Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

I Napirenden: az anya» és gyermekvédelem Az eleid tanács legutóbbi vb- üiésén a résztvevőket dr. Rédei Jóasef ügyvezető körzeti orvos a® anya- és gyermekvédelem helyzetéről, valamint a bök só- ■ dés, óvodás és iskolás gyerme­kek egészségügyi ellátásáról tá- j jékozta ttja. Mint elmondta, az anyáik és gyermekeik védelmé­ben végzett munka zömét az egészségházban bonyolítják le aj dolgozók. A helyi körzeti orvo­sok anya- és gyermekvédelmi szolgálatot szerveztek, hetente egyszer általános tanácsadást tartanak mindketten. Népszerű- j ségét mi sem bizonyítja job-; ban, mint az, hogy évente mint­egy 1200-an keresik fel körze­tüket, hogy aztán hasznos ta­nácsokkal térjenek haza. Ugyan­csak ezt a célt szolgálja a moz­gó szakorvosi szolgálat, ahol a í gyermekgyógyász hetente, a nő­gyógyász pedig kéthetente segít a gyermekgondozásban, illetve a nőgyógyászati problémák | megoldásában. Az anya- és gyermekvédelmi munkában nagy segítséget nyúj­tanak a védőnők, akik havonta csaknem 160 terhes mamához, illetve kisgyermekes családhoz látogatnak el. Az „anyatej” ak­ciót, amelynek célja a csecse­mők minél kedvezőbb ellátása, ugyancsak ők szervezik meg. Dr. Rédei József arról is be­szélt, hogy a koraszülések arányszáma sajnos Eleken is nőtt, amely napjainkban világjelen­ség. Ezután rövid statisztikával bizonyi tóttá az anya- és gyer­mekvédelmi munka egyre nö­vekvő jelentőségét: 1972-ben 110, 1973-ban 125 és az elmúlt évben 140 terhes mama volt a községben. Az a tény, hogy a jelenleg gyermeket váró asszo­nyok 85 százaléka táppénzes ál­lományban van, fokozott fi­gyelmet és gondoskodást igé­nyéi. A bölcsődé«, óvodás és isko­lás gyermekek ellátását ugyan­csak fontos feladatuknak tekin­tik az egészségügyi dolgozók. A község központi orvosi rendelő­jében mindennap, fél 10 és 10 óra között előnyben részesülnek az iskolás gyermekek. Tanév­kezdéskor és az évzáró előtt orvosi vizsgálation esnek át, s ezzel lehetővé válik testi és szellemi fejlődésük figyelemmel kísérése. A körzeti védőnők ha­vonta. kéthavonta hygiéniás és ápoltsági vizsgálatot tartanak a gyermekintézményeknél, amely­ről beszámolnak körzeti orvo­suknak Dr. Rédied József elis­meréssel beszélt arról a segítő- készségről, amelyet a lakosság az elmúlt években tanúsított az egószségház felújításában. Leg­többet a kisiparosok szövetségé­nek eleki részlegében a kőmű­vesek segítettek, hiszen ők és azok a lakosok, akik még részt vettek a munkában, mintegy 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végezték Dr. Rédei József beszámolója végén a még szélesebb körű egészségügyi felvilágosító mun­kára szólította fel a község egészségügyi dolgozóit. Az is­kolákban pedig az egészségügyi filmek vetítését, s a gyerekek ez irányú figyelmének felkelté­sét sürgette. W. Ä. Vírusmentes, bőtermos burgonya-vetőgumókat hoznak forgalomba A Keszthelyi Agrártudományi | Egyetem és a Somogy megyei j Tanács mezőgazdasági és élel­mezési osztálya vírusmentes burgonya-vetőgumóval látja el az idén a burgonyatermelőket. