Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

Tározók — maradók Képünkön sorrendben: Sipos Mihály, Nagy István, Balázs Mihály határőrök Fotó: Dómján József Az őrs ifjúsági klubjában gyülekeztünk. A határőrök a több órás szolgálat közben, ru­hájukba ivódott friss levegőt hozták magukkal. A zárt helyi­ségben is érezni lehetett, hogy a határban tavaszt ébresztő •napsütés van. Először a lesze- relőkkel beszélgettünk. — Rövidesen megyünk S jönnek a fiatalabbak — mon­dogatták az obsitosok. Sípos Mihálytól, a Bökés megyei Szikvíz- es Szeszipari Vállalat lakatosától, a Határ­őrség Kiváló Katonájától kér­deztük. Milyen élményekkel tá­vozik a Határőrségtől? — A , leg jobbakkal — válaszolt. — Valóban gazdag élmények­kel vonulok vissza a lakatos­műhelybe — folytatta. — Ka­tonai szolgálatom közben ugyanis hat határsértőt csíp­tem fülön, sokszor kaptam di­cséretet, jutalomszabadságot, kiváló katona lettem. Ilyen nagyszerű élménysikereket bi­zonyára évek múltán sem fo­gok majd elfelejteni. Különö­sen a járőrszolgálatban szer­zett sikereket. — Az újonckiképzés és szak­kiképzés után a leszerelés nap­jáig portyázom — mondta Si­pos határőr. — Az első határ­sértőt 1973-ban fogtam el. Ka­rácsony volt. Néhány napja érkeztem az őrsre és járőrtárs­ként teljesítettem szolgálatot. Huszonhárom órakor egy német rendszámú gépkocsi állt meg az E5-ÖS úton. A Mercedes bal hátsó ajtaja kinyílt s egy férfi szállt ki a kocsiból. Az idegen az egyik tanya felé sie­tett, a gépkocsi pedig a határ- állomás felé folytatta útját. A járőrparancsnok utasítására én rejtve az idegen után mentem s egészen a határig követtem. Igazoltatás közben kiderült, hogy az autóstoppal érkező személy karácsony előtti na­pon szabadult a börtönből és tiltott módon akarta átlépni a határt • — A másik élményt tavaly májusban szereztem. Az egyik helyi lakos futott hozzám, s három idegen személy érkezé­séről tájékoztatott A fiatal­emberek nem rendelkeztek el­fogadható igazolványokkal. Amikor a határ menti község­be való érkezésük felől érdek­lődtem, a nem létező nagyma­májuk látogatására hivatkoz­tak. Később beismerték, hogy büntetett előéletűek, munkahe­lyükről kiléptek, heteken át csavarogtak és Amerikába akartak szökni. — A harmadik eset vasárnap du. történt Buszon utaztam ai őrsre. Borbás Sándor kalauz hívta fel a figyelmem, hogy az egyik utas nem tud magyarul. Megfelelő intézkedéseket tet­tem. Az őrsön ezután megálla pitást nyert hogy a németül gagyogó fiatalember magyar állampolgár, aki útlevél nélkül szeretett volna világot látni. — A hatodik személyt ja­nuárban csíptem fülön. Kovács János kalauz terelte az idegen­re a figyelmem. A züllött, el­hanyagolt külsejű személy hét évet ült börtönben. Arra hi­vatkozott, hogy az egyik volt börtönlakó társát jött látogat­ni. Az igazi célja persze a disszidálás lett volna, amit azonban sikerült megakadályoz­ni. Balázs Mihály határőr a Hi­dasháti Állami Gazdaság von­tatóvezetője szintén jó élmé­nyekkel búcsúzik a határőr­ségtől. Két személy tiltott ha­tárátlépését akadályozta meg. Az egyik férfi Miskolcról érke­zett a határra. S hogy miért? — Azt' próbálta elhitetni ve­lem — magyarázta Balázs ha­tárőr, hogy, az egyik munka­társa helyette is befizette a szakszervezeti tagdíjat, s az adósságát szeretné egyenlíteni. A legenda persze gyerekesnek tűnt, amit a miskolci „határ­járó” is kéhytelen volt elismer­ni. A személynél talált fel­jegyzések ugyanis bizonyítot­ták, hogy Olaszországba akart szokni. — Egy fekete képű személy meg Budapestrőil disznótoros vacsorára jött a határ menti tanyába — folytatta Balázs ha