Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

Két öregember a tulipános házban

Kevenmesről érkezett a levél. Reszkető kézzel írták. „Alázatosan kérjük a tisztelt szerkesztőséget, hogy szíveskedjenek kivizsgálni szomorú sorsunkat és segíteni rajtunk. Két fiatallal kötöttünk eltartási szerződést a házunkért. Néhány hónapig még tartott az élelmünk, addig megvoltunk valahogy. Most azonban ennivalót sem kapunk, sőt megvertek minket...” A levél aláírója Király Lajos és neje.

Volt egy bírósági ügy

Kevermes, Petőfi u. 63. Tulipános ház. A tágas udvar végében áll a fészer. Riadt tekintet kémlel az udvarra. Alacsony termetű, esetlen járású öreg ember bújik elő. Sapkáját a feje búbjára tolja. Erősen süt a nap és ellenzőül tartja kezét a szeme elé.

— Én vagyok a Király Lajos, de nem én írtam a levelet — mondja megrettenve.

— Hát?

— A feleségéin — hirtelen bátorságra leap, a hangját is felemeli. — De az kérem szóról szqra igaz. Két évvel ezelőtt kötöttünk eltartási szerződést Verik Jánossal és élettársával Mézes KárolynóvaL Övéké lesz ez a ház, minket pedig eltartanak. De nyolc hónapja ránk se néznék.

— Miért?

— Volt egy bírósági ügyünk. A férfi megvert. Igen. igen, engem, az öreg embert! Ogy megütött, hogy összeestem. Nekeim szegezte a vasvillát. Akikor mondtam néki, vedd a baltát és üss agyon! .A tárgyaláson a bíró úr megkérdezte, kérem-e Verik János; megbüntetését, mert ha kiérem, akfkor bezárják. Én viszont azt mondtam, megbocsátok . néki, hogy legyen békesség vagy pedig menjenek el mind a ketten a házamból. Mikor megkötöttük az eltartási szerződést, mi nem tudtuk, hogy ezek micsoda portékák.

Egy kicsi szobában lakik a két öreg. Az ablakon söitét függöny.. A falakon szemtképek, az asztalon gyógyszerek, ételmara- dák és egy feszület. Fullasztó, dohos, a levegő.. Ä padkán egy öregasszony ÜL A fekete kendő gyászkeretként övezi beesett, ráncos arcát.

—^A feleségem — mutatja be

Király Lajos. — Nagyothall és beteg. Majd hozzáfordul, a fülébe kiabál.

Az öregasszony szeméből nagy békesség sugárzik.

— Volt egy fiunk, de meghalt. Ha ő élne, volna kire támaszkodnunk. Mi csak békességet akarunk, de itt nincs békesség. Még -a konyhából is kitiltottak miniket. Hát nem tudják . tü retemmel kivárni a halálunkat?

Az öreg ember az asztalfiőik- ban matat A fia esküvői képét mutatja. A menyük él, újra férjhez ment

— Hogy mi folyik itt nálunk, arról a tánács is tűd, a titkár — emeli fel venyigesovány kezét az öregasszony.

Menjen be a presszóba

Tanácsháza. A végrehajtó bizottság titkára Balogh Ferenc. Kilenc éve tölti be ezt a posztot. Jól ismeri a községet. Természetesen Király Lajosék ügyét is.

Lajos bácsi a tanácsnál dolgozott, útőr volt. 74 éves korában ment nyugdíjba, mert nem volt meg a szolgálati ideje. Most azt hiszem 81 éves.

— Mi lesz a két idős emberrel?

— A községben 30 eltartási szerződést tartunk nyilván. Félévenként ellenőrizzük a szerződések betartását. A múlt évben egy eltartási szerződés felbontására került sor. Az a tapasztalait, hogy sem az eltartó, sem az eltartott nem veszi jó néven az ellenőrzést, noha kétségkívül az mind a két fél részére nagyon hasznos. Elejét lehet venni a különféle torzsalkodásoknak. Királyék esetében javasoltuk a szerződés felbontását.

— Mi lett a javaslat sorsa?