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem — ahol már több mint két évtizede kiemelt program­ként foglalkoznak új burgonya­fajták nemesítésével — kísér­letei igazolják hogy a vírus­mentes vetőgumó alkalmazásá­val háromszor nagyobb a ter­més. A jelenleg köztermesztés­ben levő bőtermő burgonyafaj­ták is termőképességüknek csu­pán harminc százalékát adják a levélsodródás, az Y-vírus és egyéb kártevők kártétele miatt. A tervek szerint az idén So­mogy megyében nemcsak a nagyüzemek, de a háztáji gaz­daságok burgonya-vetőgumóját is teljes egészében lecseréli, a fertőző gócok megszüntetése ér­dekében a legkisebb parcellára is vírusmentes vetógumót biz­tosítanak Elsősorban a Keszt­helyi Agrártudományi Egyete­men nemesített új bőtermő faj­tákat — többek között a keszt­helyi rózsát, a keszthelyi sár­gát, a somogyi korait és a So­mogy gyöngyét — terjesztik ed. (MTI) Űj növényvédő szer: Akperol Az új növényvédő szerek ki­tartása mellett egyre többet fog­lalkoznak a Veszprémi Nehéz­vegyipari Kutató Intézet szak­emberei az összetett hatású ve­gyük tekkel. Olyan anyagokat keresnek, amelyek nemcsak a kártevők-gyomok gombák, ro­varok kiirtásával, de más ha­tással is növelik a terméshoza­mot. Ilyen irányú kutatásaik első eredménye az Akperol nevű szer, amely a virágkötődést segíti. A laboratóriumban és a kis- parcellákan folytatott kísérle­tek már bebizonyították előnye­it a gyümölcsfáknál és a para­dicsomnál. A Békés megyei Rendőr-főkapitányság felvételre keres szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező, színes, valamint fekete-fehér technológiában jártas folólaboránst Jelentkezni lehet a főkapitányság személyzeti osztályán. .-»9251 MEGTALÁLT Kék fényképfelvétett támasz­tottam az előjegyzési naptáram­hoz, hogy lássam Kovács Ár- pádnét, Irénke nénit, a képesí­tés nélküli tanítót, akivel ked­den délután ismerkedtem meg Mezőberényben. Kerestem az iskolában, már nem volt bent, aztán az otthonában, és szeren­csém volt. Megtaláltam. Éppen Kriszti lányával foglalatosko­dott, közvetlenül ebéd után, a délutáni pihenés előtt. Persze, tévedne a kedves olvasó, ha ar­ra gondolna, hogy Kovácsné, a képesítés nélküli tanító készü­lődött délutáni sziesztára, „majd éjfélkor, talán, akkor pihenek”, mondja egy első pillantásban teljesen megmagyarázhatatlan félmosollyal, melynek valódisá­gát csak sokkal később értet­tem meg. Előttem a két fénykép, fotó­zási tudományom dokumentu­mai, két egészen más hangulatú pillanatkép. Mindkettőn Ko­vácsné, és mind a kettő az egyik mezőberényi mellékutcában, a kisegítő tagozat épületében ké­szült. Jobban mondva az egyik I a szép, faragott kapuban, a , lépcsőfeljárónál, három tanítvá- j nya is látszik rajta, és Kovács- né mosolyog. Szőrmesapkában, télikabátban, és olyan a moso­lya, hogy csak úgy árad róla a hit, meg a szeretet is, még jó, hogy a reményt nem írtam hozzá... Pedig reménykedik sok mindenben, a kemény akaratú emberek reménykedésével: ez azonban már egészen új vonás, erről majd később. A másik felvétel már lehan­golóbb, de az is igaz. Megkoc­káztatnám, hogy ebben a pil­lanatban, 1975. február végén ez az igazabb, mert hűségeseb­ben adja vissza azt a környeze­tet, hangulatot, mely Kováes- nét körülveszi. Az iskola folyo­sóján készült