában. Ez nem mond ellent annak, hogy a vállalatok és a szövetkezetek önállóságát — a népgazdasági érdekekkel összhangban — nö­velni kívánjuk. Németh Károly ezután felhív­ta a figyelmet, hogy a gazdaság­ban is tovább kell erősíteni a párt vezető szerepét, á végrehaj­tás minden láncszemében követ­kezetesen meg kell valósítani a párt gazdaságpolitikáját. A kommunisták eszmei, poli­tikai és cselekvési egysége a legfőbb biztosítéka annak, hogy a pártszervezetek működési te­Benke Valéria: Benke Valéria, a Politikai Bi­zottság tagja, a Társadalrrii Szem­le szerkesztő bizottságának el­nöke bevezetőben arról szólt, hogy népünk túlnyomó többsé­ge magáénak érzi a szocialista Magyarországot. A dolgozó em­berek helyesnek tartják pártunk politikáját, elfogadják a mun­kásosztály vezető szerepét, meg­értik, hogy céljai egybeesnek az egész társadalom céljaival. He­lyeslik és támogatják azt a küzdelmet, amit hazánk kul­turális felemelkedéséért folyta­tunk. Dolgozó népünkben ma mé­lyen. érzelmeiben is ben­ne él a munkásnemzet­köziség . szelleme, a szolidaritás a szabadságukért küzdő népek­kel, a szovjet emberek szeretett: és a hála a nagy szovjet nép iránt, amely már eddig is any- nyi áldozatot hozott a szocializ­mus győzelméért, a békéért. A kapitalizmus áltálános vál­sága mind jobban elmélyül, a „fogyasztói társadalom-’ vonzá­sa ma már azoknak a szemében is vesztett erejéből, akik egy társadalom fejlettségét az autók számán és a kirakatokon szok­ták mérni. Mint pártunk programnyilat­kozata is megállapítja, napiren­den van a fejlett szocializmus felépítése, márpedig ez nemcsak falak felhúzását, gyárak és gé­pek, termelőeszközök gyarapítá­sát jelenti, hanem a szocialista társadalmi viszonyokat is. Ne­künk úgy kell haladnunk, tetteink nyomán azt keli el­érnünk, hogy az emberek kapcsolatában, gondolkodásmód­jában, életvitelében is győzzön a szocializmus. Az embereket közösségivé, a fiatalokat mun­kás, szocialista ifjúsággá első­sorban saját példánkon nevel­hetjük! Tudjuk, hogy nem mindenki látja a pontos összefüggéseket a maga részcselekvése és a nép­gazdaság, a társadalom egészé­nek érdeke között. Ezt megvál­toztatni azzal tudjuk, ha növel­jük a kollektívák szerepét a munka és az ember minősítésé­ben. Ez a legjobb eszköze a szubjektivizmus leküzdésének és annak is, hogy újabb rétegeket késztessünk együttgondolkodás­ra és vonjunk be a közös cselek- ■vésbe. Az ellenőrzésbe bevont, a bírálatával, a javaslataival változtatást elérő ember fellé­pése visszahat saját felfogására és magatartására is. A párt vezető szerepe, irá­nyító tevékenysége segítségével a dolgozók társadalomformáló terveik és módszereik jobb ismeretében tudnak helyesen tájékozódni. Így Ismerik fel, ho­rületükön eredményesen való­sítsák meg az ellenőrzésből, a politikai és szervező munkából rájuk háruló feladatokat. Ez mindenekelőtt a párt politiká­jának határozott képviseletét, a helyi viszonyoknak megfelelő érvényesítését jelenti. A párt- szervezetek, jogaikkal élve, biz­tosítsák, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők alkalmasak le­gyenek feladataik ellátására. Gondoskodjanak róla, hogy a végrehajtásban érvényesüljön a kommunista példamutatás, amely a dolgozó tömegek meg­nyerésének és mozgósításának nélkülözhetetlen feltétele. A pártszervezetek folyamatosan el­lenőrizzék a határozatok végre­hajtását. A vezetők munkájáról szól­va Németh Károly rámutatott: nagy többségük becsülettel, oda­kompromisszum gyan alakíthatják ők maguk a viszonyaikat. Benke Valéria ezután az ok­tatásügyünk eredményeit mél­tatta és köszönetét mondott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt ok­tatáspolitikai határozatának végrehajtását. Majd így folytat­ta: — A marxizmus—leninizmus elterjesztésében, továbbfejlesz­tésében és alkalmazásában, a valóságot híven kifejező társa­dalmi önismeret kialakításában közismerten nagy szerepet vál­lalnak a társadalomtudomá­nyok. A kétségtelen