— Máikor az eltartó megverte az idős eltartottat, a rendőrség is intézkedett, így került sor a bírósági eljárásra. Ügy tudom, hogy a tárgyaláson Lajos bácsi nem kérte Verik János megbüntetését.

— Igen ám, csakhogy az eltartó most sem tesz eleget a szerződési kötelezettségnek.

— Ebben az ügyben az utolsó szót a bíróság mondja ki, nem pedig a tanács. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Királyék sem mákuláflanofc. Már több eltartójuk volt. Nehéz az ilyen ügyekben dönteni.

— Verik János és élettársa hol dolgozik?

— Ügy tudom, mind a ketten a Lenin Termelőszövetkezetben. Az asszony jó munkaerő. A férfi néha flelont a garatra. Ha beszélni akar vele, menjen be a presszóba.

Üres . a betétkönyvük

Délután. Noha Verik János és élettársa, Mézes Károlyné már hazaért, a tulipános ház udvarán nagy csend honol. A csendben feszültség vibrál. Az öregember besurran a szobába.

— Mi el tudjuk tartani a két öreget, hiszen van. mibőiL A múlt évben több mint 120 ezer forintot hoztunk össze — mondja Verik János a konyhában. Erőteljes, vasmarkú férfi.

— Most is adunk nekik enni. Itt van ez a csirkeaprólék — veszi át a szót élettársa.

— Miért verte meg Lajos bécsit?

A férfi megvonja a vállát. Hirtelen felcsattan a hangja.

— Nem vertem meg. Ha én valakit megverek, szóval az egészen más! Ügy történt, hogy jöttem haza a cirokegyelésből. Látom, hogy az öreg itatja a tehenet, mégpedig élesztős vízzel. Ezért háborodtam fel. Mert később a tehén elvetélt.

— Lehetetlen, hogy ezt tette volna.

— Nem lehetetlen! Ilyesmiket művel. Persze az állatorvos nem adott erről tanúsítványt, de én tudom, hiszen láttam.

— Mi vettünk nékik ruháit is. Erről bezzeg hamar megfeledkeztek. Felbiztatta a két öreget a menyük. Azt 'hitte, sok pénzük van. Magukhoz akarta venni őket. Ám amikor kiderült, hogy a betétkönyvük üres, képzelheti, ez a színtiszta igazság! — szólt közbe az asszony.

— Hova lett a pénz a betétkönyvből?

— Én azt sem tudom, hogy volt-e nekik. Mi nem vagyunk rájuk szorulva. Hiszen van egy házunk. Most is üresen áll.

— Ha van házuk, akikor miért nem költöznek oda? A tényék azt mutatják, hogy a két idős emberrel nem tudnak kijönni.

— Azért nem költözünk el, mert ebbe a tulipános házba csaknem 40 ezer forintot fektettünk be. Tessék nézni, itt van a kőkerítés, az ólak, a villany. A kéményt is a férjem csinálta. Ki akarnak játszani bennünket

Király Lajos 81 éves, a felesége 73. Ügy igaz, nékik is van hibájuk. Kicsiny, apró hibák,

amilyen az öreg embereké.

Csak egyetlen' egy dolgon kell elgondolkodnia az eltartónak, az öregség nemcsak másokat, hanem őket is utoléri. Ez az ember elkerülhetetlen sorsa. Igaz, Verik Jánosnak és élettársának addigra két háza lesz. De vajon azok, akik öreg korukban róluk gondoskodnak majd, nem vetik-e sziemükre mostani cselekedeteiket? Hogyan fognak akkor védekezni, érvelni. Talán a gyengék, a védtelenek legszentebb jogára apellálnak ők is: az emberiességre!

Serédi János

B Kossuth Kiadó és a KISZ megyei aRc’éJa:

Egy diák — egy könyv

Két esztendeje, 1973 tavaszán hirdette meg először Egy diák — egy könyv akcióját a KISZ megyei bizottsága és a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége. Akkor a középfokú oktatási intézményekben százezer forint értékű politikai tárgyú kiadványt vásároltak a diákok.

