Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. KONGRESSZUSA

(Folytatás a 4. oldalról) 1970-ben volt. Az áruellátás az utóbbi években kiegyensúlyozott volt, színvonala emelkedett. A fogyasztói árak a legutóbbi években külső és belső tényezők hatására évente átlagosan

2—3 százalékkal emelkedtek, de az árszínvonal-emelkedés egyik évben sem lépte túl az éves tervben meghatározott mértéket. Az egy lakosra jutó pénz- beni társadalmi juttatások reálértéke 55 százalékkal növekedett.

— Szociálpolitikánknak megfelelően a társadalmi juttatások aránya a lakosság összes jövedelmén belül növekszik; jelenleg már minden 100 forint munkajövedelmet országos átlagban 36—37 forint társadalmi juttatás egészít ki.

— A IV. ötéves tervidőszak alatt mintegy 1 millió 500 ezer dolgozó munkaideje csökkent, s ezzel 1975 végére a bérből és fizetésből élőknek 95 százaléka 44 órás vagy rövidebb munkaidőben dolgozik. Folytatódott az egészségre ártalmas munkahelyek korszerűsítése, a nehéz fizikai munka gépesítése, a munkavédelem fejlesztése. Ezek nyomán kevesebb a munkaköri ártalomból eredő megbetegedés, az Üzemi baleset, kisebb a fizikai igénybevétel.

— Jelentős eredményeket értünk el a lakásépítésben. A IV. ötéves tervben előirányzott 400 ezer lakást ez év végéig mintegy 30 ezerrel túlteljesítjük. Ez az év egyben a 15 éves lakás- építési tervünknek is befejező része. Az ország nagy eredménye, hogy a kitűzött célt 1975 végére elérjük: a tervezett 1 millió lakás felépül, sőt néhány tízezerrel többet építünk. Ennek eredményeként 15 év alatt hazánkban minden harmadik család új lakáshoz jutott.

— A lakáshelyzet javítását pártunk a továbbiakban is fontos társadalmi feladatnak tekinti. Ezért a terv előírja, hogy az eddiginél több állami lakás épüljön. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk rá, hogy az ipari központokban élő nagyüzemi munkások és a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon. Az állam a jövőben is segíti a lakásépítő szövetkezetek tevékenységét, támogatja a saját erőből történő lakásépítést. Nagy vívmányunk, hogy a lakosság 99 százaléka társadalombiztosításban részesül. Az egészségügyi ellátást tovább fejlesztjük, az év közepétől' minden magyar állampolgár jogosult lesz az ingyenes orvosi kezelésre.

A népesedési helyzettel foglalkozva a beszámoló megállapította: hazánkban most már — egy sor intézkedés eredményeként — a születési arányszám 17,8 ezrelék, ami európai viszonylatban már magas átlag.

— A már megtett és tervezett intézkedések egész sora köny- nyíti a családok helyzetét. Az V. ötéves tervidőszakban néhány éven belül minden három- és több gyermekes családot önálló lakáshoz juttatunk. A mostani ötéves tervben az óvodai férőhelyek száma jelentősen, 60 ezerrel gyarapszik. A hetvenes évek második felében Budapesten, az öt nagyvárosban és az ipari központokban megközelítően kielégítjük az óvodai igényeket. Növeljük a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt. Ez hozzájárul a családi jövedelmek közötti különbségek mérsékléséhez. A következő 15*— 20 évben fokozatosan megteremtjük annak feltételeit, hogy minden család és minden családot alapító ifjú pár önálló lakáshoz jusson.

— Nagy vívmányunkat, nemzetközileg is elismert társadalombiztosítási rendszerünket egységesítjük, nyugdíjrendszerünket lehetőségeink szerint fejlesztjük. Így 1975. július else jé- I vei 1 millió 100 ezer személy nyugdíja, illetve nyugdíj jellegű ellátása fog emelkedni.