ez a fotográfia, fehér köpenyben könyököl a veranda oldalára, möaötte a fo­lyosó oszlopsora, vedlett arcú, csupasz téglákkal, beázott meny- nyezettel, iskola-külső a majd­nem telies elhanyagoltság szo­morú állapotában. A képesítés nélküli tanító ezen is moso­lyog, de valahová messzire te­kint, és fogalmam sincs, mi van a mosolya mögött, mire gondol? Talán éppen előtte néhány má­sodperccel mutatott hátra, az L alakú épület túlsó vége felé, ahol az osztálya, a kisegítő má­sodik osztály tanterme van. „A fáskamra mellett, nem az, a másik. Olyan, mintha fáskamra volna...’' és mégse tette hozzá, hogy „szörnyű”, hogy „kibír­hatatlan”, hogy „szégyenlem a dolgot, amiért ilyen”. Biztos va­gyok benne, hogy nem is fordult | meg a fejében a panasz egyet­len szava sem, nem mintha ter­mészetesnek venné, hogy ilyen a kisegítő tagozat épülete, mert az is baj lenne; csak éppen el­fogadta, hogy most és még ilyen. Beszélgetünk, csevegünk a múltról, a jelenről és a jövőről. (Arról, ami volt, arról, ami van és arról, ami lesz. Amit szeret­nénk, ha úgy lenne, ahogy sze­retnénk... Meg arról, hogy az ember jól megmarkolja, ugye­bár, a sorsa kormánykerekét, és arra fordítja, amerre jónak tartja. Ha tudja arra fordítani. Mert a sorsunk kormánykerekét olyan sokan fogják... Ismerő­sök, ismeretlenek, barátok, el­lenségek... Aki nem vallja, be, annak rosszabb. Mert ott kez­dődik a sorsunk igazi és ügyes kormányzása, amikor túllépünk az önámításon. Kovácsné túllépett, réges-régen. El is mond­ja, hogyan, miért. Vannak olyan ! időszakok, amelyekről keveset vagy alig beszél. Ezek az idők ! fájnak. De félmosollyal rejti el a fájdalmat, ez az a félmosoly, amiről már beszéltem volt: fáj­dalom van mögöttük. De azt is mondja közben, hogy elmúlt fájdalmak ezek, és néha arra gondol, az volna a legegysze­rűbb, ha úgy venné, mint a me­sében: „régen volt, talán igán sem volt...” Olyan ez a beszélgetés most, a Kölcsey lakótelepi új lakás­ban, ahol még „hiányoznak a képek a falakról”, meg „kevés a könyv is", hiszen „nemrég vettük át ezt a lakást, erre ment el minden összegyűjtött pén­zünk” — szóval olyan ez a be­szélgetés most, ami ritkán esik meg az emberrel. Mert nem is ér rá, hogy leüljön önmagával, és végigvegye az életét, vagy egy részét annak, ami fontos. Kovácsné korán kel, roppant későn fekszik, „a napok való­sággal összemosódnak". Itt, ennél a mondatnál meg­állunk. Félmosolyához, két és fél éves Kriszti lányának szöszi hajához, a „még nincsenek ké­pek a falon”-lakáshoz a rejtjel- kulcs ezzel következik. „Korán kelek. Elrendezem Krisztit, tudja, sokáig beteg volt, és nem vihetem bölcsö­débe. Egy öreg néni vigyáz rá j délelőtt. Most ment el. Délben érkezem, átveszem Krisztit, ebé­deltetem, ésatöbbi, aklurr jön a háztartás, a mosás, a takarítás, a bevásárlás, a... minek is so­roljam? Este vacsora, közben délután, ha van egy kis Ülőm, felkészülés a másnapi órára, vázlatírás, ha a férjem ráír. ve­le is megbeszélek néhány dol­got, főként módszertanit, ö is a kisegítőben tanít, gyógypedagó­giai főiskolát végzett, később meg a biológia—mezőgazdaság tanszéken szerzett oklevelet, ha nem segítene, nem is tudom, mi