Az idei esztendő hasonló mozgalmának még egy előzménye volt. 1974 őszén —» immár hagyományosan — a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola pártalapszerve- zete és KISZ-esei rendeztek politikai könyvnapokat, amelyek során sok száz kötet talált gazdára.

Az 1975-ös iskolai politikai könyvhetekre a KISZ megyei

bizottságának ajánlása szerint mintegy 60-féle kiadványt juttatott az alapszervezetekhez a Kossuth-kirendeltség. Elsősorban a második világháborúról szóló könyveket — amilyen például Szokolov Éjszakai partraszállása, vagy Peter Jilemnicky Garam menti krónikája — és a Népszerű történelem-sorozat darabjait, valamint a Világpolitikai kislexikont és a Politikai kisszótár újabb kiadását. Olyan műveket tehát, amelyek részben kapcsolódnak a tananyaghoz, másfelől pedig mélyítik az olvasókban a hazaszeretetei és a proletár internacionalizmus érzését. A május derekáig tartó akcióban legeredményesebben részt vevő alapszervezetek jutalma: három kiskönyvtár.

Rádiójegyzet

Á 43-as műhely

Amíg a tennék elkészül, a munkás is formálódik — ez volt az alapgondolata a „Húszas stúdió” hétfő délután elhangzott műsorának, amely az Orion gyár 43-as műhelyébe kalauzolta a rádióhallgatókat.

Mester Ákos és Vértes Csaba riportjaiban egy olyan munkahely életével ismerkedtünk meg, ahol a legkorszerűbb technológiát igénylő mikrodánc-be- rendezésaket készítik, s ezért fokozott szükség lenne a gyárhoz hű munkások megbecsülésére.

Az Orion 43-as műhelyében is a legtöbb gondot azok az idénymunkások okozzák, akik egy- egy fizetés után napokig be sem mennek a gyárba, akik lazítják a munkafegyelmet. Ezek a , ’vándormadarak” tudják, hogy milyen nagy szükség van a munkájukra és kihasználják a lehetőségeket, s a legkisebb ,sérelemre” odébbáflnak. Mások azéirt változtatják gyakorta a munkahelyet, hogy ezzel mindenütt magasabb órabért tudjanak kicsikarni.

Szerencsére hallottunk olyan esetet is, amikor a kollektíva

ereje többet jelentett az esetleges nagyobb fizetésnél. Az egyik fiatalember, aki a barátját 3a magával hozta a 43-as műhelybe, egyszerűm azzal indokolttá választását, hogy ide örömmel jön dolgozni. „Reggel már tudom, hogy jól fogom magam érezni” — mondta. Ennek a munkahelyi közérzetnek az alaposabb elemzésére a műsor szerkesztői N sajnos már nem vállalkoztak.

Az őszinte hangú beszélgetések közül nagyon tetszett annak a munkásnőnek a véleménye, aki megmondta, hogy erkölcsileg megbecsülik ugyan, de abból nem lehet megélni. Szerinte az a hiba, hogy olyan emberek döntik el, hogy mennyi legyen a fizetés, akik közvetlenül nem ismerik a munkásokat. A férje, aki jobban tud alkalmazkodni egy*-egy új környezethez és többször is változtatott munkahelyet, sokkal többet keres mint ő, aki mindig az Orionban dolgozott. Ennek ellenére se kívánkozik máshová, mert „a munkahelyhez épp úgy kell kötődni, mint a házassághoz, hiszen a. fél életünk itt telik el”. (Andódy)

asMBesseBS jfeBBiaseeseeEees-eseessaeessessssstiis

MEGJELENT as

Autósélet

márciusi szama

A tartalomból;

/

Fekete Gyula:

A fiú meg a katonák

Bemutatjuk a 601-es Trabant Special!

Autó a családi költségvetésben Jogi tanácsadó a jótállásról és a szavatosságról Az országúti segélysz olgálat áprilisi menetrendje Hazai és nemzetközi események 1975 autó’ sportjában

Jubileumi fotópályáz at

Hírek, tudósítások az autós világ eseményeiről, technikai újdonságokról

Az Autósélet a Magyar Autóklub lapia, kapható a hírlapárusoknál

496

27.