— Társadalompolitikai elvetek szükségessé, gazdasági építőmunkánk eredményei lehetővé

teszik, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára azonos legyen a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Ennek megfelelően a férfiak nyugdíj- jogosultságának határát náluk is 60 évben, a nőkét 55 évben állapítjuk meg. A korhatár egyszerre történő leszállítása azonban a termelőszövetkezeti gazdaságokban súlyos munkaerőhiányt okoznia. Ezért helyeseljük azt a megoldást, hogy a korhatárt öt év alatt fokozatosan, 1976. január 1-től kezdődően évenként egy-egy évvel szállítják le.

— Továbbra is alapvető követelmény, hogy á fogyasztói árak az életszínvonal-politikai célokkal összhangban alakuljanak. A dolgozók életszínvonalát alapvetően érintő fogyasztói árszínvonalat a jövőben is központilag kell szabályozni és azokon csak központi elhatározás alapján lehet változtatni. Az ár-, bér-, jövedelem- és szociálpolitika együttesen szolgálja a dolgozók, a lakosság életkörülményeinek javulását.

— Hazánkban az eljövendő 15—20 évben az egy főre jutó

A beszámoló következő része az ideológiai, a tudomány, a közoktatás és a kultúra kérdéseivel foglalkozott.

A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a beszámolási időszakban társadalmi viszonyaink fejlődésével, gazdasági építőmunkánk eredményeivel összhangban növekedett hazánkban a marxizmus—leninizmus befolyása, erősödött a társadalomban a szocialista közgondolkodás, szélesebb körben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái, újabb sikereket értünk el a szocialista kulturális forradalom eredményeinek gyarapításában.

— A marxizmus—leninizmus eszméinek, a szocialista világnézetnek újabb térhódítása örvendetes, nagy eredmény. Ezt látva sem feledkezhetünk meg azonban ideológiai munkánk fogyatékosságairól, az e téren még előttünk álló nagy feladatokról, arról, hogy a társadalmi tudat szocialista átalakulása csak egy egész korszak alatt mehet végbe.

—i Az utóbbi időben kettős folyamat ment végbe. A fő irányzat az, hogy erősödött, széles körben teret hódított a szocialista közszellem, amely nagyszerűen megnyilvánul a termelőmunka nagy sikereiben, a szocialista brigádmozgalomban, a szocialista munkaversenyekben, a kommunista szombatokban, a lakóhelyi önkéntes társadalmi munkában, az elemi csapások idején megmutatkozó tömeges, példás hélytállásban. Egyidejűleg társadalmunkban jelen vannak, sőt időnként még meg is élénkülnek a szocialista elveinkkel, céljainkkal, erkölcsi értékrendünkkel össze nem egyeztethető jelenségek is. Igen fontos, hogy erről beszéljünk, különösen a mostani helyzetben, amikor az anyagi jólét növekedésével a „miből éljünk” nagy társadalmi kérdése mellett mindinkább szerepet kap az is, „hogyan éljünk”,

— A tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művészetek, az ideológia és a propaganda területén dolgozók nagy és eredményes munkát végeztek, de még nagyobb feladatok várnak rájuk.

— A párt ideológiai munkáját

nemzeti jövedelem a mostaninak

két—két és félszeresére, az ipari termelés volumene két és fél— háromszorosára, a mezőgazdasági termelés másfél—kétszeresére, az építőipari termelés két és fél —háromszorosára emelkedhet.

Az anyagi termelés bővülését teljes egészében a munka termelékenysége növelésével kell és lehet fedezni.

— Pártunk politikája fejeződik ki a fejlett szocializmus építése 15—20 évre szóló programnyilatkozatának az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó lelkesítő célkitűzésében is:

— Az egy főre jutó fogyasztás érje el a mai színvonal két—két és félszeresét oly módon, hogy az iparcikkek aránya az összfo- gyasztásnak legalább egyharma- da legyen. 1,5—2 millió lakást kell építeni, növelve a több szobás lakások részarányát, javítva a lakások minőségét és fejlesztve a lakáskultúrát. Át kell térni az ötnapos, 40 órás munkahétre.