tárőr —, legalábbis az adatokat közlő személynek: ezt mondta az idegen. Az igazi cél persze ebben az esetben is a tiltott határátlépés lett volna. Nagy István, határőr febru­árban leplezett le egy bűnözőt. A helyi lakosok bejelentése alapján kerékpárral gurult az ismeretlen elé, s a nem létező utcába siető idegent előállította az őrsre. A kihallgatás során kiderült, hogy a határsértő ál­tal keresett utca nem Magyar- országon van. Gazsó Béla MEGJELENT as Autósélet márciusi száma Ä tartalomból'. Bemutatjuk a 601-es Trabant Specialt Autó a családi költségvetésben Jogi tanácsadó a jótállásról és a szavatosságról Az országúti segélyszolgálat áprilisi menetrendje Hazai és nemzetközi események 1975 autó’ sportjában Jubileumi fotópályáz at Hírek, tudósítások az autós világ eseményeiről, technikai újdonságokról Az Autósélet a Magyar Autóklub lapja, kapható a hírlapárusoknál 496 Tárgyalóteremből: Sikkasztás miatt ítélték el Ä napokban hozott ítéletet a békéscsabai Városi Bíróság Po- vázsai Nándor, Békéscsaba, Fiu­mei út 72. szám alatti lakos bűnügyében. A 29 éves fiatal­ember volt már büntetve. A Pécsi Járásbíróság garázdaság miatt egy év börtönbüntetéssel sújtotta. Cselekményét ittasain követte el. Keresetének nagy részét ugyanis évek óta italra költi. Alkoholista. Ez volt újabb bűncselekmények kész­tető tényezője is. A múlt évben a Békés me­gyei Vendéglátóipari Vállalat Strand vendéglőjében segédmun­kásként dolgozott. December 4- én mielőtt munkába indult vol­na, lakásán megivott két deci bort, munkahelyén meg néhány pohár pálinkát Reggel 8 óra tájban a vendéglő vezetője át­adott a vádlottnak 10 ezer 890 forintot, hogy adja fel a pos­tán a vállalat központja részé­re. Ezt követően pedig a válla­lat központjába menjen és fi­zessen be a pénztárba 410 fo­rint telefonpénzt. Ugyanakkor a vállalat két dolgozója is átadott Povázsainak 1100 forintot azzal a kéréssel, hogy egyúttal ezt a pénzt is adja fél a postán. A vádlott készségesen megígérte, hogy megbízatásának eleget tesz. Igen ám, csakhogy a pénzzel nem a postára ment, hanem a Hunyadi térre és itt folytatta az italozást. Majd elhatározta, hogy Szegedre utazik. Az elhatározást tett követte. Taxit fogadott és Szegedre vitette magát. A vá­rosban aztán vígan élte életét Mintegy 8 ezer forintot költött el. Közben mérlegelni kezdte cselekménye következményeit Ügy döntött, átszökik Jugoszlá­viába. Az egyik este részegen bement a szegedi MÁV pálya­udvarra, és a váróterem egyik padján elaludt A határőrök iga­zoltatták, majd bevitték a rend­őrségre. A vádlott zsebében 3820 forintot találtak. Elismerte, az volt a szándéka, hogy Jugo­szláviába szökik. A városi bíróság Povázsai Nándort három rendbeli sik­kasztás, valamint tiltott határ­átlépés előkészítésének bűntette miatt halmazati büntetésként egy év szabadságvesztésre ítél­te. Mellékbüntetésként egy évre eltiltotta a köz ügyek gyakor­lásától. A szabadságvesztést szi­gorított börtönben kell letölte­nie. A bíróság azt is kimondta, hogy a vádlott feltételes szabad­ságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős. Hadmérnöknek adta ki magát A közelmúltban tárgyalta a békéscsabai Városi Bíróság Len­gyel József budapesti lakos bűn­ügyét A 35 éves fiatalember­nek nem volt állandó munkahe­lye, időközben alkalmi munkát vállalt 1974 júliusában Békés megyébe érkezett azzal a cél­lal, hogy elhelyezkedik. Köz­ben Orosházán és Kondoros kör­nyékén hol hadmérnöknek, hol pedig matematikatanárnak ad­ta M magát és néhány napra pénzt kért kölcsön. Csák né­hány nap>ra, mert arra hivatko­zott, hogy hamarosan nagyobb összeget kap