lenne. Vacsora után a gye­ÉLET rek aludni megy (tévé nekem nem létezik, csak ritkán), újra nekiülök, most már tanulni. Harmadik évet végzem levele­zőn, a pesti Gyógypedagógiai Főiskolán... Aztán reggel, ko­rán, képzelje el ugyanezt, elöl­ről." Törékeny, karcsú asszony. Alig túl a harmincon, és nem sugárzik belőle túl sok harmó­nia. Vagy inkább megnyugvás, nyugalom, ilyesmi. Pedig bol­dog ember. Ezt nem kérdezem, de ezt le sem tagadhatná. Ahogy a gyerekével beszél, ahogy rá­tekint, ahogy a már annyiszor emlegetett félmosolya mögé odasorakoztatja az érveit önma­ga mellett, az élete mellett, az nem jelent mást. Képesítés nél­kül tanít kisegítő iskolában. Olyan gyerekek között él, akik nem tartanak ott, ahol hasonló korú társaik, akik — igen, ez az igazság! — szellemileg nem tel­jesen egészségesek. Én azt mon­dom, hogy emberfeletti feladat. Kovácsné meg azt mondja: „Megszerettük egymást a gye­rekekkel. Tízen vannak az osz­tályomban. Négy cigánygyerek, ezt nem valami különös'nyoma­tékként mondtam, csak éppen azért, mert — ha kimondom, ha nem mondom — velük még ne­hezebb... Pedig a képesítés nél­küli nevelő sok rosszat csinál. Még a képesítettnek is öt év kell ahhoz, hogy igazán pedagó­gus legyen! Hospitálni járunk Körösladányba, Tarhosra, Él­ménynapok ezek. Aztán kőtele­ző gyakorlat is van, ezt a főis­kola írja elő. Azért mondtam, úgy élek én, hogy összefolynak körülöttem a nappalok az éj­szakákkal.” Hangsúlyozom, újra és még egyszer újra: nem panaszkodik. Derűs, mert azt teszi, amit élete hivatásának érez. Ügy kezdte ezelőtt másfél évtizeddel is. Gyermekápolónő lett, megsze­rezte az oklevelet. A csabai kórházban dolgozott. Kevés volt! Levelezőn gimnáziumi érettségi következett. Kevés volt! Ijeve- lezőn közgazdasági érettségi kö­vetkezett. Kevés volt! Levele­zőn gyógypedagógiai főiskola, ez van most. Még egy teljes esz­tendő. Több valamivel, ha az ideit is számítjuk. „Megkaptam az államvizsga-dolgozatok cím­jegyzékét. Most válogatók ben­nük. Hamarosan be kell jelen­teni, miről akarok írni?” Megyünk az iskola felé. Krisz­ti mellettünk bandukol, fogja a mama kezét. A délutánosok az udvaron tolonganak, fára ka­paszkodnak, körbe veszik „Irén- ke nénit”. „Ha túlleszek az államvizs­gán és berendezzük szépen a lakást, minden évben elme­gyünk nyaralni. A Mátrába vá­gyom, gyönyörű. Egyszer motor­ral jártunk ott, csodálatos. Min­den évben elmegyünk nyaralni! Minden évbenr Február van, de mintha ta­vasz kezdene lenni már. Messzi­re van innen a Mátra, és a jö­vő is, az eljövendő nyarak, ta­vaszok és telek, de mintha ide­érkeznének mégis. „Érdekes, sose gondoltam volna, hogy megismerek egy új­ságírót délután kettőkor, és ötre annyit tud rólam, mint más, két év alatt... Vagy három. Jó valamire az én egyszerű éle­tem?” Kriszti piros kabátban olyan, mint egy zöld mezőben hajlado­zó pipacs. Csak éppen ebben a kanyargós, kis utcában nincs még fű sem, csak hideg szél, és meleg nap... Akkor már tudtam, hogy azt a fotográfiát adom le a rinort- hoz, amelyen Kovácsné a fara­gott iskolakapu előtt áll, és meg­talált, igazi életét le sem tagad­hatná. Sass Ervin IQ mmsm 1975. MÁRCIUS &

Next

/
Thumbnails
Contents