— A fejlett szocialista társadalom építése során megteremtjük végső célunk, a kommunizmus építésére való átmenet műszaki-gazdasági alapjait.

a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításainak terjesztése, alkotó alkalmazása, elméletünk gazdagítása jellemzi.

A két kongresszus között, különösen a kongresszusra való felkészülés időszakában a párt számos elvi jelentőségű kérdéssel foglalkozott.

— A beszámoló időszakában tovább növekedett a pártpropaganda hatékonysága, szocialista szemléletformáló szerepe. A két kongresszus között évi átlagban több mint kétmillió ember vett részt szervezett politikai oktatásban. Tovább növekedett és javult a sajtó, a rádió és a televízió szerepe a közvélemény tájékoztatásában, a politikai nevelőmunkában és a közművelődésben.

— A társadalom szocialista jellegének erősítése megköveteli az ideológiai területen dolgozó valamennyi párt-, társadalmi és állami szerv jól összehangolt munkáját. Különösen nagy szükség van a párttagság ideológiai képzettségének, a párt eszmei egységének szüntelen erősítésére. Ideológiai kérdésekben is nélkülözhetetlen az igazunkba, igazságunk meggyőző erejébe vetett rendíthetetlen hit, a forradalmi éberség, a nyílt kiállás nézeteink mellett, a vitakészség csakúgy, mint az érvelés, a meggyőzés, és a bizalom az emberek iránt.

— A X. kongresszus állásfoglalásainak megfelelően tervszerűbbé váltak a tudományos kutatások, javult összhangjuk a társadalmi igényekkel. Tudományos kutatásra és fejlesztésre jelenleg a nemzeti jövedelem 3 százalékát fordítjuk; ez a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó ütemben emelkedik.

— Eredményekről szólhatunk a társadalomtudományokban — elsősorban a történettudomány és a közgazdaságtudomány területén — abban a tekintetben, hogy munkájuknak jobban középpontjába kerültek fejlődésünk legfontosabb kérdései: a társa- j dalmi fejlődés és a gazdasági építés, a tudományos és technikai forradalom hazai kibontakoztatásának lehetőségei, a szó- j cializmus távlati feladatai. Az 1

igény az, hogy még tevékenyebben vegyenek részt a szocialista tudatformálásban.

— A párt szilárdan vallja a

tudományos kutatás szabadságának elvét — szögezte le a beszámoló — és a jövőben is arra törekszik, hogy ezt a maga eszközeivel érvényesítse. A tudomány művelőitől viszont azt kívánja, hogy ésszerűen használják fel a rendelkezésre álló erőket és eszközöket, vegyék figyelembe a szocialista építés tényleges szükségleteit.

Kádár János ezután a közoktatás feladatairól beszélt, kiemelve az általános iskolai és a szakmunkásképzés fejlesztését. A szocialista társadalom növekvő igényeinek megfelelően 15— 20 éven belül általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát. Hangsúlyozta: a társadalom további felemelkedését szolgáló céljaink szükségessé teszik, hogy erőteljesen fejlesszük közművelődési rendszerünket.

— Művészeti életünket is eredményes alkotómunka jellemzi — folytatta. — A párt nagyra értékeli az irodalomban, a művészetekben elért eredményeket. Az írók, az alkotó művészek társadalmi felelősségüknek megfelelően hozzájárultak társadalmunk jó közérzetének kialakulásához, a szocialista nemzeti összefogás, egység kibontakozásához. Műveikkel segítették népünket kulturális színvonalának felemelésében.

— A párt a valóságból Indul ki, amikor megállapítja, hogy politikai egyetértésünk az alkotókkal örvendetesen erősödik, de irodalmi és művészeti közéletünk világnézetileg, eszmeileg még nem egységes. Egyrészről e területen is növekszik a szocializmus eszméinek befolyása, másrészről a szocializmus hazai építésének új kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom, a külpolitikai helyzet egyes problémái nyomán az irodalomban, a művészetekben, az alkotásokban nálunk is tükröződik egyes személyek, csoportok, rétegek távlatvesztése. Ez megmutatkozik mind a témaválasztásban, mind a feldolgozás módjában.