tudomá­nyos eredmények elismeré­se mellett is jogos a meg­jegyzés, hogy nem született még elég helyes irányba mu­tató elméleti válasz a társada­lom által feltett kérdésekre. A szocialista demokrácia, a közigazgatás, a vállalati gazdál­kodás és mindezek tudati ha­tása is ilyen kérdéskörök. Még inkább adósak e tudományágak művelői azzal, hogy közérthető formában tegyék ismertté az elméletileg már felderített tár­sadalmi összefüggéseket. Hívei vagyunk a nyílt és sza­bad közéleti vitáknak, amikor a történelmi cél legkönnyebb és leggyorsabb útját igyekszik feltárni a kutató és vitatkozó értelem. Így örültünk neki — mert pozitív hatású volt —, amikor az oktatási lehetőségek egyenlőségéről és a társadalmi mobilitás ezzel összefüggő kér­déseiről folyt vita. Ezt az sem kissebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felületes hangu­lati elemektől. adással dolgozik, akadnak azon­ban olyanok is, akik „elkényel- mesedtek” vagy akik megsértik a párt- és állami fegyelmet. A pártszervezetek kötelessége a mulasztásokkal, a hibákkal szemben a határozott fellépés és állásfoglalás, a politikai felelős­ség érvényesítése. Kongresszusunk abban a meg­győződésben fogadhatja el az ötödik ötéves terv fő előirány­zataira előterjesztett javaslatot, a programnyilatkozatban foglalt célokat, hogy azok reálisak — mondotta befejezésül Németh Károly. — Végrehajtásuk pedig biztosítja népgazdaságunk tö­retlen fejlődését, népünk élet- színvonalának rendszeres eme­lését, a munka- és életkörülmé­nyek javítását. A kommunisták munkájának a jövőben is ez e ’ igazi értelmet. nem is lehel Még a kutatás körében sem jó, ha a viták során nem kere­sik azt a szintézist, amelyben érvényesülhetnének az egyol­dalú álláspontok pozitív ele­mei. Még rosszabb hatású, ha a publicisztika eszközeivel fo­lyó, tehát a köztudat formálá­sát, közvetlenül célzó írásoknál történik ugyanez. Így elismerésre méltó kuta­tási részeredményeket hoztak a nemzeti önismeret és öntudat, a nemzeti érzések témakörében folytatott viták, de sajnos, ezek is egyoldalúságoktól voltak ter­hesek, mint ahogyan a szocia­lista hazafiságról és a vel« ösz- szekapcsolódó internacionaliz­musról vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott viták­ban még haladó gondolkodású vitapartnerek is megengedhe­tetlenül könnyelműen bántak nacionalista áthallásokat lehe­tővé tevő megfogalmazásokkal. A nacionalizmus a legvesze­delmesebb burzsoá eszme. Je­lenlétével, arcot változtató ké­pességével állandóan számol­nunk kell. Írástudóinknak tör­ténelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemzeti ér­zéseket segítsenek — megtisz­títva, minden rossz hordaléktól — a munkásnemzetköziség esz­méivel egységben ápolni to­vább. Egyik-másik kutató revizio­nista, ultrabalos vagy más za­varos áramlatok vizeire sodró­dott. Olyan is akadt köztük, aki megkérdőjelezi egész szocialis­ta fejlődésünket. Ezeket az ál­tudományos teljesítményeket határozottan elutasítottuk. De azt is tudjuk: nem or­vosság, nem igazi harc az ilyen nézetek és „elméletek” hatása ellen, ha a dogmatikus semmitmondás lapos általános­ságait vagy akár „erőteljes” ki­átkozó gesztusait vetik be elle­nük. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő al­kotó munkára van szükség. A tudományos és a kultu­rális életben dolgozó kommu­nistákra különösen nagy fele­lősség hárul eszmei törekvése­ink megvalósításában. Nem sza­bad e1 fogadniuk a hamis alter­natívák egyikét sem. Világosan értésére kell adniuk minden vitázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félre­magyarázást. A szocialista ha- zafiságot nem lehet összekever­ni a nacionalizmus semmiféle változatával. A proletár inter­nacionalizmus, a szovjet—ma­gyar barátság hazaszeretetünk elválaszthatatlan eleme. A munkásosztálynak és pártiának vezető szeredét, a munkás-pa­raszt szövetséget ugyancsak (Folytatás s 3. oldalon) Az ideológia frontján nincs és

Next

/
Thumbnails
Contents