a munkahelyétől. Ugyancsak kölcsönkért lakás- adójától ismerőseitől is. A tár­gyaláson bizonyítást nyert, hogy a pénzt nem volt szándékában visszaadni. Cselekményével tíz sértettnek 5800 forint kárt oko­zott. A városi bíróság Lengyel Jó­zsefet csalás bűntette miatt öt hónap szabadságvesztésre ítélte és egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesz­tést börtönben kell letöltenie. Az ítélet jogerős, S. t, ■iiiiiiiiiiMnininniiiiMininnniiiniHnmiiniHi Fekete Gyula: A fiú meg a katonák 28. De nem töprengett ezen meet. Egyre az üldözés járt az eszé­ben Pár nappal ezelőtt hallotta ő az utcán, hogy kiabálnak: „Fög- ják meg! Fogják meg!” — és rögtön szaladt is. De nem látott semmi .különöst. Egy mellékutcában őgyeleg- tek néhányan, és bámultak az utca túlsó vége felé. ő is bá­mészkodott egy ideig, de nem vette észre, hogy valakit ker­getnének. Az lehetett az, a festékes par­tizán. Egészen biztos: azt ker­gették. Ha tudta volna, hogy parti­zán! Esetleg ő utol is érhette vol­na. A felnőttek nem olyan na­gyon tudnak szaladni, kivált ilyenkor, nagykabátban. Élénken elképzelte, hogy le­ugrik a villamosról a partizán — Rezső bácsi azt mondta: su- hanc —, olyan nagyobbacska fiút képzelt el, áides sapkában, foltozott ülepű, imitt-amott ron­gyos nadrágban ... szétnyílik a kabátja, ahogy szalad, kilátszik most a derékszíja is, rajta a tőr meg a töltényta&ka... a pisz­toly éppen nincs nála (mert ha nála volt volna a pisztoly, ak­kor minek szaladt volna el?). Menekül a partizán, kiabál­nak a járókelők: — Fogják meg!... Fogják meg!... O ledobja a nagykabátját, lerúgja a bakancsot, és sebe­sen, mint a szél, a nyomába ered. Jó futó a partizánfiú, és előnye is van: szaporán csat­tog a bakancsa a kövezeten. Ne­héz ám a bakancs, és akármi­lyen jó futó, ő mezítláb mégis utoléri az utca végén, és egy ügyes gánccsal összeakasztja a bokáját. Mire a partizán elterül az utcakövön, mint a béka. Na­gyot puffan a hasa, ahogy el­vágódik, és már ott, fektében a tőre után kaparász. Odaérnek akkorra az embe­rek is: ráesnek, vagy hatan, ütik-verik, kicsarvarják a ke­zéből a tőrt. És trappolva jönnek az asz­falton a nyilasok. Elöl a tuskófejű. S azt mond­ja: — Nem simogatni kell ezt, emberek, hanem így keli ezt ni!;.. • easrasieasMaef eaew«BtnnHaBainfA»e«iü Es hozzálát a puskatussaL Gyűlik eközben a tömeg, és mondogatják; — Ez a gyerek fogta dl — Még ilyet! — Nézzék már! A földből ki se látszik... — Fasza gyerek ez, mondtam én. — S a nyilas parancsnok elviszi magával a pártházba. És választhat a raktárban derék­szíját, tőrt, akármit. Pisztolyt nemigen adnak gye­reknek. De kitüntetést lehetsé­ges. hogy adnak. Olyat, amit civilek is kívül, a nagylajbin szoktak viselni... Kicipeltek egy díványt a fű- Jtetlen konyhába, s őt oda fek­tették le. — Te csak alqdd ki magad, korán lesz holnap ébresztő — mondta a nénje. — Mi még be­szedetünk Rezső bátyáddal, csak nem tudnál úgy tőlünk aludni. Pedig nagy út előtt ál­lunk, te csak aludd ki magad jól. . és csavargózzál be a pok­rócba, ki ne takarózzál... Alája gyűrte a takaróti min­denfelől, és magára hagyta a sötétben. Ez, hogy őt a konyhába de­portálták, kíváncsivá tette. Megfeledkezett a partizánról is. Most búcsúzkodnak ezek? Vagy reggel búcsúzkodnak majd? ... Nem említette Rezső bátyja, hogy éjszakára vissza kell mennie. Figyelte egy ideig a suttogom fogott beszédet, majd a kitartó neszeket odaátról. Aztán meg­unta a figyelést, megint a parti­zánhoz, s a kitüntetéshez kalan­doztak a gondolatai. Azt a falut, amelyet tegnap látott, elkerülte a kövesút. Szem-« I

Next

/
Thumbnails
Contents