__ Ezeken a területeken és

e

zekben a kérdésekben a tisztázódásnak elsősorban ideológiai vitákban kell történnie. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy azok, akik az irodalom, a művészetek terén eszmei vitapartnereink, az esetek nagy többségében politikai szövetségeseink. Ez a politikai szövetség nem zárja ki, sőt igényli az ideológiai vitát. A vitákat olyan módszerekkel kell folytatnunk, hogy közben a politikai szövetség erősödjék. El kell érni, hogy szövetségeseink a marxizmus— leninizmus eszméi alaoián az ideológia területén is közelebb kerüljenek hozzánk.

— A párt továbbra is mindent megtesz szocialista hazánk irodalmi, művészeti életének fejlesztéséért. Kulturális, művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és az ideológiai egység irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéletiség erőit.

— Továbbra is biztosítjuk az alkotói szabadságot. Ugyanakkor a pártnak, a munkásállamnak jogában áll, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Az idők folyamán szükségszerűen változnak a kifejezési formák is, művészeinknek meg kell azonban érteniük, hogy a forradalom

elsősorban nem a 'művészi formákban, hanem a társadalomban megy végbe. Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művészeti alkotások érthetően és valóban a népről, a néphez szóljanak, a szocializmust építő magyar nép életét, munkáját, harcát fejezzék ki.

— Minden humanista értéknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdésektől elforduló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív álláspontokat.

/«■ Azokat a mű^Jkotásokat pártfogoljuk, amelyek a valóságot szocialista elkötelezettséggel, pártosan, magas művészi színvonalon ábrázolják.

— A nemzetközi életben végbemenő változások, a békés egymás mellett élés politikájának és vele együtt az ideológiai harcnak az előtérbe kerülése is megkívánja a céltudatosabb, következetesebb ideológiai munkát.

— A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének viszonyai között ideológiai és kulturális téren is növeljük aktivitásunkat. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az ideológiai harc frontján nincs békés egymás mellett élés: az állami kapcsolatokban partnerek lehetünk, a kapitalizmus és a szocializmus ideológiája azonban két egymással szembenálló, kibékíthetetlen ideológia. Az ideológiai nevelőmunka különösen fontos feladata a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus erősítése.

— A nemzetközi helyzet Is szükségessé teszi, hogy fejlesz- szük együttműködésünket test- vérpártjainkkal ideológiai területen is. A testvérpártok ideológiai együttműködése az elmúlt években már szép eredményeket hozott, hozzájárult a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséhez, a marxista— leninista ideológia befolyásának növekedéséhez a világ minden részében.

— Fő célunkat abban foglalhatjuk össze, hogy tovább erősítjük társadalmunkban a marxizmus—leninizmus eszméit, a szocialista világnézet befolyását, a tömegek szocialista tudatát, a szocialista erkölcsöt.

— Mindenekelőtt azt a szemléletet kell erősíteni, hogy a társadalom létalapja a munka, a termelés. Eddig is azok voltak többségben és a jövőben is azoknak a tábora növekszik, akik munkájukkal, személyes felelősségvállalásukkal, küzdeni tudásukkal, életmódjukkal azt bizonyítják, hogy az egész nép és benne az egyén boldogulása is csak a szocializmus útján, munkával és a közösséggel együtt érhető el. Társadalmunkban ma már milliók gondolkodnak így. De ha mellettük csak ezrekre vagy néhány tízezerre tehető is azoknak a száma, akik a munka könnyebb végét fogják meg, akik a közösség rovására próbálnak élni, ebbe sem lehet belenyugodni, mert az ilyenek magatartása súlyos erkölcsi kárt okoz a társadalomnak.

— Pártunknak az az álláspontja, hogy az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkötelezett magatartás tiszteletét. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társa(Folylatás a 6. oldalon)

Növekedett a marxizmus— leninizmus befolyása, fejlődött a szocialista kultúra