Estére megjött. Rezső bácsi.

Rögtön azzal kezdte, hogy most már biztosan nem tart sokáig a háború. Hitler most egyezkedett Churchillel: • vagy ]ön ő is harcolni az orosz ellen, vagy be lesz vetve Angliára is a fagyasztóbomba. Legkésőbb karácsonyig megkötik az egyes- séget, és Olaszország felől jönnek be az angolok. Vagy az amerikaiak, egyre megy. Menekülni is arrafelé volna a legjobb, csak az a baj, nem lehet a front miatt. De majd kitakarodnak az oroszok, mihelyt elindul a nagy angol—amerikai támadás.

— Addig meg kibírjuk. Ha fát vágnak a hátunkon, akkor

is.

k Két német tiszt beszélgetett a teherautó farában, azokkal jött a Korona-szállóig. És bizalmasan beszélgettek, mert nem nézték ki belőle, hogy valamicskét ő is ért németül.

Két csillagja volt Rezső bátyjának. Csak kaucsuk, de mindent tudott a harci helyzetről. Milyen irányból támadnak az oroszok, hogyan akarják a várost bekeríteni. És mit tervez a német vezérkar, hogyan fogja

felmorzsolni a támadást. Olyan 'magabiztosan beszélt, akár egy tábornok.

Talán nem is jő az, ha eny- nyire előre tudnak mindent a katonák. Mert, ha a kaücsuk- csillagosok így tudják — mindenki tudhatja. S akkor már nem is érdekes a háború, a hadvezérek nem támadhatnak akkor váratlanul, ha a katonák mindent előre tudnak.

ö már attól tartott: ha a hadihelyzet ennyire jól alakul, nem lesz menekülés Németországba.

— Akkor menjek, vagy maradjak ?

— Persze, hogy mész. Itt nagy hgjcihő lesz ám... Az is megtörténhet, hogy a németek becsalják őket a városba. A fő- erőket beengedik, és akkor lecsapnak. Nagy égzengés lesz itt, persze, hogy lesz. Biztos, ami biztos. Az a lényeg, minél távolabb a fronttól. Egyelőre az a legfontosabb.

Különben Rezső báosd nem bánta, ha Ő is menekül Magdával együtt. Még • örült is.

— Bajod, azi lesz véle, aizt nem vitatom. De legalább az idegenek között nem leszel any- nyira egyedül. Meglásd, még

hasznát is veszed. Mégis más az, egy nő gyérükkel, mint magára hagyva az idegenek közt. Háború van.

Eddig is amiatt aggódott leginkább, hogyan engedje el Magdát egyedül a nagy útra. Szerette Magdát Rezső bácsi, az biztos. És ha valaki szereti a feleségét, hát félti is, persze.

A sofőr valami kiszolgált vasgyári portás, amolyan félnyilas, és a nyilasokban nemigen bízott Rezső bá<*i. Állítólag tud valamit németül, viszi az asz- szonyt is — különben sem fiatal már. És persze, most esküszik rá, hogy gondja lesz Magdára, és minden tekintetben vállalja érte a felelősséget.

— Minden tekintetben — mondta Rezső bácsi még egyszer, különös hangsúllyal.

Csakhogy az más kérdés, hogyan viselkedik m^jd odakint Majd akkor válik el, kicsoda- micsoda, és az ígérete mennyit ér, amikor ínesszi idegenben már nem kell tartania. az itthoniaktól — háború van.

Előre kell gondolkodni, készen minden eshetőségre. Nem az az okos, aki utólag okos.

Rezső bácsi tehát beszervezett valami lábadozó német őrmestert, akinek betegszabadsá- gos papírjai vannak, és amúgy is haza készült. Némi természetbeni ellenében szívesein vállalkozott rá, hogy a hosszadalmas és bizonytalan vonatkázás helyett a vasgyári kiürítő teherautón utazzék.

Ez a sebesült őrmester a lehető legjobb kísérő lesz, mert előfordulhat, hogy a németek akadékoskodnak az úton. Akármi előadhatja magát odakint is —<